Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-11-14 / 181. szám

2 EGER 1942 november 14. tAbobi levelek A felszabadított obosz földből 5ztalin-por, félelem és hamis hírek a szoujetkatona lelkesítői fogtak, hogy a végtelen orosz pusz­tákon értünk viaskodó magyar hon­védek száméra meleg téli ruha­neműeket készítsenek. Arrafelé még hatalmasabb lép­tekkel közeledik a tél s a metszó hidegben, az orosz hómezók híres, villogó és fehér viharában kegyet­lenül szenved a jól fel nem öltözött ember a téli szállásokon is, de még inkább őrségen vagy őrjáratban. Szívében és idegeiben jól átérezte ezt a gimnázium leányserege és készségesen nyúlt a nő régi és jól bevált fegyvereihez: a fonalhoz és a tűhöz. Az élet vad harcaitól még meg nem próbált, fehér és fi­nom leányujjak illetésére szemkáp­ráztató gyorsasággal villogni kezd­tek a különféle kötő- és horgolótűk és' hihetetlen gyors egymásutánban készültek el: a 154 pár érmelegítő, 76 fülvédő, rengeteg hósapka, sál, muff é3 egy bunda, hogy minél ha­marabb és még idejében rendelte­tési helyükre jussanak és használ­hatók legyenek. Előttük még titok, ők még nem tudják, hogy ez a lá­zas kötés és horgolás — hiszen minden iskolai órán is csak kötni és horgolni akartak a katonák ré­szére — az örök nő aggódó figyel­messége a vad küzdelmekkel el­foglalt örök férfi iránt. Mennyi elfoglalt, munkás óra ál­mát kötötték bele az érmelegítők és fülvédők, hósapkák lágy és me­leg anyagába ... miközben a csil­lanó kötőtűk és munkájuk fölé hajló leányfejek fölött ott lengett a tá­voli síkságok titka és látomása: a Don acélkék vize, rommálőtt falusi tájak, Sztálingrád fölött a korom és füst sötét felhői a sötétvörös alhonyatban és ezek között és fö­lött a sok ismerős és ismeretlen magyar honvéd, akik majd örülni fognak ezeknek a meleg téli hol­miknak és azokat viselni fogják. Milyen aggódó gondossággal és buzgalommal próbálgatták ezeket a Mint már röviden jeleztük, az Egri Zeneegyesület okt. 25-én tar­tott közgyűlésén elhatározta, hogy december 7-én az egri háborús ár­vák és özvegyek karácsonyi meg­segítése javára nagyszabású zene­kari hangversenyt rendez. A Zeneegyesület jótékonycélú vál­lalkozásával bele kíván kapcsolódni a város karitatív munkájába. Áldo­zatos szívvel be akar kopogtatni az elhagyott, elárvult családi fész­kekbe, hogy a Szent-estén eljut­tassa a szeretet melegét mindazokba az egri otthonokba, ahonnan hiány­zik valaki, aki bátran állt a vár­tán, hősiesen harcolt, küzdött, s vé­rét, életét áldozta eszményekért, nemzetéért, mindnyájunkért. A létszámra is jelentékenyen meg­erősödött, mintegy ötventagú zene­kar próbái már serényen folynak. gyapjú kézimunkákat saját vékony és fehér csuklóikon, hogy jól szo­rítsák majd és védjék és tartsák melegen az izmos és barna honvéd­csukló alatt ott kint, a kék mész- szeségben az erek bíborfolyamát: a magyar vért, mely olyan fontos és olyan drága. Féltés és hazavárás van belekötve ezekbe a kicsiny me­leg holmikba, magyar lányok gon­doskodó figyelme, hogy itthonról, a nem kevésbbé fontos és nehéz frontról belésugározzák a távol viaskodó honvédszívek lüktetésébe a győzelem akaratát, a kitartást, a remény, a diadal ritmusát. Befűtve és indulásra készen ál­lott az egri állomáson a katonavo­nat, amikor a parancsnoknak átad­ták