Eger - hetente négyszer, 1944
1944-05-27 / 83. szám
L 4 EGER 1944. májas 27. P, gyermekek számára 10 éves korig 8 P, 6 éves korig 6 pengő. A felnőttek napi jegye 1.60 P, gyermekeknek 90, illetve 70 fillér. Kabinjegy egész napra 2.40, fél napra 1.60. A köztisztviselők számára a napi jegy árát 80 fillérben állapították meg. Újítás, hogy a jövőben a lipcsei kabin használatáért is fizetni kell, még pedig felnőtteknek 40, gyermekeknek 20 fillért, egész napos kabinbérlet egy hónapra 86, fél hónapra 24 pengő, az anyagárakhoz képest felemelték a ruha és lepedő kölcsönzés dijait is. Kedves bátyáim, alig merem megkérdezni, észre- vettétek-e már valaha is azt a néhány kis csoportot, amelyek estefelé, üzletzárás után, a mozielőadások idejében lézengenek a poros Széchenyi utcán ? Észrevettétek-e, hogy ezek a jobban öltözött, délelőtt és délután hivatalban dolgozó, vagy főiskolai tanulmányaikat végző fiúk veszedelmesen furcsán viselkednek? Azt kell hinnem, hogy nem láttátok még őket sohasem. Mert ha észrevettétek volna őket, azt is meg kellett volna figyelnetek, hogy ezek a fiatalemberek mit csinálnak és általában, hogyan viselkednek. S mivel nem volt még közületek egy sem, aki minket — mert én is ezeknek a kis csoportoknak egyikébe tartozom — észrevett volna, hát én — kényes helyzet ugyan — de írok Nektek — magunkról. Tudjátok, kedves Bátyáim, e város nagytekintetű szellemi és köz- igazgatási vezetői, az, hogy mi esténként egymás mellé állunk, az belső szükséglet. Mert ugyebár, az ember egész napot tölt munkahelyén vagy a'tudományos fóliók között és megundorodik egy-két órácskára a kényszerű magánytól. Aztán elmegyünk megkeresni egymást, meg a szórakozást. Most aztán, kedves Bátyáim, fogjatok székeket és hehelyezzétek Magatokat biztonságba, hogy földre ne üljetek: az Egerben élő szellemi fiatalság egyetlen találkozóhelye az utca. Az utca, amelynek szennyét-porát már az elemi iskolában károsnak minősítik a nyolc-tíz éves nebulók előtt, egyetlen szórakozása azoknak a fiatalembereknek, akik holnap a harctérre mennek talán és holnapután nyakukba szakad az ország életének irányítása. És ez a társaság mit kap szórakozás címén? Egy ide- odahullámzó tömeget, amelyik céllal vagy céltalan végigmegy vagy végigődöng az orra előtt. Inkább céltalanul ődöng. Nézi a nőket, akik lassankint strandkosztűmök- ben lejtenek majd végig az utcán. Nézi a kirakatokat, ahol csillagászati számokat írtak a kereskedők egy ing vagy egy zokni fölé. Nézi az utca-gyerekek viháncolását. Azt nem tudjátok ellenőrizni, hogy miket gondolnak a mozgó és mozdulatlan látványokról, de én meg| súgom Nektek: a nőket megbírálják. De nem azt mondják, hogy arcuk kedves, szemeikben fiatal ártatlanság, hanem azt mpndják: nézd, a lábamilyen? Meg az alakja? Bevallom, én is ezt gondolom. De ezek a ritka pillanatok, mikor egy-egy nő elvonul és egyszerre mindenki figyel. Pedig nem kellene figyelni. Mert mindennap ugyanazok jönnek és ugyanazok mennek tovább az orrunk előtt. A két-három óra arra is jó ezeknek az apró csapatoknak, hogy a legfrisebb sütetű pletykák kicserélődjenek. Lehetőleg nagyítva, kiszínezetten és gúnyosan. A rágalmazástól a becsület- sértésen keresztül a könnyű testi sértésig mindent megtalálhattok ebben a társaságban. Hogy nem tetszik Nektek? Nem tartjátok ízlésesnek ? Nem tartjátok úri dolognak? Mi sem. Vacsora-idő tájékán többen hazamennek és a házirend parancsa szerint megvacsoráznak és lefekszenek. De mindig akadnak, akik éjszakájuk egy részét hajlandók kártya mellett tölteni. Ugy-e épületes? Mi is ezt tartjuk. Mások isznak ? Ez sem tetszik Nektek ? Nekünk sem! S talán azt gondoljátok, ha a lelkünkre beszélnétek és intenétek, hogy nézzétek, így meg úgy, ma háború van, felelősséget kell érez- netek a nemzet e hagy megpróbáltatásainak napjaiban; felelősséggel tartoztok mindenkinek; mi is így csináltuk ezt annak idején, de ma nem lehet, ismétlem, ti azt hiszitek, hogy minket első szóra meg tudnátok hatni vagy belátásra tudnátok bírni: kétségbevonom. Mert az utca nemcsak szennyez, hanem érzéketlenné is tesz. Eldurvítja az érzéseket, amiket éreznünk kellene. Nincs bennük szolidaritás senkivel szemben, mert velünk szemben sem mutatott még eddig senki semmiféle szolidaritást, vagy csak keveset. Ezt a kikezdett gondolatot nem folytatom, mert végső következtetéseim kilógnának a levél szűk keretei közül. És ti, kedves Bátyáim, azt hiszitek talán, hogy ezt a szórakozási formát minden magasabb tiltakozás ellenére találta magának