Eger - hetente négyszer, 1944
1944-08-26 / 135. szám
s B Q E B 1944. tapasztal 36 £5 A „Magánügy“ negyedszer! Válasz «Korálzátonyéknak» zett bemutatón és vásáron a vendégeket a tarnabodi gazdák élén Kassa István egyesületi alelnök fogadta, a bírálatokat vitéz Sáfrány Géza m. kir. gazdasági főfelügyelő, a Tiszajobbparti Állattenyésztő Egyesületek Szövetségének igazgatója végezte. A. bírálatok részletekbe menő módszere a gazdák körében meleg elismerést váltott ki és nem lankadó figyelemmel órákon át hallgatták nagy érdeklődéssel a tenyészállatok egyes példányaival kapcsolatos bírálati megjegyzéseket. A szemlét és vásárt a gazdakörben tartott egyszerű közös ebéd követte, melynek során Kassa István üdvözölte a megjelenteket, Balogh István m. kir. gazdasági tanácsos, ügyvezető alelnök az állattenyésztési feladatok időszerűségéről s ezzel kapcsolatban a gazdák kötelességteljesítésének fontosságáról szólott. Dr. Horváth Árpád főispán válaszolt az üdvözlésekre és a visszatért felvidéki gazdák szabadságBövid hír jelent meg a napokban az Eger hasábjain. Azt adta tudtál a város lakosságának ez a hír, hogy meghalt Zachár Ferenc lakatosmester, az egri iparosság egyik tekintélyes és közbecsülésben álló tagja. Ez a néhány sor többet jelent Eger, sót az ország számára, mint egyszerű haláleseti közlést és a mai zaklatott világban, a nagy szenzációk közepette sem lehet szó nélkül hagyni. Zachár Ferenc neve szorosan egybekapcsolódott Eger üj építészeti korszakával, az 1927/30-as esztendőkkel, amikor néhai nagy emlékezetű Szmrecsányi Miklós és a most már szintén elhalálozott Wälder (Syula az üj középületek egész sorát hívták életre Eger hagyományos formakultürájával, a barokk építóművészettel. Wälder Gyulának ezeket a terveit sokan illették bírálattal, korszerűtlennek mondják, de felfogása tiszteletet parancsol, mert Eger stílus- egységét kívánta megőrizni, a városnak azt a levegőjét, amelyet a tizennyolcadik század nagy építői adtak a város jellegéül. Wälder Gyula a barokk építés üjabb alakzatainál sem hagyta figyelmen kívül a kovácsolt vas díszítéseket. Gazdagon díszlenek a kovácsolt vas ablakkosarak, cégérek, lámpák és zászlótartók az új épületeken s ezeknek a mestere Zachár Ferenc volt. A terveket az építész készítette, és Zachár Ferenc az anyaggal való pompás birkózásban valósággá álmodta a tervrajzok könnyed vonalait, virágait és hajlékony csigáit, füzéreit. Képzelőtehetség, lélek, szív s nem kisebb türelem és anyagismeret voltak ennek a hatalmas munkának belső alkotó elemei. A csendes és szerény egri iparosmester ezekkel a munkákkal a híres remekelók sorába lépett és neve ott ragyog talán Fassola Henriké mellett, aki kétszáz évvel ezelőtt gör— Kosarak, Játékok kaphatók a rokkantak legényegylet! műhelyében! Az Egri Katolikus Legényegyletben a hadirokkantakat mesterségre tanítják. A tanulmányok során készült használati társzeretetének, törhetetlen, anyagiasságtól mentes magyarságát igazoló néhány megható példájával mutatott rá arra, hogy az áldott magyar föld, a magyar hegyek, lankák és gyönyörű rónák a mi ezeréves hazánk; ezt a hazát a mostani nehéz és talán eljövendő még nehezebb időkben megtartani, megmenteni a mi feladatunk, elsősorban a magyar gazdáé, aki ennek a főidnek a legnagyobb részét bírja és műveli. — Rend, fegyelem és munka: ezek az alapjai a nemzet ellenálló erejének, — mondotta dr Horváth Árpád főispán, — ezen az ellenálló erőn, ezen a renden múlik most mindaz, amiért dolgoztunk, küzdöttünk, csak ez biztosíthatja számunkra annak megtartását, ami eddig a mienk volt. A főispán nagy lelkesedéssel hallgatott felszólalása után az egy- b egy ült gazdaközönség elénekelte a himnuszt éB ezzel