Eger - hetente négyszer, 1944

1944-04-22 / 63. szám

a EGER 1944. április 22 1. Mindenki őrizze meg nyugal­mát, mert az eddigi tapasztalatok szerint a kapkodás rendesen vak- rémülettel jár és csakis a nyuga­lomtól várható eredményes munka. 2. A* óvóhelyekre elsősorban nő­ket és aggokat kell beengedni, a férfiak tartsák becsületbeli köteles­ségüknek, hogy a megpróbáltatás nehéz óráiban a közért dolgozza­nak. 3. A sorolt vagyontárgyak és a lakóházak, házcsoportok végrehajtó- személyzete, illetve a házi őrségbs beosztottak az esetleges légitáma­dások alatt a vagyontárgy vagy lakóház (házcsoport) területén levő óvóhelyen vagy a kijelölt gyülekező helyen kötelesek maradni és ott az illetékes pirancsnok intézkedéseit bsvárni. Aki a jelölt helyet enge­dély nélkül elhagyja, vagy a pa­Heves vármegye hegyközségi ta­nácsa április hó 28. napján, pénte­ken, délelőtt féltizenegy órakor a gyöngyösi városháza tanácstermé­ben tartja évi rendes közgyűlését. rancssc-kuak nem engedelmeskedik, büntetendő cselekményt követ el. 4. Légitámadás után mindenki, akinek különleges katonai vagy légoltalmi beosztása nincsen és aki­nek hivatása vagy foglalkozása a nagyközönséggel van kapcsolatban (pl. tisztviselők, orvosok, kereske­dők, iparosok stb.) köteles helyén maradni s a közönség rendelkezé­sére állni. Ezek a helyeiket semmi körülmények között nem hagyhat­ják el. 5. A férőik a légitámadás utáni mentési munkálatban teljes erejük­kel vegyenek részt. A legveszélye­sebb helyzetben levőket kell elő­ször menteni. E tekintetben a ka­tonai, rendőri és a légoltalmi köze­gek utasításának mindenki vonako­dás nélkül azonnal tegyen eleget. A gyűlésen az 1943. évi zárszáma­dás^ az 1943. évi működési jelen­tést és az esetleges indítványokat tárgyalja le. A közgyűlés előtt az jgazgatóválasztmány ülést tart. sem, mert vérében, idegeiben őrzi a tudást, hogy igazi erőfeszítés nél­kül nem lehet értesülést szerezni és tovább adni a mosoly, a feledés, az érzelem, a szív és emberi titkok vi­lágáról. Sajnos, a rádió is, mely a mono­pólium minden előnyét élvezi, nagy szállítójává szegődött a legízléste­lenebb, leghígabb, s anyanyelvűn­ket valósággal kerékbetörő dalok­nak is („Jaj, de jó a habos süte­mény, mogyoró van az ö tetején;..“). Nemesebb ízlés, szellemi és érzelmi igényérzés, valóságérzék ? Nemde ezeknek kellene irányadóknak len- niök a daloknál, mit sokszázezer hallgató fog életének egy soha vissza nem térő idején hallgatni? A haszontalanság és céltalanság összes kellékeivel felszereltek a rádió slágerei is. A nagyadók hullámtengerében, a végtelen magasságok hideg és tiszta világában — szinte csodálatos — a bombázógépek útjain és följebb és lent is ; halottas szobákban, fede­zékekben, templomok csendjében ott árad mindenütt a rezgéskörök tril­lióival az érzéki suttogás, a sok-sok zenés szó a testről és a vérről; s mintha agyalágyultak lennénk, ezt kell kapnunk a háború ötödik esz­tendejében : „Szekszepilem lepofoz­ták, már nem „szeksz“, csak „fünf“ epil, ennyi baj a kis szívemnek ein wenig zu viel...“ A helytállás bá­torságát, a higgadt öntudatos ma­gyarságot a veszélyek és történel­mi esélyek között ezek a slágerek sohase fogják szolgálni. Pedig: az érzelmileg is müveit, fegyelmezett ember a hétköznapok hősének is különb, türőnek is, mint ez útszéli banali­tásokon merengő tömegember. Bar­tók és Kodály-dallokkal, székely balla­dákkal, ősi magyar dallal és zenével, s ezekben a katarzis hatalmas és sodró élményével kell felvennünk a küzdelmet. Senki sem tagadhatja, hogy ha igazi zenét, a múlt vagy jelen nemes magyar dallamát hall­juk, megtelünk lelkesedéssel, vala­mi forró szeretettel a föld, a táj, a