Eger - hetente négyszer, 1942/2
1942-11-16 / 182. szám
2 BOMB 1942. november 16 A nemzeti irodalom nem elzárkózás a szellem egyetemes világától — mondotta dr. Pálos Bernardin elnök a Gárdonyi Társaság gyűlésén Nagy sikerrel zajlott le a Társaság évnyitása A Gárdonyi Társaság vasárnap nyitotta meg új munkaévét Eger irodalmi színvonalú közönségének tömeges részvételével. Az első felolvasó gyűlés megnyitójában dr. Pálos Bernardin elnök megemlékezett Gárdonyi halálának húsz éves fordulójáról s Gárdonyi európai irodalmi érdeklődéséről szólván értékes gondolatokat közölt a magyar magatartásról, az európai irodalommal kapcsolatban. — Érezzük valamennyien: menynyire szüksége van ma az irodalmi társaságnak a közönség szellemi támogatására. A bennünket körül- özönlő világrengés és a fegyverek dühödt csatája ugyanis sokszor elfelejteti az emberrel a szellem és ízlés igényes követelményeit. Az írónak és az irodalomnak e napokban bátorításra van szükségük, meleg érdeklődésre a közönség részéről, hogy lássák: van még értelme a szellem, ízlés és erkölcs szolgálatának. Ez a szellemi támogatás és bátorítás ma a közönség nagy feladata az irodalmi életben. — A programmuuk Gárdonyi halálának 20. évfordulójára emlékeztet. Mégsem kívánunk ma vele vagy műveivel részletesen foglalkozni. Inkább ráfigyelünk egy nála, írói működésében tapasztalt mozzanatra, hogy ebből kiindulva rávilágíthassunk egy korszerű irodalmi igényre. — Könyvtárának polcán meghúzódó könyvek mutatják: menynyire kitárult lélekkel élvezte ez a gyökeresen magyar iró az európai szellemiség alkotásait. Ezzel önkéntelenül is megfelel a ma oly sokszor feltáruló problémára: lehet-e ellentét a nemzeti irodalomban a népi gyökerek kultusza és az euró- paias magyarság széles látóköre között? — Az irodalmi korszakot, amelyben élünk, a nemrég elhunyt nagy magyar író igy jelölte meg: írók két háború között. Mondhatnék azt is: Irodalom két háború között, s e korszakban egyre kevesebb a mély, nemes és tiszta irodalmiság, s a háború hatásaként egyre több az időszerű, percéletű politikum, Hiszen ma mindenben a politika uralkodik, s ez önti el az irodalmat is. „Irodalompolitika“ névvel jelölték az utóbbi években azt a törekvést, amely az irodalmi érték fogalmát a politikai időszerűség és társadalmi aktualitás szempontjához mérte. — Távol legyen tőlünk, hogy kizárjuk az irodalomból a „tanító magatartást“ és visszameneküljünk az irodalmi öncéluság és esztétikai l’&rt pour l’art dekadens szemléletéhez. Nem az élettől való elvonulás é9 nyugalom szelíd sóvárgása az, amit az írótól várunk. Tudjuk jól, hogy az igazság, jóság és szépség nem hagyja nyugodni a megszállottakat. Kívánjuk tehát azt, hogy az író vezesse, irányítsa a kor szellemi állásfoglalását, de irányítása a szellem életének ormai felé mutasson, s ne tévelyegjen a tehetségtelenség lapályain s ne zárkózzék a műveletlen kisszerüség szűk, a szellemi élet értékeinek tágas birodalmát el- rekesztő korlátái közé. Az igazi író nem provinciális érték, a valódi irodalom nem kisvárosi divat, s valamely nemzet irodalmának jelenségei között, irodalmi életének dÚ3 gazdagságában eligazító szempont csak a művészet, a formai és erkölcsi fegyelem és a népi mély kultúrát magához felemelt magas nemzeti műveltség lehet. Az irodalomban a tehetség és a mű értéke lehet csak egyedül a döntő, nem pedig a társadalmi vagy politikai állásfoglalás. S mivel ez a követelmény az utóbbi években egyre kevésbbé érvényesül, ezért tapasztalható, hogy szellemi életünk megnyilatkozásai gyakran messze elmaradnak attól, amit minőségnek nevezhetünk, s inkább a tömeg ízlését, vágyait, társadalmi vagy politikai törekvéseit szolgálják ki. — A nemzeti irodalom nem elzárkózás a szellem egyetemes világától, s nem is kritikátlan kitáru- lás úgynevezett irodalmi és szellemi hatások felé. A nemzeti irodalom az önmagára, sajátos nemzeti hivatására és értékére eszmélt magyar irodalom, az európaiság és magyarság értékei között egyensúlyt talált magyar irodalom. Ezért feladata minden irodalmi társaságnak is: hogy szellemi, igénnyel, művészi igénnyel töltse meg a vezető társadalmi réteg lelkét, s felébressze abban a bátorságot, amellyel vállalkozik napjaink társadalmi, gazdasági és kultúrális sorsfordulóján is az európaias magyarság értékeinek megőrzésére. Az elnöki megnyitó után dr. Schön- vitzky Bertalan egyetemi magántanár, érseki jogakadémiai tanár tartott székfoglalót a pályaválasztás kérdéséről. A magyar nyelven tudományos rendszerességgel eddig alig tárgyalt kérdést az előadó minden vonatkozásban megvilágította, nemcsak a gondolkodó fő hűvös elméleti fejtegetésével, hanem mint melegszívű gyakorlati pedagógus is. Különösen lélektani, pedagógiai és társadalmi szempontok szerint mérlegelte a pályaválasztást és hangsúlyozta, hogy