Eger - hetente négyszer, 1944
1944-03-18 / 44. szám
2 EGEK 1944, március 18 A moziban két vetítőgép működik felváltva. A földszint és az emeleti páholyok új párnázott széksorokat kapnak, ugyancsak ízlésesen átalakítják a páholysor mellvédjeit, s a világítást is. A nézőteret átfestik. A földszinti székeket a második emeletre viszik fel s ott helyezik el. Az összes ülőhelyek száma 613 lesz. A jó hangzást üveggyapottal és új tapétázással biztosítják. A vállalkozók bemutatták a költségvetést is, amely a gépek értékével együtt 250.000 ezer peDgő körül mozog. A bizottság ülésén résztvett Zsá- kay József rendőrfőtanácsos is, mint a város légoltalmi parancsnoka és az óvóhely ügyében kért mpg oldást. Hevesy Sándor városi mérnök felvilágosítása szerint a szemközti volt Bayer-féle ház pincerendszerét most építik át megfelelő óvóhellyé, úgy, hogy a mozi közönsége ebből a szempontból teljesen bizto sí'ottnak tekinthető. A színtársulat játszási idejét való- szÍDŰleg meghatározott időben kezdődő tíz hétre kötik le, az egri társadalmi egyesületek számára pedig hat napot tartanak fenn, az egyesületeknek azonban ugyancsak meghatározott idővel a játék előtt be kell jelenteni szándékukat. A város a színház bérletéért évi hat ezer pengőt kér, a mozi azonban a vigalmi adó tételénél biztosít jelentékeny jövedelmet. Mint értesülünk, az engedélyesek a színház átalakítását már a jövő hét folyamán megkezdik, mert még a színházi idény előtt hosszabb műsortervet kívánnak leforgatni. NYOLC szentel most vasárnap az érsekfő- i pásztor egyházmegyéje számára. Szentelés után az új papok hazamennek szülőfalujokba újmisét mondani. Bizony a primiciás oltár kicsit szegényes lesz, hiszen nincs még ilyenkor virág, csak korai ibolya. De a zsendülő mezőkről, a tavaszi ég alól a kis pacsirta már beleénekel az újmisés első prefációjába: „Szent, szent, szent a seregek Ura és Istene! Telve az ég és föld dicsőségével !“ Nyolc boldog fiatal pap! Ugyan lionnét fonódik bele életükbe az a titokzatos fényű aranyszál, mitől úgy tetszik, mintha a felszentelés után magasabbrendú lényként járnának közöttünk ? Ki írta föl homlokukra azt a láthatatlan sarzsit, ami 24 éves fővel, ki nem próbált tudásuknak egyszerre tekintélyt szerez és nemes szándékaiknak személyes érdemek nélkül is utat nyitni kész? A felelet egyszerű. A papi felszentelés mindenestül isteni mű. Személyes isteni kiválasztáson és elrendelésen alapszik: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és rendeltelek, hogy elmenvén gyümölcsöt teremjetek.“ Ján. 15., 16. A pap Krisztus helyett jár követségben: „Amint engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket...“ Ján. 20., 21. Az utolsó vacsorán fennhangon így imádkozott értük: „Nem e világból valók ők, mint ahogy én sem vagyok e világból. Szenteld meg őket az igazságban. Amint te küldöttéi engem a világba, úgy küldöttem én is őket a világba. És én őértük szentelem magamat, hogy ők is meg legyenek szentelve igazságban.“ Ján. 17., 16. * Ezekután milyen öntudattal néz egy ilyen fiatal pap emberre, világra ? Emberre? Elfogódottsággal és némi félelemmel. Az áhitatos Claudel ugyan azt írja róluk: „A pap, akiben a szentségi karakter az emberi mivoltot hátérbe szorítja, puszta jelenlétével is izgalomba hozza és nyugtalanítja bennünk azt, ami szennyes és bűnös. Ahol Jézus lépdel, ott reszket a porszem.