Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-11-14 / 181. szám

2

EGER

1942 november 14.

tAbobi levelek

A felszabadított obosz földből

5ztalin-por, félelem és hamis hírek a szoujetkatona lelkesítői

fogtak, hogy a végtelen orosz pusztákon értünk viaskodó magyar honvédek száméra meleg téli ruhaneműeket készítsenek.

Arrafelé még hatalmasabb léptekkel közeledik a tél s a metszó hidegben, az orosz hómezók híres, villogó és fehér viharában kegyetlenül szenved a jól fel nem öltözött ember a téli szállásokon is, de még inkább őrségen vagy őrjáratban. Szívében és idegeiben jól átérezte ezt a gimnázium leányserege és készségesen nyúlt a nő régi és jól bevált fegyvereihez: a fonalhoz és a tűhöz. Az élet vad harcaitól még meg nem próbált, fehér és finom leányujjak illetésére szemkápráztató gyorsasággal villogni kezdtek a különféle kötő- és horgolótűk és' hihetetlen gyors egymásutánban készültek el: a 154 pár érmelegítő, 76 fülvédő, rengeteg hósapka, sál, muff é3 egy bunda, hogy minél hamarabb és még idejében rendeltetési helyükre jussanak és használhatók legyenek. Előttük még titok, ők még nem tudják, hogy ez a lázas kötés és horgolás — hiszen minden iskolai órán is csak kötni és horgolni akartak a katonák részére — az örök nő aggódó figyelmessége a vad küzdelmekkel elfoglalt örök férfi iránt.

Mennyi elfoglalt, munkás óra álmát kötötték bele az érmelegítők és fülvédők, hósapkák lágy és meleg anyagába ... miközben a csillanó kötőtűk és munkájuk fölé hajló leányfejek fölött ott lengett a távoli síkságok titka és látomása: a Don acélkék vize, rommálőtt falusi tájak, Sztálingrád fölött a korom és füst sötét felhői a sötétvörös alhonyatban és ezek között és fölött a sok ismerős és ismeretlen magyar honvéd, akik majd örülni fognak ezeknek a meleg téli holmiknak és azokat viselni fogják.

Milyen aggódó gondossággal és buzgalommal próbálgatták ezeket a

Mint már röviden jeleztük, az Egri Zeneegyesület okt. 25-én tartott közgyűlésén elhatározta, hogy december 7-én az egri háborús árvák és özvegyek karácsonyi megsegítése javára nagyszabású zenekari hangversenyt rendez.

A Zeneegyesület jótékonycélú vállalkozásával bele kíván kapcsolódni a város karitatív munkájába. Áldozatos szívvel be akar kopogtatni az elhagyott, elárvult családi fészkekbe, hogy a Szent-estén eljuttassa a szeretet melegét mindazokba az egri otthonokba, ahonnan hiányzik valaki, aki bátran állt a vártán, hősiesen harcolt, küzdött, s vérét, életét áldozta eszményekért, nemzetéért, mindnyájunkért.

A létszámra is jelentékenyen megerősödött, mintegy ötventagú zenekar próbái már serényen folynak.

gyapjú kézimunkákat saját vékony és fehér csuklóikon, hogy jól szorítsák majd és védjék és tartsák melegen az izmos és barna honvédcsukló alatt ott kint, a kék mész- szeségben az erek bíborfolyamát: a magyar vért, mely olyan fontos és olyan drága. Féltés és hazavárás van belekötve ezekbe a kicsiny meleg holmikba, magyar lányok gondoskodó figyelme, hogy itthonról, a nem kevésbbé fontos és nehéz frontról belésugározzák a távol viaskodó honvédszívek lüktetésébe a győzelem akaratát, a kitartást, a remény, a diadal ritmusát.

Befűtve és indulásra készen állott az egri állomáson a katonavonat, amikor a parancsnoknak átadták ezeket a meleg ruhaneműeket. Azóta messzetűnt, tűnődő honvédarcok nézték a vonatról*az átadást és a kemény férfiszívek körül különös melegség támadt, a kölcsönös segítés, szeretet és a hívő, imádsá- gos lélek sugárzó biztatása, mikor azt flátták, hogy háromszáz kicsi Mária-érmét is átadnak kiosztásra a harcba indulók testi-lelki támogatására. Mindenki érezte, hogy vannak helyzetek, hol semmiféle érmelegítő és fülvédó nem segíthet már, de az érem idézte Mária, a földfölötti titokzatos világok királynője annál inkább.

A vonat lassan kigördült az állomásról és a végtelenbe vesző sínpáron elindult arrafelé, ahol mérhetetlen ködök mögött a magyar akarat, elszántság és vitézség tüzei égnek és a győzelem igézete minden homályon és ködön átvilágítva. Elkísérte ezt a vonatot, vele együtt minden magyar földről induló és már elindult katonavonatot a szeretet, az ima, a vágy és a kívánság, hogy akik csak elindultak, minél hamarabb visszatérhessenek egészségesen, fiatalon és győztesen.

Malatidesz Mihály.

A hangverseny nagy gonddal ösz- szeválogatott műsorán kizáróan új, Egerben még meg sem szólaltatott, alig ismert, értékes kompozíciók, nagyszerű újdonságok szerepelnek. Ilyenformán nemcsak a jótékony cél, hanem maga a zenei teljesítmény is — mint a Zeneegyesület minden egyes megmozdulása—számot tarthat városunk társadalmának legmelegebb érdeklődésére.

Hisszük, hogy a művészi eseményekben elég szegényesnek, sivárnak ígérkező téli idénynek ez lesz minden tekintetben legsikerültebb, legélvezetesebb zenei produkciója.

— Az egri gyógyszertárak éjjeli szolgálata. November hó 14-én este 7 órától november hó 21-én este 7 óráig: Beniczky gyógyszer- tára, Leukey-u. 8.

