Eger - hetente négyszer, 1944
1944-07-24 / 116. szám
L 2 $ E G E H 1944. július 24 kormánybiztost a honvédelmi szolgálatot teljesítő kilépett alkalmazott hozzátartozóinak járó tartác-i hozzájárulás fizetésére kötelezi. Szabályozza még a rendelet i lezárt zsidó fizietek bérleti viszonyát. Az üzlethelyiség tulajdonosa ugyan nem élhet felmondással, de az illetékes pénzügyigazgatóság általában 80 napos felmndással megszüntetheti a lezárt üzlet bérletét, sőt a bérleti viszony felmondás nélkül is megszűnik, ha az üzlethelyiség kiürült. Végül kimondja a rendelet, hogy a lezárt zsidó üzletre vonatkozó iparigazolványokat, engedélyeket be kell szolgáltatni. Két tanárnő és négy ven diáklány keze kérgesedik a délhevesi leníöldeken Látogatás az Angolkisasszonyok önkéntes munkatáborában 1944. július. A háború ötödik esztendejét morzsoljuk. Nyár van, a mezőkön ég a munka. A búzát, árpát aratni kell* a beérett borsót, lent ki kell tépni a földből, a kukoricát kapálni, mert ez az élet. S ha kevés a férfi erő, ott vannak a lányok és asszonyok, hogy helyt álljanak. A férfi a fronton harcol, idehaza beáll helyére a nő, mert nemcsak az életet kell fenntartani ezen a földön, de ezenfelül győzelmet kell kicsikarni egy fel Útban a mu A kora reggeli szürkületben fut autónk a sima országúton. Jobbról- balról búzatáblák, kukorica földek, napraforgó táblák, répaföldek szaladnak el mellettünk. Ahogy haladunk délre, annál ritkább a lábon álló búza, és annál sűrűbbek a keresztekkel díszített tarlók. Felettünk fürtökben lógnak a felhők. Féltíz tájban érkezünk a hatalmas nem mérhető arányokkal számoló háború végére. Ez a" nagyszerű hazafias érzés hatotta át azokat a diáklányokat, akik önként jelentkeztek munka- szolgálatra. Aratás idejére, amikor nemcsak a nap áraszt 30—40 fokos hőséget a lányokra, de a muuka is égeti a földet. Hát még ha annyi eső zuhog le, mint mostanában. Minden nap kétszer-háromszor ki kell állni a munkából a heves nyári záporok miatt. katábor felé és mintaszerűen vezetett uradalom egyik pusztájára, ahonnan lőrén visznek bennünket a munkahelyre. Az eső megered s bár az esőkabát véd az esőtől, a fiatal gazdász- gyakornok mégis azt ajánlja, vegyük nyakunkba a pokrócot. Rázza a lelkünaet egy jó félóráig a lóré, amikor hangos nótaszó üti meg a fülünket. Az eső munkasz&netet A lóré, a puszta omnibusza, megáll egy hatalmas pajta előtt. A pajta kapuján kiváncsi summás lányok néznek ránk. Nem tudják elképzelni, hogy idegen, nadrágon Urak mit kereshetnek ilyen csúf időben egy Isten háta megetti pajtában. Saáry Miklós, vármegyei gazdasági mnnkafelügyelő, az én kedélyes kalauzom, szakértő szemmel először gazdatiszt után néz, hogy eligazodhassunk a temérdek népség között. A hatalmas pajtában vannak vagy háromszázan. Summás férfiak kevesen, sommás lányok, asszonyok. Meg aztán a mi negyven munkatáboro- sunk, akiket csak azért ismertünk fel, mert közöttük két apáca állott. Ne tessék félreérteni. Nem az arcuk változott meg a munkától a felismer- hetetlenségig, hanem a pajta homályában a sok maszatos kéz, láb, arc egy hatalmas foltba olvadt össze, amiből nehezen elemezhető ki egy-egy parancsol a lángoknak mosolygós ismerős tekintet. Rémülve mutatják a kezüket, a körmüket. A lábukat esalán és tövisek marják. A cipőjüket a sok esőben megdagadt kövér főid tönkreteszi. S mikor mi ezen egy cseppet sem csodálkozunk, sőt helybenhagyólag azt mondjnk, hogy ez így van rendjén, ók is megnyugszanak. Időközben az eső eláll s a közeli borsó földön kapnak munkát. Az intéző a tábla szélén sorba állítja a negyven lányt (közéjük áll a két tanárnő-apáca is) és kis magyarázat után szedni kezdik a borsót. Csacsogás és nevetés fűszerezi a munkájukat. Tizennégyéves lánykák, a- kik a testi munkának eddig leghalványabb árnyékát sem látták, most hajlonganak szorgalmasan és tépik a borsó szárát. Kisebb csomókba rakják, mert úgy könnyebb lesz majd összegyűjteni. Bevonulás ebédre — lőrén Az eső újból megszakítja a munkát. A föld olyan puha, hogy nem lehet tovább dolgozni. Tizenegy órát alig hagyta el az óramutató, előállnak a lőrék. Bevonulás. S ahogy a pusztai omnibuszt húzni kezdik a lovak, a lányok hangja megered. Jókedvük túlharsogja az esőcseppek monoton, álmos kopogását. „Fájlalom a derekam, de hiába.