Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-11-16 / 182. szám

2 BOMB 1942. november 16 A nemzeti irodalom nem elzárkózás a szellem egyetemes világától — mondotta dr. Pálos Bernardin elnök a Gárdonyi Társaság gyűlésén Nagy sikerrel zajlott le a Társaság évnyitása A Gárdonyi Társaság vasárnap nyitotta meg új munkaévét Eger irodalmi színvonalú közönségének tömeges részvételével. Az első fel­olvasó gyűlés megnyitójában dr. Pálos Bernardin elnök megemléke­zett Gárdonyi halálának húsz éves fordulójáról s Gárdonyi európai iro­dalmi érdeklődéséről szólván érté­kes gondolatokat közölt a magyar magatartásról, az európai irodalom­mal kapcsolatban. — Érezzük valamennyien: meny­nyire szüksége van ma az irodalmi társaságnak a közönség szellemi támogatására. A bennünket körül- özönlő világrengés és a fegyverek dühödt csatája ugyanis sokszor el­felejteti az emberrel a szellem és ízlés igényes követelményeit. Az írónak és az irodalomnak e napok­ban bátorításra van szükségük, me­leg érdeklődésre a közönség részé­ről, hogy lássák: van még értelme a szellem, ízlés és erkölcs szolgá­latának. Ez a szellemi támogatás és bátorítás ma a közönség nagy feladata az irodalmi életben. — A programmuuk Gárdonyi halálának 20. évfordulójára emlé­keztet. Mégsem kívánunk ma vele vagy műveivel részletesen foglal­kozni. Inkább ráfigyelünk egy nála, írói működésében tapasztalt mozza­natra, hogy ebből kiindulva rávilá­gíthassunk egy korszerű irodalmi igényre. — Könyvtárának polcán meg­húzódó könyvek mutatják: meny­nyire kitárult lélekkel élvezte ez a gyökeresen magyar iró az európai szellemiség alkotásait. Ezzel önkén­telenül is megfelel a ma oly sok­szor feltáruló problémára: lehet-e ellentét a nemzeti irodalomban a népi gyökerek kultusza és az euró- paias magyarság széles látóköre között? — Az irodalmi korszakot, amely­ben élünk, a nemrég elhunyt nagy magyar író igy jelölte meg: írók két háború között. Mondhatnék azt is: Irodalom két háború között, s e korszakban egyre kevesebb a mély, nemes és tiszta irodalmiság, s a háború hatásaként egyre több az időszerű, percéletű politikum, Hi­szen ma mindenben a politika ural­kodik, s ez önti el az irodalmat is. „Irodalompolitika“ névvel jelölték az utóbbi években azt a törekvést, amely az irodalmi érték fogalmát a politikai időszerűség és társadal­mi aktualitás szempontjához mérte. — Távol legyen tőlünk, hogy kizárjuk az irodalomból a „tanító magatartást“ és visszameneküljünk az irodalmi öncéluság és esztétikai l’&rt pour l’art dekadens szemléle­téhez. Nem az élettől való elvonulás é9 nyugalom szelíd sóvárgása az, amit az írótól várunk. Tudjuk jól, hogy az igazság, jóság és szépség nem hagyja nyugodni a megszállot­takat. Kívánjuk tehát azt, hogy az író vezesse, irányítsa a kor szellemi állásfoglalását, de irányítása a szel­lem életének ormai felé mutasson, s ne tévelyegjen a tehetségtelenség lapályain s ne zárkózzék a műve­letlen kisszerüség szűk, a szellemi élet értékeinek tágas birodalmát el- rekesztő korlátái közé. Az igazi író nem provinciális érték, a valódi irodalom nem kisvárosi divat, s vala­mely nemzet irodalmának jelenségei között, irodalmi életének dÚ3 gaz­dagságában eligazító szempont csak a művészet, a formai és erkölcsi