Eger - hetente négyszer, 1942/2
1942-10-10 / 160. szám
2 EGER 1942. október 10. A honvédelmi minisztérium csoportfőnöksége részletesen foglalkozott az úgynevezett belső irányfényekkel, tehát azokkal a fényekkel, amelyekkel az elsötétítés, sót riadó idején is a lépcsóházakat, folyosókat és a közlekedésre használt udvarrészeket nemcsak lehet, de kell is világítani. A belső irányfények lépcsőházak, folyosók és olyan udvarok megvilágítására szolgálnak, ahol éjjel is közlekednek. A belső irányfény alkalmazásánál a leglényegesebb az, hogy a fényforrást, tehát magát a lámpát a fényt egyáltalában át nem bocsátó ernyőkkel kell körülvenni és csak lefelé, a folyosóra, a lépcsőre, vagy az udvarra juthat át ernyözésen keresztül gyenge, derengő fény. Nagyon lényeges az, hogy még a gyenge, derengő fény se jusson függőleges falakra. Derengő fény olyan fény, amely nem öt el élesen a környezettől és amelyik legfeljebb csak 50 méterig látható. Bármennyire ernyözött zseblámpát sem szabad használni légiriadó alatt, tehát akkor sem, amikor a belső irányfények égve maradhatnak. Ez a rendelkezés különösen figyelemreméltó és jól meg kell jegyezni mindenkinek. A kézi zseblámpa fénye mozgékony, míg az iránylámpa fénye állófény. Támadásnál pedig semmiféle mozgófényt nem lehet tűrni. A lakások fűtése Mi történjék riadó alatt a kályhák tüzével? Logikusan kérdezték ugyanis sokan, hogy a kéményekből kiszálló, sokszor erősen világító füst megtűrhető-e különösen riadó alatt. A honvédelmi minisztérium csoportfőnöksége ebben a kérdésben is világos utasítást adott s kijelentette, hogy & kályhákkal riadó alatt nem kell és nem is szabad csinálni semmit. Ugyanis a leoltás vagy a tűz kiszedése nemcsak hosszadalmas, de veszedelmes is s különösen a tűz kiszedéséből nagyobb bajok is származhatnak, mert könnyen tűz keletkezhetik, ami sokkal nagyobb baj, mint a kéményekből kivillódzó fást. Ezekből a rendelkezésekből is látható, hogy a minisztérium nem kíván lehetetlent, nem akarja megállítani az életet és fölöslegesen terhelni az embereket az elsötétítés kétségtelenül kellemetlen tényével, hanem csak gyakorlatilag célszerű és megvalósítható óvintézkedéseket követel. TÁBORI levelek A felszabadított orosz földről Egriek találkozása a Don mellett Orosz front, 42. IX. 27. Valahonnan a Don mentéről egriek feledhetetlen találkozásáról számolok be mostani levelemben. Barátságos szeptemberi est volt. A hold bájosan mosolygott, mintha nem az orosz hullákkal és nyögő sebesültekkel borított csatatérre, hanem májusi virágos réteken szerelmes leányokra bámulna huncut- kodva. Ezüst fénybe borította lakóhelyünket, a fenékig lebombázott várost, amelyet régészeti kutatás színhelyének is lehetne elgondolni a holdfénynél. Összeomlott és félig rombadőlt emeletes házak vetnek kísérteties árnyékot. Távolabb romtemplom ép kupolája ragyog, tetején aranyozott kereszt szikrázik vissza a holdra. Ha valaki betekint kétemeletes lakóházunk földszintes ablakán, a Göncölszekeret látja az első és második emeleten keresztül, mert valamelyik kedélyes bomba ledobta a tető nagyrészét és feleslegesnek találta az emeletek meny- nyezetét, padlóját. Egész napi kemény elfoglaltság után fáradtan indultam hazafelé, de üdítő volt a fényes este csendje, ragyogása. Jól esik ilyenkor megállni a romfalak tövében, mozdulatlanul bámulni az égre és elfelejteni egy pillanatra mindent, ami front, ami háború, s otthon járni gondolatban, Egerben. A hold, a csillag olyan jó gondolatvezetó, líra ébred a szívben, fűtöttséget érez a lélek és veletek vagyunk, szinte beszélgetünk haza, hozzátok ilyenkor. Egyszerre azonban távolról mély, szaggatott búgás kezdődik. A hangulatos csendben pokoli ököllel belevág néhány robbanás, megremeg a föld, a házak romfala. Valahová mélyre hulla lélekben Eger kedves képe és itt vagyunk újra, ahol valóban vagyunk és nincs idő könnyű ábrándozásra, mert éjjel és nappal hajt, sarkal a tudat, hogy a szép és kemény kötelességet, amit reánkruházott a Hadúr és édes hazánk, felelősségérzettel és minden időben teljesítenünk kell. Előttünk a front vonalában felvillan az ágyúk tüze, tompán mordulnak a nehéz lövések. Lelkesítő hang ez, tudjuk mindnyájan és tudja már az egész világ, hogy a magyar tüzérség mindenkit bámulatba ejtő, tökéletes fegyvernem, lövései pontosan találnak a célba. A távoli szaggatott zúgás, a szovjetrepülőgép ismerős hangja közeledik. A holdsugárnál is fényesebb és vakítóbb a fényszórók csóvája, ahogy tőrölgetik az égboltot, hogy rávilágítsanak a közeledő bombázóra. Nem is kell sokáig várni, már benne is van a fényszórók villájában a muszka gép. Újabb fényszórók vetítik oda kápráztató sugaraikat. A szovjetgép teste fehéren ragyog a fénynyalábok