Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-11-13 / 180. szám

2 E 0 E F 1943. november 13. ÍGY ÉL A FELCSEBICA A SZOVJETPARADICSOMBAN Dr. Schönvitzky Bertalan egyetemi m. tanár,r. tag székfoglalója: Pálya- választás és a jogászi hivatások. Hamza Tiborné Szombathy Ilona az Országos Gárdonyi Irodalmi Tár­— El akarták vámolni egg északamerikai farmer meteor­ját. (MN) Egy északamerikai far­mer földjére a múlt esztendőben egy meglehetősen nagy meteor hul­lott. A farmer kiásta az „égi aján­dékot“ s favázra helyezve néhány cent lefizetése ellenében mutogatta. A meteor híre hamarosan bejárta a környéket, úgyhogy a far mer jól ke­resett ezzel a nem mindennapi ki­állítási tárggyal. Bizonyos idő múlva azonban a vámhivatal büntetést szabott a vállalkozó szellemű me­teortulajdonosra azzal a megokolás- sal, hogy a vasdarab szabályszerű saság tagjai új verseiből ad elő. Dr. Ágoston Julián: Főtitkári jelentés. Dr. Pálos Bernardin: Elnöki zár­szó. város történelmi emlékein kívül hí­veinek gyermeki ragaszkodása és várakozása fogadja. Pétery püspök köszönetét mondott az üdvözlésért és kérte az Istent, hogy adja áldását munkájára, ame­lyet Isten szolgálatára és híveinek üdvösségére akar végezni. Ezután a székesegyház kórusán felhangzott a „Christus Vincit“, amelynek hang­jai mellett vonúlt be a fényárban úszó templomba, ott a szentségi oltárnál imádkozott, majd dr. Széli Kálmán székesegyházi fóesperes szentségi áldást adott a hívek soka­ságára. A templomból a Hösök-szobrához ment kíséretével a főpásztor és ott koszorút helyezett el, majd a püs­pöki épületbe vonult. Itt folyt le a káptalani ülés, melynek keretében felolvasták a kinevező pápai bullát és ezzel Pétery József átvette a váci egyházmegye kormányzását. mert bár az emberek vallásosabbak, de az anyagi gondok lelki szakadá­sokat támaszthatnak. Az állam szo­ciális gondoskodása mellett ezért az egyháznak is fokozottabban kell beállania a szociális munkába; a papságnak is nemcsak szóval, ha­nem cselekedetekkel is fejlesztenie kell a közösség érzését. Az ünnepélyes beiktatáson meg­jelentek az egri közélet vezető té­nyezői is, így dr. Hedry Lőrinc fő­ispán, Okolicsányi Imre alispán és dr. Kálnoky István polgármester, továbbá [Kriston Endre püspökkel élén az egri székesfőkáptalan kép­viselete: Vencell Ede pápai prelá- tus, Meyer Béla prépost, dékán kanonok, Vizy Miklós prépost, kano­nok, Kemenes József apát, kanonok, Frindt Jenő apát, kanonok, és Szent- györgyi József kanonok, papnevelő­intézeti kormányzó. vámkezelés nélkül került az Egye­sült Államokba. Szerencsére a far­mer addig annyira meggazdagodott, hogy egy agyafúrt ügyvédet bízha­tott meg védelmével. Az ügyvéd a kirótt összeg megfizetését megta­gadta s egyben tudatta a vámha­tósággal, hogy a beviteli törvények értelmében a vámhatóság a vámté­tel lerovásának megtagadása eseté­ben köteles a kérdéses tárgyakat az „előállító országba“ visszakül­deni. Ezek után a vámhivatal ter­mészetesen nem ragaszkodott a bün­tetés kifizetéséhez. (Honvéd haditudósító század. Márkus Pál hadnagy.) Egyik utunkon kiadós nyári zápor fogott el. Alig tudtuk elérni a leg­közelebbi faint, arról