a fiatalság. Ne higyjétek. Nincs más. S I mit gondoltok, ez a fiatalság milyen emlékeket visz magával a húszas évek háborús tavaszáról ? Ne mondjátok azt, hogy ez a kérdés nem tartozik Rátok. Rátok tartozik. Ha az óbudai útkaparók asztaltársasága a Napraforgó vendéglőben külön termet tud bérelni magának külön, személyre szabott sörös-poharakkal, akkor anakronisztikusnak, talán történelem előtti állapotnak tűnik, hogy Egerben, az alkotások nagy árnyékában a szellemi fiatalság nem tud légkört teremteni magának, Kimegy az utcára és a filmekről lopott szennyes és kétértelmű romantikával beleáll a járó-kelők levegőjébe, mert nem kapott eddig egy előszobányi zugolyt sem, ahol egy-két könyv lett volna, vagy néhány szék meg egy rádió. Elnök, diszelnök, védnök és atyamesterek nem is kellettek volna. Úgy látszik, eddig mi se kellettünk. Tán nem volt szükség ránk. Azt azonban engedjétek meg nekünk, hogy azt a szabadságot, amit nemtörődömségtekkel biztosítotok számunkra, azt terhesnek és kényelmetlennek minősítsük. Nagyon szomorú dolog az, hogy ezernyi létező fórum közül egy sem akad, amelyik odaállna az utcán ténfergőkhöz és azt mondaná az érettek bölcs megértésével: hagyjátok a moziplakátokat és ne bámuljátok a nők Iá bait, ne fecsegjetek tilosba járó asszonyokról és fiatalokról mocskoshangon. Ne terjesszétek a rémhírt únott és fölényes handabandával, hanem jöjjetek velem. Elviszlek titeket egy klubba, ahol könyvtár- szoba, játékterem és még egy-két dolog található. Tíz pengőt fizettek havonta tagsági díj fejében s kaptok helyette barátokat, úri környezetet, szellemi légkört, nyugalmat meg iránymutatást. (Jaj, nem akarok utópiát írni! Mert azért mi, egészen fiatalok, nagyjából sejtjük, mit nem kapunk meg és mi jelentené szükségleteinket!) Nem is untatlak tovább titeket panaszaimmal. Bocsássatok meg nekem. mert Bátyáimnak szólítottalak Titeket. De úgy van az, hogy a kisebb szereti elmondani a nagyobbak előtt és a nagyoknak az ő kis panaszait, amiket végzetesen nagyoknak lát, mert szemén az ifjúság szemüvegét hordja. Azért szólítottalak kedves Bátyáimnak Titeket, mert ebben az országban a nemzeten belül mindenki testvér. Újabban nincsen titulus, hát azt is akartam helyettesíteni egy meleg szóval. S ha lesz időtök, néhány egyszerű szóval nyugtassatok meg minket. Egy nemzedék sorsa az előző nemzedékektől függ, s mi lesz, ha az utód elsatnyul az elődök mostoha bánásmódja miatt. Megértéseteket kérve tisztelettel köszönt Titeket: Farkas András. Hatalmas árzuhanás az egri piacon, eltűntek a zsidók Lapunk hasábjain többször hírt adtunk arról, hogy az uzsorabíróságnak mennyi dolga akadt a fekete piaccal. A zugkereskedelem arányairól valósággal csillagászati számok beszéltek még egy-két hónappal ezelőtt is. 800—400 százalékos „ártúllépések“ jelezték, hogy a lelkiismeretlen spekulánsok semmitől sem riadtak vissza, hogy egyéni hasznukért az ország nagy tömegeit a legszükségesebbekben nélkülözésre kényszerítsék. Amióta a zsidókat gettókba tömörítették, hatalmas árzuhanások észlelhetők a fekete piac egész vonalán. Apróbb esetek és mérsékeltebb árdrágítás azért most is mutatkozik, de a kirívó esetek csökkentek. így pl. id. Mályi József tiszaőrsi lakos hat-bét kilós malackájáért a megengedett 86 pengős ár helyett 100 pengőt kért. 200 pengős pénz- büntetéssel figyelmeztette az uzsoHelmberger Tibor tart. repülő zászlós március 9-én délután fél 4 a vásárlók közül rabíró, hogy máskor 14 pengős nyereségért ne adjon munkát a bíróságnak. Kiss Józsefné tiszafüredi lakos 1 kilo büdöskőbabot 77 filléres hatósági ár helyett 1 pengő hatvanért bocsátott áruba. Az élelmes asz- szonyságot 50 pengő pénzbüntetésre ítélték. Báthory Zsigmond tiszaigari lakos a tojást 22 fillér helyett 50 fillérért adta. Jutalma 150 pengő. Id. G. Tóth János tiszafüredi sertéskereskedő szemre eladott egy 65 kg. körüli sertést 500 pengőért. Az uzsorabíró 1 havi fogházzal és 50 peugő pénzbüntetéssel figyelmeztette a ravasz kereskedőt a becsületre. Tóth István nagyiváni lakos, földműves 3 — 4 mázsányi félkocsi búzaszalmát 20 pengős ár helyott 60 pengőért adott el. 200 pengőt kapott érte. órakor Lemberg fölött hősi halált halt. 65. bevetéséről jött vissza három baj társával együtt. Ellenséges tüzérség kilőtte egyik motorjukat. Egy motorral szerencsésen hazaértek, de a repülőtér fölött a nagy forgalom miatt nem tudtak leszállni, gépük felrobbant. A lembergi hősi temetőben temették el katonai pompával március 11 én három bajtársával együtt.
