Eger - hetente négyszer, 1944

1944-06-07 / 89. szám

s

BOER

1944. június 7.

Mint testvér főttem

a testvérek közé

ÚJ rend és új értékelés

A nagy tetszéssel fogadott szavak után dr. Horváth Árpád főispán elfoglalta az elnöki széket, letette a hivatali esküt és általános figyelem közepette ismertette célkitűzéseit.

— Teljességgel érzem a felelősség súlyát és a feladat nagyságát, amelyre vállalkoztam, és éppen ezért bizonyos szorongó érzés fog el. Nem tudom ugyanis, hogy az én szerény képességeim és erőim elegendők lesznek-e ahhoz, hogy fij őrhelyemen a mai rendkívüli idők rendkívüli feladatainak meg tudjak felelni, ügy, hogy elődeimnek kiválóan eredményes működését legalább is megközelíthessem.

— Da, mert minden ténykedésemben a Mindenhatóba vetett alázatos keresztényi hit, a keresztény nemzeti és szociális Magyarország felvirágzása és boldog jövője iránti fanatikus bizalom, valamint az ősi vármegye évszázadokon át kifejlődött és bevált önkormányzata iránti szeretet és ragaszkodás vezérelt, érzem és tudom, hogy az Úristen kegyelme velem lesz és mert meg vagyok győződve arról, hogy a tekintetes törvényhatósági bizottságnak minden egyes tagját ugyanazok az érzések hatják át, ugyanazok az elvek vezérlik, mint engem, bizakodva kezdem el a munkámat.

— .Mint testvér jöttem a testvérek közé, aki ma bajtársi kézszo- ritásra nyújtja kezét a vármegye jólétét és boldogulását szolgáló közös munkára.

— Hivatali működésemben mindig az igazságosság és a szeretet vezérelt. De az osztó igazság csak egy része a közigazgatásnak. A mai tisztviselő a magyarságon végigduló viharban odaáll a népe közé, megfogja a kezét, erősíti a gyengét, megvédi az eltántorodástól és legfőbb gondja a rábizott nép erkölcsi és szociális jólétének előmozdítása. Ez pedig nincsen meg írott jogsza bályokban, ez a szívben van meg, a mai közigazgatási tisztviselő csak akkor tud igazán eredményesen dolgozni, ha képességei mellett még megértő, érző emberbaráti szíve is vau.

— Éppen ezért előttem nem lesz születés, rang, társadalmi állás, osztály, vagy“Jelekezet szerinti különbség, előttem mindig csak a magyar testvér fog állni. Nem fogok ismerni kicsiny ügyet, nagy ügyet, kényes ügyet, hanem mindig igazságos és a nemzet egyetemes érdekeit szolgáló ügyet.

— A fóispáni tisztet nem reprezentációs állásnak tekintem, hanem serény, szorgalmas napszámosa, szolgája és munkása kívánok lenni nj vármegyémnek is, aki színes szavak helyett tettekkel és példaadással akarja kiérdemelni a kormány és törvényhatóság bizalmát.

Dr. Horváth Árpád a következőkben hangoztatta, hogy legfőbb kötelességének fogja érezni mindnyájunk büszkeségének, a honvédségnek szolgálatát, a vármegyei tisztviselők iránt mindenkor kollegiális barátsággal lesz, a túlterhelt jegyzői kar pedig mindig bizalommal fordulhat hozzá segítségért.

Általánosságban — folytatta a főispán — a tisztviselőktől és alkalmazottaktól a lelkiismeretes munkán kívül a jogkereső közönséggel szembeni egyenlő elbánást, udvarias és szeretetteljes magatartást követelek meg s e téren a legkisebb kilengést sem fogom megtűrni. Ez alkalommal még külön is hangsúlyozom, hogy a lakosság köréből azokat kell a leggyengédebb szeretettel támogatni, akik arra leginkább rászorultak, legehősorban a hadigondozottakat, azután védtelen, szegény és járatlan’ embereket. E tekintetben magam fogok előJjárni, mert hitem és meggyőződésem, hogy vármegyénk népének csak így tudjuk bebizonyítani, hogy a magyar közigazgatás valóban a népben és érte dolgozik, s így bizton remélem, hogy egységes, megértó együttműködés fog kifejlődni a közigazgatás és a megye közönsége között.

— Ez a vármegye elsősorban agrár jellegű és az országos átlaghoz képest igen magas fokon áll gazdasági kultúrája, ezért a termelés folytonosságát, a mezőgazdasági munkásviszonyoknak szociális és igazságos kezelését különös figyelemmel fogom kísérni, mert mélyen átérzem mindazokat a nehézségeket, amelyekkel ma a magyar mezőgazdának meg kell küzdenie.

— A magyar földmíves, a magyar gazda az, aki mind a tiz körmével vájja bele magát földjébe és dühönghetett itt ezen a földön bárminő vihar, ót soha nem tudta elsodorni onnan. A vihar elmúltával az ő munkájuk nyomán indult meg az új magyar élet az ősi magyar földön.

A főispán a továbbiakban a kereskedő és iparostársadalomról, a mezőgazdasági és ipari munkásságról, a nemzet rendkívül értékes alkotó tényezőiről emlékezett meg s legteljesebb megértését és támogatását helyezte kilátásba számukra is. A vármegye valamennyi társadalmi osztályának érdekeit egyformán kívánom szolgálni — mondotta s minden igyekezetem az lesz, hogy az összhangot, a megértést előmozdítsam. De amilyen szeretettel és jószándékkal fogadok mindenkit, aki ennek a célnak szolgálatában áll, olyan kérlelhetetlenül fogok elbánni mindazokkal, akik önös érdekből vétenek a rend és biztonság ellen és szembe akarják állítani a magyart a magyarral.

