Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-07-04 / 105. szám

1942. július 4. EGEK 3 fl Líceum látogatói 1814-től 185Z-ig Adalékok Egerváros régi idegenforgalmához írta: Breznay Imre fftái a yyeA>meUeU*teU is ODOL fogpéppel feli fogaikat ápolni. Az OD O L fogpép megőrzi a fogak szépségét és egészségét. MAGYARORSZÁG! ODOLMŰVEK R. T. BUDAPEST A régi polgári élet apró esemé­nyeit bizony legtöbbnyire elsöpri az idő. S ha nincs, aki összegyűjtse, lassankint úgy részleteikben, mint egészükben feledésben mennek. Pe­dig ez nagy kár, mert a kicsi ré­szekből tevődik össze a nagy egész; minden kis adat érdekes és alkalom- adtán értékes is lehet a közösség szempontjából. Egernek legragyogóbb korszaka volt a XVIII. század második fele, mikor egy nagy főpap végérvénye­sen művelődési középponttá tette. Esterházy Károly gróf, az utolsó egri püspök, városunknak ez a gondviselésszerű jótevője, Egert szinte „poraiból megélemedett Phoe­nix“-é tette hatalmas alkotásaival. Betetőzve, amit előtte Telekesy, Erdőcly és Barkóczy püspökök al­kottak. Legnagyszerűbb alkotása mégis a Líceum s ez alkalommal ennek s különösen könyvtárának látogatóiról akarok megemlékezni. Nem tartom csekély jelentőségűnek ezt a kérdést kivált most, amikor annyira szívünkre vettük az idegen- forgalmat, hogy létkérdésnek te­kintjük: minél több idegen fordul­jon meg Dobó városában. Hogy régebben mily méretű volt Eger idegenforgalma, azt leginkább a líceumi könyvtár látogató-köny­véből lehet megállapítani. Aki ugyanis megfordult Egerben, az legtöbbnyire megtekintette azt a nagyértékű gyűjteményt s nevét is bejegyezte a hatalmas vendégkönyv­be. Sajnos, a látogatók részére csak 1814-ben tették ki s így az előbbi érdeklődők, látogatók neveit nem ismerjük. Mindamellett ez is na­gyon sokat ér és egész légióját so­rakoztatja föl az országos neveze­tességű személyeknek. Bizonyára jobb lett volna, ha már előbb is gondolnak reá, de mindenesetre jobb későn, mint soha ... Az első kötet vendégkönyv nagy folio-alakú s mintegy háromujjnyi vastag. Avult bőrkötésén szép arany-cirádák vannak. Látszik, hogy külsejében is méltó akart lenni a nagyszerű intézményhez: a Líceum­hoz és könyvtárához. A könyvnek 290 lapján mintegy nyolcezer név fordul elő. Eleinte gyérebben látogatják és az első két és fél esztendő autó- grammjai nem foglalnak el többet 14 lapnál. Ez is ritkásabban írva. A következő évtizedben már 8—9 lap esik egy-egy évre; majd 1830- tól 10—11 lap is. A téli, késő őszi és koratavaszi hónapokban — te­kintettel az akkori nehéz közleke­dési viszonyokra — kevesebben ke­resik föl. Inkább nyáron van tehát látogatója úgy, hogy a téli félév legfeljebb ha egynegyedét teszi az egész esztendő forgalmának. Első lapja művészi korhű be­tűkkel, kőnyomatban adja a követ­kező tartalmú latin szöveget: „A legméltóbb pártfogók és vendégek nevei, kik az egri egyházmegyei könyvtárt bőkezűségökkel gyarapí­tották, vagy jelenlétükkel meg­tisztelték, az Úr megtestesülésének 1814. évi november 1-től.“ A második lapon ellipszis-alakú rajzban a következő kronogrammot találjuk: In-DICo (megmondom) Ventantes (ajövőket) sVppLentes (kiegészítőket) aMpLIfICantes (gyarapítókat). Ha a római számjegy-írásnál hasz­nálatos nagybetűket, számértékök szerint, összeadjuk, 1814-et kapunk. A legelső beírás 1814. október 8-ról való s báró Fischer Antal je­gyezte be, aki feleségével és négy gyermekével járt itt, u. m. Károly- lyal, Erzsébettel, Bélával és Achil- lessel. Az utólsók pedig a 291. la­pon 1853-ból az akkori egri teoló­gusok. Ezek közül Dessewffy Sán­dor Csanádi, Bunyitay Vince pedig nagyváradi püspök lett, Tőröcsik József és Hovány József mint egri kanonok, Végh Pál mint egersza- lóki, Farkass Imre pedig mint eger- baktai plébános halt el, Holló Mi­hályt, aki Egerben élt mint nyug­díjas pap, még a mai nemzedék kö­zül is sokan ismerték. A közbeeső lapokon azután egész légióját találjak az ismert és ke- vésbbé ismert neveknek. Az első időkben inkább előkelőségok, mág­nások, nemesek, lionoráciorok nevei­vel találkozunk s csak később — a korszellem hatása alatt jönnek mind nagyobb számmal az egyszerű em­berek, a névtelen polgárok is. És érdekes, hogy milyen válto­záson mennek át az autogrammok. Eleinte annyi cikornya és annyi rang, cím van benne, hogy szinte sok. Később alig valami, avégefelé pedig már cs?