testvér, a magyar élet iránt, s ön­kéntelenül az az érzésünk: me­gyünk, megyünk felfelé meredeken, könnyen mégis, valami hívó orom, fényesség felé ... Veszély is tehát a sláger és mé­reg is, bár hamar múlnak, a leg­divatosabbak is gyorsan lekerülnek a műsorról, elégnek, mint olcsó ciga­retta a viharban. Egy biztos: a fegyve­rek elhallgatásának pillanata félel­mes csendet teremt majd a föld­részeken, az emberi szívekben és idegekben; a béke napja derengeni kezd majd a füstölgő rommezők s milliók sírja fölött — olyan sértő, kegyetlen volna és hozzánk méltat­lan, ha majd abban a csendben is sláger szólna az ismert szerzők is­mert stílusában, s arról énekelne, hogy milyen jó Indiában, ott nin­csen kapupénz és a fákon kis és nagy majmok ülnek ... Slágereink és ami mögöttük uan . .. Ärnoti Mihály. ....................* ““ —- --- — - - —- -................-.......................i— ir-rrurn mi rí t .ii(n_»> L égoltalmi figyelmeztető a kertgazdálkodóknak Heves vármegye hegyközségi tanácsa április 28-án tartja évi rendes közgyűlését Napjaink élete megtelt dalokkal, [ furcsa, új szövegekkel s ezek kísér­nek elpusztíthatatlanul. Valami kor­szerű költőgépben előre meghatáro­zott tervgazdálkodás szerint készül­nek egy-lére-menő dalok százai; va­lóban: a slágerszöveg irás, s mellé egy kis léha, híg zene iparrá lett, s következményeiben rettenetesen mássá, mint volt ez a megszűnt boldog századokban, anyáink költői­nek, s a valódi népköltészet idején. Most nem finnyás túlkultúráltság- ról van szó a slágerdömpinggel kap­csolatban, hanem a tömegízlés meg- mérgezéséről és gyökereiben való megrontásáról, emberi értékeink apró, makacs, de nem eredményte­len robbantásairól, a tiszta és su­gárzó világnézet elszíntelenítéséről, s különösen a fiatalság álutakra vezetéséről, kiket szívükön át olyan könnyen megejt a hívás, a léha, s értéktelen nyavalygás. Ók olyan könnyen elhiszik, amit a sláger mond nekik hízelkedő, füsttől és alkohol­tól rekedt asszonyi hangon; ők még nem tudják, hogy a szépség kese­lyűinek, s az erkölcs és jövő úton- állóinak éneke ez, a patkány és pacsirta, a vaniliáscukor és ciankáli örök alternatívája, semmi más. Rajta kell lennünk okos és hatékony pe­dagógiával, hogy erre ne saját ká­rukon jöjjenek rá. Bartók és Kodály gyönyörű, em­berfeletti munkájától zene- és dal­kultúránk kátyúba jutott jelenének és homályos jövőjének újjászületé­sét és meghódítását vártuk. Az operettszínházak és lokálok nagy­ságai másképen döntöttek, s a vi­gasztalan emberi átlag nekik adta tapsát, s a legkönnyebb nevek kö­rül kezdtek vadul peregni a siker dobjai. A versenyben a magyar zene és dal verve maradt. Győzött a pesti utca éneke, ez a zeneileg értéktelen tömegcikk, százszor kop­tatott sablon, gondolattalan, hamis, érzelgős szerelmi romantika, fele­lőtlen csókok tengerével, állandó utalásokkal az éjszakára, fülledt és kényes testi titkokra, tele megcsalt és csalódott férfiak szégyenletes, nyavalygó esdeklésével és könny- hullatásával, petyhüdt aléltsággal, gerinctelenségge], lélektelen sivár­sággal, kerítéssel, az érzékiség ál­landó motívumaival, moráltalan ér­zéki epekedéssel, a szerelem való­ban útszéli kezelésével. Igaz, az a világ, melynek felfo­gását sugározzák ezek a nóták, idegen és mélyen alattunk álló és az is marad. De a fiatalságot óvni kell, hogy a zene szárnyán szálló aljasságok, a könnyelmű élet motí­vumai végzetesen belé ne szövődje­nek világnézetébe, különben hazát, szerelmet, családot sohasem fogja Isten gondolatának tartani, csak könnyű játéknak, melyben a férfi hitványul alázkodik, Ígérget („fel­mosom az előszobát...