Eger - hetente négyszer, 1942/2
1942-08-08 / 125. szám
1942 augusztus 8. EGER 3 Elveszett élelmiszerjegyeket többé nem pótolnak A Utóbbi időben mind többen fordulnak azzal a kéréssel a Közellátási Hivatalhoz, hogy elveszett élelmiszerjegyük. A hivatal tehát tegye lehetővé, hogy azt pótolják. A Közellátási Hivatal a kérelmeket, a fennálló rendelkezések értelmében, legnagyobbrészt el kellett, hogy utasítsa. A pótlék csak abban az esetben lehetséges, ha a tulajdonos felmutatja az elégett, elázott jegyeit, vagy ezeknek elvesztését hitelt érdemlő módon bizonyítani tudja. A jegyek pótlására vonatkozó mindennemű indokolatlan kérelem, tehát csak a Közellátási Hivatal munkáját szaporítja, de a kérelmezőre eredménynyel nem jár. A Közellátási Hivatal nyomatékosan felhívja tehát a közönség figyelmét, hogy a gondatlanságból elveszett, vagy megsemmisült élelmiszerjegyek pótlására nincs lehetőség és újabb élelmiszerjegyeket a legközelebbi kiosztásig nem kaphat. megújítják Eger egyetlen megmaradt török építésű házát A régi ház visszakerült a Gallasy-család tulajdonába Eger, augusztus 8. Egernek a maga nemében egyetlen érdekessége a vár feljárójánál épült, kettős tagozásű ház. Ennek a háznak történelmi műemlék-jellegét az adja meg, hogy a hagyomány, sót az építészeti vélemények szerint is a török megszállás idején épült, tehát a város egyetlen egészben és épségben megmaradt török háza. Hogy milyen célra emelték az épületet, arra vonatkozólag megoszlanak a feltevések. Egyesek szerint hárem volt, mások dervis-iskolának mondják s az építkezés sajátos megoldásai mindkét célra egyformán engednek következtetni. Az Egerben járó idegenek mindenesetre különös érzésekkel, bizonyos elfogódottsággal lépik át a ház küszöbét, az itt megfordult törökországi látogatók pedig szinte otthon érezték magukat, amikor megcsikordultak lépteik alatt a rozoga falépcsók. A régi egriek Gallasy-háznak ismerték és nevezték az épületet. Gallasy temetkezési vállalkozóé volt a régi béke hosszú évtizedeiben a ház s az arra járók megilletódve látták az ablakok mögül kivillanó ezüst-fekete koporsókat, amelyek a gondtalan világ vidámsága közepette az utolsó óra komolyságára intettek, mint valami karthauzi köszöntés. Sokan még emlékeznek is az öreg polgárok közül Gallasy bácsira, az alacsony termetű, kicsit köpcös, tisztes iparos mesterre, aki néhányad- magával még ruházatban is őrizte a nemzeti érzést a liberális felfogás kissé csodálkozó, kissé megróvó pillantásaitól kisérve. Fekete magyar kabátban, feszes nadrágban, száz ráncsú csizmában gyakran kiállt a kapu elé, hogy szót váltson jó embereivel, akik arrafelé laktak. Ez a világ eltűnt már. A ház is elkerült a Gallasy-fiűk kezéből és sokszor cserélt gazdát azóta. Legutóbb Barcsay-Amant Zoltán vásárolta meg nagy részben egri vonatkozású hadimúzeuma számára, most értékét s bár megkívánták a szak szerű irányítást, a felelősségteljes munkát, igyekeztek fiatal szőlészeiket a cselédsorból kiemelni és tekintélyt biztosítani számukra. Nem mulasztom el ezért itt is ezeknek a szőlősgazdáknak úgy a magam, mint a többi szőlésztársaim nevében is hálás köszönetemet kifejezni. Ma már sokkal kevesebb azoknak a szőlősgazdáknak a száma, akik nem méltányolják a szakképzés előnyeit s ezért sokkal nagyobb is az érdeklődés a végzett szőlészek iránt. Érthető is ez, mert ma már egy- egy 20 — 30 holdas szőlótelep vezetésére is tökéletes, tehát úgy elméleti, mint gyakorlati felkészültség szükséges, ha azt akarjuk, hogy az kellő jövedelmet is hozzon. De főképpen azért is szükséges a „végzett szőlész“, hogy a szőlészettel foglalkozó sok-sok szőlőmunkást nevelje, úgy a munkakészségre, mint annak szakszerűségére is. Vájjon ki nevelné, ki tanítaná a gyermekkortól kezdve azt a hatalmas munkástömeget, amelyik úgyszólváu a szőlőből él, ha nem a végzett