véget ért a szép ünnepség. nyedt itt a fujtatók és kalapácsok fölé, hogy Egernek adja a vár- megyeháza kovácsolt vasremekeit. Zachár Ferencet nem kapatta el semmi és nem mozdította ki munkás, polgári egyszerűségéből. Pedig akkoriban aranyérmek csengtek a neve körül országos kiállítások jutalmaként, cikkek dicsérték kiválóságát, amikor egy-egy műve megjelent, amikor elkészült a Líceumnak egy-egy többszáz apró darabból álló lámpája, vagy a Kerona, pénz: ügyi palota, polgári iskola ablakai elé kifeszült egy-egy karcsú ablakkosár. Wälder Gyula sokszor próbálta Budapestre csábítani az országos hírűvé emelkedett egri művész- kovácsot. Zachár Ferenc ilyenkor megcsóválta a fajét: hát hiszen ha az Andrássy út közepén volna egy kis szőlő, meg egy kis pince. Megmaradt egrinek, egri szelleműnek, egri vágyónak, vérbeli egri iparosmesternek, akinek legnagyobb álma a nyugalmas kis szóló s a minden bút, gondot feledtető pinceboltoztt. Nem élt hosszú ideig. Férfikorának legszebb idejében ragadta el a betegség s az újabb nemzedék, amely csak lassan nevelktdik a művészi múlt tiszteletében, talán nem is tudja, ki volt és mit jelentett Eger újabbkori kovácsművészete s az egyetemes magyar kovácsművészet szempontjából. De akik szeretik a szépet és nem sajnálják az időt, hogy megismerjék formanyelvét, alkotóit, azok számára Zachár Ferenc neve mindig nagy értéket fog jelenteni, s ha elgyönyörködnek az új barokk kovácsművészet remekelt szépségein, megcsillan mögöttük szerényen a kés- kenyarcú, mindig szomorú tekintetű egri iparosmester szemüvege. Az ország egyik legnagyobb ko- vácsművészét nagy részvét mellett temették el Egerben. - (—r) gyakat, kosarakat, szerszámnyeleket, játékokat a rokkantak elárusítják. Az említett tárgyak a Legényegyletben vásárolhatók hétköznap délelőtt 11 órától fél 1 óráig. A „Nézz és láss!“, valamint a „Mégegyszer a Magánügyéről c. cikkek címzettje talán még sokáig nem lesz abban a helyzetben, hogy őszinte, egyszerű és csendes férfiválaszát közreadhassa, mert végzetesebb feladatokkal küzd most, s még a nők világánál is elszántabb, veszélyesebb és könyörtelenebb túlerővel áll szemben valahol a Kárpátok előterében; ezért és mivel nézeteink sok éve már egyeznek, talán nem lesz túlnagy szerénytelenség helyette válaszolni. Amúgy is: a lényeg a fontos, nem a tolmács. Olcsó dolog volna egy olvasó kifejezett véleményét ideírni és ezzel a vitát lezárni. A vélemény ez volt: az igazság — persze — mindig fáj és talán csak az fáj és sért igazán; az a bizonyos cikk elevenbe vágott, s valahol arrafelé fészkel a baj, amerre a sorok utaltak. De azért felemlítjük az operatőr kését, mely gyógyít, pedig genny és vér freccsen éle nyomán. Csak röviden áll módunkban mindkét cikkre válaszolni, mert papírhiány van, az olvasók részéről pedig idő- és türelemhiány. Kalaplevétel és a főhadnagy távoli tisztelgése jár a „Nézz és láss!“ őszinte, beismerő sorainak: . . . kevesen vagyunk . .. sziget a tengerben . .. apró korallzátony . .. „Dehát: akkor miért fáj, ha a kevesekért megmondjuk a „tenger“ ellenében, s a kevesek a tenger pártjára állnak?! Azután: egyfajta férfi a „fokhagymaillatú kezet“ sem, de más hódítóbb illatú kezet sem csókol meg, ha az fiatal leányé, csak majd akkor, ha azon az ő karikagyűrűje lesz. S a főhadnagy a férfiak közül való. Igenis, a lelket keresi, de eddig nem találta. Miért? Mert a tengeren egy korallzátonyt nem könnyű megtalálni. S erről nem a hajós teheti Miért oly kevés a korallzátony? Miért? Szeretnénk erre választ kapni! „A félholtrakoplalt megszállottak“ csak egy bizonyos fajta társaság kedvencei és csak az első, hiába kendőzött ráncig. Ilyen társaságban is megfordulhat igazi férfi — hiszen hívják az anyósává lenni kívánó mamák — de hamar elmarad, s feleségét nem innen választja . . . „nem tartozunk egymásnak semmivel“ . . . Nem merném ilyen biztosan állítani. Jó, a korallzátonyok nem tartoznak, nem is tartoztak, de tartozik a „tenger“ és pedig azzal, hogy „korallzátonnyá" nemesüljön. A „Mégegyszer a Magánügyről“ írói tévesen vádolják a címzettet a „másik“ oldal nemismerésével. Igenis, szétnézett a kórházakba, hivatalokba, iskolákba, s a különféle ál- lomáhelyekre siető nők között.