Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-11-25 / 187. szám

2 E G E K 1943. november 25. A vármegyei hegyközségi tanács közgyűlésén megállapították a költségvetést és beszámoltak a borakció sikeréről Heves vármegye hegyközségi ta­nácsa november hó 24-én, kedden Egerben tartotta őszi rendes köz­gyűlését, amelyen a tanácsi kép­viselők nagy számban vettek részt. A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületét Braun Károly ny. pol­gármester, az egri járás főszolga­bíróját dr. Magyary Pál szolgabíró képviselte. Okolicsányi Imre alispán, a ta­nács elnöke nyitotta meg a köz­gyűlést, üdvözölte a megjelenteket és bejelentette, hogy dr. Gedeon Mihály tanácsi titkár katonai szol­gálata miatt nem tudott megjelenni. Okolicsányi István irodavezető terjesztette be ezután az 1942. évi működési jelentést, amely kiterjedt az év folyamán elvégzett fontosabb teendőkre. A tanács végezte a réz- gálic és rézmészpor jegyek kiosz­tását, szem előtt tartotta a munkás­kérdést, szakelőadásokat tartott, ki­próbálta a védekező szerek hatását, a zsidó szőlők átengedésével kap­csolatban azon volt, hogy azok új­ból szakemberek kezébe kerülhesse­nek, ellenőrizte a hegyközségi tör­vény végrehajtását és figyelemmel kisérte a hatáskörébe tartozó hegy­községek működését, vállalta az 1942. évi káliszappan és ammóniák szóda, valamint ojtógumiszalag meny- nyiség szétosztását. A földmivelés- ügyi minisztérium rendelkezése ér­telmében a gazdanikotinhoz szük­séges méregjegyeket a hegyközsé­gek állították ki. Tevékeny részt kért a Vöröskereszt által megindí­tott és a hegyközségek által végre­hajtott akcióból, amely sebesült katonáink részére a borgyüjtést célozta. A gyűjtésben, amely még nem zárult le, a hevesmegyei szőlős­gazdák példaadó módon vettek részt, lehetővé téve azt, hogy katonáink Amikor a honvédelmi miniszter október végén az elsötétítést egysé­gesen 23 órára rendelte el, ezt a szokatlanul nagymértékű könnyítést csak kísérletképpen alkalmazta. Saj­nos az volt a tapasztalat, hogy a lakosság a könnyítéseket helytele­nül alkalmazva, az összes előíráso­kat mellőzte és ablakairól, valamint az épületek egyéb fénysugárzó ré­szeiről az elsötétítő függönyöket tel­jesen eltávolította. Az ellenőrző osztagok mind a fővárosban, mind a vidéken ismé­telten tapasztalták, hogy még az éjféli órákban is hosszú ablaksorok maradtak kivilágítva. Komolyan kellett számolni azzal, hogy ellen­séges berepülés esetén a magánvi­lágítás számos fényforrása égve ma­hozzájuthassanak a gyógyulást elő­segítő nemes borokhoz. A gyűjtés­ben különösen kitűntek a gyöngyösi és gyöngyöskörayéki, valamint a kerecsendi és felnémeti szőlősgaz­dák. Az összegyűjtött igen nagy mennyiségű bor elszállítása most van folyamatban. Ezután a közgyűlés a tanács 1943. évi költségvetését 15.483 P bevételi összeggel jóváhsgyta. A felszólamlások során a gyön­gyösi tanácsi képviselők szóvá- tették, hogy célszerű lenne a direkt termő sző'ők és borok ügyében egységes álláspontot elfoglalni, te­kintettel arra, hogy a mostani hely­zet nem szolgálja a szőlősgazdák érdekeit. A szőlősgazdák belementek volna olyan megoldásba, amely a nova borok árát az oltvány borok árá­nak felében szabja meg, de a nova átvételéért olyan alacsony árat állapított meg a MASzOBSz, amely a termelési költségeket sem fedezi. Ezért valószínű, hogy sokan be sem jelentik nova boraikat, a novát többi termésükkel keverik s így a nova lassan visszaszivárog a keres­kedelmi forgalomba. A jelenlevő Várkonyi Antal sző­lészeti és borászati főfelügyelő adott szakfelvilágositást, hangoztatva,hogy igyekezni fognak ez ügyben meg­nyugtató megoldást találni, amely a termelők érdekeinek megfelel. Szóvá tették az ezévben különös módon elharapódzott lopások ügyét és hangoztatták, hogy fokozottabb mértékben kell az őrzéseket meg­valósítani. Éhez azonban szükséges a szőlősgazdák megértő támoga­tása is. Több fontos ügy letárgyalása után rekesztette be Okolicsányi Imre elnök a közgyűlést. rád, vagy az el nem függönyzött ablakok mögött éppen a légvédelmi riadót követő pillanatokban villan­nak fel a lámpák. Ez késztette a honvédelmi mi­nisztert arra, hogy az elsötétítés időpontját újból rendezze. A lakó­házak és általában a magánvilá- gitás elsötétítését további intézke­désig naponta 20 órakor azaz este 8 órakor kell végrehajtani. A közvilágításban bizonyos, a honvédelmi miniszter által külön meghatározott időpontig 20 órán túl is üzemben tarthatók olyan er- nyőzetlen lámpák, amelyek az ut cák megfelelő megvilágításához szük­ségesek