Eger - hetente négyszer, 1942/2
1942-09-12 / 144. szám
1942. szeptember 12. EGER 3 Ón inúsolya ~ elővillantja jólápolt fogait — legfiatásosdbb fiódttő- eszkőzeink egyike. Ezt a biztonságot csupán egy ODOL-ápolta szá/ nyujt/a. O DŐL- fogpép alaposan tisztítja a fogak közötti részt is, megöli a bomlasztó baktériumokat, az üdeség és az ápoltság természetes érzését biztosítja. Szájának kellemes illatú és egészségűggi védelméről az ODOL-fogpép gondoskodik. kv fog pép MAGYARORSZÁG! ODOLMŰVEK R. T. BUDAPEST gasabb iskolai képesítést lehetetlenné tették számukra. Az iskolákat és főiskolákat csak a bolseviki szempontból megbízhatónak talált elemek járhatták végig. Egyetem helyett mindenütt az úgynevezett insztitut ^szolgálta a főiskolai képzést és itt orvosi, tanári, mérnöki stb. diplomákat adtak. Az orosz szovjet insztitutjaiban két évi tanulmány után az orvosnövendék kijöhetett az életbe és mint felcser működhetett csekély tudásával a közegészségügy rendbehozásán. Maga az orvos itt is öt éven át végezte tanulmányait és kórházi gyakorlat is szükséges volt ahhoz, hogy működését megkezdhesse. 'Az újabb nemzedékek ifjúsága az egész országban igen nagy számban lepte el a főiskolákat. Mindenki igyekezett magasabb szellemi képesítés megszerzésére, hogy minél jobban elhelyezkedhessék a szovjetben rendelkezésre álló hivatalos helyeken, az állam szolgálatában. Tanítónők, tanárok, mérnökök, orvosok, orvosnők, gyógyszerésznők szinte elképzelhetetlen nagy számban szolgálták a bolsevizmust és aki messziről nézte ezt a rendszert, azt hihette, hogy a bolsevizmus két marékkai szórja a műveltséget, a magasabb szellemi tudást és a szakképesítéseket. Ámde a kommunizmus kultúrája éppen olyan volt, mint az építkezése. Hazugság volt a fundamentuma, hazugság volt a falazata és a tetőzete is. Az orvosok nagy része rongyos és piszkos, nem tartja be az elsőrendű higiéniai követelményeket sem. Sokkal találkoztunk közöttük, akiknek nem hittük el, hogy valóban orvosok. Láttunk tanítónőket, tanárnőket, mér- nöknöket, akikről öltözetük, tisztálkodásuk után és műveletlen beszédmódjuk, udvariatlan, modortalan viselkedésük után soha nem gondolMint az „Eger“ 1872. évi 7. számában írja az 53. lapon, az egri bort a fentebb említett díszlakomán fogyasztották el s „egy toasztban az egri küldőről is megemlékeztek. Majd a következő szám 63. lapján így ír e tárgyról: „ . . nekünk is volt alkalmunk az ajándékozó ur szívességéből — megízlelni, s a kitűnő nektár jellemzésére legyen elég annyit mondanunk, hogy néhány cseppjének élvezése is teljesen meggyőzött bennünket az egri bornak amaz elragadó, lelkesítő szelleméről, mely a múltban őseinknél az egri vár védelmében kitüntetett vitézi tettekben, — a jelenben pedig íróinknál nyelvünk és irodalmunk ünnepelt vezére, valamint a többek közt az „egri törökvér “küldője üdvözletére elmondott eszme- dus toasztokban nyilvánult.“ Az „Eger“ egyébként előző számában úgy emlékezik meg Joó Jánosról, mint aki: „ . . szorgalmas munkatársunk, városunk egyik legtevékenyebb polgára és kitűnő bortermelő.“ hatnánk, hogy az európai értelemben vett egyetemi, vagy főiskolai műveltséggel bírnak, sőt a mi polgári iskoláink műveltsége is nagyobb társadalmi csiszoltságot, tisztaságot és jobb modort nyújt a tanítványoknak. Piszkos körmű orvosokat, mosdatlan tanítónőket és féreggyanús öltözékű mérnököket pedig sehol Európában nem igen termelnek a főiskolák és egyetemek. A háború pedig nem lehet mentsége annak a sok szennynek és piszoknak, amit láttunk a szovjetműveltségű és képesítésű „intelligencián“. Az elemi iskolától kezdve tanítottak a szovjetben mindent, amit csak a tudományosság leple alatt, a természettudomány mezében tanítani lehetett, csak Istenről és a vallásról nem tanították azt, amit más népeknél tanítanak és tanulnak. Bármit beszélnek most Londonban a megszorult bolseviki követek és miniszterek, tény az, hogy a szovjet hivatalosan tagadta Istent, elítélte és kinevettette a vallásos érzést. A hivatalos könyvek, tankönyvek és maga az általuk fölnevelt kommunista ifjúság, bizonyítják ezt a szemünk előtt. Iskolai és községi, vagy egyesületi könyvtárakban a könyvek és tankönyvek irdatlan tömege hirdette ennek a szerencsétlen ifjúságnak, hogy „Nincs Isten, a vallás csak ostoba babona a kapitálizmus országaiban és a fasiszta államokban, nincs lélek, nincs szellemi élet, csak természet van.