persze szó sem lehetett, hogy egy napon belül foly­tassuk utunkat. Az orosz utakat sár- tengerré változtatta a néhányórás eső, s így nem volt mást tenni, mint belenyugodni a megváltozhatatlanba és várni míg az út felszárad. Sátrat vertünk az egyik ház mellett és vártunk. Alig táboroztunk néhány órája a kis faluban, már megindult a kíván­csiak özönlése. Először csak gyere­kek, majd asszonyok fogták körül a sátrat és megindult a beszélgetés. A nők csoportjában mindjárt észre­vettünk egy fiatal leányt, akinek finom, intelligens arca erősen el­ütött a többiétől, bár a ruhája ugyan­olyan volt, mint a vidék paraszt­asszonyaié. Durva vászonszoknya, rikítószínű trikóing, fejkendő. Cipő természetesen nem volt a lábán. Keze azonban finomabb volt és ápoltnak látszott. Mindjárt meg is kérdeztük: — Mi a foglalkozása? — Felcserica. így már megértettük, az ápolt kezeket. A felcsericák átmenetet alkotnak az orvosok és az ápoló­nők vagy egészségügyi nővérek kö­zött. Az orosz középiskolák után három évet kell tanulniok valame­lyik felcserképző iskolán és akkor megkapják beosztásukat olyan orosz faluba, ahol nincs orvos. Itt ellát­ják az orvos tennivalóit. Nemcsak egészségügyi szaktanáccsal látják el a népet, hanem gyógyítanak is, ami persze, a hiányos képzettség miatt nem mindig jár eredménnyel. Sót. Leültetjük a kislányt és most már vallatóra fogjuk, milyen az élete a szovjetben a falusi intelligenciá­nak. Zavartan foglal helyet, látjuk, hogy szégyenli piszkos, bokáig sá­ros lábait. — Most nincs hideg — mondja mentegetódzve — és a cipővel ta­karékoskodni kell télire... Megértőén bólongatunk és meg­kínáljuk hátizsákunkból valami ele- séggel, hogy beszédre bírjuk. Ked­vesen szabadkozva vesz belőle, lát­szik, nagyon ritkán van ilyesmiben része. Azután elkezd beszélni. Von­tatottan kezdi, de utóbb belemeleg­szik kis életének nagy problémáiba és szép folyamatosan ömlik szájá­ból a szó. — Lygovban látogattam a szak­iskolát és ott is tettem le vizsgái­mat. Helyzetem könnyebb volt, mint társaimé, mert rokonnál laktam és mint jó tanuló, néhány rubel ösz­töndíjat is kaptam. így nem kellett a tanulás mellett dolgoznom is. Leg­több kollégám mint ápoló, vagy munkás dolgozott a kórházban és így sikerült életüket tengetniük a tanuló évek alatt. Más munkát nem vállalhattunk, mert akkor nem győz- tük volna a tanulást. — Milyen tárgyakat tanultak az iskolában ? — Mindent, amire egy orvosnak szüksége lehet, de csak praktiku­sat. Az elméleti tárgyakat elhanya­golták. Nekünk ennyi is elég volt. Három évi tanulás után megkap­tam a bizonyítványomat és kihe­lyeztek falura. Havi fizetésem 200 rubel volt. Sajnos ebből nem lehetett megélni. De lakást a tanítónőnél kaptam. Ha ő nem könyörül meg rajtam, havi harminc rubelt fizet­hettem volna egy fekhelyért. Ezen­kívül jogom volt a kolchoz raktá­rából minden hónapban egy púd (16 kg.) rozsot vásárolni a hivatalo­san megszabott áron, 35 rubelért. — Különben mennyit kell fizetni a rozsért ? — Aki titokban el tud adni ro­zsot, egy púdért 80—100 rubelt is kapott. Most a háborúban azonban ezek az árak hihetetlenül felemel­kedtek, 300 sőt 400 rubelt is kap­nak a rozsért. — Mire