Eger - hetente négyszer, 1944

1944-06-10 / 91. szám

9

BOER

1944, június 10.

tető) az oldalfalak kiducolásáról is kell gondoskodni, valamint a bejáratra és az ároknak a bejárattal ellentétes végén lévő vészkijáratnál a nyílásra ajtót is kell tennünk, különben az óvóhelyen való liuzaa*. mos tartózkodás nem volna kibírható.

Sajnos, itt nem térhetünk ki a szükségszerű óvóhely rögtönzések minden kérdésére, a részletesebb felvilágosításokkal — műszaki vonatkozásokban is — a városi légoltalmi ügyosztály (Városháza, I. em., 20) áll a lakosságnak a hivatalos órák alatt rendelkezésre.

Mindenesetre fogadjuk el, hogy az óvóhelyi kijelölésiéi az illetékesek mindig a legbiztonságosabb és leggazdaságosabb megoldásokat tartották szem előtt, ezért az óvóhely létesítést elrendelő végjhatáro- zatok miatt a hatóságokat felesleges észrevételekkel vagy felebbezé- sekkel ne zaklassak.

H. S.

A filmszalag fényei és árnyai alatt...

Egyébként az idegenkedés az ilyen épített óvóhelyektől legalább is ^túlzott. Ezek is — bizonyos nagyobb súlyú bombák telitalálatát kivéve — szinte* teljes biztonságot nyújtanak a bombák repesz-, légnyomás hatása ellen, az összedülő épületek romterhelése ellen feltétlenül megvédenék. Már pedig ne feledjük el, hogy a légitámadások sérüléseinek 94°/o-át ezek a hatások okozzák! A betemetődéstől sem kell félnünk a mi építési viszonyaink mellett: a széles utcák, a földmentes vagy alacsony házak esetében aránylag olyan kevés épülettörmelék keletkezik, amit egykét órán belül feltétlenül el lehet az óvóhelyi nyílások tetejéről távolítani. Általános tapasztalat, hogy kisebb városok földszintes épületeiben a pincehelyiségek, még vészkijárat nélkül is, a ház legvédet- tebb részei. (A szomszédok és a házcsoport parancsnokok azonban ismerjék egymás tartózkodási helyét és ezeknek a helyeknek a szabadba vezető nyílásait!)

A kisebb lakóházaknál, földszintes épületeknél a dongaboltozatos menyezeteket általában nem kell alátámasztani, a vastartók közötti téglaboltozatos födémeknél is — ha a számítások így kívánják — maguk a vasgerendák ducolandók alá mestergerendával vagy (fa) oszlopokkal. Ügyelni kell azonban az alátámasztások egymásközötti kimerevítésére, hogy a légnyomás rázkódtató hatására az aláducolás el ne dőlhessen.

A szabad terület felé eső nyílá-' sokat, a szellőzés lehetőségének- megtartásával, minél vastagabb földfeltöltéssel, homokládákkal vagy szükségszerű eszközzel (kővel, fával) szilánkbiztossá kell tenni. A fal síkjához kívülről, az ablakkáva széle jól támaszkodó, lehetőleg erős deszkából készített láda-szerű szerkezetet helyezzünk el, és azt töltsük megva szilánkvédő-anyaggal. Általában kielégítő a szilánkvédelem a következő ládavastagságok mellett: döngölt föld vagy homok mellett: 50 cm. kavics vagy kemény kődarabok esetén: 40 cm., fa (pl. hasábfa) esetén: 40 cm. vastagsággal.

A pincehelyiségek nyílásait lehetőleg tömítsük el, hogy a gyújtó- bombák okozta tüzek füstje, vagy az esetleg leomló épület porfelhője (harci gázra nem is számítva) az óvóhelyen tartózkodók egészségét ne veszélyeztesse. Végül: a

szükségszerűen óvóhelynek használt pincében még fokozottabb jelentősége van a szerszám felszerelésnek (bontórúd-, véső, csákány, kalapács, lapát stb.) valamint az előírott homok és oltó víz tárolásának.

Ott, ahol sem kőbevágott pince, sem jól épített pince nem áll rendelkezésre-: ott óvóárkot kell készítenünk. A szabályszerű árokóvóhely nem nyújt sem több, sem kevesebb biztonságot, mint az épüle- alatti kiépített pince: de az árokóvóhely elkészítése rendszerint költt ségesebb és több anyagot kíván- Ennek magyarázata az, hogy megfelelő óvóároknak csak a fedett árokóvóhely fogadható el.

Nagyon jól láttuk az elmúlt esős májusban, hogy ha a riadó véletlenül kiadósabb csapadék hullása után következett be, bizony a nyitott árkok teljesen használhatatlanok voltak, még fokozottabban az volna a helyzet az őszi hónapokban vagy télen. A fedett óvóárkoknál a legtöbbször a lefedés szigeteléséről (különben átázik fentről a

Néhány év óta Halottak-estéjén is zsúfoltan teltek a mozik. Fiúk és lányok, házaspárok együtt és külön, sőt,— nem is kevesen! — fekete fejkendős nagymamák is sietnek az estében a film ópiumbarlangja felé, s az emlékezés, a visz- szanézés és a sírokon villogó kicsi gyertyák estéjét is ott töltik a moziban, sort állva a jegyekért, mert úgy hiszik sok-sok csalódás után is, hogy ott valami nagy fog történni, valami egyszeri és lényeges : ott v.ár rájuk a Nagy Élet öröme, amit ezen a csendesen és. szomorúan alkonyuló estében sem szabad kihagyni és elmulasztani az élet nyújtotta gyér öröm- és fele- dési lehetőségek közül.

A filmszalag, ez a világot keskeny celluloidgyűrűivel átfogó mágikus hatalom ma sokat beszéltet magáról. A világ 93 ezer mozija mellé Eger is felsorakozik most egy újjal, a másodikkal és a heti 250—300 millió mozilátogatóhoz hozzájárul majd a maga tömegeivel.

Erkölcsi, világnézeti, de pénzügyi szempontból is egyre kegyetleneb- bül növekvő nagyhatalom a film. Olyan varázslatot lövel magából észrevétlenül, hogy nyomában régi ízlések, főkóp életigények sorra megbénulnak, elváltoznak és kiC|eré- lődnek. Anélkül, hogy politizálna, megpróbált világnézeteket kezd ki, gazdasági rendszerek ellen indul rohamra, pedig — mondjuk — csak ennyit csinál: egy borotválatlan,

kiéhezett arcot fényképez premier plánban, amint egy elsuhanó autó és selyemköpenyes utasai után néz. És ott vannak a „karrier-filmek“, melyekben a gépírólányból szakács- némozgású miltomosné lesz; kereskedősegédekből pedig kastélyok ura. Az ilyen filmek a legveszedelmesebbek, mert hazug és lehetetlen reményekre vadítják a langyos homályban szorongó 'nézőket, kiknek legtöbbje zsebében néhány szomorú pengő lapul. Expresszek, autók, yachtok suhannak a.vágyódó, éhes szemek előtt az örök napfénylimonádéban valami primitív és egy- vonalú cél: a külső siker felé óriási bankbetétekkel, parkkal és palotával, hol a szobalány és szakáesné is jól festett dáma, s a legújabb divat szerint öltözve néhánypercas munkájukat úgy végzik, s olyan tündöklő környezetben, mint mikor álarcosbálon álkéményseprők sepernek álkéményeket. Nem ez az élet! Az élet más! Giccs ez csak, olcsó hazugság, minden realitástól mentes, festett délibáb.

A veszély éppen abban áll, hogy

a nagy tömegek azt- hiszik, ez az igazi élet és ez a filmreceptek szerint el is érhető, s a boldogság teljességét nyújtja. Kevesen látják meg, hogy a legtöbb film öntudatlanul is a legpogányabb, csak a sikerre és érzékiségre építő világ- szemlélettel, meg olcsón kiadó férfi és női szívekkel van telítve, s egész felépítésében csak a* belső gőg, a hangos és olcsó vágyak minden áron való kielégítésének eszköze és sodró erejű propagátora. -»És ez a lelkileg fel nem vértezett mozilátogatóra nézve épen elég súlyos veszély, mely 2 óra alatt beleeszi magát tudatába és mélyen az idegeibe.

Az új, az igazi film — van már néhány ilyen — nem az élet örökös ünnepi oldalát nyújtja állandóan, hanem őszinte hétköznapokat is ad, mely a nagy tömegek élete; adja ezt póztalanul a maga szegénységével, gyarlóságaival, veszélyeivel, szabadságával és fájdalmaival. Mélység van ezekben a filmekben, valóság és szeretet, pengőkkel is bizonyítható emberi hűség, hivatalnokok, munkások, taxisofőrök és kalapos lányok élete. Ezek a hősök nem „diadalmasok“, s mégis: sorsuk