találkozási központjában. Iparkodik szabadulni, mint a befogott hal a hálóból. De már úsznak-kúsznak fölfelé, hozzá a színes tojások, a gépágyúk nyomjelző lövedékei. Hangzik a légvédelmi tüzérség lövegé- nek gyors kattogása. Megmordul fenyegető hangon a boforsz is, a nehezebb légvédelmi ágyú. Lövedékeink erős dörrenései ropognak fenn a magasban. A szovjetgép megriad, nem mer közelebbi tűztávolságra jönni, mert látja, hogy biztos veszélybe rohanna. Hirtelen fordul és kereket old, közben terhének és menekülésének könnyítésére megszabadítja magát négy bombától. A vaktában leeresztett bombák ártalmatlanul reccsennek a puszta mezőn. Légvédelmi tüzéreink bosszankodnak a szovjetgép menekülésén. Ha közelebb jön a vöröscsillagos gép, újabb győzelmi jellel büszkélkedhetne holnap a löveg. A történelemben bizonyára ragyogó sorok örökítik majd meg a magyar légvédelmi tüzérség páratlan tudását, pontos célzását és biztos találatát, de nem utolsó sorban tüzéreinek félelmetes bátorságát. Én nem adhatok közelebbi adatokat, számokat, de hadijelentéseink, melyek C3ak később jutnak ki ide mihozzánk, bizonyára ismertették már veletek, mennyi szovjet repülőgép esett a mi légvédelmi tüzérségünk menthetetlen zsákmányául csak a legutóbbi harcoknál is. Ilyen kis epizódjai voltak a kedves szeptemberi esetnek, mikor lelkendezve jön hozzám egyik idősebb egri bajtárs: — Átvételről jövök és képzeld ki van itt, egy egri tiszt. Tizenhárom nappal ezelőtt indult otthonról. Itt tölti az éjszakát és holnap este indul vissza. Azonnal kocsiba ültünk, felkerestük Tivadart és behoztuk szállásunkra. Megöleltük, mintha Egert az otthont ölelnénk személyében, körülvettük kérdéseinkkel, mi van, hogy van otthon. Alig bírta tüdővel a választ. Magyar és egri szívvel igyekeztünk mindent nyújtani neki, amit tudtunk, élelmet és szállást. Természetesen nem adhattuk itt a Korona kényelmét és Unterreiner János bátyánk gazdag konyháját, de Tivadar meg volt elégedve. Nem is sokat törődött étellel, szállással, minden gondja az volt, vájjon találkozhatna-e Ervin öccsével, aki már régen itt harcol és lovagkereszt is ékesiti mellét. Gyorsan ősz- szeszedtük minden tudományunkat, latbavetettük minden ismeretségünket és összeköttetésünket és megtudtuk Ervin alakulatának tartózkodási helyét. Áldott jó gyerekek a telefon honvédéi. Már éjjeli szállásunkon voltunk a Miskolczy Pista által alapított „szállóban“, mikor örömmel szaladt hozzánk telefon- ügyeletünk küldönce: — Hadnagy ur, megkaptuk az összeköttetést. Átadtuk az üzenetet és válasz is van. A vendég hadnagy ur öccse holnap délelőtt biztosan itt lesz. Jól átaludt éjszaka után nappali lakásunkon költöttük vendégünkkel a katonás reggelit. Tivadar sietett elintézni szolgálati teendőit és dél felé tanúi voltunk a könnyekig megható jelenetnek, amikor testvér a testvérrel a Szerencs is véletlenek egybekapcsolódása következtében egy harcoló hadsereg frontjának tömkelegében összetalálkozott. Ahogy ezek megölelték egymást, mi is megilletődve álltunk mellettük. Az apára gondoltam és most jobban megértettem, mint azelőtt otthon, miért imádkozik az öregur olyan mélységes áhítattal a minoriták templomában. És egy édesanyára gondoltam, aki most két remek fiúért aggódik féltő anyai szeretettel, mikor keletibe néz a Don felé, s a többiekre, az asszonyra, menyasszonyra gondoltam, akik őket hazavárják. Mint szemeink előtt végbemenő csodát, olyan lélekkel álltuk körül ezt a találkozást. Ervin ! Tivadar! A lelkűnkbe öleltük mi is mindkettüjüket. Sajnos, délután búcsúznunk kellett. Ervin visszament szolgálati helyére, dicsőséges szép feladatának további teljesítésére. Tivadar pedig elindult jólvégzett feladatának elvégzése után hazafelé. Viszi, mint a felhő, mint a hold, vagy a Göncölszekér, az üzenetünket, szeretetünket, a szívünket Eger felé. Érkezzék szerencsésen. (—n—r) Korszerű könyvtár kötetei kaphatók az könyvkereskedésében Helyes táplálkozás . . 60 fill. Rádió-káté ..........................60 „ M ilyen idő várható? . 60 „ OTI—MABI útmutató . 60 „ Gyümölcstermesztés . . 80 „ A műtrágyázás ábécéje 80 „ Hogyan világítsunk ? . 100 „ Hogyan mossunk? . . 100 „ Baromfitenyésztés . . 100 „ Len- és kendertermesztés 100 „ * Agyvérzésre hajlamos idősebb embereknek, akiknél igen fontos, hogy erőlködés nélkül mindennap könnyű bélürülésük legyen, a természetes „Ferenc József“ keserűvíz — reggel éhgyomorra egy kis pohárral b évévé — gyakran a lehető legjobb szolgálatot teszi. Kérdezze meg orvosát! — Üvegpénz Amerikában: (MN) Zürichből érkező jelentések szerint az Egyesült Államokban kísérletek vannak folyamatban az üvegnek pénzérmek készítésére való felhasználására. Amerika a kísérlettől jelentős fémmegtakaritást vár.