*k maga az egyszerű név. Az első időkben bejegyzett ne­vek mellett ilyen foglalkozások is olvashatók: ^Első ÉviBöltselkedő“, majd: „Hőnyi Törvény Tanuló“, azután: „&’ böltselkedés’ második évi hallgatója“, sőt akad ilyen alá­írás is: Gróf Török Napoleon mpr. Tettes Szathmár Vármegye betsület- beli A1 Jegyzője.“ (1630. máj. 17.) Ez, úgy látszik, tiszteletbeli jegyző akart lenni. Még egy pár ilyen ér­dekességet : „Daniel Sárkány Káp­lár az Furvézereknél.“ (1828. jan. 27.) „Nagy Páll János Szegedi Pol­gár Molnár mester vagy is Malom tsináló Die 14 Septem 1829.“ Még érdekesebb ez a bejegyzés: „Hőke László Debreczenyi Anya Oskolá­ban Magyar Nyelvészséget Tanuló 8 Esztendős Gyermek Szeptember 4-ik 839.“ Van olyan, aki még azt is be­jegyzi, hogy mikor és hol született. Ilyen például a következő be­jegyzés : „Joo István Szeged Városi Szü­letett November 7-én 1812. Észt. Itt jártam 1839. Szeptember 6-án. Ugyanott tovább : Joo Ágnes Szegedről. Johanna Joo született Swéger Egerből.“ Itt meg kell jegyeznem, hogy föltétlenül a Joó János egri rajz­tanár testvéréről és feleségéről van szó, mert nevezett valóban Szeged­ről került Egerbe, mikor Pyrker a mai állami gimnázium épületét meg­vette és ott 1828-ban rajziskolát létesített. Az oktatásra pályázók közól Joó Jánost nevezte ki. S Eger jól járt véle, mert rendkívül moz­gékony, szorgalmas és sokoldalú közéleti férfiút nyert benne. Egy időben a líceumi nyomdának is „kormányzója“ volt s cikkeivel nem egyszer lehet találkozni a fővárosi lapokban. Háza a mai Werner apát-u. lévő úgynevezett Végh-ház volt. A „Héti Lapoku c. első egri újságot is ő szerkesztette és adta ki (1838). Ez tulajdonképen iparművészeti szaklap volt, de nem sokáig élt. Kiadója azonban, úgy látszik, szí­vós természetű ember volt, mert 1847. január 1-én „Hetilapu címmel uj s most már „vegyestartalmú“ újságot indított meg, de ez is csak 39 héten át tudott megjelenni. E tény azonban nem kisebbíti a „raj­zos“ Joó János úttörői érdemeit. Más ily módon örökíti meg láto­gatását: „8. May Neograd Várme­gyéből Renn Lörincz itt megjelent Gyermekeivel együtt.“ (1837.) Nagyon kedves és megható, mi­kor egyik-másik látogatóból szinte kitör a lelkesedés, a bámulat és ezt az érzelmét mindjárt írásba is foglalja. Például: „Lelki meglepetéssel vólt itt Remess Kázmér JBerényből 10-ik Julius 1848.“ „Ludovicus Szédelyi Regio-Came- ralis Regestraturae officii primarius Cancellista vidít Excelsam lianc Bibliothecam Agriae Die 13-a 7-bris 842 “ (Vagyis szeptember 7-én.) 1835. júniusában ezt írja be va­laki : „Láttam és bámulva tsudáltam hajdanári őseink Szép ipar gyűjte­ményét.“ (A lelkes látogató azon­ban elfelejtette odaírni a nevét.) A 88. lapon: „Die 16-a 7-bris 1825 Bibliothecam hanc videndi fortunam habuit Ignatius Bállá mpra e Scholis piis Professor primo Humanitatr“ Leglelkesebb mégis ez a bejegy­zés: „Májer Jósef Székesfehérvári Pleb. Esperes, eltelve Gróf. Eszter- házy néhai Egri Püspök halhatatlan érdemei eránt hódoló tisztelettel 1-ső Aug. 826.“ Lichter Lajos LÁTSZERÉSZ — a Baross-Szövetség tagja — üzletét a Csapó-féle órás- és ékszerész­üzlet külön helyiségébe, Eger, Széchengi-utca 13. sz. alá helyezte át. Szemüvegek orvosi vény szerint! Javítások!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents