Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-07-18 / 113. szám

2 E Q E E 1942 július 18, darab sertésre köthet megállapo­dást. Megengedte azonban a köz- ellátásügyi miniszter, hogy 10 vagy ennél több darab sertés lekö­tésére több gazda együttesen is­vállalhat kötelezettséget. A hizlalási szerződés megkötésé­hez a szerződésnyomtatványokat a Magyar Állat és Állati Termékek Mosolyogva bukkant föl a nap a hegyek közül. Verő fényes, meleg; nyári reggel. A harmat most száll- dos föl a fűszálakról s megmosdik a reggeli nap aranyában. Megélénkül a tábor. Nagymessziről sorra hangzanak az ébresztő kürtök. Egy-két tábor­ba bekukkantok. A pécsieknél fo­lyik a reggeli torna. Frissen haj­ladoznak, messziről nézve olyanok, mint a tavaszi mezőn a virágok. Egyik úszónadrágban, másik háló­ingben, harmadik pizsamában, ahogy kibújtak az ágyból, helyesebben mondva a sok helyen ötletesen föl­peckelt szalmazsákról. A torna ki- törli szemükből az álmot. Mire a bajaiakhoz érek, már tel­jes diszben állnak a táborkereszt és a zászlóárboc előtt. Elhangzik a díszjel: fölröppen a nemzetiszínü lobogó. A reggeli szél bele-bele- kapdosva játszik vele. Folytatom utam a harmatos fiivön. Messziről énekszót hallok. Meg­kezdődött a szentmise. Festői kör­nyezetben, a fák között állnak a fiúk. A lombokon áttör a napsugár s rájuk nevet. Az erdő katedrálisa borul föléjük, s a legszebb kupola: a kéken villogó égbolt. A zirci hittudományi hallgatók és tanárjelöltek táborából zsolozsma­szó zümmög: Szent Bernát leg­ifjabb fiai imádkoznak a tőgyekkel és a bükkökkel. Egy-egy halk csönge tyűszó, mintha a budaiak táborából jönne. A fehérváriak táborában éppen most van vége a misének. S mire Egerhez érek, már reggelihez gyü­lekeznek az őrsök. Roppannak a csajkák, bennük párolog a tejeskávé. Leülök, s elnézegetem messziről a híradós sátor és a posta munká­ját. Berreg a telefon. Itt 5. század parancsnokság. Kéri a tábori kór­házat. Tegnap elrontotta valaki a gyomrát, — úgy látszik. Kérik a könnyű ebédet. Leveleket, levelező­lapokat pecsételnek, bélyegeznek. A Ciszterci Nagytábornak külön pecsétje van. Élénk piros betűk, balra egy postabélyegző nagyságú ciszterci címer, jobbra a liliomos körbélyegző. Köztük nagy betűk­kel : A Ciszterci Cserkészcsapatok III. Béla király nagytábora, Szent- gotthárd, 1942. A Gazdasági Hivatal kocsija már visszafelé tart a táborba. Korán indulhattak. Kenyérrel, burgonyával Kiviteli Szövetkezet, Budapest, V., Aulich-u. 8. számtól kell kérni. Aki a hizlalási szerződést aláírta és a MÁSz címére visszaküldte, az árpa beszolgáltatására vonatkozó mentesítő igazolványt az illetékes közellátási felügyelőségtől kapja meg. megrakodva közeleg az egyes fogat. 16 km van már mögöttük. A kis- csikó vígan ugrándozik anyja előtt. Nótaszóval közeledik egy csapat. Javíthatatlanok. Mennek a Rábá­ra fürödni. Kis kiöntést jelöltek ki fürdésre, alig lehet megmártózni benne, — mégis mennek. 