“ Az eredmény? Például az, hogy a női tisztviselők többet dohányoznak a férfiaknál, (valamelyik város vezetősége most tiltotta el női tisztviselőit a felek előtt való dohányzástól) s egyszerű emberek szerint a női hivatalnokoktól több fölényt, ingerült elutasítást kell elviselniök, mint a férfiaktól. Tisztelet a kivételeknek, mert vannak; de mért oly kevesen, hogy alig lehet rájuk találni? Hogy melyik dolgozó leány munkájánál lehet hivatásról "beszélni, az minden esetben külön megítélésre vár . S ebben nem tudunk oly derülátók lenni, mint a cikkírók. Bár ebben hibás az egész kor, hogy a nőket nem speciálisan női munkára használja csak. „Érzelgős dalok a zongorán“ , . . elmaradhatnak, de ne a zongora. A vérbeli katona nem okvetlenül érzéketlen, s nem föltétlenül idegen tőle az álom, a költészet, a sugárzás, mely árad a tiszta és nemes zenéből. Egész napi munka után odamenekülni a hitvestárs zenéjéhez mért volna bűn és antiszociális merénylet ? Csak persze a feleség zeneszerszáma ne tangóharmonika legyen l Ugy-e? Ezt elvárhatja a főhadnagy? Nem túlnagy kívánság! Nem, a főhadnagy nem a strandok és bárok körül jár élettárskeresőben. Eljárt társaságokba, ahová hívták; ha módja volt, hallgatta Brandensteint; volt többször a Manrézában, eljárt hangversenyekre, az Operába is; cirkuszba is elment, ha jó lovaglást remélt látni; szívesen járt reggel 6 után uszodába. De strandra és fotballmecsre nem járt. Ez az igazság. A Magánügy nem holdbéli lányoknak íródott, de sokkal köze- ebbieknek . . . s ezek a közelebbiek az egri tények és jelenségek ismerői szerint és határt, szőlőket járó úriemberek szerint nem találhatók a határban. Tehát a négerbarna úrilányok valahol mégis másütt égtek le, nem a határban; így mondják az avatottak, de lehet, hogy rossz a szemük! A munkatábor egri résztvevői pedig diáklányok voltak, kiket a cikk nem kívánt érinteni. Általánosítani csak nagyon korlátolt, hazug és rágalmazó ember szokott. A cikkben másról volt szó. Arról, hogy a cikk célzottjai és el- találtjai sokan vannak, többen jóval, mint vélik a cikkírók. Méltóztas- sanak csak szétnézni a társaságokban, a hétköznapi és vasárnapi utcákon, kirándulóhelyeken, éttermekben (utazás közben valahol étkezni kell), mozik, színházak terein, a Pest—Kassa vonalon utazók között, üzletekben és . . . de minek folytassuk? A szépítő kellékek szakmái gazdagszanak, de nem ez a baj . .. hanem az, hogy régebben ezek a jelenségek ízléssel és mértékkel folytak becsületes határok között. A külsőségekbe való mértéktelen beléve- szés az elszomorító, s a hazugság, mellyel oly sokan mássá óhajtják kendőzni magukat, mint amik, s eltüntetni óhajtják, amit eltüntetni nincs ok, de remény sincs. Hányán beszélnek megvetéssel a férfiakról, lenézik őket, s „nem óhajtunk férjhez menüi“ sóhajtással, mérhetetlen gonddal öltözködnek, szinte vadul és kérlelhetetlenül, rövid ruhákba, madárfészek és gepidasisak keverékéből kalapnak álcázott tüneményekbe. De miért ez a sok hűhó? Vagy talán mégis . .. ? Sokan vitriolt, ecetet és epét kiáltanak e jelenségekről? Nem tesszük. A klubHagy részűét mellett temették el Eger új barokk épületeinek kouársműuészét
