Eger - hetente négyszer, 1942/2
1942-10-14 / 162. szám
2 E 0 E H 1942 október 14. A csúcsról... Dr. Petro kálmán, Eger ország- gyűlési képviselője a csúcsról hanyatlott le élete alkotó erejében sok nagy és komoly eredmény után és sok nagyszerűnek ígérkező eredmény előtt. Ahogyan az országháza nagy időket megélt képviselőházi termében felállt, hogy elmondja beszédét, éreznie kellett, hogy ez a hely és ez az alkalom a legnagyobb kitüntetés, amit kaphatott. A kormány és a párt bizalma a legfelsőbb helynek jóváhagyó beleegyezése ót találta legalkalmasabbnak arra, hogy a nemzet érzéseit, mint előadó tolmácsolja s ezt a rendkívül fontos törvényjavaslatot a Háznak ajánlja. Többet mondott ez a tény minden tényleges kitüntetésnél és rangnál, mert egyéniségének, munkájának s tekintélyének teljes elismerését és méltánylását jelentette. Keveseknek adatik meg érezniük ezt az érzést, a munka eredményének és öntudatának ezt a felemelő erejét. Ezek a percek, valóban a csúcsok ragyogásában teltek s ebből a ragyogásból Eger városa felé is vakított néhány sugár, amely város a nemzet tanácskozó házába küldötte, legméltóbbnak találván őt erre polgárai között. Dr. Petro Kálmán halálának első híre Egerben Kedden délután jött az első telefon- értesítés a Vöröskereszt kórházból dr. Petro Kálmán Egerben időző feleségéhez, hogy Eger országgyűlési képviselőjét beszállították s hogy állapota súlyos. A hír vétele után dr. Pétery József váci püspök és a képviselő felesége autóval Budapestre utaztak. Este még jött egy telefonértesítés, hogy Petro Kálmán állapota súlyos, de az orvosok bizakodnak. Feleségét és testvérét nem is engedték a beteg ágyához! mert a legkisebb izgalom is végzetes lehetett. Ma reggel azután megjött a megrendítő g yászhír, hogy dr. Petro Kálmán a kórházban este 9 órakor meghalt. A hír megdöbbenést és mély megrendülést keltett Egerben. Az utcákon csoportokba verődve tárgyalták az esetet s nemsokára megjelentek a fekete lobogók a középületeken, jelezvén azt, hogy dr. Petro Kálmán a közé volt s halála mély részvéttel töltött el és komor gyászba borított minden rendű és rangú embert. Ebben a pillanatban, amikor még a gyász dermedtsége uralkodik az idegeken, fel sem lehet becsülni, mit jelentett dr. Petro Kálmán Egernek. Társadalmi egyesületek maradtak gazdátlanul, mozgalmak vesztették el eleven erejüket azzal, hogy az ó energiái kikapcsolódtak Eger életének áramköreiből s általában valami nagy hiányérzet lett úrrá a város népén: a mindig gondoskodó, minden ügyet szívesen és lehetőleg jól elintéző ember hiányának sajgó érzése. Majd e percek elmúlása után dereng fel az eszmélet, hogy meg tudja mérni a veszteség nagyságát és értékelő világosságával ki tudja jelölni dr. PetrojKálmán helyét a város történetében. Temetéséről lapunk zártáig még nem történt intézkedés. r Átmenetileg kinevezik a vármegyei és városi tisztviselőket A belügyminiszter fontos javaslata Dr. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a képviselőház keddi ülésén törvényjavaslatot nyújtott be a vármegyei, városi és községi tisztviselők alkalmazásáról. A törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedésétől kezdődően a törvényhozás további rendelkezésig, legkésőbb azonban 1937 december 31-éig a fizetési osztályba sorozott és a fennálló szabályok szerint választás útján betöltendő Vármegyei, városi és községi tisztviselői állásokat, valamint a kezelői fizetéssel egybekötött, választás alá eső községi irodai tisztviselői állásokat kinevezéssel kell betölteni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a vármegye, a város vagy a község által fenntartott közintézményeknél (intéze- ményeknél, üzemeknél, stb.) rendszeresített választás útján betöltendő állásokra. A fentebb említett állások közül a vármegyei tisztviselői állásokat, továbbá — a kezelőhivatali állások kivételével — a városi tisztviselői állásokat, végül a községi (kör) jegyzői állásokat a belügyminiszter; a városi kezelő hivatali állásokat a po lgármester, a nagy- és kisközségi állásokat — a községi (kör) jegyzői állások kivételével — az alispán tölti be. A belügyminiszter a községi (kör) jegyzői állások betöltését rendelettel az alispán hatáskörébe utalhatja. A javaslat rendelkezései értelmében kinevezett tisztviselő megbízatásának tartama, valamint egyéb szolgálati viszonyai, úgyszintén fegyelmi felelőssége szempontjából olyan tekintet alá esik, mintha alkalmazása választás utján történt volna. A javaslat rendelkezései szerint kinevezett tisztviselőt — az'alispán és a törvényhatósági jogú város polgármesterét kivéve — a közszolgálat érdekében vagy a tisztviselő kérelmére azonos minőségben más állomáshelyre át lehet helyezni. Az áthelyezés joga az állás betöltésére jogosult hatóságot illeti. Azt a tisztviselőt, aki az