“ Átírták a közkedvelt nótákat. — Panaszkodásuk vidám, mosolyt fakasztó, ők sem veszik komolyan, de tudják, hogy hozzátartdZik az ilyesmi a romantikához. A helyiség, amit a lányók „hálószobájáénak kijelöltek, valamikor malom volt. Negyven fehér faágy két sorban a fal mellett. Mindegyik ágy rendes. Egy-két kukac található itt-ott a pokrócok alatt. Ezeket az első ijedelmek átélése után már szemrebbenés nélkül végzik ki a hős egri lányok. Amint beérkezünk, a negyven lány sáskamódra nekiesik a tizenegy mosdó tálnak. Kezet, lábat és cipőt mosnak ebéd előtt A cipőket levetik vagy inkább levakarják a lábukról. Zoknit nem hordanak, mert beleuntak a folytonos zoknimosásba. Először megmossák arcukat, hogy asztalhoz ülhessenek. S mikor ezzel a fontos művelettel végeztek, láb és cipőmosás kezdődik. A cipőt kivül-belül megmossák, mert máskép nem lehet tovább használni. Legalább is a fiók- Dobó Katicák igy mondják. Mikor a mosás és mosdás bevégződik, átöltöznek. Lehet, hogy az ebédhez, lehet, hogy a vendégek kedvéért. Mindenesetre igen csinosak. A színes nyári ruhák igen jól állnak a mezítelen lábakhoz. Még van annyi idő az ebéd előtt, hogy előkerüljön a harmonika és néhány szelíd dal erejéig hazagondoljanak Eger város felé. A posta is megjön. Itt aztán van ricsaj. Mater Bodolay gyorsan pergeti a leveleket, de így is minden lány lassúnak találja a levélosztás tempóját. Megértettem a nők levélszom- ját s bűntudattal gondoltam megválaszolatlan leveleim légiójára. A levelekre azonnal válaszoltak a lányok és mi lettünk a postások. (Bélyeg nélkül házhoz szállítjuk a leveleket.) Az ebéd gulyás. Borjúhússal és sok fűszerrel. A friss kenyeret úgy eszik a lányok, mintha sosem láttak volna még fehér, házisütésú kenyeret. Minket is megvendégeltek igaz magyaros vendéglátással. A konyhát egy szakácsnő irányításával három lány vezeti, a kiszolgáló kisasszonyok szintén munkatáboro- sok. Kedvesek voltak és figyelmesek. Ebéd után A délelőtti zivatarokat a nap is megunja. Délután legalább 40 fokos hőségbea indulnak a lányok a lenföldre dolgozni. Az aszottas lenföldön hajlong a két tanárnő és a 40 lány. Mater Bodolay és Soror Erdős az élen hajlonganak árasztva maguk körül a fiatalság pusztíthat atlan derűjét, a lányok meg nyomukban egymással versenyeznek. lenszedés Arcukról patakokban csurog a veríték. S ha valaki azt hinné, hogy a gyöngyöző veríték csillogását valami rossz kedv zavarná, téved. Mosolyognak s ami a fő, dolgoznak, amíg az irgalmatlan nyári zápor ki nem veri őket. Mint ma délután is. Ilyenkor nincs más tenni való, mint félig agyonázva bevonulni a hálószobába. Reggel néggkor ébresztő Szék az egész telepen nincsen tíznél több. Az ebédlőben lócákon ülnek a diáklányok, a hálóban pedig az ágyakon. Elbeszélgetünk a napirendről. Rsgggel négykor kelnek. Ötkor már munkában vaunak déli egy óráig. Két óra ebédszünet után Vs9—9-ig ismét dolgoznak. Vasárnap kirándulást terveznek a Tiszához, ahol fürdés lesz és ha akad kellő számú gavallér, még tánKérés a A lányok szívesen beszélnek munkájukról, az eseményekről, amik nagyoknak látszanak egy munka- táboros szemszögén át nézve. Vidámságukból, dalukból egy kérés colni is fognak az önkéntes munkáskisasszonyok. Esténként igen fáradtak már a lányok. Mégis, mikor alvást parancsolnak a tanárnők, egy sem tudja lehunyni a szemét. Nevetnek, beszélgetnek, mókáznak. Reggel azonban frissen kelnek. Pedig hat óránál nem alszanak többet. Azt azonban édesen. szülőkhöz csendül ki: a szülőket arra kérik, hogy minél többször és minél többet írjanak. Ezzel lehet csak csillapítani a honvágyat, ami el-elfogja a 15—16 éves lányok lelkét. Biicsűzás Este kilenckor elbúcsúzunk a lányoktól. Az eső már elállt. A lehajtó ég alján két hatalmas felhő- oromra támaszkodik a romlott vérű nap. Sugarait ernyedt kézzel szórja még az útszélí fák lombja közé. Néhány sugár még visszaverődik a lányok szelíd, huncut,[barna és kék szemeiből. Mosolyognak. S ahogyan kezüket búcsúzásra lendítik, furcsa érzés fog el bennünket. Új világ születik, amelyben a falu és a föld népét megismeri a város és az asz falt népe. Megtanulják megbecsülni egymást és egymás munkáját. A föld édes verejték izét kóstolják most a fiatal diáklányok. A sum- mások pedig megérzik a város magyarságának testvériségét. Valami ilyesmit érzünk és ilyesvalamire. gondolunk. Farkas. Járd körül lakásod minden este, nem szűrődlk-e lány valahonnan. Minden lény halálos veszély!