ez a kérdés az egyén és a nemzet egyik legfontosabb kérdése, mert a munkateljesítmény a pályaválasztás helyességétől függ. A helyes pályaválasztás alapján végzett munka könnyű, jól végezhető, derűs életszemléletet ad s további ösztönzésre indít, a helytelen pályaválasztás viszont lelki meghasonláshoz vezet. A nemzeti munkában arra kell törekedni, hogy minden ember azon a munkaterületen legyen a legalkalmasabb, ahol éppen dolgozik, mégis a legtöbben nem törődnek a kérdés fontosságával. Legtöbben nem alapos előkészület, hanem pillanatnyi döntés, az éppen adódó helyzet kényszerítő körülményei folytán határoznak ebben a kérdésben. Egy pályaválasztási vizsgálódás adatai szerint 1936-ban az érettségizettek egyharmada még nem tudta milyen pályára megy. Sok gondos szülő nagyobb gondot fordít gyermeke ruhájának épségére, mint arra, hogy egész életét milyen munkával fogja eltölteni. Nagy szerepet játszik a pálya- választás kérdésénél a környezet, a család társadalmi helyzete, a társadalmi munkapiac alakulása és a tanulmányi feltételek. Ezek a külső körülmények és sajnos nem kapcsolhatók ki eléggé a kérdés megítélésénél. Az ideális állapot az volna, ha a lehetőség szerint ki lehetne kutatni a gyermek képességeit, hajlamait és arra a pályára adni, amely ezeknek legjobban megfelel. A nagy tetszéssel fogadott székfoglaló előadás után dr. Ágoston Julián a Társaság főtitkára számolt be a társaság múlt évi működéséről és jövő terveiről. A költői tisztaságú és lendületű főtitkári jelentés megemlítette az utcajelző táblák a Társaság kezdeményezéséből kiindult gondolatának térhódítását, a Gárdonyi-sírnál megrendezett kegyeleti ünnepségeket, a Társaság részvételét a felvidéki egységesítő irodalmi mozgalomban, a kassai Kazinczy Társaság irányítása alatt, felhívta a közfigyelmet e mozgalom folyóiratára, a Magyar Múzeumra, amelynek első száma nemrégiben jelent meg Kassán és összefoglalja az egész Felvidék íróiismeretes a kormánynak az a törekvése, amely arra irányul, hogy a zsidók tulajdonába levő ingatlanokat mielőbb keresztény kezekbe júttassa. Az öt holdnál nagyobb ingatlanok átengedésére kötelezés útján való átvétele máris gyors ütemben folyik. Az őt holdnál kisebb zsidó ingatlanok összes területe alig 24 ezer kát. hold, viszont tulajdonosaiknak száma több mint 14 ezer. Erre tekintettel a gyorsabb átvétel nak tevékenységét. A folyóirat szerkesztőbizottságában az egri Gárdonyi Társaság elnöke is szerepel, s kívánatos, hogy az egri tollforga- tók minél nagyobb számban keressék fel kéziratokkal az új folyóiratot, másrészt pedig, hogy a közönség szeretettel és érdeklődéssel támogassa a Magyar Múzeumot. Az öröm hangján emlékezett meg a jelentés dr. Pétery József váci püspöknek a Társaság rendes tagjának kinevezéséről s kegyelettel állított emléket dr. Pálosi Ervinnek, a tragikus hirtelenséggel elhunyt nagy várkutatónak. — 1943-ban lesz húsz esztendje, — fejezte be jelentését dr. Ágoston Julián — hogy a Gárdonyi-Társaság megalakult. Talán ez az év meghozza a várva-várt összefoglaló évkönyvet. Szeretnénk seregszemlét tartani: kik és hányán vagyunk; szeretnénk letenni Gárdonyi sírjára a róla elnevezett társaság tagjainak munkáját. Hiszem, hogy fáradságunk nem lesz hiábavaló. S mint ahogy a könyvnap nagy seregszemléjén mellénk állt megértő közönségünk, úgy bízom benne, hogy most sem megy el érdektelenül a Társa- saság munkássága mellett. — Nagy hírveréssel dolgozó korunkban nehéz meglátni a csöndes Íróasztalok mellett készülő építő munkát, nehéz különösen akkor, ha a munkások a toll emberei, s nem állnak ki úton-útfélen hirdetőoszlopoknak. De ha Évkönyvvel jelentkezünk, hiszem, hogy fölfigyel a Társaságra Eger irodalompártoló közönsége, s a magyar Athén sokszor csupán múltat visszaálmodtató, megtisztelő elnevezést új fényben ragyogtatja meg a jelen hagyománymentő igyekvése. A műsornak kiemelkedő száma volt Hamzáné Szombathy Ilonának, az Országos Gárdonyi Társaság tagjának fellépése, aki lírai fütött- ségű és különös hangulatú verseiből adott elő néhányat. A versek gondolati tartalma és érzésbeli melegsége kitűnő megszólaltadra talált a költőben, aki meglepően színes előadó készséggel hívta ezeket az értékeket életre. A közönség melegen tapsolta és ünnepelte a kitűnő költőnőt. érdekében a kormány lehetővé tette, hogy az ilyen kisebb ingatlanokat a zsidók meghatározott idő alatt eladhassák. Bár ez a határidő csak december 9-én jár le, a főldmívelés- ügyi miniszter most kiadott rendeleté máris gondoskodik arról, hogy ha az ingatlanokat az említett napig el nem adják a zsidók, az ingatlanok közhatalmi úton vétessenek ki a kezükből. A rendelet szerint az el nem adott meggyorsítják az öt holdnál kisebb zsidó ingatlanok átadását Közhatalmi úton veszik ki a földet a zsidók kezéből