Eger - hetente négyszer, 1944
1944-09-09 / 142. szám
I BOHR 1944. szeptember 9. 1944, szeptember ősz: Ilyenkor ki kell menni a városból a hegyek és az erdők közé, ha látni akarjuk azt a varázslatot, amit az erőtlenül tüzesedő nap munkál a természetben. A déli oldal fáit már egészen világos színűre fakította a délutáni napsütés, míg az éjszaki' oldal rengetegében csak itt-ott tarkállik egy-két szerényen meghúzódó folt. A mérges bogyók már megérlelődtek az utak mentén. A tücskök cirpelése halkabb és bánatosabb. A feketerigó röptében távoli árnyékokat sejtünk. A hajnal párázatában már nemcsak a dér lehelletét várjuk, hanem ott érezzük a lomhán megülő ködöt is. Az idén mosolyog szeptember. Halkan, könnyedén és fölényesen. Talán rajtunk vagy nekünk. Rajtunk azért, mert belső kétségeinktől, apró aggodalmainktól és be nem látható jövőnk reménykedésétől elvakultan és figyelmetlenül nem akarjuk észrevenni őt. Könnyed és fölényes mosolyával azt üzeni nekünk, hogy a mi véleményünk nem fontos. Mindegy, hogy törődünk-e vele, vagy sem. Ha az idén nem vesszük észre, majd jövőre tágra nyitjuk szemünket, ha lába nyomán fanyar illat és színek bágyadt tobzódása leng körül minket. Ha addig élünk. . Az is lehet, hogy nekünk nevet a lassan érkező ősz. Ismeri a lelkünk bánatát, hétköznapjainkat és ünneptelen ünnepeinket. A jókedv elkerül minket, ő igyekszik mosolyra gyújtani bennünket. Kalácsunk nincsen ünnepnapon, hát két sóvár szemünkbe beleragyogtatja a nap aranypiros pufók cipóarcát, hogy illúziónk legyen. Mert ma alig lehet több vágyunk a szerény illúziónál. Halál) Titokzatos. Közelről látjuk mindennap és mégsem tudjuk megismerni. Sokan a legzordabb jelenségnek tartják és irtóznak még a gondolatától is. Pedig a halál az egyik legszebb, legnagyobb és leg- magasztosabb történés. Egy pillanat tört része alatt összegeződik minden, amit tettünk, gondoltunk és kimondtunk. A tudás az arcunkra fagy a lelkűnkkel együtt. Ez felemelő, de semmiesetre sem borzalmas. Hetek óta csak egyfajta halált látok. Egy asszony két éve hiába várta haza férjét a frontról. A hivatalos jelentést is megkapta: éltünk S két év után egy éjjel álmából riadva nyitott ajtót az asz- szony — férjének, aki hazajött. A váratlan rázúduló öröm megölte. A tiszta érzés, a hitvesi szerelem végsőkig felfokozott mámorában fürdött és így hullott le az élet bői. Mint a falevél, melyet mosolygó rózsaszínűre festett a szeptemberi szélben a nap. Ez is halál volt. Igaz, őszinte, boldog és emberi. A halált csak az ittmaradók érzik rettenetesnek. A lélek pedig felszabadul önző bilincséből és repül, repül, ki tudja merre? . . . Háború, Hatodik éve tart. A nap huszonnégy óráját lefoglalja a maga számára. Hatalmas emberi tettek és megnyilatkozások olvasztókemencéje. Népek hullámzanak ‘benne és körülötte. Szeretne a háború drámájáról beszélni. Pedig ha jól meggondoljuk, a dráma sokkal több és sokkal kevesebb a háborúnál. A háború inkább hasonlít egy nagy eposzhoz. A méretek, arányok, a vezérek annyira óriásiak és olyan lassú hömpölygésű a cselekmény, mint a Zrinyiászé. A háború hősei is, ép- úgy mint az eposzokban, díszítő jelzőket kapnak, melyeket talán a történelem -sem fog elfelejteni. Az elmúlt öt év és az elkövetkezendő évek eseményeiből soha nem fog senki drámát írni, de 1939-től