Eger - hetente négyszer, 1944
1944-01-10 / 5. szám
abä 12 FILLÉR Hétfő Trianon 25, 1944. január 10, Mger, L V. évfolyam, 5. szám. ELŐFIZETÉSI DÍ J j egg hónapra 2 pengő, V« évre 5 P 69 fillér. — Egyes szám ára: hétköznap 12 fillér, vasárnap 16 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Líceum, fsz. 3. Teli 11. KIADÓHIVATAL: Egghm. Szent János- Nyomda. Telefon 176. Csekkszámla 54.558< Vasárnap este rövid szenvedés után meghalt Okolicsányi Imre, Heves vármegye nyugalmazott alispánja Az elt&ussyt ny. alispánt kedden délután 3 érakor temetik a vármegyeházáról Krision Endre püspök temeti a vármegye nagy halott|át Eger, január 10. Ma reggel megdöbbentő halálhír terjedt el vármegyeszerte és a közelietekre kitűzték a fekete lobogókat. A Tál-megye székvárosában megjelent gyászlobogók Okolicsányi Imre alispán hirtelen elhunytál jelentették és amilyen hihetetlennek tint fel a hír, olyan mély megren- dilést keltett. Az alispáni családot három év óta a meleg szeretet mellett az őszinte részvét vette körül, amióta az idősebb fiút, Lászlót, el- szólította a Gondviselés és senki sem gondolta, hogy a már már enyhül fájdalmat újabb csapás fogja még élesebbé tenni. Okolicsányi Imre alakjával egy régi vágású, patriarchális szellemű kizigazgatási vezető férfi távozott az élők sorából. Ennek a kedves, megnyugtató típusnak talán utolsó személyesítője. A nép alispánja volt a szó legszorosabb értelmében, azzal az erénnyel, amely ritka születési kincs, amelyből sok elkelne mást is s egyre több, *a népi Magyarországra, a falukutatás és a szociális kérdések megoldása mellé: a személyi közelség melegségével az egyéni szeretetreméltóság és érdeklődés vonzó tulajdonságaival. Okolicsányi Imre az a fajta úr vált, aki ösztöneiben őrizte a magyar testvéri közösség legközvetlenebb kötését s mindenkivel, mint atyjafiával bánt. Heves vármegye népe valósággal lelkesedett és rajongott érte. A kommunizmus bukása után, amikor lelkiismeretlen ügynökök és népszónokok által egymásra vadítva állt a magyar élet szakadékán&k két partján úr és földműves, intelligens foglalkozású polgár és munkás, ez a fajta egyéniség hozott megnyugvást, épített hidat a mesterségesen ellenfelekké varázsolt társadalmi osztályok közé. Heves vármegye az újjáépítés lendületében és eredményeiben méltán hivatkozhatik Okolicsányi Imrére, akinek egyénigége megteremtette a békés alkotó munkához szükséges nyugodt Iégkört.l&Vámegyejáró útjain mindenki bijával törődött,mindenkit személyesen, névről ismert s ha olykor egy-egy küldöttség vagy egy-egy megyebeli migyar panasszal és keserűséggel kereste fel, mosolyogva kérdezte: hát mondja csak Pista, mi van a gyerekkel, — vagy túladott már a sánta deresen? — A mosolyra mosoly volt a válasz, a keserűség felengedett s ha a panaszt még orvosolta is a vicispán úr, azt már csak ráadásnak érezte a p*naszló, mert meg volt nyugtatva már anélkül is egészen, jó szóval, magyar szívvel. Okolicsányi Imrének egy nagy közigazgatási titka és fv&rázsszere volt: még a legöregebb gazda is édesapjának érezte. Nem száraz hivatalnok, nem komoly közigazgatási Indós, elvont elméleti ember volt, hanem az élet embere, küzdő a küzdőkkel, örvendező az örven- dezőkkel, magas állásában is a szegény dolgozók mellett éló és érző vezető volt. A Heves vármegye élén eltöltött tizenhét esztendeje a vármegye fejlődésének örvendetes időszaka volt. Erre az időre esik a vármegye úthálózatának úgyszólván teljes kiépítése, és & vármegye villamosításának megindulása, a gazdasági szervezetek megerősödése, pedig ezekben az időkben kemény gazdasági válság is fenyegette összeomlással a vármegye és az ország népét. Három ízben választották alispánná egymásután Okolicsányi Imrét s ez a tény egymagában elegendő és teljes megmntatkozása volt annak a bizalomnak és megbecsülésnek, amely őt a törvényhatóságban körülvette. Ezek az érzések nyugdíjazásánál is megnyilvánultak, amikor ót a törvényhatósági bizottság örökös tagjává választotta. Az elhunyt ny. alispán életrajza. okolicsnói Okolicsányi Imre, Heves vármegye