fegyelem és a népi mély kultúrát magához felemelt magas nemzeti műveltség lehet. Az irodalomban a tehetség és a mű értéke lehet csak egyedül a döntő, nem pedig a tár­sadalmi vagy politikai állásfoglalás. S mivel ez a követelmény az utóbbi években egyre kevésbbé érvényesül, ezért tapasztalható, hogy szellemi életünk megnyilatkozásai gyakran messze elmaradnak attól, amit mi­nőségnek nevezhetünk, s inkább a tömeg ízlését, vágyait, társadalmi vagy politikai törekvéseit szolgál­ják ki. — A nemzeti irodalom nem el­zárkózás a szellem egyetemes vilá­gától, s nem is kritikátlan kitáru- lás úgynevezett irodalmi és szellemi hatások felé. A nemzeti irodalom az önmagára, sajátos nemzeti hiva­tására és értékére eszmélt magyar irodalom, az európaiság és magyar­ság értékei között egyensúlyt talált magyar irodalom. Ezért feladata minden irodalmi társaságnak is: hogy szellemi, igénnyel, művészi igénnyel töltse meg a vezető tár­sadalmi réteg lelkét, s felébressze abban a bátorságot, amellyel vál­lalkozik napjaink társadalmi, gaz­dasági és kultúrális sorsfordulóján is az európaias magyarság értékei­nek megőrzésére. Az elnöki megnyitó után dr. Schön- vitzky Bertalan egyetemi magán­tanár, érseki jogakadémiai tanár tartott székfoglalót a pályaválasz­tás kérdéséről. A magyar nyelven tudományos rendszerességgel eddig alig tárgyalt kérdést az előadó minden vonatkozásban megvilágí­totta, nemcsak a gondolkodó fő hűvös elméleti fejtegetésével, hanem mint melegszívű gyakorlati peda­gógus is. Különösen lélektani, pe­dagógiai és társadalmi szempontok szerint mérlegelte a pályaválasztást és hangsúlyozta, hogy ez a kérdés az egyén és a nemzet egyik legfon­tosabb kérdése, mert a munkatelje­sítmény a pályaválasztás helyessé­gétől függ. A helyes pályaválasztás alapján végzett munka könnyű, jól végezhető, derűs életszemléletet ad s további ösztönzésre indít, a hely­telen pályaválasztás viszont lelki meghasonláshoz vezet. A nemzeti munkában arra kell törekedni, hogy minden ember azon a munkaterüle­ten legyen a legalkalmasabb, ahol éppen dolgozik, mégis a legtöbben nem törődnek a kérdés fontosságá­val. Legtöbben nem alapos elő­készület, hanem pillanatnyi dön­tés, az éppen adódó helyzet kényszerítő körülményei folytán határoznak ebben a kérdésben. Egy pályaválasztási vizsgálódás adatai szerint 1936-ban az érettsé­gizettek egyharmada még nem tudta milyen pályára megy. Sok gondos szülő nagyobb gondot fordít gyer­meke ruhájának épségére, mint ar­ra, hogy egész életét milyen mun­kával fogja eltölteni. Nagy szerepet játszik a pálya- választás kérdésénél a környezet, a család társadalmi helyzete, a társa­dalmi munkapiac alakulása és a ta­nulmányi feltételek. Ezek a külső körülmények és sajnos nem kap­csolhatók ki eléggé a kérdés meg­ítélésénél. Az ideális állapot az volna, ha a lehetőség szerint ki lehetne kutatni a gyermek képességeit, hajlamait és arra a pályára adni, amely ezek­nek legjobban megfelel. A nagy tetszéssel fogadott szék­foglaló előadás után dr. Ágoston Julián a Társaság főtitkára számolt be a társaság múlt évi működésé­ről és jövő terveiről. A költői tisztaságú és lendületű főtitkári jelentés megemlítette az utcajelző táblák a Társaság kezde­ményezéséből kiindult gondolatának