Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-12-11 / 196. szám

2

EGEI*

1943. december 11.

istenáldotta hely, amelynél szebbet és termékenyebbet ez a nép sehol sem találhatott volna. Mert nem régen bírja e földrészt a magyar. Nem sokkal előbb Európa e pontja még szörnyű mozgalmas színtér. E hely beleesett a népvándorlás középvonalába s a helyükről felzavart, felbolygatott, egymást kergető nomád népek átvonúlási területe volt.

— A magyar is Ázsiából származott ide. Szilaj, bátor, tetterős nép, amely azonban nem volt barbár, — nem úgy jött, mint a nép- vándorlás hordái, a keleti műveltség érdekes kritériumait hozta magával : az alkotmányos jellegű törzsi rendszert és nagyszerű hadszervezetet. De magával hozta vérében és természetében az ázsiai pusztatáborokon, mezóségeken kialakult, ősi, nomád lelkületűt és pogányságot, g ettől az atavisztikus örökségtől új hazájában sem tudott könnyen szabadülni.

— A keresztény vallás megszilárdítása azon időben egyet jelentett úgy Európában maradásunk, mint államformánk és egész közjogi berendezkedésünk fundamentális rendezésével.

— És éppen a szerzetesrendek azok, amelyek nálunk az államélet alapjainak lerakásánál a közhatalomnak legfőbb támogatói voltak. Állammá, európai gondolatkörben vett állammá önállósúlt népünknek ők adták a kultúrát. Ez a kultúra elsősorban a szentferenci misztikus szellem, mint vezető korszellem hatása alatt áll. A világ összes szerzetesrendjének regulái ennek a nagy szentnek dinamikus erejű jelentőségéhez kapcsolódnak.

— Hazánkban az Árpádkor kultúrájának kialakítása elsősorban a bencések érdeme. Hozzájuk kapcsolódnak a ferencesek, pálosok és 1142-ben Cikádoron, a mai Bátta- széken történt letelepedés óta a ciszterciek is. Nézzük, mit jelentett hát közelebbről ez a kultúrmunka.

— A ciszterci rend általános történetében olvasom, hogy a rend legfőbb érdeme és a kultúrára leg- kihatóbb működése az ökonómia terén van. Ezenkívül hithirdetők, ók keletporoszország megtérítői, — tanítók, akiknek Párisban, Metzben, Toulouseban, Würzburgban, Oxford- ban vannak híres bölcseleti s teológiai intézetei. Működnek, mint zenészek. Működnek, mint építészek, e téren a gót ízlésnek következetes, szakavatott művelői. És mesterei voltak minden tudománynak, művészetnek, az iparnak és az ésszerű főldmivelésnek.

— Nehéz eldönteni, hogy magyar földön e sokféle funkció közül melyiket illette az elsőség, de mély bölcsesség rejlett annak felismerésében, hogy ezt a nyugtalan, alig fékezhető, ősi-nomád hajlandóságok iránt fogékony népet elsősorban a föld szeretetére, művelésének ismeretére, az állandó földtulajdon eszméjére kellett ránevelni, megtanítani. Nagyértékű, grandiózus szerzetestanítói munka volt ez. Kettős alapelgondolásból indult ki: a kereszténységen keresztül a vallás, a földön keresztül pedig a haza ethi- kai magasságú alapeszméit ültette be a lelkekbe.

— Az a buzgalom, amellyel a ciszterci rend ebben az előbb vázolt szerzetesmunkában részt vesz, felkelti királyaink figyelmét. Különösen III. Béla és Imre királyok azok, akik egymásután, az ország minden táján építik elismerésük és bizalmuk jeléül a ciszterciek kolostorait és templomait.

— Ezek a kolostorok mai nyelven szólva u. n. támaszpontjai voltak a nép sokirányú nevelésének, de a [honvédelem támpontjaivá is váltak. Különösen a tatárdúlás idején sok hősi küzdelem játszódott le a fallal körülépített, megerősített zárdaudvarokon. Sok vér, sok áldozatos elszántság fűződik ezen eseményekhez, bár a legtöbb esetben hősi tragédia következett.