futotta a fizetéséből? — Csak élelemre. A tej, a főze­lék, a burgonya ára teljesen fel­emésztette a 200 rubelt. De így is csak szűkösen jöttem ki belőle. — Akkor miből ruházkodott? Vállát vonogatja. Gondolkozik, de nem felel. Látszik, ez a kérdés megoldatlan volt életében. — Bizony a ruházkodást nem tudtam volna saját erőmből megol­dani. Egy pár cipő ára 120 rubel volt. A legtöbb ember külön vette a nadrágot és külön takarékosko­dott a kabátra. Mikor azonban összegyűlt a kabátra való, a nadrág már rongyokban lógott róla. Kezd­hette a gyűjtést újból élőiről. — De aki régebben volt szolgá­latban, az több fizetést kapott? — Ha harminc évig dolgoznék, fizetésem elérné a havi 500 rubelt is. Ez már jobb életet biztosít, de még messze van attól, hogy az em­ber gondtalanul élhessen. — Hát senkise volt, akinek meg­élhetése emberi lett volna ? Kik voltak azok, akiket a nép irigyelt? Kiknek volt jó sorsuk? — A párttagoknak és a zsidók­nak — feleli határozottan. Az ó fizetésük 1000 rubelnél kezdődött, de ez nem mond sokat annak, aki az árakkal tisztában volt. A leg* gyobb előnyt ott élvezték, amikor az állami raktárakból szabadon vá­sárolhattak nevetséges kis össze­gekért. Aki nem párttag, az nem vásárolhat ezekből a raktárakból és kénytelen volt méregdrága áron megszerezni a múlhatatlanul szük­séges holmit. A széles néprétegek számára nyitva álló üzletekben na­gyon kevés volt az áru és rossz­minőségű. Nagy flnnepélyességgel fogadta ú] püspökét Vác városa Pétery József felszentelt váci püspök szerdán délután érkezett székhelyére Vácra, amely lobogó­díszben várta új főpásztorát. A püspök dr. Vaszary Mihály kancellár­kanonok kíséretében Budapestről autón érkezett és a váci járás ha­tárában Újpest és Dunakeszi kö­zött dr. Szék András főszolgabíró fogadta és köszöntötte. Ezután to­vább ment a váci Hétkápolnához, ahol Vác~előljárósága dr. Inczédy- Meissner János polgármesterrel az élén meleg szavakkal köszöntötte Vác első polgárát. Autók és kocsik hosszú sora kisérte innen a püspö­köt harangzúgás, a lakosság és a kivonult iskolák és egyesületek él­jenző sorfala között a székesegy­házig, ahol a káptalan élén az egy­házmegyének a széküresedés alatt volt vezetője dr. Kovács Vince püs­pök, káptalani helynök üdvözölte a főpásztort, hangoztatván, hogy amikor a székesegyházba lép, az ősi Az egri közélet vezetői is résztvettek a püspöki beiktatáson Pétery József dr. váci megyés­püspök csütörtökön mutatta be első miséjét. A főpásztori misén megjelent a kultuszminiszter képviseletében Stolpa József államtitkár, a kultusz­minisztérium részéről Beresztóczy Miklós és Ignátz László, ott volt továbbá Viczián István, vitéz Endre László, Pálházy Endre, Dambrovszky Imre, Serényi Miklós gróf, nemeskéri Kiss Sándor, valamint Kriston Endre felszentelt püspök vezetésével az egri és váci káptalan tagjai. Az ünnepélyes szertartáson Vaszary Mihály kancellár-kanonok olvasta fel a pápai bullát, majd Kolossváry Mihály prépost üdvözölte a fő- pásztort. Háromszoros „Vivát“ után dr. Pétery József püspök szózatában rámutatott arra, hogy most a lelkek irányításának sok nehézsége van,

Next

/
Thumbnails
Contents