térhódítását, a Gárdonyi-sírnál meg­rendezett kegyeleti ünnepségeket, a Társaság részvételét a felvidéki egységesítő irodalmi mozgalomban, a kassai Kazinczy Társaság irányí­tása alatt, felhívta a közfigyelmet e mozgalom folyóiratára, a Magyar Múzeumra, amelynek első száma nemrégiben jelent meg Kassán és összefoglalja az egész Felvidék írói­ismeretes a kormánynak az a törekvése, amely arra irányul, hogy a zsidók tulajdonába levő ingatla­nokat mielőbb keresztény kezekbe júttassa. Az öt holdnál nagyobb in­gatlanok átengedésére kötelezés út­ján való átvétele máris gyors ütem­ben folyik. Az őt holdnál kisebb zsidó ingatlanok összes területe alig 24 ezer kát. hold, viszont tulajdo­nosaiknak száma több mint 14 ezer. Erre tekintettel a gyorsabb átvétel nak tevékenységét. A folyóirat szer­kesztőbizottságában az egri Gárdo­nyi Társaság elnöke is szerepel, s kívánatos, hogy az egri tollforga- tók minél nagyobb számban keres­sék fel kéziratokkal az új folyóira­tot, másrészt pedig, hogy a közön­ség szeretettel és érdeklődéssel tá­mogassa a Magyar Múzeumot. Az öröm hangján emlékezett meg a je­lentés dr. Pétery József váci püspök­nek a Társaság rendes tagjának ki­nevezéséről s kegyelettel állított emléket dr. Pálosi Ervinnek, a tra­gikus hirtelenséggel elhunyt nagy várkutatónak. — 1943-ban lesz húsz esztendje, — fejezte be jelentését dr. Ágoston Julián — hogy a Gárdonyi-Társa­ság megalakult. Talán ez az év meghozza a várva-várt összefoglaló évkönyvet. Szeretnénk seregszemlét tartani: kik és hányán vagyunk; szeretnénk letenni Gárdonyi sírjára a róla elnevezett társaság tagjainak munkáját. Hiszem, hogy fáradsá­gunk nem lesz hiábavaló. S mint ahogy a könyvnap nagy seregszem­léjén mellénk állt megértő közönsé­günk, úgy bízom benne, hogy most sem megy el érdektelenül a Társa- saság munkássága mellett. — Nagy hírveréssel dolgozó ko­runkban nehéz meglátni a csöndes Íróasztalok mellett készülő építő munkát, nehéz különösen akkor, ha a munkások a toll emberei, s nem állnak ki úton-útfélen hirdetőoszlo­poknak. De ha Évkönyvvel jelent­kezünk, hiszem, hogy fölfigyel a Társaságra Eger irodalompártoló közönsége, s a magyar Athén sok­szor csupán múltat visszaálmodtató, megtisztelő elnevezést új fényben ragyogtatja meg a jelen hagyo­mánymentő igyekvése. A műsornak kiemelkedő száma volt Hamzáné Szombathy Ilonának, az Országos Gárdonyi Társaság tagjának fellépése, aki lírai fütött- ségű és különös hangulatú verseiből adott elő néhányat. A versek gon­dolati tartalma és érzésbeli meleg­sége kitűnő megszólaltadra talált a költőben, aki meglepően színes előadó készséggel hívta ezeket az értékeket életre. A közönség mele­gen tapsolta és ünnepelte a kitűnő költőnőt. érdekében a kormány lehetővé tette, hogy az ilyen kisebb ingatlanokat a zsidók meghatározott idő alatt eladhassák. Bár ez a határidő csak december 9-én jár le, a főldmívelés- ügyi miniszter most kiadott rende­leté máris gondoskodik arról, hogy ha az ingatlanokat az említett napig el nem adják a zsidók, az ingatla­nok közhatalmi úton vétessenek ki a kezükből. A rendelet szerint az el nem adott meggyorsítják az öt holdnál kisebb zsidó ingatlanok átadását Közhatalmi úton veszik ki a földet a zsidók kezéből

Next

/
Thumbnails
Contents