olyan események szántottak végig Európán, amelyekből nyugodt lélekkel eposzt teremthet egy távoli század lángelméje. Sokan háború nélkül el sem tudják képzelni már a világot. Ép ezért unottan, egykedvűen élnek a szűk korlátok között. Pedig ma mindenkinek tudnia kellene azt, hogy a háború az emberiség egyfajta forradalmát jelenti a megkövesedett rend és régi önmagával szemben. Tudnia kellene azt, hogy a háborúban nemcsak egy anyagi győztes van, a győző hatalom. A háború anyagcsatái felett uralkodik a szellem, mely — bármiként is alakuljon a párharcok sorsa — új világot épít. Romokon és romokból. Legalábbis ezt tanítja a történelem. Béke. A pokoli lángok lobogása elrejti az emberi szemek elől a holnapot. Megbabonázva és földre szegezve nézi önmagát mindenki és igyekszik beleilleszkedni a saját erejéhez mérten a világba. Keresi a bizonyosságot. De most körülötte vak kétségek botorkálnak, maga is beköti szemét, mankót fog és sántítva csetlik-botlik életének sötét zsákutcájában. Ember, szakadj ki egy-egy pillanatra a lapok, a rádió híreiből, hagyd ott barátaidat és nézz belé a természet apró egyszerűségeibe; emlékezz az assziszii Szent himnuszaira vagy Horatius pogány verseire. A történelem hívői és pogány- nak mondott nagyjai egyöntetűen azt mondják neked: hinni kell a békében! Hit kell a háborúhoz is! Nagy és határtalan hit. Méginkább kell a békéhez, mert a nyugalomhoz, a megbékéléshez elsősorban hit kell. Hit másokban és önmagunkban. A hit az alapja a rendnek és a fejlődésnek. Feszítsd meg tehát inadat a háborúban és ne veszítsd el hitedet a békében. A galamb elindul egyszer az olaj ággal. Elet. Mikor az életről Írnak és az életre gondolnak, a fiatalságról írnak és az első szerelemre gondolnak. A fiatalság jelenti sokak szemében az élet teljességét. Az első szerelem csalóka és gyorsan múló lidércét sokan úgy őrzik szívük alján, mint ékszert, amit nem adnának semmiért. Pedig az élet nem ilyen kevésből áll. Él a nyolcvan éves anyóka is. Apró nyugdijából szerényen főzöget magának. Egyetlen szobáját gyöngéd műgonddal takarítja. A régi képeket a falon minden nap letörli és megcsókolja. Hetenként háromszor — szerdán, szombaton és vasárnap — kimegy a temetőbe férje sírja mellé. Megöntözi a két napig szomjazó virágokat; imádkozik és emlékezik. Az élet sokkal tisztáb, ban rajzolódik elébe, mint egy húsz éves lánynak vagy fiúnak. A fiatalság külső színekben virágzik, mig a megfontolt öregség kiégett tüzé- ben ott csillog a tudás. És itt az őrült Nerobölcs tanítójára kell gondolnunk, aki azt mondta: szépség, igazság, hatalom elmúlik, csak a tudás maradandó. Az élet nem harsogás, hanem nyugodt hullámzás. Bölcs közelgés a halás felé. Az élet a halálban leli fel a maga igazságát, a halál meg az életben. S vájjon vágyódik-e több és nagyobb dologra az ember az igazságnál ? Farkas András. Itt adjuk az „Egy nap a világ“ kedvezményes szelvényét A színház igazgatósága a legközelebbi Eger est műsorára Vaszary hatásos színjátékát, az „Egy nap a világ“ című színművet tűzte. Ez a darab egyben az idény egyik legnagyobb sikerű előadása is volt, Moóry Lucyval és Badóczy Istvánnal a főszerepekben. Az Eger olvasótábora hálás Beleznai Uager Istvánnak, hogy a darab megtekintését a legszélesebb rétegek számára lehetővé teszi. Alább adjuk a kedvezményes előadás szelvényét*. Utalvány. az „Egy nap a világ“ színmű szeptember 11-i előadására. 