Eger - hetente négyszer, 1944

1944-01-15 / 8. szám

2 tűén 1944 január 15. (fiiért késett ilyen sokáig ífiargit királylány szenttéauatása: A magyar katolikusok végtelen örömére a Szentatya kinyilvánította, hogy Margit királylányt január 19-töl kezdve szentnek tisztelhetjük. De felmerül a kérdés a lelkűnkben, hogy nem mesterkélt, kierőszakolt dolog-e ez? Margit 1271-ben halt meg, hol vanuak már a tanuk és írások ? Talán csak jámbor le­gendák alapján, perrendszerű bizonyítékok nélkül avatták Margit királyleány szenttéavatá­sának az ügye a magyar balsors hajóján hánykolódott századokon keresztül. A csodák is megállapí­tást nyertek, a nemzet is kérelmezte, azonban a mostoha viszonyok kö­zött újból elakadt. Csak néhány adatot hadd soroljunk fel az aka­dályok közül. A második jegyzőkönyv készítése közben, 1276-ban meghalt Gergely pápa. Utóda pártolta az ügyet, de ő is csak 5 hónapig uralkodott. Utóda V. Adorján pápa 36 nap szentté? No jól van, magyarok, — mondotta a Szentatya — ne zaklassatok annyit Boldog. Margit­tal, hát legyen szent, ráhagylak benneteket. 700 év óta már csak a tisztítótűzből is kiszabadult a ti szenthírű királyleányotok! Tényleg így avatták Margitunkat szentté? Nékünk szegény magyaroknak még a szerencsénk is ilyen szegény ? Lássuk csak a dolgokat sorjában. múlva szállt sírba. Végre XXI. Já­nos kapta kézhez az iratokat, de 8 hónapos uralkodás után ő is meg­halt. Tehát az ügy azon melegében nem került döntésre, s az iratokat ad acta tették. Közben Margit eret­nekség gyanújába is került. Egy nápolyi ferences ugyanis Specchio deli animae semplici (Együgyű lelkek tüköré) c. olasznyelvű köny­vet írt, s a szerzőséget ráfogta Mar­git szent királyleányra. Akkoriban divat volt így szerezni tekintélyt valamely műnek. A könyvben el­beszélteti a szerző Margittal lelki törekvései sikerének a titkát és pl. azt állíttatja vele, hogy az Is­tennel való egyesülés elérése után böjt, imádság, bünbánat, áldozat mind fölösleges, mert aki azt elérte, az már nem vétkezhet. Hosszú ideig Margitot tartották szerzőnek s ez a hír nem kedvezett a szenttéavá- tásának. Róbert Károly is szorgalmazta, majd később Mátyás királyunk, egyébként eléggé szabadgondolkodó és világias uralkodó, megható szép levélben kéri a szenttéavatást. Le­vele 1464-ben kelt. Őszentsége lá­baihoz borulva esedezik, hogy a pápák által megkezdett szenttéava- tási ügyet, mely a zavaros idők miatt mindig elnapoltatott, II. Pius pápa újból vizsgáltassa meg. Igaz, most is a török elleni készülődés és veszedelem nehezedik a keresz­tények lelkére, írja, de éppen ezek a szorongattatások ösztönzik a ki­rályt, hogy a nemzet és egyház új pártfogójául nyerhesse meg Margi­tot. Mátyás király még a bíborno- kok kollégiumához is írt hasonló levelet, de II. Pius halála megint megállította az ügyet. Aztán jött a török megszállás s megbénult Ma­gyarországon minden. A szenttéava- tási ügyet Róma mindig a szent tisztelőinek szorgalmazására intézi. Ehhez békés idők, emberek, kitar­tás és pénz kell. Volt eset rá, mi­kor már csak az a 20—20 arany hiányzott, amiért le kellett volna másoltatni a bizottság tagjai szá­mára a pör aktáit s a kis magyar nép nagy ügye a világ fővárosában eltűnt a nagy népek nagyobb ba­jainak hullámverései között. A boldoggáavatásig mégis eljutott szentünk. 