Eger - hetente négyszer, 1942/2
1942-11-06 / 176. szám
2 E 6 Eíá 1942. november 6. Az egri rögtönítélő bíróság másodszor is halálos ítéletet hozott Hétórás tárgyalás után halálra ítélték Nagy Sándor MÁV órabérest, aki két csomagot és egy táskát lopott a vámosgyörki pályaudvaron A vádlott utolsó percig erősködött, hogy ha]nali öt éra után követte el tettét, de a tanák ellene mondtak Nem egészen egy hét leforgása alatt másodízben gyűlt össze az egri törvényszék rögtönítélö bírósága, hogy súlyosan megtévedt emberek fejére mondja ki a megfellebbezhetetlen, legfeljebb kegyelmi ténnyel enyhíthető legszigorúbb büntetést, a halált. Az elmúlt héten csütörtökön egy vasúti órabéres kapott halálbüntetést, most ismét egy vasúti órabéres került a bíróság elé, Nagy Sándor 38 éves vámosgyörki lakos személyében. Ml a A tárgyalás megnyitása után dr. Kocsis Tibor kir. ügyész terjesztette eló szóbelileg a vádat. Az adatok szerint Nagy Sándor október 2L-én éjszaka érkezett meg Budapestről és az állomáson álldogált. Ekkor vette észre, hogy a Vámosgyörkről 2.58 órakor Budapest felé induló személyvonatra fel akar szállni egy asszony: Márki Sándorné. A vonat már indulóban volt és az asszony kissé nehézkes mozgású lévén, már- már a kerekek alá került. Odalépett és figyelmeztette, hogy engedje el a lépcső korlátját. Az asszony elengedte a kocsit, de kiáltozni kezdett, hogy a csomagja fennmaradt a lépcsőn. Nagy fellépett a lépcsőre és leadta az asszony kosarát. Márkiné meglepetve vette észre, hogy a kosárból hiányzik a reti- külje, amelyben 31 pengő volt s neki és utitársnójének vasúti jegye. Nagy Sándor erre a forgalmi irodába kalauzolta az asszonyt, hogy tegyen jelentést. Márkiné be is ment az irodába, Nagy Sándor pedig visszament a pályatestre és A statáriális tárgyalást szerdán d. u. fél 3 órakor kezdte a rögtönítélő bíróság Szokolay Viktor tanácselnök vezetésével. A bírói emelvényen Gcispárdy József dr., Szi- rányi Ferenc dr., Pálinkás Jenő dr., Bereczky György dr. és Nagy Endre dr. törvényszéki birák foglaltak helyet, míg a jegyzői tisztet dr. Me- legh Antal törvényszéki jegyző töltötte be. A termet ezúttal is zsúfolásig töltötte az érdeklődő közönség. vád? magához vette a retikült. Márkiné bement a hirmadosztályu váróterembe és leült. Kőröskörül a lócákon asszonyok aludtak. Vele szemben Majzik Istvánné gyöngyös- tarjáni lakos feküdt s mellette két csomag. Az asszony hajnali fél négy tájban azt vette észre, hogy egy alacsony termetű vasutas lép be a váróterembe, odamegy Majzíknéhoz, leguggol, egy ideig figyeli, majd felveszi az egyik csomagot és kimegy. Tíz perc sem telt bele, amikor ismét bejött a vasutas a váróterembe, újból figyelni kezdte az asszonyt és amikor [látta, hogy alszik kivitte a másik csomagot is. A két csomagban 300 pengő értékű élelmiszer és ruhanemű volt. Az ügyészi kihallgatás során a vádlott beismerte a lopásokat, azonban azzal védekezett, hogy azokat az elsötétítés megszűnte után, reggel fél hat tájban követte el. Megemlítette dr. Kocsis Tibor kir. ügyész, hogy a vádlott már 1941- ben is követett el kisebb lopásokat a vasútnál. Kihallgatják a vádlottat Szokolay Viktor tanácselnök ezután megkezdte a vádlott kihallgatását. Arra a kérdésre, hogy bűnösnek érzi-e magát, a vádlott katonás keménységgel felel: Igen. — Látta-e, hogy a kosár 'leemelésekor kiesett abból egy retikül? — Nem láttam, csak az asszonytól tudtam meg, hogy nincs benne a kosárban. — Mikor vette fel a földről? — Öt és hat óra között. — De hiszen az ügyész úr előtt beismerte, hogy mindjárt felvette. Miért vallott úgy ? — Nem tudom. Mióta hazajöttem a frontról, mindig fázok. Ügy reszketek akár a kocsonya. — Maga akkor éjszaka bement a vasúti vendéglőbe és kifizette egy régebbi adósságát 31 pengő összegben. Honnan vette a