ezeket a meleg ruhaneműeket. Azóta messzetűnt, tűnődő honvéd­arcok nézték a vonatról*az átadást és a kemény férfiszívek körül külö­nös melegség támadt, a kölcsönös segítés, szeretet és a hívő, imádsá- gos lélek sugárzó biztatása, mikor azt flátták, hogy háromszáz kicsi Mária-érmét is átadnak kiosztásra a harcba indulók testi-lelki támo­gatására. Mindenki érezte, hogy vannak helyzetek, hol semmiféle ér­melegítő és fülvédó nem segíthet már, de az érem idézte Mária, a földfölötti titokzatos világok király­nője annál inkább. A vonat lassan kigördült az ál­lomásról és a végtelenbe vesző sín­páron elindult arrafelé, ahol mér­hetetlen ködök mögött a magyar akarat, elszántság és vitézség tüzei égnek és a győzelem igézete min­den homályon és ködön átvilágítva. Elkísérte ezt a vonatot, vele együtt minden magyar földről induló és már elindult katonavonatot a sze­retet, az ima, a vágy és a kíván­ság, hogy akik csak elindultak, mi­nél hamarabb visszatérhessenek egészségesen, fiatalon és győztesen. Malatidesz Mihály. A hangverseny nagy gonddal ösz- szeválogatott műsorán kizáróan új, Egerben még meg sem szólaltatott, alig ismert, értékes kompozíciók, nagyszerű újdonságok szerepelnek. Ilyenformán nemcsak a jótékony cél, hanem maga a zenei teljesít­mény is — mint a Zeneegyesület minden egyes megmozdulása—szá­mot tarthat városunk társadalmá­nak legmelegebb érdeklődésére. Hisszük, hogy a művészi esemé­nyekben elég szegényesnek, sivár­nak ígérkező téli idénynek ez lesz minden tekintetben legsikerültebb, legélvezetesebb zenei produkciója. — Az egri gyógyszertárak éjjeli szolgálata. November hó 14-én este 7 órától november hó 21-én este 7 óráig: Beniczky gyógyszer- tára, Leukey-u. 8. Orosz front, 1942. X. 20. Négy hónapja mindennap látom a vonalból hátra menetelő orosz hadifoglyok szürke tömegét. Leg­jellemzőbb erre a látványra, hogy mindennek gondolhatnék a néhány szuronyos honvéddel kísért tömeget, csak katonáknak nem. Rongyosak, piszkosak, lábbeli nélkül, vagy vas­tag rongy esetleg szalma-csomókba kötözött lábakkal, siralmas külsejű, kiéhezett, elfásult tekintetű embe­rek. Jámbor koldusoknak gondolnád őket, egyenruhának nyoma sincs a legtöbbnél, pedig ezek a mezítlábas 16—18 éves gyermekek és nagy- szakállú, 40—50—60 éves, de sok­kal idősebbeknek látszó öregembe­rek, néhány órával ezelőtt még tá­madásra indultak a magyar honvéd ellen és puskával, géppuskával és mindenféle tüzeszközzel igyekeztek áttörni vonalainkon. Mikor látjuk, hogy ilyen szedett- vedett népségből áll már a szovjet hadserege és halljuk a foglyoktól, hogy csak sárhoz hasonlítható ke- kenyér és híg leves az élelmük odaát, tárgyilagosan számíthatunk rá, hogy rövidesen összeomlik a vörös csillag arcvonala. Megerősíti ezt a nézetün­ket minden átszökött, vagy elfogott hadifogoly már a nyár elejétől kezdve. Éppen ezért csodálatos előttünk és bizonyára az egész világ előtt, hogy a szovjet front még ma is áll és Sztálin nyomorúságosán öltöztetett és táplált katonái még mindig szí­vósan ellenállnak, sőt éjszakánként— mint a hivatalos hadseregjelentések említik — támadásokra is indulnak, s kemény küzdelmünkbe kerül visz- szaverésük, megsemmisítésük. Elfo­gott, vagy átszökött szovjettisztek­től, a helyzettel ismerős orosz pol­gáremberektől kapott értesülések a