1643-ban július 19 én a pápa jóváhagyásával Magyarorszá­gon a domonkosrendi szerzetesházak­ban misét írtak elő róla ... Később, jó száz év múlva egész Ausztria, majd a világ összes dömés kolosto­raiban megünneplik Boldog Margit ünnepét. VII. Pius pápa zsolozsma­szöveget is rendel. „Rómában 1805. január 26-án tartották meg Margit királyleány boldoggáavatásának ünnepét, éspe­dig a dömél rend római egyházában (S. Maria sopra Minerva). A fő­oltár, mely alatt Sz. Domonkos te­temei nyugosznak, B. Margit képé­vel volt díszítve. Csillagokkal be­hintett öltönyben, feje fölött kigyúló lánggal, kezein stigmák nyomaival ábrázolta a mű a szentemléká szü­zet, amint térdre borulva a feszü­letet átkarolja és áhitatos elmélke­désben elmerül. Lábainál a meg­vetett három korona hever (három királyi kérője volt). A képet égő gyertyák koszorúja övedzé és e fel­írat köríté: „Magyarországi Boldog Margit, domonkos szűz“. Miután a napi szent zsolozsmát elvégezték a szerzetesek, megtartatott az ünne­pélyes szentmise, mely alatt a kát. Egyház középpontjában először for­dultak nyilvános imákkal a magyar­országifejedelmi szűzhőz“ irjaDemkó életrajzában. Mit A szenttéavatás a pápának ün­nepélyes csalatkozhatatlan kijelen­tése, amellyel valakiről megállapítja, hogy a megdicsőültek között van és tiszteletét az Egyház számára elírja. Ezt megelőzi a boldoggá- avatás. A boldoggáavatáshoz a szenttel kapcsolatos legalább 2 csoda igazolása szükséges s az, jelent a szenttéavatás? hogy az erényeket az illető hősies fokban gyakorolta légyen. Ilyenkor a tiszteletét csak bizonyos terüle­ten, népnél engedélyezik s templo­mot nem nevezhetnek el róla. 2 újabb csoda és peres eljárás után pedig szentté avatják, s tiszteletét egyetemesen előírják. Legendák vagy valóságok? Margit királyleány életéről két hiteles jegyzőkönyvet vettek fel 1271—76 között. Róma ugyanis az V. István magyar király kérésére megindítandó szenttéavatási eljárás­hoz bizottságot nevezett ki, mely­nek tagjai voltak Fülöp eszter­gomi érsek, Fülöp váci püspök és az akkori zirci apát. A bizottság jegyzőkönyve azonban, mely azóta elveszett, nem volt 'alkalmas arra, hogy annak alapján Margitot szentté- avassák. A jelek szerint ezek az egytől-egyig magyar vizsgáló biz­tosok hatáskörüket túllépve egyéni véleményüknek és meggyőződésük­nek olyan formában adtak kifeje­zést a jegyzőkönyvben, mely elébe vágott a legfelső ítéletnek. Ennek az elveszett jegyzőkönyvnek adatai a Marcellus-féle legendában ma­radtak fenn. Róma erre 1276-ban második szenttéavatási bizottságot küldött ki: Umberto Bianchini és La Corre kanonokokat. Jegyzőjük is olasz volt: Bertholdus deBosant. A jegyzőkönyv másolati példánya ma is meg van, 1641-ben Boldog Margit koporsójának kinyitásakor találtak rá. Csak a végéről hiány­zik néhány oldal. Két példányban lemásoltatták s az egyik Rómában van a dominikánusoknál, a másikat thyányi könyvtárban őrzik. Ebben a második jegyzőkönyv­ben 40 apáca tett vallomást Mar­git életéről. Jellemző, hogy az egész zárda hallgat a királyi család