Eger - hetente négyszer, 1942/2
1942-11-18 / 183. szám
y " 1? Ä a Ä 8 FILLÉH Eger, EllL évfolyam, 183. szám. ♦ Szerda * Trianon 23,1942. november 18, ELŐFIZETÉSI DÍJi agg hónapra 1 pengő ITC f, V« évre 4 P, félévre 8 P. Egget számi hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. POLITIKAI LAP, MEGJELENIK HETENKÉNT NÉGYSZER SZERKESZTŐSÉG: Líceum fsz. 3. Tel.: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János-Ngomda. Telefoni 176. szám. Csekkszámlái 54.558. Hol dől el a háború sorsa? Gőbbels nagy beszédben ismertette a helyzetet A háború sorsa a világtengereken fog eldőlni Kötelesség ma a kenyerünk. Ugyanaz az italunk is. Kötelességekre ébredünk és kötelességekkel vetünk számot, amikor nyugovóra térünk. Ezekről a kötelességekről beszélt Szász Lajos közellátási miniszter. A belső front kötelességeiről szólva kijelentette, hogy a háborús kötelezettségvállalások között első helyen áll a közellátás. Ezen múlik a belső rend, a termelő munka és a gazdasági élet zavartalansága. Súlyosan őszinte szavak ezek a magyar közellátás legfőbb őrének ajkáról. Mert ha a győzelmet egyedül biztosító belső rend a közellátás zavartalanságától függ, akkor erre a belső rendre úgy kell vigyáznunk, mint a szemünk fényére, a becsületünkre. Akkor nem lehet más gondunk, mint a leg- éberebben őrködni, hogy az életet fenntartó élelmicikkek egyformán jussanak el mindenkinek a háztartásába. Senkinek se legyen több vagy kevesebb. Senki se tarthat jogot a nagyobb, a jobb falatra csak azért, mert élelmesebb, vagy vagyonosabb. Minden ilyen különbség égbekiáltó bűn, mert ellentéteket támaszt a belső front gyengítésére. Akkor a készleteinkre jobban kell vigyáznunk, mint a legcsillogóbb drágaságra. Akkor, aki e készletből eltulajdonít magának, elrejt, a belső rend, tehát a harcba szállt nemzet egyetlen célja: a győzelem ellen követ el halálos bűnt. Ezek a gondolatok csendülnek ki a közellátási miniszter szavaiból. A nemzet jobbik fele kitárait szívével szívja magáha a komoly idők komoly intelmeit. De mi történjék azokkal, akik egyszerűen eleresztik a fülük mellett a felelős miniszter figyelmeztetéseit? Mert ha a nemzet parancsa kötelességre hív, azoknak az igájába egyformán és kivétel nélkül mindenkinek bele kell hajtania a fejét. Nincs hatalom, vagyon, cím és rang, hogy kivételt tehessen. Nincs alkalom, lehetőség, hogy az önzés, a kapzsiság az anyagias gondolkodás azokat kihasználhassa. A kötelesség mindenkire kötelező, ha a nemzet életéről van szó. A nemzetre kimért kötelességek mellett tehát ott kell állni a másik kötelességnek is. Hogy a kötelességüket nem teljesítő, sót azokat gáládul megcsúfoló polgárok ellen olyan büntetéseket szabjanak ki, amelyek arányban állanak az elkövetett bűnnel. Fél kiló búza, két kiló zsír, vagy száz mázsa liszt jogtalan elvonása, vagy azok árának az önkényes megdrágítása teljesén kimerítik a belső front egysége ellen elkövetett hazaárulás bűnét. Aki tehát ilyen bűnbe esik, sötét szándékával, egyenlő a hazaárulóval. A büntetésnek is egyazon mértékűnek kell lenni. Ellenségeink azt hirdetik, hogy az utolsó töltényig, az utolsó falat kenyérig harcolnak. Mi se tehetünk mást. Nincs különbség tehát az elrejtett egy kiló, vagy egy mázsa liszt között. Hátha a győzelemhez éppen azok az elrejtett kis, vagy nagy készletek hiányoznak. A nemzet jobbik fele teljesen és tökéletesen aláveti magát a kötelességnek. De kötelességet követel azoktól is, akik a bűnt üldözni tartoznak, akik a bűnök kiirtására hivatottak rendelkezéseikkel. Ez a kötelesség azt parancsolja, hogy aki belső front főtámasztéka, a közellátás rendje ellen vétkezik, arra irgalmat és könyörületet nem ismerve, sújtson le a büntetés. Elrettentőén. Úgy, hogy többé soha ne vétkezhessék. Nemrégiben a vagyonelkobzást helyezték kilátásba az ilyen bűnözők ellen. A rendelkezés még késik. Másutt halál jár az ilyen hazaárulókra. De ha már a magyar nemzet nem kíván élni ezzel a legsúlyosabb megtorlással, fosszon meg mindenkit a vagyonától, amelyet talán már a nemzet érdekeit sértve szerzett, de minden egyes esetben a nemzet jövőjét veszélyeztetve akar gyarapítani. Ha ezek a kötelességek