Eger - hetente négyszer, 1944

1944-05-31 / 85. szám

% EGER 1944. május 31. igénybevételt észlel, azt azonnal jelentse a legközelebbi őrszemnek vagy rendőrőrszobának, aki, illető­leg amely a szükséges további lé­péseket haladéktalanul megteszi úgy, hogy a szabálytalanság elkö­vetése lehetőleg még & helyszínen megak&dályoztassék. A vármegye Tüzrendészeti Értesítőjének legutóbbi száma kegyelettel emlékezik meg Breznay A dr. Monostori) Elek v*. tűz­rendészet! felügyelő szerkesztésében kéziratként megjelenő Hevesvár­megyei Tüzrendészeti Értesítő leg­utóbbi száma kegyelettel méltatja Breznay Imrének a tűzoltóság fej­lesztése terén végzett munkássá­gát. Az Értesítő az alábbiakban em lékezik meg Breznay Imréről: „A szeretett bajtárs elvesztése feletti mély fájdalom érzésével kí­sértük utolsó útjára legjobb munka­társunkat, aki mindig hűséges ma­radt a zászlóhoz, melyre feleskü dött. A vármegye 9300 főnyi tűzoltója gyászolja és őrzi kegyelettel Brez­nay Imre emlékét, aki Heves vár­megye Tűzoltószövetségének 52 éves múltja alatt 39 éven át vitt vezető­szerepet a Szövetség életében és vállalt önzetlen és áldozatos mun­kát a közjóért, becsületből. Több, mint egy emberöltőn át serkentette ez intézményen keresztül az em­bertársak szolgálatára az általa ve­zetett testületeket és lelkesítette szóval, tettekkel, jó példával, a sajtó hasábjain és a szakirodalom terén is nemcsak a vármegye, de az egész ország tűzoltóságát. Munkásságának híre é téren is túlnőtt a megye határain és az Or­szágos Tfizoltószövetségbe is vezető­szerepre hívták. A katona, a bányász s a tűzoltó Imréről ismeri a halált, A tűzből, a vészből, munkából, harcból nem mindig tér vissza élve az, aki oda elindult. Ezért tanította a mi kedves Imre bátyánk, hogy a tűzoltónak úgy kell végeznie kötelességét, hogy bármely pillanatban félelem nélkül odaállhasson az Örök Bíró elé az­zal a biztos tudattal: megtette min­dig legszebb kötelességét, amit a felebaráti szeretet törvénye paran­csol. Megboldogult bajtársunk már az Örök Biró előtt áll és útravalóul vihette magával a jól meghircolt életnek és a nyugodt lelkiismeret­nek biztonságát, mert egyéb jeles tevékenysége mellett kitartóan és kimagasló érdemekkel szolgált oly eszmét, melynek célja a legmagasz- tosabb fóldi cél: a bajbajutott em­bertársak megsegítése és az emberi életnek és vagyonnak a pusztulás­tól való megmentése. Az elpihent bajtárs iránti meleg szeretettel, de egyszersmint büszke öntudattal valljuk Róla: non omnis morietur. Ha nem is testben, da lélekben továbbra is velünk lesz, példaképünk marad és az általa életrehívott berendezések é3 beve­zetett szokások keze nyomát őrzik további emberöltőn át. Bízvást hisz- szűk, hogy most már SzeDt Flórián seregében, de ezentúl is velünk együtt küzd édes Hazánknak a vésztől való megmentésében.“ Szmrecsányi kardvívö verseny A MOVE egri sportegylet vívó szakosztálya most tartotta meg a dr. Szmrecsányi Lajos, néhai egri érsek fópásztor által alapított „Szmrecsányi“ kupáért kiírt kard vívó emlékversenyt. A verseny a versenyzők és a közönség nagy ér­deklődése mellett zajlott le. A döntőbe kilenc versenyző került. A késői órában végétért mérkőzések a következő eredményt hozták: Az első helyezett László Ferenc jog­szigorló lett, aki az alapító levél szerint egy évig védője a „Szmre- csányi“ kupának és Eger város kardvívó bajnokának címét viseli. A katonai parancsnokság által fel­ajánlott tiszteletdijat megérdemel­ten nyerte. Második helyezett Csatth Imre joghallgató, ki az egész idő alatt igen jó formát mutatva a kupáért való küzdelemben László mögött csak holtversenyben maradt le. Harmadik helyezett lett Borsos Béla áll. gimn. VIII. o. t., ki szor­galmas előtanulmányával és edzé­seivel ugyancsak jól megérdemelte elért helyezését. Negyedik Kende­ressy Károly, ki az egri vívók kö­zött már ismerős jó vívó. Ötödik Sávoly Titusz, hatodik Simon Gyula, hetedik Szamosvölgyi Attila, nyol­cadik Liszkóczi Tibor, kilencedik Pataki György. Valamennyien leg­jobb tudásukat adták a versenyen. Az első öt [helyezett tiszteletdijat nyert, a többi pedig a MOVE vívó emlékplakettjét. Ez a verseny is beigazolta, hogy Egerben a többi sport ág mellett a vívó sport sem marad el. A versenyzők előkészíté­sét és edzését Néderkirschner Ödön honvédvívó hadnagy szaktudással és szeretettel végezte; a versenyen mint döntő-bíró lelkesen közremű­ködött. A díjakat dr. Bodnár István ügyvéd, a szakosztály elnöke osz­totta ki. — Elveszett egy fekete bórtárca névre szóló igazolvánnyal. A becsü­letes megtaláló adja be az EGER szerkesztőségébe, ahol