Eger - hetente négyszer, 1944

1944-05-08 / 72. szám

9 E a E B 1944. május 8. Rendelet a zsidó üzletekben lévő zárolt áruk kiadásáról Milyen feltételek mellett lehet kiszolgáltatni az április 21-e előtt megrendelt árucikkeket? A kereskedelem- és közlekedés- ügyi miniszter a lezárt zsidó üzle­tekben levő zárolt vagy idege a tu­lajdont képező áruk kiadása tár­gyában az alábbi rendelkezést ad­ta ki: 1. Az Ipari Anyaghivatal, a Bőr- ellátás Országos Kormánybiztosa, továbbá az Ipari Anyaghivatal ál­tal átruházott hatáskörben a keres­kedelmi és iparkamarák, illetőleg az ipartestületek által szabályszerű anyagfelszab&dítás útján kiszolgál­tatni engedélyezett zárolt cikkeket a jelentkezők részére — feltéve, hogy azok nem zsidók — ki kell szolgáltatni. 2. A 11.500/1943. Ip. M. sz. ren­delet I. sz. függelékében felsorolt szervek megrendelésére vagy e szervek által engedélyezett megren­delésre, mindennemű gépjárómű- alkatrészt és gépjárómű javító anyagot ki kell szolgáltatni. A 11.500/1943. Ip. M. sz. rendelet I. sz. függelékében felsorolt szervek megrendelése, illetőleg engedélye nélkül is kiszoigálhatatható gép­jármű javító anyagot valamely hon­védségi katonai parancsnokság bé­lyegzőjével ellátott írásbeli meg­rendelésére is ki kell szolgáltatni. 3. A kereskedelem- és közlekedés- ügyi minisztérium X. szakosztálya által kiutalt gépjármű gumiabron­csok szintén kiszolgáltatandók. 4. Ki kell végül szolgáltatni azo­kat az árukat is, amelyeket a le­zárt zsidó üzletek valamelyikénél ez év április 21. napja elótti idő­pontban írásban megrendeltek, de Heves vármegye Hegyközségi Ta­nácsa Gyöngyösön a városházán tar­totta meg április 28-án rendes köz­gyűlését Hevessy Gusztáv elnöklete alatt. A népes közgyűlés elsősorban a dr. Gedeon Mihály tanácsi titkár által előterjesztett évi jelentéssel foglalkozott. A titkári jelentés rámutatott azokra a nehézségekre, amelyekkel a megyei szőlősgazdáknak a múlt termelési évben meg kellett küz­deniük, de utalt azokra az akadá­lyokra is, amelyek a most megin­dult termelési évadban jelentkezni fognak. A múlt évben kedvező idő­járás lehetővé tette, hogy a kiutalt kisebb mennyiségű rézgáliccal is eredményesen védekezzenek, most azonban a helyzet súlyosabb, mert a rézgálicmennyiség kisebb. Egyéb anyagokban is nagyobb a hiány, s munkaerő tekintetében is nehézség­gel kell majd megküzdeni. még el nem szállítottak, vagy ame­lyeket javítás, alakítás, kicserélés végett elismervény ellenében az időközben lezárt zsidó üzletek va­lamelyikében hagytak, végűi azo­kat, amelyek okirattal igazolhatóan nem képezik a zsidó kereskedő tulajdonát, ideértve a bizományba átvett árukészletet is. 5. Az 1—4. pontokban felsorolt árucikkek csak szabályszerű átvé­teli elimervény ellenében szolgál­tathatók ki. A kereskedő az ávételi elismervényt az 1. pont eJetében az anyagfelszabadításnak nála levő úgynezett tároló példányához, a 2. pont esetében a megrendeléshez, a 3. pout esetében a kiutaló rende­letnek nála levő másolati péld i*yá- hoz, a 4. pont esetében pedig a megrendelő levélhez, az elismer- vényhez, illetőleg ahhoz az okirat­hoz tartozik csatolni, amelynek alapján az árat a 4. pont értelmé­ben ki kell szo’gáltatni. 