pénzt? — Pestre vittem magammal ötven pengőt, abból volt még. Hogyan lopta el a kát csomagot Nagy Sándor Ezután a várótermi lopás részleteire került a sor. A vádlott azt vallotta, hogy a lopást feljebbvalójának, Eperjesi Imre szemafor mesternek a biztatására követte el s amikor a bőröndöket elemelte, a műhely elé vitte, ahol annak tartalmát megosztották. Eperjesi Imrét a csendórség őrizetbe vette, azonban a vádlott vallomásán kívül egyéb bizonyíték nem lévén ellene, a vádtanács Mit mond A bíróság kihallgatta Majzik Istvánnét. Az asszony elmondott«, hogy a váróteremben aludt és háromnegyed négykor ébredt fel. Akkor vette észre, hogy a csomagok nincsenek mellette. Megijedt és kiáltozni kezdett, mire a vele szemben ülő Márkiné azt mondotta, hogy nemrégen vitte ki a csomagokat egy vasutas. Azonnal a forgalmi szabadlábra helyezte. Elnök : Mikor lopta a csomagokat? — Úgy öt és hat óra között lehetett. a károsult irodába ment és jelentette az esetet, ott azt mondták, menjen a csendőr- séghez. El is ment és felzörgette az őrsöt, hogy jelentést tegyen. Pálinkás Jenő dr.: Mikor ért a csendőrségre? — Négy órakor. Elnök: No,Nagy Sándor mit szól ehhez ? Vádlott: Semmit. Vall a szemtanú Ezután Márki Sándornét hallgatta ki a rögtönítélő bíróság^Elmondotta, hogy amikor elveszett a táskája, leült a harmadosztályú váróterembe — búsulni. Ott látta, hogy Nagy Sándor bement és megfigyelte az asszonyt, majd elvitte az egyik csomagot, később visszatért, leült az asszony elé a táskára és hosz- szas figyelés után vitte el a másik csomagot. Majzikné háromnegyed négykor ébredt fel. Elnök: Honnan tudja, hogy hány óra volt? Tanú: Megnéztem a várótermi órán. Dr. Palásti Olivér fogalmazót, majd Szemák Imre málházót hallgatta ki a bíróság ezután. Szedmák hallotta, hogy az állomáson lopásról beszélnek. Elnök: Mikor volt az? Tanú: Nem tudom pontosan. Elnök: Öt óra előtt vagy után? Tanú: Öt óra előtt. Nagy Sándorné, a vádlott felesége is vallomást tett. Előadása szerint ő fél hatkor ment munkába, a férje kevéssel ezelőtt ért haza, úgy tíz- tizenkét perccel. Ügyész: Milyen messze laknak az állomástól ? Tanú: Öt perc járásra. Ügyész: Ez a vallomás is a vádat támasztja alá, mert’a vádlottnak idő kellett az osztozkodáshoz is, mindenképpen öt óra előtt kellett elkövetnie a lopást. A csendőr megnézte az órát Kihallgatta a bíróság Deák István csendőr tiszthelyettest, majd Koronczy Gyula csendőrt, aki akkor éjszaka szolgálatban volt. Koronczy az elnök kérdésére elmondotta, hogy amikor zörgettek, felkelt, hogy kinyissa az ajtót. Közben elment az ébresztőóra mellett, s az négy órát mutatott. Dr. Bédy Medárd és dr. Szilágyi József elmeszakértők előadták, hogy a vádlott, bár erősen korlátolt, sem a tett elkövetésekor, sem most nem szenved olyan betegségben, amely büntetőjogi felelősségét korlátozná. A védő vitatja a közhivatalnoki minősítést és a lopott holmik értékét Dr. Fischer Lajos védő előterjesztésében hivatkozott arra, hogy nincs bizonyíték a retikül lopási idejére vonatkozólag. Vitatta, hogy a köz- hivatalnoki jelleg minősíti a bűn- cselekményt, mert a váróterembe a vádlott nemcsak közhivatalnoki jellege miatt mehetett be, más is ellophatta volna a csomagokat. Kétségbevonta végül, hogy a lopott holmik elérik a kétszáz pengős értékhatárt, azon alul pedig a lopás nem bűntett, csak vétség, s így nem tartozik a rögtönítélő bírőság elé. Kérte, hogy a bíróság tegye át az ügyet a rendes eljárás alá, s szerezze be a vásárlási könyvet, a- melyre a bűnjelként lefoglalt ruhaanyagokat a károsult vásárolta. Szakértőket Idéznek meg a tárgyalásra A bíróság tanácskozásra vonult vissza s a védő indítványát elutasította, ugyanakkor megidézte a tárgyalásra Losonczy Józsefet, a Hangya divatüzletének vezetőjét és Rusznyák Miklós szövetkereskedőt,