és amelyek központilag bár­mikor kiolthatók. A járművek lámpáinak elsötétíté­sét csak 23 órakor kell. végrehaj­tani. Három lényeges körülményt kell ismételni: A sötétség beállta után, a 20 óráig esetleg bekövetkező riasztás­nál minden szabadba sugárzó vilá­gítást, különösen a kirakatok és a külső magánvilágitási fényeket azon­nal meg kell szüntetni. Ügyelni kell arra is, hogy a szokott közvi­lágításnál gyengébben megvilágított utcák úttesteire az üzletekből, ká­véházakból kivetődő éles fénysuga­rak a gyalogjárókat és a járműve­zetőket ne zavarják. Az üzletajtókat, kávéházi ablako­kat ezért már az elsötétítés idő­pontja előtt célszerű megfelelően el­függönyözni. Végül arra kell figyelmeztetni sz ország lakosságát, illetve a hatósági közegeket, hogy az elsötétítés vég­A MÁV igazgatósága értesíti az utazóközönséget, hogy a háború okozta anyag- és szénhiány követ­keztében a helyi vonatokat a tél folyamán nem fűtik. Ezért kérik sz Honvéd haditudósító század. Rozsnyay Simon hadnagy.) A sok névtelen magyar hős neve közül a nyilvánosság elé kívánkozik egy derék felvidéki honvéd, Kusza András neve. Huszonhárom éves, Dernőn vasmunkás a Kima Kt.-nél. Otthon nyolc testvére van, ő mag* már fél éve harcol. Egyik erőszakos felderítésük után, amiben mint golyószórós vett részt, a Don túlsó partjáról visszatérőben rajával együtt gumicsónakba szállt. A vörösök nem sajnálták a lőszert, állandóan lőtték őket. Még el sem indultak, telitalálat érte a csóna­kot, úgyhogy az kettévált és a benneülók vízbepottyantak. Kusza András vállán ott csüngött golyószórója, fején pedig ott volt a sisakja. Nem sokat gondolkodott. Amíg társai más csónak után néztek, ő egyik kezében magasan tartva a golyószórót, nekivágott a 120 méter széles Donnak, hogy ideátról fedez­hesse pajtásai átkelését. Előtte, mögötte csapódtak le a szovjet gép­pisztoly lövedékek, Kusza András azonban nyugodtan úszott tovább. Hosszú ideig tartott, amíg átért. De megérkezett. Bajtársai közben másutt, tőle messze keltek át. Levette sisakját, megtörölte vizes arcát, kirázta bakancsából és ruhá­jából a vizet és meghúzva derék- szijját útnak indult, hogy az orosz aknavető tűzön átkússzon csapatá­hoz. Reggel hat óra volt. Hűvös volt, Kusza mégis izzadt. Egyszer csak rehajtását 20 órakor fokozott figye­lemmel kísérjék. A leglényegesebb figyelmeztetést a járművezetőkhöz intézi a honvé­delmi miniszter. Súlyosan veszélyez­tetik a közlekedés biztonságát azok a gépjárművezetők, akik a városok és községek beépített területén er- nyózetlen országúti fényszórókat felvillantva, a szembejövő járműve­zetőket és gyalogosokat egyaránt elkápráztatják. A honvédelmi miniszter a m. kir. rendőrség vidéki kapitányságait felkérte, hogy mind a ki nem vilá­gított kerékpárokat és lófogatú járműveket, mind az országúti fény­szórókat szabálytalanul használó gépjárművezetőket szigorúan őriz­zék ellen és szükség esetén az el­járást a mulasztók elleu minden esetben indítsák meg. utazó közönséget, hogy utazásaikat a legszükségesebb mértékre korlá­tozza és ha feltétlenül utaznia kell, akkor melegen öltözködjék. halk hangon megszólal valaki: — Cimborám, ne hagyj itt. Meg­sebesültem. Egy sebesült magyar honvéd fe­küdt ott láblövéssel. Nem tudott menni. Mit tesz ilyenkor a jó baj­társ ? Nem gondolkodik sokat, hanem viszi magával sebesült társát. Igen ám, de a túloldalról állandóan lőt­tek és így csak négykézláb lehetett előrehaladni. Ru3za felvette hátára sebesült bajtársát és úgy kúszott vele együtt. A nagy baj a magyar aknazárnál jelentkezett. Kusza úgy számította, ha egyedül lesz, akkor megvárja az estét és kerülővel hazajut. Sebesült bajtársának azon­ban orvosi segítség kellett és így nekivágott az istenkisértó útnak. A magyarok Istene azonban meg­segítette a magyar honvédet. Egy­szer ránehezedett egy aknára, az csodálatosképen nem robbant fel. Már estefelé járt az idő, amikor ki­merültén betámolygott Kasza And­rás honvéd, vállán golyószóróval, oldalán lőszerrel és hátán sebesült baj társával. És amikor megkérdeztük tőle, hogyan bírta ezt ki, mosolyogva mondotta: — Ez semmi! Gál János őrve­zető, salánki földműves törött kar­ral, balkarjában szilánkkal, jobb combjában kilenc aknaszilánkkal úszott át egyedül a Donon. Az a valami 1 Ilyen ember Kusza András ma­gyar honvéd 1 Fiz elsötétítés végrehajtását este 8 órakor figyelemmel kell kísérni Nem fütik a helyi vonatokat Rusza András honvéd teljes golyószóró felszereléssel átúszta a Dont és négykézláb kúszva vitte haza sebesült baltársát

Next

/
Thumbnails
Contents