szőlész, aki korán reggeltől késő estig a munkások között éli szürke napjait és akinek öröme telik abban, ha fiatal munkása megérti azt, hogy egyik-másik szakmunkát hogyan és miért kell így vagy amúgy végezni. Szerénységem mellett is hangoztatni merem, hogy a végzett szőlész több évtizedet meghaladó munkája nyomában többezer munkás nő fel és tanul szakszerűséget, munkakészséget, sőt sok esetben hazafiasságot is, mert a komoly, a szakmáját szerető és mindig tanulni- vágyó végzett szőlész mindig a hivatásának a magaslatán állva teljesíti kötelességét, úgy a munkaadóval, mint munkásaival szemben is. Hogy hány ilyen „végzett szőlész“ működik az országban, nem tudom. Erről soha nem esik szó. Mintha mindnyájan el lennénk temetkezve a szőlőtőkék milliói között nagy szerénységben élve. Jönnek fiatalok a kivénült törzsek helyére. Vannak, akik 40— 50 évet töltöttek a szőlőtőkék között s a kiöreaz egészséges vidám gyermekek különösen, fia tiszta lefíelletük üdeségét érezzük. A száj és a fogak ápolása éppen olyan fontos, mint a bőré. Szoktassuk tékát a gyermekeket már kora if/u- ságuktól kezdve rendszeres fogápoláshoz — mégpedig ODOL fogpéppel. MAGYARORSZÁGI ODOLMÜVEK R. T. BUDAPEST azonban a múzeum átköltözött a régi télikert helyiségébe, mert a házat megvette Gallasy János főintézó s ezzel a műemlék visszakerült a Gallasy család tulajdonába. A család első dolga volt, hogy a régi nevezetes műemléket kiemelje az elhagyatottság leverő nyomai közül. Márkus Béla szakszerű irányítása mellett megkezdődött a ház renoválása és belső modernizálása. Hetek óta dolgoznak a szép épülegedés után senki egy elismerő szót sem mond nekik. Pedig jól esnék soknak egy kis elismerés a robotért, az önzetlen munkáért* akár az államtól, akár egyik vagy másik intézménytől, akár a gazdától. A mezőgazdasági munkások és cselédek is elismerést nyernek érdemes és hosszú munkájukért, a végzett szőlészre azonban nem gondol senki. Kedves szaktársaim, akikkel egyidőben indultam el az iskola kapujából, szeretettel köszöntelek benneteket, akik még életben vagytok. Baranyi Gyurka, Király Sanyi, Kasza Lajos, Korona Pista, Kuna Gazsi, Nagy János, Pálok Sándor, Spenák Antal, Szabó Ferenc és Zöld András! Akik pedig már kidőltetek a szőlőtőkék közül és eltávoztatok az élők sorából, nyugodjatok békével. Szeressük a szőlőtőkét továbbra is és szeressük a jó Istent, a szép Hazánkat, ami otthont és megélhetést ad nekünk. Ágasegyháza, 1942. augusztus. Lengyel András, ssölöintéző. ten, mindkét házrészen és az udvaron a kőművesek s munkájuk nyomán visszakapja régi fényét az egyetlen török ház. Igen érdekes, hogy mig kívülről teljesen változatlan marad az épület stílusában és jellegzetességeiben, belülről modern lakásokat varázsol falai közé a mai építéstudomány. A földszint és az emelet között, az emeleti részt tartó erős boltívek fölött majdnem egy méter vastag földréteg húzódik. Ebből nyugodtan le lehet faragni a felét s ezáltal az emelet szobái magasabbak lesznek, alkalmasak a mai lakáskényelem befogadására. Az udvari rész néhány később hozzáépített toldását lebontották. A vár kútját és tápláló víz-ár vizét elvezették s az egyik régi műhelyrészlet kéményének lebontása után előtűnt a vár gyalog-kapujának gyönyörűen faragott íve s külön nevezetessége lett a háznak. A faragott kapuív az udvar keritós- fala mellett emelkedő nagy várkapuval egyenlő szinten emelkedik. Természetesen szemöldeke alacsonyabb a személyforgalomnak megfelelően. A széles téglakémény füstjétől még kormosak a faragott kövek, de rövidesen megtisztítják azokat s a Gallasy ház udvarában látható lesz a várnak sok évtizedig rejtett érdekes részlete. Másik érdekessége a török építésű háznak a várfeljáró alá nyúló földalatti .folyosó részlet, amelynek valószínűleg a felvonóhiddal kapcsolatban volt szerepe. Az udvar