1 drb. ___________________ Öli történik a zsidó üzletekben maradt keresztény ingóságokkal Hz okmányokkal igazolt ingóságokat kiadják tulajdonosuknak Szeptember Ifi-ig kell Eger, szeptember 9. A zsidók lezárt üzleteiben található áru- és anyagkészletek, valamint berendezési tárgyak értékesítésével kapcsolatban felmerült az a kérdés: mi lesz az üzletekben maradt keresztény tulajdonú ingóságokkal. Erre vonatkozóiig illetékes helyen az alábbi felvilágosítást adták : Ha a zsidók: lezárt üzletében (üzemében) nem zsidó személy tulajdonát képező ingóságok vannak, azokat szeptember 16-ig bezárólag az egri m. kir. pénzügyigazgatósághoz be kell jelenteni. A bejelentés azzal a következménnyel jár, hogy a bejelentőt a zsidók lezárt üzletében lévő áru és afeyagkésza bejelentést megtenni letek értékesitéséaek idejére meg fogják hívni a szóbanlévó üzletbe (üzembe) azzal, hogy a tulajdonjog igazolására szolgáló okiratokat hozza magával. Ha a bejelentő kétségtelenül igazolja, hogy egyes ingóságok a tulajdonát képezik (pl. az árut megvette és kifizette, vagy az igényelt tárgyakat az üzlet (üzsm) tulajdonosának csak bizományba adta, a kérdéses ingóságokat elismervény és a tulajdonjogot igazoló okirat ellenében kiadják. Ha a bejelentő % tulajdonjogát igazolni nem tudja, bejelentését jegyzőkönyvbe veszik, egyébként pedig a kérdéses ingóságok kiadását megtagadjak. Az ilyen ingóságok értékesítését a bejelentés nem akadályozza.------------------------------------ni-ttiniirwruirutrvtmn Lén yegesen felemelték az öregségi és rokkantsági járadékokat A Magyar Távirati Iroda jelenti: A hivatalos lappéhteki számában jelent meg az a rendelet, amely az öregségi és rokkantsági járadékok eddigi 120 pengős járadéktörzsét az 1944. évi julius hó 1. napjától kezdődően 480 pengőre emeli fel. A járadéktörzsnek ily nagymértékű emelése a társadalombiztosítás szolgáltatásainak j »vitására irányuló törekvések közül európai viszoay- latban is messze kiemelkedik. Azt, hogy mit jelent a járadék törzs felemelése a valóságban, legjobban az alábbi két példa szemlélteti: Ha egy ipari munkavállaló az öregségi biztosítás hatálybaléptetésétől, tehát 1929 január 1 tói 1943 december 31-ig megszakítás nélkül állandóan a 7. napibérosztályban volt biztosítva, a járadéktörzs felemelése elótt évi járadékul 424 66 pengőt kapott, a felemelés után pedig évi 754.66 pengőt kap. Ha p9- dig egy ipari munkavállaló közvetlenül a rokkantsági járadékra igényt adó 200 hetes várakozási idő betöltése után vált rokkantsági járadékra igényjogosulttá, — feltéve, hogy állandóan a 7. napib árosztályban volt biztosítva — eddig évi 204.40 pengőt kapott, ezután pedig 534.40 pengőt fog kapni rokkantsági járadék címén. Az özvegyi és árvájára- dékok természetesen ily arányban emelkednek. Ez a két példa is mutatja, hogy a járadéktörzs felemelése egyes esetekben a járadékok közel 200 százalékos emelését jelenti és az emelés összege különösen azoknál a járadékosoknál nagymértékű, akik aránylag alacsonyabb napipórosz- tályban és csak rövid időn át voltak biztosítva. A rendelet szociálpolitikai jelentősége tehát elsősorban a kedvezőtlenebb szociális és munkaviszony között volt járadékosokkal szemben érvényesül.
