Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-12-24 / 204. szám

1942. december 24 EGER 3 Kegyelemteljes karácsonyi ünne­peket és áldásos újesztendöt kíván k Servita-utca 2 8. Telelőn szám: 49 4. Monostory József M. A. V. szállító. Babonások vigyázat: Pénteki nappal kezdődik és pénteki nappal végződik az 1943. esztendő Lapozgatás az új naptárban. Nyolcvan pirosbetűs ünnep a jövő esztendőben Jóllehet sokkal nehezebb hozzá­jutni, mint az elmúlt években, sike­rült szert tennünk egy jövő évi naptárra, s izgalummal teli mohó­sággal vetettük rá magunkat és nem lévén babonásak, egyszerűen tudo­másul vettük, hogy az nemcsak pén­teki nappal kezdődik, de avval vég­ződik is. Iskolások, tisztviselők ré­szére örömmel közöljük, hogy nyolc­van pirosbetűs nap lesz a jövő esz­tendőben, de a dupla ünnepek cse­kély számban találhatók: négy van belőlük. Nap- és ho’dfogyatkozás is lesz: éspedig teljes február 4-én, nálunk nem látható (főként ha el lesz bo­rulva), holdfogyatkozás febr. 20-án és aug. 15-én, sajnos ez utóbbi már 10 órakor végetér, azonban az előbbi kitűnő fennmaradási alkalom nős és csilagászattal foglalkozók számára, ugyanis B órakor kezdődik. Termé­szetesen azidőtájt el lehet borulva, de ha nincs, ebben az esetben cél­szerű a szokottnál többet önteni a garatra és duplán lehet látni. A farsang hetvennégy napig tart s hála a báli rendelkezéseknek, talán mégis kevesebb eljegyzés lesz. De Nem hagyhatjuk szó nélkül azt a gyakorta megismétlődő és so­kakat bántó eljárást, amely úgy­szólván minden nagyobb ünnep vagy hazafias ünnepség után megismét­lődik. Kérjük a házakat fellobo­gózni, mondja a hivatalos felhívás, és sokan talán enélkül is, a kegye­let, vagy jóérzés diktálta indulatból valóban ki is tűzik azokat. Ez ed­dig nagyon szép, lélekemelő. Igen ám, de az ünnep elmúlik, újból jönnek a hétköznapok, s mit látunk? A zászlók eleinte elhagya­Hogy szerelmünk gyuladgyoD, Ali Istenem, Jézusom stb. {Szegedi Lénárt: Cantus Catholici. 1664 56. lap. * Ember szemléld ez Istállót, Vékony vesszőkből font válót; Ennél világon frisb palota nem volt. Mind arany ’s ezüst, ehez képest füst. . . Oh édes szép palotácska, Gyönyörű édes jászlocska Világ gyöngyénél drágább istállóeska: Jézus szállása ’s első lakása .. . (Szegedi Lénárt 71. lap.) * lm, végketetlen kegyelmű, ’S meg-mérhetetlen szerelmfi, Jászolban fekszik Gyermek ’s nagy értelmű: Itt a tűz fázik, szeretet ázik: Az ige hallgat, Isten megbádgyat. lm halandó lett, kitől j8 az ólet ... Szelek szárnyán aki lépik, Dörgő szelek azt most tépik, Homályban ötlik, a’ ki menyben fenlik; Két szép szemei, Egek gyöngyei, Most folydogálnak, sűrűn hullanak, Nagy szeretettől, ki lehozta menyből. . . {Szegedi Lénárt 69. lap.) * Dicsőség menyben Istennek, Békesség földön embereknek, Jó akaratú híveknek, Szent indulatú népeknek .. . Dicsérünk téged Sz. Urunk, Mennyei drága Pásztorunk: Téged áldunk, magasztalunk, Igaz királyunknak vallunk. Szegedi Lénárt: Cantus Catholici 1664. 