boldog, életútjuk kívánatos; létük célját nem káprázatos karrierben, testi szépségben, köztiszteletben, s hódolók alázatos hajlopgásának elérésében látják. A néző boldogan ismeri fel és látja viszont a filmen saját életét, s megepyhülten távozik,, mert abban a kis, elérhetii szépségeket mutatta ki és magyarázta meg az író és rendező. Szépségkirálynő, autós herceg, fogadóestélyen nagy- képűsködő miniszter nem Szerepelnek ezeken a filmeken, mert ezek nem józan és reális vágyak és célok. Ezek a filmek nem uszítanak lehetetlen karrier álmokra óriási tömegeket, melyek bizonyos amerikai és középeurópai filmek után szinte megverve, feldúlva és megbolondítva. mennek haza szegényes és nagyon egyszerű otthonukba, mert nincsen kastély, herceg, nagyestélyi ruha, lakáj, kristálypohárban pezsgőbólé, négyesfogat, címeres autó, yacht, vitorlás kék tengereken, s repülés havas csúcsok felett, s örök tánc fehérfrakkos dzsesszlegé- nyek simára és egyhangúra kalapált ütemeire villogó üvegpadlón . raffinált fényhatások között. "

Az efajta filmek világának hadat üzen ma a földrészek szenvedése. A világ sebei tiszta olajat kérnek, nem limonádét. Az új világ filmje már nem lesz pusztán filléres szanatórium, s 2 pengős inj eladó, élvezetzuhatag és ritmikus idegfürdő, mely romantikus hangulatok hullámain jön felénk, s egy hazug álvilág kábító propagandáját sugározza szívünkbe; hanem: új és erős világok, egyszerű örömek és szépségek magyar légkörét fogja hozni, melyben élni jó és érdemes.

Az új egri mozi — mint versenytárs is — hoz tehát majd lehetőségeket filmjeink megválogatására komoly és tiszta kritikák nyomán. Pihenni vágyó életünket, pengőinket, sérült idegeinket annak a filmszalagnak sugárzása alá vigyük — ha már ezt kell tennünk — amelyik több valóságot* és fényt s kevesebb álmámort, hazugságot és árnyat ígér.

Arnóti Milhály.

Hit vagy pokol?

Eszmék harcának mondják és idegháborúnak. A menny és a pokol háborúja s nem lehet senkinek kitérni a katouakötelezettség alól. — Akár akarom, akár nem, benne vagyok. Sem pénz vagy nyomorúság, sem hírnév vagy mellőzöttség, sem éretlen gyermekkorom, vagy elhasznált öregségem nem menthat fői. Legfőképpen nem menthet a gyávaság.

Az eddigi háborúk végig a történelem lapjain az anyagi javakért, a civilizációért dúltak. Ez az első az emberiség vándorútjábzn,'hogy nem azért dörögnek az ágyúk, búgnak a szirénák, mert az egyik ember nagyobb darab kenyeret tart a kezében, mint a másik. Moit nem enni akarunk, hanem élnünk kell az örökké való:-ágban. Nem a földért, n9M a kenyérért harcolunk, hanem a hitért. Vannak, akik gúnyosan mosolyognak, ha a bibliában keresünk hasoalatosságot a földi villámok és menydörgések között. Pedig ez a kor írva vagyon.

A jóslás nem sötét. El kellett jönnie az órának, melyben azt a talpalatnyi földet is fölszámolja az eredendő Jóság, mely csodálatos en- gedékei^sége folytán a tagadás birtokába került. Mert egy talpalatnyi föld elég, hogy világokat döntsön meg egy csöpp kételkedés, egy csöppnyi tagadás.

Ez a ma háborúja: a hit As a tagadás. Éjek a küzdő felek, nem az emberek.

Ki nem tudja ma már, hogy az amerikai és angolszász pilóták pénzért, hatalomért, tehát az ördög által kínált jutalomért emelkednek a levegőbe, pénzért űznejc csúfot az ég közelségével azért, hogy onnan védteleneket, gyermekeket, asszonyokat, városokat, az életet, a hitet pusztítsák. Ezt a szégyenletes üzérkedést a legelvetemültebb vád sem foghatja rá a másik küzdőiéire. Ezt ók nagyanis jól tudják, ók, a tagadás vitéz katonái.

Németország és szövetségesei táborában akadua-e egyetlen ember, aki anyagi előnyökért vállalná ennek a hitet, lelket kockára tett háborúnak szenvedéseit? Nem, sohal

Lltjuk, hogy ez a pokol háborúja a hit ellen. Táborba kel) szállni, a lélek táborába mindenkinek akár akar, akár nem. Azt azonban már mindenki csak maga választhatja meg, hogy a pokol győzelmének segít-e vagy a hit diadalának.

Mindenki Lucifer katonája, aki ezekben a válságos órákban a hitet gyöngíti. Minden ember a pokol győzelmét munkálja, amikor rémhíreket terjeszt, fenyegetőzik, aki ma nem türelmes és-bizakodó.