6. A fizetés a zsidó kereskedó zárolt számlájára törénik. Az 1—4. pontban felsorolt áruk csak a be­fizetést tanúsító nyugta ellenében szolgátlathatók ki. A kereskedő a nyugtát az 5. pontban foglalt ren­delkezéshez hasonlóan csatolni, il­letőleg megőrizni köteles. 7. Azok a zsidó kereskedők, aki­ket az 1—4. pontban foglalt ren­delkezés érint, tartoznak üzletük­ben ez év május 8 tói május 20 ig bezárólag reggel 7 és 9 óra között félig lehúzott redőny mellett az 1—4. pontokban felsorolt jogosul­tak rendelkezésére állni. A tanács mind a titkári jelentést, mind a zárszámadásokat egyhangú­lag vette tndomásnl, a hozzászólá­sok során többen kérték, hogy a feketerézgálic helyett is ntalja ki a kormányzat a tiszta rézgálicot, mert a ballaszt anyagok nélkül is tud­nak majd takarékoskodni a gazdák. Gyöngyösi tagok a zsinegellátás hiányosságára hívták fel a figyel­met, — mert a város mindössze 50 mázsát kapott, ami a szükséglet csekély töredéke. Mások a búza és borár megállapítását kifogásolták az egyébként örömmel fogadott búza csereakció során. Ugyancsak gyöngyösi hegyközségi kiküldöttek tették szóvá, hogy a direkttermók- kel fertőzött területek minősítése körül revízió lenne szükséges, mert sok szőlősgazda esett el hibás meg­állapítás miatt a rézgálic utal­ványoktól. Nagy figyelemmel hallgatta a ta­nács Oswald Géza beszámolóját a borpiac kedvezőtlen alakulásáról, amelyet az általános viszonyok, szállítási nehézségek mellett való­színűleg zsidó másodkezek borkíná­lata is fokoz. Az a nézet alakult ki, hogy helyén való lesz a tanácsnak illetékes helyen szorg»lmazni az Minden tájnak és mindea város­nak megvan a maga sajátos jellege, amelyet homályosan minden ember érez, vagy legalább is homályosan sejt. A szellemi arculat és általá­ban a finomabb vonások meglátá­sához már nem elegendő a hétköz­napi szem. Tudósok, költők és mű­vészek túiérzékeny lelke szükséges hozzá, hogy felfogja a mindennapi szemnek láthatatlan szépségeket, a helyi történelmi erőket, a jelent és múltat, az embereket és köveket egybefogó szellemi valóságot. A tndós és a költő egyaránt a hősiességet látja Eger legjellemzőbb szellemi vonásának és történelmi formálójának. Ez az oka annak, hogy városunk mind a tudományba, mind az irodalomba történelmi ese­ményein, még pedig a hősiesség legszebb és legfelemelőbb magyar példájával, az 1552. évi ostrom di­csőséges leküzdésével került. A hősi akaratnak, az összefogásnak, szer­vezettségnek, leleménynek és kitar­tásnak olyan kivirágzását matatta ez az eszmény, amelyhez foghatót a' magyar történelem csak keveset matathat fel. Érthető tehát, hogy Tinóditól és Balassától kezdve alig van magyar költő és író, akit Eger­nek ez a hősi arca meg ne ihletett volna. Ezenkívül azonban alig van valami, ami a költő szemében na­gyobb érdeklődésre tarthatna szá­mot. A városkülsőnek legsajátosabb vonása, barokkos épületei és utcái, s vele együtt mindaz, amelyet a barokk szellem létrehozott, alig ha­tottak valamit a költői képzeletre. Pedig Eger barokk értékei nem- csnpán jellemzők erre a városra, de egyúttal életformáló szerepet is hordanak magákban. Mint ahogy a vár arra int mindenkit, hogy az ellenfél százszoros túlerejével szem­ben is győzelmesen megállhatunk, a Líceum, a Minoriták