Orosz front, 1942. X. 20.

Négy hónapja mindennap látom a vonalból hátra menetelő orosz hadifoglyok szürke tömegét. Legjellemzőbb erre a látványra, hogy mindennek gondolhatnék a néhány szuronyos honvéddel kísért tömeget, csak katonáknak nem. Rongyosak, piszkosak, lábbeli nélkül, vagy vastag rongy esetleg szalma-csomókba kötözött lábakkal, siralmas külsejű, kiéhezett, elfásult tekintetű emberek. Jámbor koldusoknak gondolnád őket, egyenruhának nyoma sincs a legtöbbnél, pedig ezek a mezítlábas

16—18 éves gyermekek és nagy- szakállú, 40—50—60 éves, de sokkal idősebbeknek látszó öregemberek, néhány órával ezelőtt még támadásra indultak a magyar honvéd ellen és puskával, géppuskával és mindenféle tüzeszközzel igyekeztek áttörni vonalainkon.

Mikor látjuk, hogy ilyen szedett- vedett népségből áll már a szovjet hadserege és halljuk a foglyoktól, hogy csak sárhoz hasonlítható ke- kenyér és híg leves az élelmük odaát, tárgyilagosan számíthatunk rá, hogy rövidesen összeomlik a vörös csillag arcvonala. Megerősíti ezt a nézetünket minden átszökött, vagy elfogott hadifogoly már a nyár elejétől kezdve. Éppen ezért csodálatos előttünk és bizonyára az egész világ előtt, hogy a szovjet front még ma is áll és Sztálin nyomorúságosán öltöztetett és táplált katonái még mindig szívósan ellenállnak, sőt éjszakánként— mint a hivatalos hadseregjelentések említik — támadásokra is indulnak, s kemény küzdelmünkbe kerül visz- szaverésük, megsemmisítésük. Elfogott, vagy átszökött szovjettisztektől, a helyzettel ismerős orosz polgáremberektől kapott értesülések a következőkben vázolják okait a szovjet még mindig tartó ellenállásának :

Az elfogott és átszökött foglyok szinte egyértelműen beszélik, hogy minden szovjetkatona megadná már magát, mert kiéhezett, általában céltalannak látja az ellenáslást, a háború folytatását és megunta a harcokkal járó szenvedéseket, de meg van félemlítve és nem meri szándékát végrehajtani. A szovjethadseregben naponta új és új hamis híreket tálalnak fel elrettentésül a katonáknak arról, hogy a németek, magyarok és szövetségeseik borzalmas kínzások közt megölik az elfogott, vagy átszökött orosz hadifoglyokat.

Ha tudnák a „to várisok“, — mondják a foglyok — hogy a magyarok és németek ilyen emberségesen bánnak velünk, munkára alkalmaznak és élelmezésünkről gondoskodnak, mindnyájan átjönnének akár egy óra alatt.

így tehát egyrészről propagandával igyekeznek megtartani katonáikat a vörös vezetők. Másik mód- szerü a kegyetlen terror.

A szovjet a nagy visszavonulásoknál mindenütt igyekezett magával hurcolni a kiürítésre kényszerült terület lakosságát is. Mint a csordát hajtották maguk előtt a bolseviki katonák az otthonuk elhagyására kényszerített lakosságot. A szerencsétlen családokat a hátország távolabbi vidékein helyezték el, — túszokként szolgálnak a vörös hadsereg katonái átszökésének megakadályozására. Nyilvántartást vezetnek a katonák hozzátartozóiról és napiparancsokban fenyegetik a szovjet harcosait, hogy ha átszöknek, vagy fogságba esnek hozzánk, akkor a mögöttes országrészben nyilvántartott családtagjaikat, rokonaikat kivégzik és vagyonukat elkobozzák. Az ilyen kivégzésekről is napiparancsokban adnak részletes jelentést a katonák elrettentésére.

Mindezekhez hozzájárni még, hogy minden tíz szovjetkatonát egy-egy politikai biztos tart kézben, s ez úgyszólván minden szavukat és mozdulatukat ellenőrzi. A legkisebb gyanúra nyakszirten éri a szerencsétlen szovjetkatonát a politikai biztos golyója.

A vörös katona előtt csak két út áll: vagy teljesíti a parancsot és támad, vagy védekezik ellenünk, tehát a mi fegyvereinktől hal meg, vagy pedig megkísérli a menekülést, akkor pedig saját parancsnokai és politikai biztosai géppuskával és géppisztolyokkal oltják ki életét.

Nem utolsó a szovjet hadsereg ellenállásának keresett okai között a pálinka és a Sztálin por használata sem. Az utóbbi időben többször előfordult, hogy a támadást végrehajtó vörös katonák alkoholmámorban indultak rohamra. A tökrészegen elfogott bolsevikiek később elbeszélték, hogy a támadás előtt pálinkás hordókat vertek csapra náluk és leitatták őket, így lelkesítették rohamra a fásult és kimerült századokat. A legújabb szovjet-szer azonban a Sztalin-por alkalmazása. Én még nem láttam, de azt mondják, hogy ez egy sárga por, s ha beadják a katonáknak, érzéketlenekké válnak tőle testileg és szellemileg, nem törődnek sem a sebesüléssel, sem a halállal. így érthető meg, hogy támadásnál géppuskáink hatásos tü- zénél sem hasaltak le a muszkák, hanem állva maradtak, vagy nyugodtan lépdeltek előre, s még lövöldöztek is felénk, míg le nem kaszálta soraikat a géppuskánk golyója.

Természetesen van a szovjetnek

Az Egri Zeneegyesület az egri háborús özvegyek és árvák megsegítésére rendezi december 7-i hangversenyét