illő jutalom­ban részesül. Járd körfii lakásod minden este, nem szfirödlk-e lény valahonnan. Minden lény halálos veszély! Eger zenei művelődésének első úttörője uolt Edspűröy Katinka Eger, május 31. A múlt héten nagy részvét mel­lett helyezték őrök nyugalomra Gáspárdy Katinka zenetanáráét, a város közbecsülésben állott, dédel­getett Katyus nénijét. Súlyos év­tizedekkel a vállán, de lélekben fiatalon halt meg, mint olyan em­ber, aki a szépségnek s a szépség művelésének szentelte életét. Ez az élet egyike volt a város művelődése szempontjából leghasz­nosabb és legönzetlenebb életeknek. Gáspárdy Katinka ugyanis úttörő­ként kezdte meg Egerben a muzsi­ka szakszerű oktatását, ő volt a megindítója a szervezett zeneiskolai törekvéseknek s mindvégig szívósan küzdött a muzsika elismertetéséért és a zenei műveltség terjesztéséért. 1887 júniusában kiadott oklevele szerint a Nemzeti Zenede évfolya­mait 1882-tól hallgatta s minden esz­tendőben kitűnő eredménnyel tette le vizsgáit. Székely Imre, Khaill Antal és a magyar zenei élet más korabeli kitűnőségei voltak tanárai s amikor elvégezte a Zenede év­folyamait, Budapesten akarták tar­tani, de ő szívére hallgatott s vál­lalni kívánta azt, amit oly kevesen hajlandók: a közelharcot a kul­túráért, az elhanyagolt vidéken. Ettől a perctől kezdve hivatást töltött be Gáspárdy Katinka s ezt a hivatást érezte is, ennek engedel­meskedett is. Előbb egyedül taní­tott, késóbb 1912 ben városi zene­iskolát nyitott 8 azt a vidék egyik első intézményévé fejlesztette. 1918- ban fiók-zeneiskolát létesített Gyön­gyösön s ez a vállalkozás sokkal nagyobb lsndülettel és reményekkel indult, mint az egri. Idejét azonban nem lehetett tartósan megosztani két város között. A gyöngyösi kez­deményezéssel felhagyott, mert nem akart hűtlen lenni városához. 1922- ben képesítéshez és állami engedély­hez kötötték a zeneiskolák műkö­dését s akkor a már fennálló több iskola közUl ó kapta meg az állami­lag engedélyezett címet és jelleget. A zeneiskolában rendkívül eleven élet folyt. Volt idő, amikor hét nyolc tanerő működött a különböző tan­szakon s a növendékek száma ko­moly iskolai méreteket öltött. Az iskola 1928 bán szűnt meg, amikor már Gáspárdy Katinka nem érezte elég erősnek szervezetét a hatalmas munkához. Mindamellett 1935 ben, amikor a Városi Zeneiskola meg­indult, készséggel támogatta a szer­vezési munkát és maga is szerepet vállalt abból. A Zeneiskola, érdemei­re való tekintettel, tiszteletbeli igazgatójává választotta. Mint zenei oktató és nevelő or­szágos viszonylatban az elsők között foglalt helyet. Nemcsak munkabí­rása és munkateljesítménye volt rendkívüli, hiszen sokszor napi 9— 10 órát tanított, hanem munkájá­nak eredménye is. A Zeneművészeti Főiskolán növendékei mindig kivá­lóan vizsgáztak s ez volt oktatói és nevelői értékeinek legfőbb bizo­nyítéka. Életének szinte utolsó esztende­jéig dolgozott fáradhatatlanul, mint az Angolkisasszonyok bennlakó nö­vendékeinek tanárnője s mindig kü­lönös szeretettel és érdeklődéssel ismerte és karolta fel a tehetsége­ket. Keze alól nemzedékek nőttek fel a muzsika tiszteletében, meg­értésében és nemes művelésében. Temetésén a városi Zeneiskola és Eger zenei élete nevében Főgel- né Kaufmann Emmy hegedűművész a Zeneiskola igazgatója mondott búcsúbeszédet. — Nemcsak azok voltak tanítvá­nyai, — mondotta többek között — akiknek kicsiny kezét ó illesztette először a zongora billentyűire, ha­nem tanítványai voltunk mi vala­mennyien, muzsikusok és zenetaná­rok egyaránt. Megtanulhattuk tőle, hogy a tanításhoz nem elég a mes­terségbeli tudás, a módszer, a mű­vészet, mindezeken felül egy köte­lességvállaló példás emberi élet min­den szép és jó érzése, egy maga­sabb eszmény, az igazi magyar zene­kultúra alázatos lelkű szolgálata szükséges. — A jó Isten szerette őt, Ka­tyus nénit. Teljesítette is óhaját, hogy csak addig éljen, amíg taní­tani tud. És ez így is történt. 78 éves életének szinte utolsó napjáig taníthatott. Gipszkötés helyett szegecselés A csonttörés esetében eddig al­kalmazott gipszkötés a fertőzés ve­szélyét nem küszöbölte ki százszá­zalékosan, azonkívül a sérült test­rész hetekig, néha hónapokig tartó rögzítésével gyakran izomsorvadást idézett elő. Ezeken a hiányokon se­gít dr. Kütscher, a kiéli sebészeti klinika szakemberének új eljárása, amelyet felfedezője csontszegecse- lésnek nevezett el. Az alapjában véve rendkívül egy­szerű eljárás lényege abban áll, hogy az eltört kar vagy láb csont­velejébe V alakú, rozsdamentes acél- stifcet illesztenek be, amely szilár-

Next

/
Thumbnails
Contents