“), hazárdul élésre, felelőtlen léhaságra hívón megállapít („Csak egy nap a világ, csak egyetlen egy csók az éle­tünk ...“); a nő pedig csak könnyű játékszere a vágyaknak. Mindenkire nézve rejt veszélyt a sláger, a bennük epekedő felelőtlen amoralitás,. enerváltság és férfiat- lan effemináltság. Megfakítja esz­ményeinket, híg szentimentalizmusá- val kikezdi az idealizmust, helyt­állás, erőt. Feledés, szórakozás, enyhület, mosoly; ezek nevében kérnek ke­gyelmet a slágernek. Igen, de ha a „vitaminpolka“ és másfajta lelküle- tek és beállítottságok miatt minden romba dől, hol fogunk enyhülni, moso­lyogni, feledni, s lesz-e rá módunk, kedvünk vájjon ? — Vérbeli művész nem is képes slágert írni, még lelke áramainak, igényességének, vagy a könnyű pénzkeresés lehetőségei­nek rövidzárlatszerű tünetei esetén Az egyik legutóbb Budapest el­len intézett éjjeli légitámadás al­kalmával a bolgár kertészek meleg­ágyaira is dobtak bombákat a néger pilóták. A néger, zsidó, amerikai suhancok azt hitték a néhány ezer méter magasból, hogy a melegágyak fénylő üvegtáblái gyárnegyedet, eset­leg vasúti pályaudvart jeleznek, ép­pen ezért kioldották a bombákat és tönkretették az egész bolgárkerté­szetet. A beszolgáltatási kötelesség alap­ja annak a földterületnek a katasz­teri tisztajövedelme, amely a föld­nyilvántartás alapját képező katasz­teri birtokívben szántóföldként van nyilvántartva, de amelyen az 1944. évben ténylegesen szántóföldi gaz­dálkodás folyik. Nem lehet szántó­földnek tekinteni azt a területet, amelyet a földadóra vonatkozó hi­vatalos összeállítás alapján szántó­földként kell nyilvántartani, de amelyet a kataszteri birtokíven ta­lálható feljegyzés szerint nem me­zőgazdasági célra, hanem házhely­nek, vásártérnek, szérüskertnek, mész-, agyag-, kőbányának, vályog­vető, téglavető, kenderáztató, ra­kodóhelynek, vagy hasonló célokra használnak. Ha valamely területet a földadó­nyilvántartásban ugyan szántóföld­ként tartanak nyilván, de mint be­telepített gyümölcsös, adóváltozha tatlanság címén csak meghatáro­zott idő múltán kerül kertként nyilvántartásba, vagy ha a terüle­tet beerdősítették, vagy szőlővel betelepítették és azt ideiglenes adómentesség alapján az adómentes­ség tartamára továbbra is szántó­Eger ellen intézett légitámadás esetén ugyancsak megtörténhetik, hogy a világító légibóják fényénél az egri kertek melegágyait is össze­tévesztik gyárpavillonokkal vagy pályaudvarral és lebombázzák — a melegágyakat. Ép ezért azt java­soljuk, hogy éjjelenkint a meleg- ágyakat szalmatakaróval fedjék be a gazdák, hogy célpontul ne szol­gálhassanak az ellenséges bombá­zóknak. földként tartják nyilván: az ilyen területet a beszolgáltatási köteles­ség beszámítása szempontjából csak abban az esetben és csak olyan mértékben lehet szántóföldnek te­kinteni, amennyiben azt az 1944. évben tényleg szántóföldként hasz­nosították. A beszolgáltatási kötelesség mér­tékének megállapítása szempontjá­ból azt a szántóföldterületet, amely­nek kataszteri tiszta jövedelme 3 aranykoronánál kevesebb, holdan­ként 3 aranykoronával, amelynek kataszteri tiszta jövedelme pedig 20 aranykoronával több, holdanként 20 aranykoronával kell számításba venni. Azt a területet, amely a katasz­teri birtokívben nem szántóföld­ként van nyilvántartva, de amelyen ténylegesen szántóföldi gazdálkodás folyik, a beszolgáltatási kötelesség beszámítása szempontjából a szántó­földnek abba a minőségi osztályába tartozónak kell tekinteni, amelyik­be a hozzá legközelebb eső szántó- területek közül a legalacsonyabb minőségi osztályú földrészlet tarto­zik. A rétet terhelő beszolgáltatási A beszolgáltatási kötelesség alapja, művelésiág változások bejelentése

Next

/
Thumbnails
Contents