“ Ehhez a minden káromkodásnál bűnösebb istenkáromláshoz az is hozzátartozott még a tanításban és nevelésben, hogy a fiatalságot „komszomol“-ban tömörítették, ami rövidített neve az Ifjúság Kommunista Szövetségének, persze orosz nyelven. Ebben a szövetségben dicsérték és jutalmazták, kitüntették a legvallásellenesebb, legistenteleHa már az egri bornál tartunk, említsük meg azt is, hogy Barta- kovics Béla érsek Jósika Miklósnak is gyakran juttatott az egri kadarkából. Mikor a magyar regény úttörője számkivetésben élt Brüsszelben, majd Drezdában, érsekünk többször megörvendeztette az egri hegy levével. Sőt anyagi segítséget is nyújtott neki, hogy folytathassa regényírói munkásságát. Az a jövedelem ugyanis, amelyet feleségének Podmaniczky Júliának csipke-boltja hozott, nem volt elegendő a termékeny író gondtalan megélhetésére. Innét, Egerből, nyúlt tehát feléje a segítő kéz, amely azonban nem akarta, hogy megtudja a bal, ami jót tesz a jobbja. Hála legyen a nagy érsek segítő kezének, hogy lehetővé tette a Hat Uderszky leány, Jő a tatár, a Második Rákóczy Ferenc, Egy magyar család a forradalom alatt stb. című regényeinek megjelenését... Hiszen ezekben is ott forr „lánglelke Dobónak“ az „egri török vér.“ De — és ezt talán már előbb nebb gyermekeket, az utóbbi években pedig már azokat is üldözni kezdték, akiknek szüleiről a gyermek révén megtudták, hogy istenhívők. A régi világból maradt szerencsétlen szülők kénytelenek voltak saját gyermekük előtt is titkolni vallásos érzelmeiket, imádságukat, mert a gyermek a „kom- szomol“ nevelésének hatása alatt nemcsak kigúoyolta volna, hanem fel is jelentette volna őket a vallás és az istenhit miatt. kellett volna megírnom — Petőfi Sándor is nem egy versében emlékezik meg az egri borról. Mikor 1844-ben február derekán Debrecenből Pestre tartott egy szörnyű nélkülözésekkel teli tél után és vékonyka ruhájában gyalogolt sok-sok mértfóldet; s mikor csak a tarsolyában lévő költeményfüzet kiadhatásának reménye melegítette nagy szívét: „Eger mellett“ című költeményében ezt írja: „Hol jó bort érezek, betérek; Ne térnék hát Egerbe ? Ha ezt a Tarost elkerülném, Az Isten is megverne . .“ Be is jött hozzánk, illetve Tár- kányi Bélához, aki akkor már neves költő volt s a Kisfaludy Társaság 1843. évi jutalomtételei közül díjat nyert „Az életből“ c. munkájával. De nem csak látogatás volt a szándéka, hanem egy kis útra- valót is szeretett volna kapni, amint február 18-án a papnevelő kapusánál megirt levele bizonyítja: ... Igen fogok örülni Önt megismerhetni, bár jöttöranek más indoka is Síé Azzal is számoltak bizonyára a vörös állam szellemi vezetői, vagy jobban mondva: ördögi vezetői, hogy az emberi lélek istenhit nélkül, a vallás és valláserkölcs nélkül menynyire üres és sivár marad és terméketlen, lelkesedésre képtelen. Nagy kíváncsisággal kutattam, mit helyeztek hát a lelkekbe, a mindenütt egyformán érző emberi szívekbe az Isten helyére. Nem volt nehéz megtalálni a vallás helyébe kitalált lelki „pótanyagot.“ van . . . Nagyon megszorultam . .. legyen Ön szíves nekem útravalót szerezni, mellyel Pestig mehetek. Ne ütközzék meg a quasi parancsoló hangon, de — bár nagy szükségben vagyok, — nem koldulok..“ Meg is kapta a támogatást és Pesten is nagy segítséget nyert Tóth Gáspár magyarszabó mestertől úgy, hogy kiadhatta „Összes költeményei“-t. Három napos egri tartózkodása alatt született egyik leggyönyörűbb költeménye, az „Egri hangok“, melyből az egri borra vonatkoznak e sorok: „Itt benn ülök a melegben, Környékez sok jó barát, Töltögetve poharamba Egri bércek jó borát. Jó barátok, jó borocska: Kell-e más? Kebleinkben a kedv egy-egy Óriás.“ * Egyelőre ennyit az egri borral kapcsolatos irodalmi és költői termékekből. Breznag Imre.