10—12 kilométert is menetelnek a tűző napban, hogy megjárják az utat, de mennek rendületlenül. Gyorsan telik az idő. Angelusra fújnak a táborokban. Mintha egy pillanatra megmereved­nék az idő. Csönd borul a sátor- városokra. Mindenki vigyázzba áll, s mondja az Úrangyalát. Csak a madarak csicsergése töri meg a csöndet. A reggeli szél már telje­sen elült. Sehol semmi mozgás. A falevelek mintha megmerevedtek volna. Ebédidőre már szinte fojtó- an száraz a levegő. Szokatlan az Alpok végében: Szengotthárdon. Vihar közeleg. Már látjuk is. Az ég alja nyuga­ton elborul. Szinte fojtó a levegő. Akik lenn állnak a táborokban, még nem látják az ég alját, én magas­ból nézem. Rohamosan közelednek az ólom­szürke felhők. Egyik-másikuk gya­núsan ezüstös. Alighanem jeget hoz. Most már a táborok is megeleve­nednek. Messziről szél támad. Gyorsan közeleg. Útjában mindent fölkavar. Már elérte a sátrakat. Hideg, met­sző szél. Nyakunkban a vihar. A fák kísértetiesen hajladoznak. A levelek eszeveszett rebbenéssel menekülnek & vihar elől. Gyorsvo­natnál is nagyobb sebességgel köze­ledik az orkán. Mire a sátorlapok­hoz kapnak a fiúk, szinte orkánná nő a szél. Az első esőcseppek sú­lyosan kopognak a fákon és a sá­torlapokon. Éppen látogatási nap van a tá­borokban. Mindenki fejétvesztve me­nekül a sátrakba. Elsötétedik. A cserkészfiúk nyugodtan dolgoznak. A legtöbbjük már nem először ért ilyen vihart kinn a táborban. Az intézkedik. Minden kinn heverő hol­mi percek alatt bekerül a sátrakba. Megerősítik a köteleket és cöveke- ket, mások már a sátrakat fűzik. S mire a zápor — mint az özönvíz — nyakamba zúdúl, mindenki eltűnik a sátrakban. Magamig egy sátorba menekülök. Nem volt nagy művészet bőrig áznom. Egy sátorponyvát kanyarí­tottam vállamra. Mire bebújtam a sátorba, már erősen kopogott a jég. Úgy zuhogott esővel vegyest, mint­ha öntötték volna. Mire félóra múlva kinéztem, már csöndesebben esett. Mindenütt víz és víz. Hatal­mas patakok, amik már folyóknak is beillenek, tavak mindenütt. Nem várom meg az eső végét, viharkabátot veszek s megindulok a táborokba. Az egrieket úgy kellett beker­getni a sátrakba az eső elől. Ci­gánykerekeket és bukfenceket hány­tak a vizes réten a meginduló vi­harban. A másik tábor élénk heje- hujával fogadta a szélvihart. A leg­több helyen úszónadrágos fiúk csi­nálják a levezető árkokat. Pedig még kiadósán esik. A legtöbb baj a konyhákkal van. A fehérváriaknál éppen azzal kísér­letezik a szakács, hogy a kiöntő kondérba lépjen, mely a szakácsok helyén vígan úszkál a tóvá növe­kedett mélyedésben. Kacagás kíséri minden mozdulatát. Nem kell őket félteni. A bajaiak viz mellől jöttek, egy­II. A líceumi könyvtár vendégkönyvé­ben még a következő nevek olvas- < hatók: 56. 1. „Stephanus Horváth mpria die 24-a Augusti 1822.“ A pesti egyetemen a diplomatika, majd a magyar nyelv, irodalom és történe­lem tanára. Nagyhírű tudós és még nagyobb hazafi, süti rendkívüli nagy hatással volt hallgatóira, mint ezt Eötvös József és Szalay László vallomásaiból ismerjük. Túlzott ha- zafiságában megteremtője lett ná­lunk az ú. n. ábrándos nyelvészet­nek, amely minden más nyelvet a magyarból származtatott. 116. 1. „ Vitkovics Mihály mpr. Ügyvéd 1828-ban írta be a nevét. Különben egri születésű költő volt, de különösen pesti szalonja éppen olyan jelentős gyülekező helye volt a magyar íróknak és költőknek, akár a Fáy András József-ntcai kertje, Kalap-utcai háza, vagy fóti szőlője. 131. 