43. Ivp. ki és mi módon kárpótolja a drága Mamákat, hogy egyetlen kislányuk jövendőbelijét kiválaszthassák, hogy aztán megvívhassák a front mögött is a maguk vértelen, de naponta megújuló csatáját ? A tél 62. a nyár 73 nap lesz, ámbár ezt így előre kockázatos volna a változott viszonyok közt előre megjósolni. Mindenesetre meg­fogjuk várjuk Sirius barátunkat, aki ilyentájban jelentkezik félrenem- érthető jóslataival, mondván: A nyár meleg lesz, később hidegebbre fordul utóbb még hidegebb és ez a tél. De például ködöt ez évre sehol nem jósolt. Pedig ha tudná, mit mulasztott. A hónap eleje változ&tlanúl csak tizenkétszer jelentkezik nem azért mondjuk, de ez olyan tény, amely megváltozhatatlan. Biztonság okából kétszer is megnéztük, de öt alka­lommal esik a hét első napjára, s biztos, hogy ez a hónap jól kezdődik. Végezetül nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy a zsidók 5703— 5704. évüket tartják. Hogy ezt az előnyt mikor fogjuk behozni? . . . (stuka) tottan, később csapzottan, de ren­dületlenül kint vannak. Való igaz, hogy a felhívások megfeledkeznek arról, hogy mi a teendő az ünnep után. De talán fölösleges is, mert kizárólag gondatlanságról, nemtörő­dömségről van szó. Mondhatjuk, le­rontja az ünnep előző hatását. Látni a zászlókat, amint vigasztal- hatatlanul kint lengenek esőben, szélben, mindenki által elfeledve. S gyakran napok is beletelnek, amíg az utcák ismét visszanyerik régi képüket. Hát bizony ezen segíteni kell, több gondosságot kérve első ízben, később szigorúbb rendelkezésektől Atya Istennek magzattya; Uj törvénynek áldozattya; \ Te vagy igaz szelid Bárány ’S Juda nemzetből Oroszlány. {Szegedi Lénárt 42 lap. . . . Vége az éjféli misének. Elhangzott az Oltáriszentséggel adott áldás zengő szava és lassan- kint kiürült a templom. Hazafelé indultak a hívők egy szent óra föl­magasztaló emlékével. Útjukban még mindig kisérte őket a várbeli ágyuk dörgő szava, mert egész mise fo­lyamán állandóan bömböltek az ágyuk. Minden ágyút háromszor sü­töttek el a nagy esemény tisztele­tére s azért, hogy figyelmeztessék a város lakosait: mily nagy ese­ménynek lettek részeseivé azáltal, hogy a magyarok Istenének végke­tetlen kegyelméből ismét magyarok lehetnek és ismét szabadon imádhat­ják az Urat. * Bejegyezte ugyanis a Minoriták házfőnöke az ő házi történetöknek 2. lapján a következőket: „In Vigí­lia Nativitatis Dni incepimus prima Voce campanam pro Solemnitate... Et in ipsa Nocte ... Missae Sacri- ficium ... e Fortalitio omnium tor- mentorum explosione solemniter ce- lebravi...“ Breznay Imre. sem riadva vissza. Ámbár remél­hetőleg az utóbbira nem fog sor kerülni. Mert csak egy kis figyel­met, jóérzést kérünk. S ezt bizony­nyal készséggel adja akárki. o—i Júdásuak szobrot emeltek. Nagy Oroszországnak hallgatag rónája, Fehér szemfedó alatt a nagy halott. Fehér szemfedőre piros rózsák hullnak, Iskarióth Júdás itt szobrot kapott. Elátkozott lelkek kik e földön élnek, Agyuk vérgőzö^ és szívük kőkemény. Ide szabadult a poklok minden réme, Júdás Iskarióth Moszkva főterén. Zúg az ólomfecskék sivító danája, A Nagy Kaszás ma itt dúsan aratott. Üvöltve nyomoz sok százezer kopója, Krisztus árulója itt szobrot kapott. Itt egy akna robban, testrészek repülnek Mondhatatlan ívben, de mindjárt amott, Fentről záporzik a poklok gyehennája. Júdás Iskarióth itt szobrot kapott. Ott, ahol a Volga vörös habja zúgva Annyi szép életet magába fogad; Júdás Iskarióth szobra hallgatagon Számlálhatja már a múló napokat. Nagy Oroszországnak fehér rónáiról Majd lekerül még a halott szemfedő, S Jézus árulója szobrát is ledönti A magyar vitézség, bátorság, erő. Eger, 1942, december 7. Vitéz Szirmajj Józsefné. — A vármegye hivatalos lap­jának legközelebbi számában jelenik meg a jegyzői magán­munkálatok módosított sza­bályrendelete. Megírtuk