Eger - hetente négyszer, 1944

1944-09-11 / 143. szám

EGEK 1944. szeptember 11 Linda 7 éves. Kiadtak még másik négy díjat is. Kancák csoportjában: 1. Asztalos János Mezőtárkány Vilma 6 éves, 2. Gaál Imre Füzesabony Baba 5 éves, 3. Asztalos János Mezőtárkány Kesely 14 éves kancája. Kiosztottak még további három díjat. Hároméves kancacsikók csoport­jában; 1. Kladiva János Besenyő­telek Lenke, 2. Szabó Sándor Fü­zesabony Barna, 3. Guba Kálmán Heves Szedres. Kiidtak^még további két díjat. Kétéves kancacsikők csoportjában: 1. Tóth Bartalan Mezőtárkány Bas­ke, 2. Vas István Besenyőtelek Síri, 3. Hídvégi András Füzesabony. Ki­adott a bizottság még további őt díjat. Egyéves kancacsikók csoportjá­ban: 1. Kóródi József Füzesabony Vidra, Balog Bernát Kömlő Tatár, Inczédi János Heves Kati. Kiadott a bizottság további öt dijat is. A fogatdijazásban: 1. Szabó Fe­renc, 2. Kóródi József, 3. Zelelmre füzesabonyi, 4. Inczédi János hevesi, 5. Tóth Bertalan és 6, Jacsó László mezótárkányi, 7. Guba Kálmán he­vesi, 8. Mezei Ferenc mezótárkányi gazdák fogatait díjazta a bíráló bi­zottság. A díjazás során 5625 pengő pénz­díjat és az Egri Érseki Uradalom 3 nemesített zab vető mag utalványát osztotta ki a bíráló bizottság. A díjakat a földnivelésügyi mi­nisztérium, Heves vármegye tör­vényhatósága, a Lóértékesító Szö­vetkezet, az egri járás községei, az egri főkáptilan és az egri érsekség uradalmai és a Tíszajobbparti Mező­gazdasági Kamara adományozták. A díjazást közős ebéd fejezte be. fl 18 éues ifjakat veszik A honvédelmi miniszter, a VIII. és IX. hadtest területét kivéve az egész ország területén falragaszok útján elrendelte az 1925. évbe* azületett ifjaknak honvédelmi mun­kára való igénybevételét. Ezek az ifjak szeptember 10 és 17 között a járási (városi, kerületi) leventepirancsnok ábal közelebbről megállapított időben és helyen al­kalmasságuk elbírálása és nyilván- tartásbavótelük céljából jelentkezni kötelesek. A honvédelmi munkakötelezett­ség alól mentesek is kötelesek al­kalmasságuk elbírálása é« nyilván- tartásbavételük végett a bemutatá­son megjelenni. honuéöelmi munkára igénybe A honvédelmi munkára behívás a bemutatás után a szükségnek meg­felelően későbbi időpontban fog meg­történni. A honvédelmi munkára igénybe­vett ifjak az őket igénybevevő üzemektől a szokásos amnkadíjbaa részesülnek és térítés ellenében jó munkaruhát, fatalpu bakancsot és ellátást kapnak. Akik e rendeletben foglaltaknak nem tesznek eleget, illetőleg azo­kat bármi módon kijátsszák, a hon­védelmi törvény alapján szigorú büntetésben részesülnek. A közelebbi tudnivalókat a fal­ragaszok tartalmazzák. jirjiirmrnirmriirrrm----------------­A „Tisza“ hazatért. .. Látogatás a magyar tengerjáró hajón, amelyet a moszkvai rádió «elsüllyesztett» Valahol Magyarországon. A csukaszürkére festett hajó mész- 3ziről elárulja, hogy nem is olyan régen még háborúban volt. Köze­lebb érve láthatók lesznek a sebek: kéménye törten, csonkán mered az égnek, oldala itt ott behorpadt, a parancsnoki híd faborításán gép­puskalövedékek félköralakú nyoma látszik. És mégis, mintha valami megmagyarázhatatlan büszkeség, ta­lán a jól teljesített feladat lelki- ismeretnyugtató öntudata árad eb­ből a hajóteslböl, amely nébáuy hó­nappal előbb még a legsúlyosabb ■csatákat vívta valahol a Fekete­tengeren. Kopott oldalát most ismét a jó öreg magyar Duua hullámai ölelgetik körül. A „Tisza“ hazatért. Győzelmes harcok, a magyar névnek szerzett sok-sok új dicsőség után újra hazai kikötőben pihen büszke Duna-ten- gerjáró hajónk. Három esztendővel ezelőtt ötöd­magával indult el, hogy résztvegyen abban a háborúban, amely a bolse- vizmus legyőzésére irányult. Fel­adata súlyos és komoly, négy tár­sával együtt utánpótlási szolgálatot kellett ellátnia, fegyvert, üzemanya­got szállított az elfoglalt szovjet kikötőkbe. Megszámlálhatatlanul sokszor szelte át meg át a Fekete­tengert, egyszer aknákat vitt, egy­szer benzint, egyszer meg élelmet. Közben kivédett egy sereg tenger­alattjáró- és repülótám&dást, aknát szedett, aknazárat tört és lelőtt há­rom támadó bolsevista gépet. R «Tisza» kapitánya beszél az izgalmas élményekről A tisztnek, aki most] elénk jön a hajón, a Fekete-tenger fölött tűző nap barnította olajszinűre az arcai s bőrét a sós pára cserzette ilyen szemmelláthatóa* szívóssá. Maros­széki Sándor kapitány emeli ebben a pillanatban tisztelgésre a kezét, hogy aztán jól megrázza a mi ki­nyújtott jobbunkat. Miután az ismerkedés első hul­lámain túlestünk, szívesen vállalko­zik rá, hogy körülvisz a hajón s elmeséli a legizgalmasabb élménye­ket. Megtudjuk, hogy a sok veszély közepette valóban a magyarok Istene óvta meg ezt a hajót s vezérelte ismét vissza hazai kikötőbe. — Utolsó utunk alkalmával né­hány óra leforgása alatt tizenöt légitámadást éltünk át, mondja a kapitány, aki első tisztje a hajó­nak.—Bizony, egyszer-kétszer igen forró volt a levegő körülöttünk. De megúsztuk. Kétezer német és román katonát vittünk akkor magunkkal s valóban isteni csoda, hogy csupán hét fó veszteségünk volt. Pedig a szovjet gépek jő néh-uvszor végig­puskázták a fedélzH-r, g itt ember volt ember mellett. Felvezetett a parancsnoki híd alatt húzódó félköralaku állásra. A korlát egy darabon hiányzik. — Itt kaptuk az első bombát, — mutat a nyílásra. — A gép alacso­nyan támadott s a bomba közel s vízszintesen csapódott be, egy em­berünket ledöntötte a lábáról, vé­gigcsúszott & hídon s aztán meg­állt. A legénység felkapta és beló- ditotta a tengerbe. Nagyot loccsant, de nem robbant. Egy másik bomba jóval a hajó orra előtt ért vizet, de ez is olyan laposan jött, hogy a hullámok újra meg újra feldobták s szőkéivé tartott felénk, mint ami­kor a gyerekek kaviccsal játsza­nak a tó vizén. A „Tiszádhoz érve átugrotta, csnpán a kéményünket sodorta le, s aztán a túlsó oldalon a vízbe esve robbant. Továbbmegyunk a fedélzeten. A harmadik bomba magasról füg­gőlegesen érte a hajót, itt, ahol az a nyílás van, átszakitotta a fedél­zetet, s a kettes számú raktárban megrekedt. Csodálatosképen ez sem robbant. Közel huszonnégy óráig utaztunk fel nem robbant bombá­val, és C3ak a kikötőbe érkezésünk után távolították el. — Hát ezt a hajót valóban az Isten óvta... jegyezzük meg. Tizenöt hős magyar tengerész vaskeresztet kap ... Az otthonosan berendezett kis hajószalonban a „Tisza“ parancs­nokát Kobilárásik Frigyes kapitányt keressük fal. Leültet, tengerész- szívességgel jófajta itókával kínál meg. Nem szívesen beszél a győ­zelmekről, amelyeket a hajó a Fe­kete-tengeren vívott. — Apró mondattöredékekből állítjuk ösz- sze az utolsó út legizgalmasabb él­ményét. — Most legutóbb, — hangzik a beszámoló, — az odesszai és Krim kiürítésében vettünk részt. Mi voltunk az utolsók, akik kifu­tottunk Szebasztopolból, a kikötő akkor már Szovjet kézen volt. Né­met és román katonákat szállítot­tunk és útközben kemény légitáma­dásokat éltünk át. Egy alkalommal egyik bomba megrongálta a gépek kipuffagó csövét s a robbanás után sűrű füst tört elő a gépházból. Ugyanekkor egy repeszíől megsé­rült a hajó oldala, félrebillentünk úgy hogy a támadó bolsevista gép azt hitte, sikerült elpusztítania ben­nünket. A moszkvai rádió este már be is mondta, hogy a Tiszát elsül­lyesztették. Talán ennek az ezúttal jótékony tévedésnek köszönhetjük, hogy nem kaptunk több légitáma­dást. — Becsülettel harcoltunk min­denkor. Tudták és látták azt a né­metek is. Kitüntető szívélyességgel és szeretettel vettek körül bennün­ket, magyarokat és többször kife­jezték elismerésüket. Megtudjuk aztán, hogy három tengerjáró hajónk, a „Budapest“, a „Tisza“ és a „Kassa“ hős magyar tengerészei közül tizenöten meg­kapták a német Vaskeresztet. A kitüntetéseket a koastanzai kikötő­ben megtartott díszes ünnepségen, maga Brinckman admirális tűzte.a mellükre. (v. Sz. L.) HÍREK — Új kormánybiztos a sajtó és rádió ügyek élén. A kormányzó vitéz Koloz&váry-Borcsa Mihály dr- c. államtitkár, országgyűlési képvi­selőt, a sajtóval kapcsolatos ügyek, a Magyar Távirati Iroda és a rá­dió, valamint a könyvkiadással kap­csolatos kérdések kormánybiztosi tiszte alól saját kérelmére felmen­tette és helyébe dr. Hlatky Endre ny. főispánt nevezte ki, akit meg­bízott a nemzetvédelmi propaganda szolgálat védelmével. — Egy szegény asszony Eger­be jött és kosárnyi holmiját az egyik házba letette. Kéri az asz- szony, hogy a kosarat megtalálója adja be a fogházba. í I I ÉRTESÍTEM Eger város és környéke közönségét, hogy a volt Pánczél-féle «ŐRANGYAL» gyógyszertárat a mai napon átvettem és megnyitottam. Eger, 1944. szeptember 11. POLONY TIBOR gyógyszerész. — Négyhetes honvédelmi gondozó női tanfolyam hadi­özvegyek és hadiárvaknak. Hadiözvegyek és hadiárvák négy­hetes honvédelmi gondozó női tan­folyamra jelentkezhetnek. A tan­folyam elvégzése után havonkint 500 (ötszáz) pengő fizetést kapnak. Jelentkezni lehet ugyancsak a vá­rosi hadigondozó tisztnél (Járásbí­róság, fsz. 4.) Hirdessen az ,EGEE“-benI

Next

/
Thumbnails
Contents