— A veszedelem elmúltával a

IV. Béla által kezdett új ország- alapitáskor, lassanként újjáépülnek romjaikból a felperzselt templomok és rendházak. A szerzetesek kultúr- munkájára újból elkerülhetetlen szüksége van a hazának. A ciszterci rend nagy részt vállal e munkából, megtéríti a mongol vész után befogadott kunokat s a rend munkakörében a nép mezőgazdasági és ipari nevelésén kívül már nagy szerepet játszik a tudományok művelése.

— Idők folyamán egész sora a legkiválóbb tehetségű apátoknak és rendtagoknak örökíti meg nevét hatalmas szervező erejével, közéleti kimagasló szereplésével, szent életével, avagy tudományos téren elért alkotásaival.

— De bármilyen ívelő szárnyalással emelkedtek ki légyen a szerzetesi cellák egyszerűségéből ezek a ragyogó egyéniségek s bármilyen fényt és díszt árasztott kiváltságos emberi nagyságuk a kiemelkedésük genezisét elindító rendre, — mégis a rend sok évszázados működésének valódi érdemét nem ezek az excelláló egyedek adják meg, hanem a szerzetesek kollektivuma, a a rendtagok egyetemessége, a soksok csendesen dolgozgató szerzetestag összmunkássága.

ügy, mint a valláserkölcsi nevelés terén felmérhetetlen értékű alkotásokat tár szeneink elé. Olyan minősített kultúrát, olyan szellemet alakít ki az intézményeiben tanuló ifjúságban, amely pozitív társadalomépítő erőt termel s kettős pilléren nyugszik: a vallásos Isten-hiten és a haza mindenekfelett való sze- retetén. Gondoljuk csak el, micsoda szerepe van ennek a tevékeny szellem érvényesülésének azon antiszociális erők leküzdésében, amelyek a legkülönbözőbb eszmeáramlatok formájában a vallás és a nemzet épsége ellen törnek s a társadalom alapjait emésztik.

— Ha a nemzetnevelés feladatához, mint fő hivatáshoz hozzávesz- szük a lelkipásztorkodás terén elért eredményeken kívül a közgazdaság és társadalompolitika terrénumán megnyilatkozó s országszerte a legnagyobb feltűnést és elismerést kiváltó akciókat, melyek a nemzeti autarchia megvalósítása érdekében a bravúros többtermelés ha- dífontosságú célját, az apátszállási telepítés által pedig a szociális birtokpolitika nemzetmentő ügyét szolgálják, — vájjon lehet-e kétségünk afelől, hogy a ciszterci rend hivatásának magaslatán áll-e ? Aki látta a rend modern intézményeit, az új gimnáziumokat, gazdaságokat, bepillantást nyert azokba a nagy- intenzitású, tudományos és produktiv jellegű munkálkodásba, amely ezekben folyik, aki látja és felismeri azt a nagyvonalú gestiót, amely a rendi ügyvitelben, a céltudatos beruházásokban, ipari érdekeltségvállalásban, & jövő fejlődésének helyes előrelátásában és kialakításában megnyilatkozik, — az tárgyi alappal bir ahhoz a jogos ítéletmondáshoz, mely így szól: a rend betölti Istentől szabott rendeltetését. Ennél felemelőbb, ennél magasztosabb megállapítás nem igazolhatja a rend jelenben való működésének nemzeti szükségességét.

— Föl a szivekkel, a sursum corda jelszavával jöttünk ide, felhangolt leikeink ünnepi üdvözlését hoztuk s a rendnek kijáró, legnagyobb tisztelettel adjuk ezt át a rend illusztris képviselőjének, a főtisztelendő perjel úrnak. Hangot adok annak, hogy büszkeséggel tölt el bennünket az idetartozás tudata, s örülünk, hogy e jubileum lehetővé teszi számunkra ennek demonstrálását, és azt, hogy éppen a fiatal diáknemzedék szive előtt ünnepélyesen tanúságot tehetünk a Rend iránt érzett fiúi hűségünkről, szere- tetünkről, örvendve állapítjuk meg, hogy boldogan tudjuk gyermekeinket s az utánunk következő ifjúságot ugyanolyan lelki atmoszféra termékeny melegségében, — amely hajdan a mi számunkra is ugyanezen Alma Mater jóvoltából juthatott osztályrészül s amelynek szellemi kisugárzásából magunkkal hozott életszemlélet nekünk csak hasznot, erősítést, vigasztalást adott a reánk szakadt mozgalmas, nagy történésekkel teli életben.