leg­utóbb, hogy a vármegye közgyűlése ujjáalkotta a jegyzői magánmunká­latokról 1911-ben alkotott szabály­rendeletet. A módosítás a régi sza­bályrendelet koronaszámítását pen­gőre változtatja át és a számítás­sal kapcsolatban bizonyos emelé­seket is visz keresztül ott, ahol a jegyzői kar hátrányára történnék az átszámítás. Bizonyos munkála­toknál a módosítás ötven százalé­kos pótlékot állapít meg a háború időtartamára. A módosított szabály- rendelet a vármegye hivatalos lap­jának legközelebbi számában jele­nik meg. Adomány. Az Egri Hangya Szö­vetkezet a Központi Földműves If­júsági Egyesületnek 20 pengő ér­tékű karácsonyi adományt küldött. Az egyesület vezetősége az ado­mányt köszünettel fogadta és nyom­ban fel is ajánlotta a Vöröskereszt­nek. — Az Eger és Vidéke Ipar- testület fodrász szakosztálya egyik hősi halált halt tagtársa öz­vegyének és két árvájának 50 P karácsonyi támogatást adott. HÍREK Karácsonyi levél messze, Oroszországba. Fiacskám, lelkem! Tegnap leesett az első hó ... Keményre fagyott jégkéregre hul­lott és a bágyadt napnak nincs ereje ahho z, hogy diadalmaskodjék felette. Azóta egyre bolyhosodik az angyal­kák kifeslett dunnájából a finom pihe. Magányos szobámba belopódznak az emlékek. Leomlik minden válasz­fal, nincs többé áthidalhatatlanság, nincs búcsú és nincs lemondás .. . Együtt vagyunk újra mindhárman. Derűsen, könnyen, örökifjan ... kis­fiam ... . . . Ültünk a sötét szobában mi ketten és néztük a téli estében a hóesést. Házunk előtt a szomorúfűz visszaálmodta ifjúságát: menyasszo­nyi dísz öltött. Valahol meghasadt egy jégcsap és mint az üveg kop- pant a havon. Te felfigyeltél, kis ujjadat ajkadhoz emelted és vára­kozó arccal lested, mi történik ez­után . .. ? . . . Vagy meséltem neked soha nem hallott, drága kis meséket, igazgyöngyöket, amelyek a szeretet végtelen tengerében teremnek egy kicsi, piros kagylóban, melynek anyaszív a neve ... Apádat vártuk, aki kínt bolyon­gott a közeli fenyvesben és fejszé­jére mérte a legpompásabb, legdú- sabb karácsonyfát. Persze akkor még te, kicsikém, a Jézuska-mese mandulatején éltél és nem ízlelted azt a rejtélyes, jóságos mosolyt, ami besugározta apád arcát. Még nem tudtad mit jelent a szülői sze­retet világot ostromló gyöngédsége, varázsa. Aztán . . . Advent van, kisfiam, a szívünk csordultig tele a csoda­várás szent gyönyörűségével. A lelkünk könnyűvé válik, lebeg és felszáll a csillagok közzé. Jó ilyen­kor lehunyt szemmel beleszédülni a végtelenbe és sóhajtani: Istenem... Nemsokára itt a karácsony. Emlék- szel-e még a mi régi, szép kará­csonyestéinkre, gyermekem ? ... Álltunk a gyertyafényes mese­fa alatt, amelynek tetején a békes­ség csillaga ragyog . . . Apád meg- illetődött hangon olvassa Lukács Evangéliumát: „ ... megszületett a világ ura . . .“ Serceg a gyertya, a boldogság felzeng bennünk. Te ösz- szekulcsolt kacsóval állasz ... ar­cocskád komoly, szembogarad kitá­gult ... Én nézlek téged, hallgatom az igét és érzem a Megváltás ci­rógató derűjét. . . . Elszálltak az évek, kedve­sem ... Apád örökre elment, — ta­lán, hogy az égi rengetegben meg­keresse a legszebb karácsonyfát. A kisfiúból vitéz hadnagy úr lett, aki délcegen, rettenthetetlenül védi a Kárpátok millió illatos fenyő­erdejét, millió békecsillagát... Kis­fiam, a karácsonyi üzenet most és mindig ugyanaz marad: a tiszta n-iurmrnr^rmrrn--------------

Next

/
Thumbnails
Contents