“ No reszket ott PAPOT egy kicsit a pap is, mikor Jézus nevében kell lépdelnie és föllépnie. Megremeg, mert arra gondol, hogy a kereszténység az emberektől az egész életet kéri s vájjon sikerül-e neki gyarló embernek ezt a kérést Krisztus nevében elegendő tudással, megindító ékesszólással, szinte el- lenálhatatlan erővel előadnia, életének szentsége, önfeláldozó példája által hihetőbbé tennie? Legbátvabb és leginkább otthonos a gyermekek között. Ezek a kis gyöngyvirágok, mákvirágok, gyöngyhuszárok kétely nélkül az Úr Jézust látják benne. Nem bírálgat- ják, kapaszkodik beléje a lelkűk. Az meg különösen felejhetetlen pillanat, mikor kisgyermekeket áldoz- tat. Élindul feléjük az oltárról, hát látja ám, hogy micsoda feltűnően nagy szemeket nyitnak rá. Miért? A gyerek ugyanis tanulta és hiszi, hogy Jézus tér most hozzá. Ebben a forró pillanatban kis fantáziájának valami kép kell Jézusról. Úgy néz tehát a pap bácsira, aki aranyba és gyolcsba öltözötten tart feléje, mint a valóságos Jézusra. Hogyne fogódnék el ilyenkor a pap ?! Csak egyszer éreztem, hogy nagyon kicsi vagyok tanítványom előtt. Halálán volt Bóta Annuska, Ill-ikos kisleány. Elhívtak hozzá, meggyónt, megáldozott s elláttam az utolsókkal. Míg ott voltam, az egész idő alatt csak engem nézett. Édesapja, édesanyja helyett is, szótlanul csak rajtam tartotta a tekintetét. Szép aranysárga haja szétterült a kis vánkosán s búzavirágkék szeme a forró láz pipacsmezőjében szelíden ingadozott, hajladozott, mert már megsuhant a kasza, hogy levágja. S ott a félhomályos szobában belém vil- lámlott a gondolat, hogy ez a kis lélek ma estére az égben lesz. Kiszabadul az emberi fogalmak szűk keretei közül és a teológiából egy szempillantás alatt többet fog megtudni, mint én, aki egy évtizednél is többet fordítottam arra, hogy titkait megfejtsem. Ez a kisleány közelről látja majd azt, aminek magyarázásában annyit erőlködtem előttük. Félnap múlva mosolyog mindenen, ami földi, és én tovább vánszorgok, mint lehagyott mester, s többé már nem tudnék néki újat mondani. Most öntudatának utolsó lobbanásáig Jézust látja bennem, s talán még ez éjjel leleplezve pillantja meg tudatlanságomat és sok gyarlóságomat. Ekkor igen-igen szégyenkeztem és kicsinek éreztem magam. * Hogy néz a világra az a nyolc fiatal pap? Az égen félelmetes jóslatok fekete szárnyai lebegnek s felkavarták bennünk a jelent és a jövőt. És ők mégse látják tragikusan a világot. Viharban nőttek fel, fülük megszokta a robajlásokat, szemük és idegeik nem szédülnek az örvényektől. Bátran és derűs pillantásokkal, szinte kísérteties könnyedséggel készülnek kilépni a világ forgatagába. Kortársaik ugyanakkor 2000 méter magasból ugrálnak lefelé, csak az utolsó 70 méteren oldják meg az ejtőernyőt, s kis. páncéltörő ágyúk mögül céloznak rettentő hidegvérrel. Hősiesség ez, de nem a most divatos nietzschei fajtából való tragikus öneldobás. Nietzsche Übermensché- nek a heroizmusa pogány, önző s a hősiességben a legteljesebb emberi önkifejtés módját keresi, az emberi legnagyobb naggyátevést. A keresztény hősiesség mélyebb: nem a dicsőséget, az egyéni legteljesebb mértékű megvalósulást keresi, hanem a szeretet viszi, mint Szent Pál : Krisztus és a lelkek szeretete nem hagyott nyugtot neki s elégett benne. Az ilyen hős erős, derűs, lelki görcsei nincsenek s nem látja tragikusan a jövőt. Ha katona: mikor a csatába indul, szívében ott tüzel a hazaszeretet s mosolyog a virágnak, amit a roham előtt gomblyukába tűztek. Ha meg újmisés pap, ágyúdörgések közt is meghallja, hogy prefációjába beleénekel a koratavaszi mezőről a kis pacsirta s kíséri az utolsó mondatig: „Áldott, ki az Úr nevében jön!