— Új rend van kialakulóban, amely egyformán és igazságosan szelt kenyeret jelent mindenkinek és amely rendben nem lesz más értékmérő, mint a jellem, a képesség és a becsületesen végzett munka.

— Ma a lét és nemlét, a nemzeti felemelkedés vagy az irdatlan mélységbe zuhanás problémái mellett nem lehetnek köztünk sem ellentétek, sem válaszfalak. Ma azoknak lelkében, akik a maguk eszközeivel az Isten által rendelt posztokon végzik kötelességüket, a remegés és aggodalmak könnyes pillanataiban kell, hogy magasba csapjon az a szent és tiszta érzés, hogy elsősorban mindenek felett magyarok és csak magyarok vagyuik. Árvák Európa népei között, de örökösök azon & tájon, amelynek szent határait isteni törvény húzta meg, a- melynek határain északon és keleten felhőkkel ölelkező hegyóriások állnak és fognak őrt állni és terelgetik az úszó bárányfelhőket, a virágfakasztó tavaszi szeleket, a rakoncátlan hegyi patakokat éppen úgy, mint a hömpölygő nagy magyar folyókat, szent örökségünknek arra a részére, ahol a tiszta búza terem, s ahol áldott magyar kezek dús munkája után a világ legíze- sebb terményeivel fizet a föld.

— Eanek a mai napnak az ün- | nepeltje a vármegye és a vármegye új főispánja. Amit & főispán úr elmondott, az bennem mély visszhangot keltett, szavaihoz sem hozzátenni való, sem helyreigazítani valóm nincs. Adja az Isten, hogy a főispán úr hivatása helyén, ahol becsülettel és sokszorosan nehéz körülmények között kell helyt állnia, ezek az eszmék kristálytisztán álljanak előtte és ezek jegyébsn vezesse vármegyéjének életét.

— Bizonyára nem kerülte el Heves vármegye közönségének figyelmét sem az a körülmény, hogy ilyen ünnepi alkalmakkor gyakran megjelenik a belügyminiszter, vagy másik miniszter és feihasználja az alkalmat arra. hogy az ország közönségéhez szóljon. Ebben a magyar kormánynak az a felfogása nyilvánul meg, hogy a kormánynak és az ország közvéleményének egymásra utaltságát domborítsa ki.

— Politikai pályámon egy gondolat irányított, amelyet azért merek [újból hangsúlyozni, mert ezt képviseltem akkor, amikor felelős helyen álltam, de ugyanúgy képviseltem akkor is, amikor a bírálat kötelessége volt az enyém és ugyanúgy töretlenül képviselem, amikor megint az aktív szereplésbe kapcsolódtam be. Ez a gondolat: az ősi magyar földön nj magyar életet teremteni.

— Ennek az áldott magyar földnek, Szent István birodalmának megbonthatatlan földrajzi egységét hirdeti a természet és az isteni rendelés, csak mi, itt éló magyarok ne tudnánk egyek lenni. Ne vétkezzünk hát a természet és az isteni Gondviselés örök törvényei ellen és a most folyó megújulás, megtisztulás és felemelkedés legyen az egymásra- találásnok örök és megdönthetetlen, alapja. Mert valóban elérkezett az egymásrataiálásnak, az összehordásnak utolsó órája és én szentül hiszem, hogyha mi magyarok valamennyien külön-külön lelkiismeret- vizsgálatot tartunk, helyesen és jól vagyunk-e beállítva a közös nagy cél szolgálatába, ha egyenként belátják hibáinkat és meg tudjuk bocsátani egymásnak bűneinket, akkor a sokat hangoztatott összefogás nem csak elröppenő szó, hanem éló valóság lesz.

A fóispáni székfoglaló mély hatást keltett a hallgatóságban. A beszédet hangszórók közvetítették a vármegyeháza előtti térre, ahol nagy csoportokban sereglett össze a város közönsége.

Ezután vitéz Imrédy Bála gazdasági miniszter szólalt fel. Megköszönte a szíyes fogadtatást, majd így folytatta:

— Ez a szó: ősi magyar földön nemcsak azt jelenti, hogy földrajzilag azon az ósi magyar földön, amelyen élni fognak, hanem jelenti azt a szellemi talajt is, amelyen a magyar életnek megújulnia, kifejlődőié kell.

— A magyar történelemnek voltak borszakai, amikor a vármegyének csak egy feladata volt. S ez

— hogy egy szóba foglaljam össze

— az volt, hogy nemét mondjon. Amikor az alkotmányt, az ősi magyar életformát veszély fenyegette, a vármegyébe húzódott vissza a magyar sajátos életet élni akarás és a vármegye mondotta a nemet. Ma is mondani kell a nemet. A legerőteljesebb, a legnagyobb nemet honvédeink mondják az észak-keleti fronton, ez a nem maga az élet és ennek hajthatatlannak kell lennie. Viszhangoznia kell minden magyar ember lelkében, a bombazápor közepette ugyanolyan hősiességgel, mint ahogy a Kárpátok keleti lejtőit védik katonáink. Az életben megtanultam, hogy nem mindig az a legrosszabb emberünk, aki nemet mond. A gyermeknek is néha nemet kell mondanánk, mint ahogyan gyermetegül gondolkozó embereknek is kell tudni nemet mondanánk. Mégis azt szeretném, hogy ebben a magyar életben több legyen az igen. Az a vármegye, amely a nemnek volt a bástyája, most az élet igenHIRDESSEN AZ „EGER“-BEN!

Vitéz Imrédy Béla az új közigazgatásról s a jog és élet viszonyáról