ny. alispánja 1884. július 16 án született. Köztisztviselői szolgálatát az egri Jogakadémián nyert államvizsga után a pénzügyigazgatóságnál kezdte, azonban rövidesen vármegyei szolgálatot kéz dett és már 1917 ben a hatvani járás fószolgabírája. Itt töltötte a háborús és a háború utáni nehéz éveket és az ellenforradalomban tevékeny részt vállait. Később egri fő szolgabíró lett és 1925-ben, 39 éves korában, Heves vármegye alispánjává választották. Megszakítás nélkül, háromszor egyhangúlag választva viselte ezt a tisztségét, teljes szolgálati idejét meghaladó időn túl is 1943 ig, amikor saját kérelmére nyugdíjba vonult. Ezután is tevékeny részt vett a vármegye életében, mint a különböző társadalmi egyesületek elnöke (Polgári Lövészegylet, Move Egri Sport Egylet, stb.). Heves vármegye hegyközségi Tanácsának elnökeként a budapesti érdekképviseletek sorra választották meg elnökükké (MEGA stb.). Heves vármegye örökös bizottsági tagjává választotta. 1938-bau a honvédelmi miniszter előterjesztésére sportélet, nevelés terén szerzett érdemeiért Signum Laudist kapott. A községek sorra választották meg díszpolgáraikká, polgáraik ügyes-bajos dolgaikkal nyugdíjazása után is állandóan felkeresték, mert saját szavai szerint legfőbb feladatának mindig a kisemberek ügyeinek elintézését" tartotta. Okolicsányi Imre betegsége és halála Okolicsányi Imre szenvedélyes vadász volt és amikor csak tehette puskát fogott, bár orvosai óvták a vadászattal járó fáradalmaktól, mert tudták, hogy viszérbántalmai vannak. Az elmúlt vasárnapon ismét vadászni volt a népszerű nyugalmazott alispán s hazatértekor panaszkodni kezdett. Bal lábát fájlalta és a fájdalom egyre erősödött. Az orvosok megállapították, hogy a visz- erekből egy alvadt vérrőg gátolja a vérellátást, trombózis lépett fel. A fájdalmak tovább erősödtek és szinte elviselhetetlenekké váltak. A család ekkor lehívta Egerbe dr. Hutschenbacher Emil egyetemi tanárt, aki szombaton meg is érkezett és hosszasan vizsgálta a beteget. Az egyetemi tanár ugyancsak trombózist állapított meg s ekkor Okolicsányi Imre maga kérte, hogy ba ez szükségesnek látszik, amputálják a lábát. Matschenbacher Emil a vasárnap délelőtti órákban elvégezte a műtétet a Szent Vince kórházban s a bal lábat a térd fölött eltávolította. A műtét sikerült, a beteg magához tért s a délután folyamán elbeszélgetett családjával. Néha visszatértek halálsejtelmei s mindenről intézkedett. Az esti órákban elvesztette eszméletét s a betegek szentségével megerősítve, este fél kilenckor elszenderült. A vármegye halottjának tekinti Okolicsányi Imrét Az elhunyt nyugalmazott alispánt Heves vármegye törvényhatósága saját halottjának tekinti és székháziból temetteti el. Okolicsányi Imre holtteste január 11-én, kedden délelőtt 11 óráig lesz a gyászházban, utána a vármegye- házára szállítják és a nagyteremben ravatalozzák f»1. , . . . ^ A temetés Okolicsányi Imre temetése január 11-én, kedden délután 3 órakor lesz a vármegyeházáról. A temetési szertartást Kriston Endre m. kir. titkos tanácsos, felszentelt püspök, nagyprépost végzi, a búcsúbeszédet a törvényhatóság nevében dr. Hunyadi Búzás Endre országgyűlési képviselő mondja. A vármegyeházáról a városi (Gröber) temetőbe kiséri ki a gyászoló közönség a halottat s ott a családi sírboltban helyezik örök nyugalomra. Heves vármegye törvényhatóságának gyász- jelentése Heves vármegye törvényhatósága a következő gyászjelentést adta ki: „Heves vármegye törvényhatósága és tisztikara megilletődéssel és fájdalommal jelenti, hogy okolicsnói Okolicsányi Imre nyug. alispán, a törvényhatóság örökös tagja, stb. életének 59. évében,rövid szenvedés után, folyó hő 9-én az Úrban csendesen elhunyt. Földi maradványait folyó hó 11-én délután 3] órakor kisérjük Heves vármegye székházából az örök nyugalom helyére. — A megboldogult 25 évig állott Heves vármegye szolgálatában s ez időből 17 esztendeig töltötte be vármegyéje iránti szeretettel az alispáni széket. Eger, 1944. január 9. Emlékét baráti szeretettel és kegyelettel őrizzük! Legyen emléke örökké áldott!“