vi­szályairól, holott tudjuk, hogy eb­ben Margit mint békítő szerepelt, de ugyancsak hallgatnak a sorok Margit életének utolsó félévéről, mikor Margitot ki akarták tessé­kelni a zárdából s úgy viselkedtek vele szemben, hogy ezzel egyálta­lán nem dicsekedhettek. E két kö­rülmény csak a jegyzőkönyv ere­detiségét bizonyítja. A jegyzőkönyben nem foglalt eseményekről a nápolyi legendá­ból értesülhetünk, melynek szövege ma is meg van többféle változat­ban. A nápolyi legenda anyagát pedig szemtanúk szolgáltatták. Mária nápolyi királyné, aki V. Istvánnak, Margit bátyjának leá­nya, azután Erzsébet, Mária test­vére; ő meg Margittal együtt volt apáca Margitszigeten 1260—70-ig, s 1288-ig ott maradt mint főnöknő. Azután tanú még Izabella nápolyi királylány, IV. László felesége, aki sok időt töltött Margit kolostorá­ban, mint internált. Az általuk kö­zölt anyag kiszínesedett ugyan a legendák szövegében, de a törté­nelmi mag megállapítható belőle. pedig a gyulafehérvári híres Bat­Miért maradt el a szenttéavatás? Mélyebb okok után is kutat a hívő lélek, keresvén Isten vég­zését, amiért csak most dicsőült meg végleg mindnyájunk szeme- láttára Margit királyleány .Nyil­vánvalónak látszik, hogy Isten maga tartogatta Margitot 700 éven át s valami különös jelen­tősége van annak, hogy éppen napjainkban koszorúzza meg Egyházának csalhatatlan, ün­nepélyes ítélő szavaival. A 700 év múlva bekövetke­zett szenttéavatás különös jelen­tőségéhez a kulcsot az adja meg, hogy a keleti veszedelem min­dent elsöprő szellemi és brutális erőkkel éppenúgy fenyegeti nem­zeti létünket és keresztény mű­veltségünket, mint akkor a ta­tárveszedelem, melynek második visszajövetelét várták, hiszen a volhiniai síkságon táborozott Ogotáj khán s követei által szó­lította megadásra Béla királyt. Isten mindentudásával és örök­kévalóságával végtelen időket ölel át s szemében 700 év sem­mi, s neki a két ügy voltakép­pen egy ügy. Nem is ad hozzá új szentet, hanem csak a törté­nelmi felejtés homályából emeli ki előttünk a végső szentségnek a fényével. A két veszedelem döbbentő hasonlóságára az ak­kor és most elénk állított király­leány szent életének s példájá­nak azonosságával eszméltet bennünket. Margit királyleány szent­téavatása tehát felhív ást jelent Istentől a magyar­ságnak. Azonban ne gondol­juk, hogy Isten egyetlen sze­mélyt, egy másik Margitot ke­res, aki vezeklésével és életál­dozatával váltja meg a nemze­tet a végső pusztulástól. Szent Margit korában egyes személyek, királyok képviselték a történe­lemhordozó tudatot és akaratot. Ma már a nemzeti társadalom­nak új, belső szerkezete van, s ma a tudatban, akaratban, tör­ténelemhordozó szerepben és fe­lelősségben a közösség majd- minden tagja részesül. A vezeklő, engesztelő, megkomolyodott ma­gyarok százezrei, sőt milliói áll­janak tehát most elől Fogjunk hozzá menten. Olyan jól esik közben mondogatni: magyar ősanyák lánya, Árpádok vérének vi­rága, rokonunk, nénénk, Szent Mar­git, könyörögj érettünk!!! Dr. Kiss István. — A Cifranecjyedi Hóm. Kát. Olvasókörben január 16-án, va­sárnap délután öt órakor dr. Réger Banedak irgalmasrendi áldozópap tart előadást.

Next

/
Thumbnails
Contents