“ Hallja a hívást, hisz neki és holnap már indul is utána. Dr. Kiss István. Az egri járás jegyzői kara alapítványt tett dr. Szabó Gyula alispán nevére Eger, március 18. Nemes lélekre valló gondolatot valósított meg legutóbb az egri járás jegyzői kara. A jegyzői k»r Révász László felsőtárkányi jegyzó indítváEyára elhatározta, üogy dr. Szabó Gyula alispán nevére alapítványt tesz, hogy ezzel is megörökítse azt a régi és szeretettel teljes kapcsolatot, amely a vármegye alispánjával egybefűzte. — A járás jegyzői kara elhatározta, hogy amíg az alapítvány alapját megjelöli, addig is évi 400 pengő jutalmat ad egy jegyző középiskolás gyermekének, akit a kar javaslatba hoz és dr. Szabó Gyula alispán kiválaszt. Dr. Szabó Gyula alispán meg- hatottan vette tudomásul régi járása jegyzői karának szép elhatározását és felajánlotta, hogy az összeget a magáéból kiegészíti. HÍREK Az egri érseki főszékeseggház ének- és zenekarának műsora 1944. március hő 19 én, nagyböjt IV. vasárnapján. Mise: Víncenz Goller: „Szent Kelemen mise.“ Vegyeokar orgonakísérettel. Introitus: P. Griesbacher. Graduále: P. Griesbacher. Offertorium: Vincenz Goller: „Laudate Dominum . . Vegyeskar orgonakísérettel. Communio: ß •‘citál v*. Vezényel: Husztby Zoltán. Orgonái: Szalay Lajos. — Az egri gjjóggszertárak éjjeli szolgálata március hó 18 áu estétől március hó 34 én reggelig Beniczky gyógyszertára, Lenkey-u. 2. sz., Széchenyi u. sarok. — A szervitarendi plébánia és a Cifraneggedi Sóm. Kát. Olvasókör vasárnap délután fel 5 órakor nagy érdeklődéssel tartandó kulturdélutánján P. Csete Ágoston házfónök, plébános és ár. Szabó Vilmos várta, árvaszéki ülnök, olvasóköri diszelnők, igazgató tart előadást. — Az egri görögkatolikus hívek húsvéti ájtatossága. Rojkovits Sándor esperes plébános az Eger és vidékén lakó görögkatolikus hívek nagybőjti gyóntatása végett március 21 éa, kedden reggel 7 ’órakor a minoriták templomában le*z és gyóntatás után szent misét mond. Kicsi Márta. Kis, kerek, alma-arcocskád enyém. Édesanyád szép szeme néz belőle felém. Szöszke lágy hajad selyme égi szál, Mely egybeköt minket; míg jön a halál. Csepp, csacsogó beszéded pergő gyöngye Feledteti, hogy az életnek van göröngye. Mely botlaszt, bombáz botor kövekkel. Te egybefogsz minket angyalkezekkel. Mert Te még nem érzed, hogy dübörög felettünk fáz élet, Te még a mosolygás vagy, jóság, ígéret. Nevedre Apád életét tette, szolgálva szerette, [áldóan várta, ... Vajh, ne lenne sorsod a kesergő, bibliai [Márta!... Kömley Gábor. Vonaton. Megyek, utazom újra. Az éjbe feketén ‘fúrja Ziláló homlokát a vonat. Én meg mereven keresve, kérve Téged idézve nézek az éjbe, S ölel szent, csókos, könnyes gondolat, ... És rohan, rohan, rohan a vonat . .. Kömley Gábor. — Adomángozás a Szegéng- gondozó javára. Czakó Ferenc volt egri káplán, akit az érsekfő- pásztor kemecsei plébánossá nevezett ki, a Szegénygoadozó Hivatal céljaira 100 pengőt adományozott. — Koszorúmegváltások; Breznay Imre halala alkalmából a Szent István város koszorú megváltás címén 10 pengőt adományozott a Szegénygondozó Hivatal céljaira. — Juhász Ferenc halála alkalmából koszorúmegváltás címen 20 pengőt juttatott a Szegénygondozó Hivatalhoz dr. Sándor Imre.