temploma, a Káptalan-utca és még sok-sok kőbe vésett emlék azt hirdetik, hogy szükség van falemelkedésre, megújulásra lélekben, szellemben és életformában egyaránt; azt hirde­tik, hogy a lélek erőinek, a szellem­nek meg kell fürdenie az őskeresz- ténység tisztaságában, hogy utána ujjongva, táncolva, dalolva szökjék magasba életkedvünk, mint ahogy a barokk szobrok és képek mozgal­mas vonalai tükrözik egy újjáéledő kor életritmusát. A XVIII. századi barokk Eger­nek ezt & tauitását a XIX. és XX. században elfeledtük. Az igényte­lenség, kispolgáriság és szellemte­intervenciós vásárlások megindítá­sát, mert a munkáltatásokhoz a gaz­dáknak pénzre van szükségük s a további árrombolást az intervenció útján lehet megakadályozni. Külön­féle kisebb jelentőségű kérdések letárgyalása után a késő déli órák­ban ért véget a közgyűlés. lenség sokkal jobban ránehezedtek ennek a városnak a lelkére, sem hogy megértettük volna a nagy Eszterházy Károly püspök álmát, amelyet a líceum hatalmas kövei közé rejtett. Tudomány, művészet, irodalom milyen törpe kis kérdé­sekké zsugorodtak itt az újhonban. Talán ez az oka annak, hogy a ba­rokk Egernek nem volt mondani valója polgárai számára. A város eme arcának sem költészete, sem irodalma nincs, de még képzőmű­vészetünk sem állt meg mellette tartósan. Legfeljebb & fényképész kép leletét ragadva meg néha nap­ján. Annál inkább örülnünk kell most, hogy végre van köitője, ih­letett kezű művésze a barokk Eger­nek is. Hamza Tibort köszönthet­jük benne, aki ecsetjének szorgal­mas vonásaival szinte dalcsokorrá szőtte a város térbeli szépségeit. A kiállított képek nagyszáma és a feldolgozott tárgyak sokasága azt matatja, hogy szinte kimeríthe­tetlen Egernek, mint művészi té­mának a gazdagsága. A művész szeme szerencsés kézzel válogatta ki a legfestőibb és leginkább jel­legzetes vonásokat. Pedig ez a ki­választás nem volt könnyű, mert a táj, sót a részletek stilusegységét is csaknem mindenütt zavarja egy- sgy oda nem való épület, stilnstalan kép vagy szobor. Azoknak a hely­zeteknek gondos kiválasztása, a- honnan a Líceum, a barokk templo­mok és utcarészletek a maguk mű­vészi tisztaságában jelenhetnek meg, azt matatják, hogy Hamza Tibort a város legsajátosabb arca, az újjáéledést hirdető és arra szom­jas lelke, barokk szellemisége ra­gadta meg legjobban. Festői stí­lusának geometriai zártsága nincs ellentétben a barokkos téma hajlé­konyságával, mert a forma és szín leegyszerűsítésével és a magas ho­rizontú szemlélési móddal biztosí­tani tudja a kép könnyedségét. Amikor Hamza Tibor egri képei­nek megkapó sorát újra meg újra áttekintjük, elgondolkodunk azon, hogy vájjon miért nem volt foly­tatása Eszterházy Károly püspök nagyszerű kezdeményezéseinek, a- melyekkel Egert a tudomány és művészet iskolavárosává akar­ta emelni. A kedvezőtlen törté­nelmi környezet mellett mi volt az, ami megakadályozta az egyetem és a művésztelep kifejlődését? Az anyagi erók hiánya, vagy részvét­lenség?! Bármi volt, csak sajnálni lehet, mert e várost naggyá igazán Interuenciós udsdrldsokat és a tiszta rézgálic kiosztását szorgalmazták a hegyközségi tanács közgyűlésén Gondolatok Hamza Tibor képkiállításával kapcsolatban

Next

/
Thumbnails
Contents