1. „ Vörösmarty Mihály Sep­tember 5-én 1829.“ járt Egerben s ugyanakkor van itt a Bugát Pál neve is. Lelkes munkása a köznek, aki — bár nyelvészkedésével sok­ban tévedett—mint természettudós nagy érdemű. Különösen avval tett nagy szolgálatot, hogy megalapította a „Magy. Kir. Természettudományi Társulat“-ot. 134.1. „Franciscus Toldi 14. April 1830.“ A magyar irodalomtörténet atyja,Imikor Egerben járt, még nem gondolta, hogy milyen szoros és reá nézve hasznos összeköttetése lesz városunkkal Bartakovics érsek ré­vén, aki kutatásaiban olyan hatha­tósan támogatta. Ezt a támogatást másnak ajánlják a táborkapu fölött lévő kis halászbárkát egy kis séta­hajókázásra. A pécsiek ebédlősáto­rában rémült arcok fogadnak, ret­tegve bújnak össze a vihar elől. Nem cserkészek, hanem látogatók. Budán éppen akkor húznak ki egy csemetét a vízből, amikor odaérke­zem. Vígan lubickolt a megáradt patakban. A parancsnok megfázás­tól félti, felöltözteti. Még esik az eső, amikorra meg­élénkülnek a táborok. Egymásután pattannak föl a sátorajtók. Innen is, onnan is fogadások: kisüt-e még a nap estig, vagy sem. Kisütött. Piros palástban bukkant fel a he­gyek mögött, éppen mielőtt végle­ges nyugalomra szállt volna. Az idő­jósok másnapi szélről beszéltek. Az esőtől megújult, friss színek­ben pompázó erdőn megragyogott a búcsúzó napsugár. Végigsimította a fákat, a fűveket, aztán megpihent a táborokon, aranyvörös glóriát raj­zolva a táborkeresztek homlokára... akarta meghálálni Toldi Ferenc, mi­dőn a Mikes „Törökországi levelei“ - nek eredetijét a bőkezű Mecénásnak ajándékozta. Azt sem gondolhatta, hogy leányait a jólelkü főpap ne­velteti és azok közül az egyik, Izabella, az Angolkisasszonyok egri leánynevelő-intézetének főnöknője lesz évtizedeken át. 148. 1. „Czuczor Gergely Sz.Ben. Szerz. Áld. Pap 1832.“ és Báró Jósika Miklós negyedmagával. Czuczornak akkor már nagy neve volt s idők folytán még nagyobb lön úgy is, mint költőnek, úgy is mint tudósnak és hazafinak. A magyar regényírás út­törője pedig éppen olyan viszonyba került Bartakovics érsekkel, mint Toldi. Sok-sok segítséget nyert az irodalom-barát érsektől brüsszeli tar­tózkodása alatt. És nem kis része volt Eger főpásztorának abban, hogy Jósika, mint vagyontalan emigráns, zavartalanul és anyagi gondoktól menten írhatta regényeit éveken át. Igaz, hogy e tekintetben felesége, Podmaniczky Julia bárónő is nagy segítségére volt, aki áldozatos élet­társnak bizonyult a nehéz években is .. . 170. 1. „Gustav Remelay Jurist 1836“ március első felében tekin­tette meg a líceumi könyvtárt. Egri jogász volt akkor ez a — később oly hírneves — írónk. A múlt szá­zad hatvanas éveiben egyik legelső novella-író, aki különösen történeti tárgyú elbeszéléseivel aratott nagy sikereket. Később — 1845. máj. 9-én— is beírta nevét a vendégkönyvbe. Úgy látszik, hogy vonzotta Eger levegője és visszahívta a diák-évek emléke. Csak mint különösen érde­kes tényt említem itt meg, hogy a VIHAR A TÁBORBAN Ciszterci Cserkészcsapatok Nagytábora, Szentgotthárd, 1942. július 10-én Dr. Ágoston Julián. fl Líceum látogatói 1814-től 1853-ig Adalékok Eger város régi idegenforgalmához írta: Breznag Imre

Next

/
Thumbnails
Contents