áthelyezést nem fogadja el, nyugdíjazni kell, .illetőleg a reá irányadó szabályok szerint végkielégítéssel vagy anélkül a szolgálatból el kell bocsátani. Ezek a rendelkezések a törvény- javaslat törvényerőre lépése időpontjában alkalmazásban álló vármegyei, városi és községi tisztviselőkre is kiterjednek. A törvényhatósági bizottság afó- szolgabirák áthelyezésére vonatkozó jogkörét e törvényjavaslat törvényerőre emelkedésétől e törvény hatályának tartama alatt nem gyakorolhatja. A tisztviselőnek, ha áthelyezése nem saját kérelmére történt, átköl- tözködési illetményekre van igénye. Az áthelyezett tisztviselőnek korábbi szolgálati helyén eltöltött szolgálati idejét a magasabb fizetési osztályba vagy fokozatba elő- lépés szempontjából úgy kell tekinteni, mintha az uj szolgálati helyén töltötte volna el. A betöltésre kerülő tisztviselői állásokra rendszerint országos pályázatot kell hirdetni. Pályázat hirdetését mellőzni lehet, ha azt az állás betöltésére jogosult hatóság a közszolgálat érdekében szükségesnek nem tartja, vagy ha a közszolgálati érdek az állás sürgős betöltését kiváDja. A pályázati hirdetményt a Budapesti Közlönyben és az állomáshely szerint illetékes törvényhatóság hivatalos lapjában kell közzétenni. A közellátási miniszter érdekes nyilatkozata a gazdák Jutalmazásáról és büntetéséről Lossonczy István m. kir. köz- ellátásügyi miniszter az egyik köz- gazdasági szaklapban hosszabb cikket írt az új termelési rend és a közellátás kérdéseiről. A miniszter cikkében többek között a következőket írja: A korszerű hadviselés, amely fegyverei közül nem nélkülözheti a gazdasági hadviselés eszközeit, nagy követelményeket támaszt az ország gazdasági életével szemben. A háborús gazdasági feladatok közül biztosítani kell a hadsereg ellátását, a hadfelszerelési ipar termelésének folytonosságát, sőt fejlődését és gondoskodni kell a hátország, a belső front ellátásáról is, olyan értelemben, hogy a lakosságnak az a része, amelyik nem fegyverrel a kezében harcol, olyan ellátási helyzetbe kerüljön, amely lehetővé teszi a szükséges legnagyobb fokú erőkifejtést is. A front szilárdsága megköveteli, hogy az ország minden rétege, a lakosság minden egyes tagja egyformán viselje el mindazt az áldozatot, amelyet a háború következtében vállalnia kell. Ezt az áldozat- vállalást megkövetelik tőlünk azok, akik az ország határain kívül harcolva életüket minden pillanatban kockára teszik, de megköveteli a magunk lelkiismerete is. A közellátás biztosítása megköveteli, hogy mindazon termelői rétegek, amelyek munkájukkal a feladatok megoldását elősegítik és megkönnyitik, a háborús idők közepette fokozottabb felelősséggel vegyenek részt a termelésben. A magyar gazdaközönségnek, amely az ország legnagyobb és legfontosabb hadiüzemének tulajdonosa, irányítója vagy munkása, legfontosabb kötelessége, hogy megfelelő termeléssel biztosítsa az ország közélelmezését, mert fizikailag csak úgy állíthatunk fel követelményeket a munkással, az iparossal és a szellemi munkással szemben, ha az élelmezéshez szükséges táplálékot biztosítjuk számukra. Közellátásunk eddigi rendszere a kenyér- és zsírellátást nagyjából biztosítani tudta. A jövőben olyan intézkedéseknek megvalósítására törekszünk, amelyek a kisebb-nagyobb akadályokat és zökkenőket lehetőleg megszüntetik és biztosítani tudjuk az állandóságot az ellátásban és a fejlődést a termelésben. Az igazsághoz híven, megállapíthatjuk, hogy a közellátás rendjének biztosításánál sok olyan intézkedés volt, amely nem váltotta be teljes egészében a hozzáfűzött reményeket. Új utat kellett tehát keresnünk, hogy a termelés és az ellátás kérdését összehangoljuk. A kiindulási pont az, hogy minden gazdának kötelessége azt termelni, amire az országnak múlhatatlanul szüksége van. Ha ez megtörtént, akkor az ország lakossága munkáját nyugodtan végezheti, hiszen ellátása biztosítva van, viszont a közellátás irányítói is nyugodtak lehetnek, mert tudják azt, hogy a szükségesek rendelkezésükre fognak állam. A gazda tehát előre tudja, hogy mi az a mennyiség, amelyet termelnie és beszolgáltatnia kell s ez feltétlenül hozzásegíti őt ahhoz, hogy termelői tevékenységét a rendes gazdálkodás keretein belül nyugodt lelkiismerettel végezhesse. A- mit az előirt mennyiségen felül termel és a közellátás rendelkezésére bocsát, azért jutalomban részesül. Az új termelési rend ösztönzőleg kíván hatni a termelésre, amelyek mellett biztosítva láthatja a gazda munkája és áldozata eredményét. A kataszteri tiszta jövedelem alapján megállapítandó gabonabeszolgál- tatási kötelezettség nem jelent a jelenleginél nagyobb megterhelést a gazdára. Amikor azonban jutalmazzuk azokat a szorgalmas gazdákat, akik, felismerve a nemzet érdekeit, segítségünkre sietnek, — ugyanakkor büntetni fogjuk azokat,