Ebből a hálaforrásból tör fel különös erővel, mint tűz és láng, a szeretet áradása, ez az elindítója a 9-ik század lépcsőfokán legőszintébb és legjobb kívánságainknak és innét fakad imádságos áhitatunk, amely- lyel az isteni hatalom szüntelen való kegyességét kérjük a fötisztelendő Rendre, bölcs vezetőire, minden tagjának életére és működésére.

A 800 éves, Krisztus szellemében folytatott munkáért pedig, valamint azokért a nagyon megbecsülendő szolgálatokért, amelyeket a Rend az egyháznak s a hazának tett, — mindörökké áldassék az Úr neve!

A beszédet többször szakította félbe a lelkes tetszésnyilvánítás s végezetül a közönség hosszasan ünnepelte a szónokot.

A ciszterci gimnázium énekkara ezután Bárdos Lajos érdekes és harsány frisseségű hálaénekét adta elő mozgalmas és fegyelmezett kórusban Rássy Paulin tanár karnagy vezényletével, majd a Ciszterci Rend képviseletében dr. Pálos Ber- nardin emelkedett szólásra.

— Mélyen elfogódott lélekkel állok Önök elé, nem is azért, hogy megköszönjem a szavakban imént felénk irányult szeretetet és elismerést, hanem hogy egyszerűen és alázatosan tárjam ki a lelkemet és valamennyiünk, ciszterciták lelkét, szívét a szavakból, szívekből, szemekből reánk sugárzó hűség, odaadás, jóság, szeretet és ragaszkodó megbecsülés felé. Tudom, hogy mindez nemcsak nekünk szól, hanem mindazoknak, akik —innen néhány lépésnyire csupán — ott pihennek az Isten oltárának lépcsőinél. Köztük tudósok, szónokok, közéleti férfiak, akiknek nevét ismeri Egerben minden suhancgyerek is, hiszen utcákat díszített fel velük a hálás város, férfiak, akik közül nem egy elérte a legnagyobb tudományos megtíszteltést is, és azok is, akikről nem maradt emlékezet; az ismeretlen fehér-ruhás katonák, a hitnek, erkölcsnek, kötelességteljesítésnek, lángoló magyarságnak szürke, névtelen hősei. Valameny- nyiök nevében meg lehet — s ha kell, nyilvánosság előtt is meg szabad — vallani, hogy magyar ciszterci tanitórendi szerzetesnek lenni büszkeség, mert nem más, mint névtelen szolgálat. Felelősség, mert lankadatlan és szüntelen kötelességvállalás. önérzet, mert Isten magyar földön való országáért küzdelem és helytállás. De nem érdem és nem jogcím elismerésre. Mert az érdem a magyar földé, amelyből 800 éven át vétettünk és születtünk. Az érdem a magyar édesanyáké, akiknek imádságából és könnyeiből megszületett számunkra a hivatás, és az érdem minden magyar hősöké és polgároké, akinek vére és verejtéke megtermékenyítette a magyar rögöt, hogy teremjen, felneveljen, lángra szítson magyar ciszterci.’sor- sokat.

— Az elismerés, hála, köszönet

A Rend a jelenben és a jövőben ...

— így szólt az elmúlt idők bírálatából eredő ítélet. Mindannyian érezzük, hogy ebben már bennfoglalta- tik az a második ítélet is, amely a ciszterci rend jelenben való szükségességének kérdésére ad választ és igazságtételt.

— A rend működése a legtökéletesebben igazodott a mai modern életformákhoz, — s így az oktatás