következőkben vázolják okait a szovjet még mindig tartó ellenállá­sának : Az elfogott és átszökött foglyok szinte egyértelműen beszélik, hogy minden szovjetkatona megadná már magát, mert kiéhezett, általában céltalannak látja az ellenáslást, a háború folytatását és megunta a harcokkal járó szenvedéseket, de meg van félemlítve és nem meri szándékát végrehajtani. A szovjet­hadseregben naponta új és új hamis híreket tálalnak fel elrettentésül a katonáknak arról, hogy a németek, magyarok és szövetségeseik borzal­mas kínzások közt megölik az el­fogott, vagy átszökött orosz hadi­foglyokat. Ha tudnák a „to várisok“, — mondják a foglyok — hogy a ma­gyarok és németek ilyen embersége­sen bánnak velünk, munkára alkal­maznak és élelmezésünkről gondos­kodnak, mindnyájan átjönnének akár egy óra alatt. így tehát egyrészről propagan­dával igyekeznek megtartani kato­náikat a vörös vezetők. Másik mód- szerü a kegyetlen terror. A szovjet a nagy visszavonulá­soknál mindenütt igyekezett magá­val hurcolni a kiürítésre kénysze­rült terület lakosságát is. Mint a csordát hajtották maguk előtt a bolseviki katonák az otthonuk el­hagyására kényszerített lakosságot. A szerencsétlen családokat a hát­ország távolabbi vidékein helyezték el, — túszokként szolgálnak a vö­rös hadsereg katonái átszökésének megakadályozására. Nyilvántartást vezetnek a katonák hozzátartozói­ról és napiparancsokban fenyegetik a szovjet harcosait, hogy ha át­szöknek, vagy fogságba esnek hoz­zánk, akkor a mögöttes országrész­ben nyilvántartott családtagjaikat, rokonaikat kivégzik és vagyonukat elkobozzák. Az ilyen kivégzésekről is napiparancsokban adnak részletes jelentést a katonák elrettentésére. Mindezekhez hozzájárni még, hogy minden tíz szovjetkatonát egy-egy politikai biztos tart kézben, s ez úgyszólván minden szavukat és moz­dulatukat ellenőrzi. A legkisebb gyanúra nyakszirten éri a szeren­csétlen szovjetkatonát a politikai biztos golyója. A vörös katona előtt csak két út áll: vagy teljesíti a parancsot és támad, vagy védekezik ellenünk, te­hát a mi fegyvereinktől hal meg, vagy pedig megkísérli a menekü­lést, akkor pedig saját parancsno­kai és politikai biztosai géppuská­val és géppisztolyokkal oltják ki életét. Nem utolsó a szovjet hadsereg ellenállásának keresett okai között a pálinka és a Sztálin por haszná­lata sem. Az utóbbi időben több­ször előfordult, hogy a támadást végrehajtó vörös katonák alkohol­mámorban indultak rohamra. A tök­részegen elfogott bolsevikiek később elbeszélték, hogy a támadás előtt pálinkás hordókat vertek csapra náluk és leitatták őket, így lelke­sítették rohamra a fásult és ki­merült századokat. A legújabb szovjet-szer azonban a Sztalin-por alkalmazása. Én még nem láttam, de azt mondják, hogy ez egy sár­ga por, s ha beadják a katonák­nak, érzéketlenekké válnak tőle testileg és szellemileg, nem törőd­nek sem a sebesüléssel, sem a ha­lállal. így érthető meg, hogy tá­madásnál géppuskáink hatásos tü- zénél sem hasaltak le a muszkák, hanem állva maradtak, vagy nyu­godtan lépdeltek előre, s még lö­völdöztek is felénk, míg le nem kaszálta soraikat a géppuskánk golyója. Természetesen van a szovjetnek Az Egri Zeneegyesület az egri háborús özvegyek és árvák megsegítésére rendezi december 7-i hangversenyét

Next

/
Thumbnails
Contents