összefognak, akkor nem féltjük a belső front erejét. Miért akar Amerika hódítani A háborús adóságok miatt csőd fenyegeti Amerika és Anglia gazdasági életét A francia sajtó érdekesen magyarázza az angolszász térhódítás céljait, az afrikai partraszállással kapcsolatban. Nem csoda — írják, — ha Amerika és Anglia egész birodalmakat akar meghódítani s ezzel területhez, nyersanyaghoz és piachoz jutni, hiszen Amerikának oddig 140 milliárd dollár, Angliának 16 milliárd font adóssága van és a háború után mindkét állam teljesen csődbe kerülne. A területi hódításokkal mindkét állam a jövő gazdasági boldogulásról szeretne elhi- hetó reményeket kelteni. G-öbbels német birodalmi propagandaminiszter tegnap nagy beszédben ismertette az általános helyzetet. A keleti fronttal kapcsolatban kijelentette a miniszter, hogy a szovjet hadseregnek annyira szét zúzva kell maradnia, hogy többé ne jelenthessen veszély t Európa számára. Az afrikai agolszász partraszállási akcióval kapcsolatban megállapította, hogy az angolszászok a djeppei ku- darcután nem voltak abban a helyzetben, hogy Európában megfelelő partraszállást kíséreltek volna meg. Ez a psrtraszállás ugyanis meggyőzte őket arról, hogy Európa védelmét nem lehet áttörni. Gyengébb pontot kerestek tehát, hogy legalább valahol a győzelem látszatát kelthessék. . Az afrikai visszavonulás bármenynyire sajnálatos, mégsem képzelhető el úgy, mint a jelenlegi háborút eldöntő jelenség. Viszont az afrikai harccal kapcsolatos hajósüllyesztések pontosan jelzik a küzdelem kimenetelének útját. Eszerint‘a háború a világtengereken dől el, s erre a komolyabb angol elmék is felhívták a figyelmet. A tengely tengeralattjárói szeptemberben több, mint egy millió tonna hajóteret süllyesztettek el, októberben, amely hónap a búvár- hajóharc szempontjából igen nehéz, ez a szám felül volt a hétszázezren, novemberben pedig már a hónap első felében felülmúlta az egész októberi eredményt. Az angol-szász népek keletázsiá- bán elvesztett nyersanyagai úgyszólván teljes egészükben pótolhatatlanok. Ilyen körülmények között érthető, hogy az elvakult ellenség Európa asszonyai és gyermekei ellen visel légiháborút. Szerencsére az angol politikusok nyilatkozatai nem hagynak kétséget afelől, hogy milyen sors várna győzelmük esetén Németországra és Európára. Ezek a nyilatkozatok megkeményítik az ellenállást. Az 1917-es és a mostani helyzet között az a különbség, hogy most a német nép ellátása egyre javul, a hadiipar teljesítményei pedig fokozódnak. Az Ewening News írja: «Hitler gyors és erélyes ellenintézkedései napról-napra erősödnek» Stockholm, november 17. (NT1) Az északafrikai hadjárat első szakasza lezárult, most kezdődik a legnehezebb része — írja az Ewening News. Ez a második rész a Tuniszért folyó csata a mi részünkről a legfontosabb. Hitler nagyon is tisztában van azzal, hogy ez az angol-amerikaiak afrikai stratégiájában sarokkő. A lap végül megállapítja: „Hitler gyorsan és erélyesen cselekedett, ellenintézkedései napról-napra erősödnek.“ A Szovjet kétségbeesett kísérleteket tesz sztálingrádi állásainak megtartására Sztálingrádban a német csapatok a hóboritotta romok között ismét támadásra indultak. A támadás azok ellen a szovjet állások ellen indult, melyeknek még összeköttetésük van a Volga partjával. A véderő főparancsnokságának közlése szerint a német csapatok több olyan háztömböt foglaltak el, melyeket lövészek, géppuskák és páncélos ei- háritó ágyúk harcbavetésével a szovjet csapatok makacsul védelmeztek. Az előretörés annyira sikerült, hogy erős zárótorlaszokat lehetett kifüstölni. A szovjet hadvezetés kétségbeesetten erőlködik, hogy megjavítsa a sztálingrádi arcvonalszakaszon még harcoló csapatainak súlyos helyzetét az utánpótlás szempontjából. Az ellenség mindent elkövet, hogy a Káspi-tengeren át és felfelé a Volgán hajórakományokat és csapatokat, fegyvert és lőszert szállíthasson a sztálingrádi csapatoknak. A német felderítók ezeket az utánpótló törekvéseket is ellenőrizték. A Káspi-tengeren a bombák felgyújtottak egy megrakott teher* hajót, amely teljesen kiégett. Két teherhajó bombatalálat következtében mozdulatlan maradt. (MTI)
