Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-08-21 / 131. szám

2 E <3 E E 1942. augusztus 21. A gyász híre Egerben A kormányzóhelyettes halálának híre Szent István napján, a déli órákban terjedt el Egerben. A vá­ros közönsége nagy megdöbbenéssel tárgyalta a hírt és az ünnepi lobo­gókat a középületeken és a házak ormán lassan felváltották a gyász­lobogók. A vármegye részvéte Dr. Hedry Lőrinc főispán csütör­tökön délután a következő táviratot intézte a föméltóságú kormányzó úrhoz: „Föméltóságú vitéz Nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Urnák, Budapest. Hevesvármegye népének és tör­vényhatóságának bensőséges együtt­érzésével tolmácsolom mélységes részvétünket a mérhetetlen gyász­ban, amely Fóméltóságodékat és nemzetünket sújtotta. Á Mindenható fogadja el a hősi áldozatot orszá­gunk jobb jövőjének váltságául. Hódolatteljes tisztelettel a vármegye közönsége nevében: dr. Hedry Lőrinc főispán“. i»Nii>Nii>»iiieiii»i»w»>Nw»))i»i»>Ntiwiieiiwiiiwiiwiiwiwii)eiiieiiiwiiw)iwwiwiiwi«>iiiwiiwi Szent István ünnepe Egerben Az érsekfőpászíor érseki jubileumát Szent István napján ünnepelte a város népe Eger, augusztus 21. Szent István ünnepén mélységesen hivő lélekkel vett részt a város népe a szertartásokban, amelyek az első szent királyra emlékeztettek, ugyanakkor szívének közvetlen me­leg szeretetével és fiúi hódolatával fordult Szmrecsányi Lajos dr., érsek, pápai trónálló személye felé, aki most töltötte be harmincadik mun­kás esztendejét az egri egyház­megye érseki székében. A délelőtti ünnepségek & jubileum jegyében folytak le. Reggel 9 órakor ünnepélyes hála­adó szentmise volt a főszékesegyház­ban, ahol a főpásztor életéért, mun­kájának sikeréért imádkozott a hí­vek serege. A bensőséges és áhíta- tos hangulatot Frindt Jenő apát, kanonok szentbeszéde juttatta méltó kifejezésre, aki lelkes szavakkal méltatta a főpásztor egyéniségét és munkásságát, különösen megemlé­kezvén azokról az eredményekről, amelyeket apostoli munkálkodása a hit terjesztése és megerősítése te­kintetében ért el. Honvédeink odakint Szent István apostoli munkáját folytatják Délután 4 órakor ünnepélyes kör­menet indult a város fellobogózott útvonalain a várba, a szentistváni alapítású székesegyház romjai közé, ahol Szentgyörgyi József rektor- kanonok emlékezett meg az ünnep nagy jelentőségéről a jelen törté­nelmében. Beszéde elején a gyász és rész­vét hangján emlékezett meg a nem­zetet ért súlyos csapásról.- Minden magyar ember — mondotta — mindnyájunk min­den gondolata messze-messze jár mostanában, valahol Oroszországban, ahol féltve, remegve és imádkozva kíséri lelkünk félelmetes küzdel­meiben a magyar honvédet. Legna­gyobb nemzeti ünnepünkön legelső imádságos gondolatunk oda száll­jon most ezekről a történelmi hal­mokról, ahonnan a legelső magyar ember, Kormányzónk fiának hősi halálhírét hozták a rádió hullámai. Mélyen megdöbbent magyar lelkünk hűséges együttérzése, őszinte rész­véte és gyásza enyhítse az országló gondjaiban lesújtott édesapának annyi sok más magyar apával és anyával közös fájdalmát. A következőkben rámutatott arra a szónok arra, hogy ahol most sors­döntő csaták dúlnak, ott a magya­rok őshazája volt, ahonnan a ma­gyar nép is mint a keresztény Nyu­gatot fenyegető szilaj pogány nép jelent meg a történelem színpadán. Szent István műve volt, hogy a magyar keresztény lett; az európai kultúra rombolói annak hordozására jelentkeztek és Krisztus országa sok mérfölddel tolhatta előbbre ke­let felé határait. — A mai körülmények között is folytatnia kell a nemzetnek Szent István apostolkodó munkáját, mint ahogy folytatják honvédeink, akik a pogányságot nemcsak fegyverük­kel, hanem a szivükből fellobbanó szentistváni keresztény hitnek a tüzével is irtják. Meghatva olvas­suk azokat a leveleket, amelyekben leírják lelkűk megborzadását a po­gányság nyomába járó nyomorúság és állati sors felett. Könny szökik a szemünkbe, amikor olvasunk bttz- góságukról, ;hogy szedik rendbe a bemocskolt templomokat, hogyan építenek oltárokat, hogy a szent­misében visszaadják annak a sze­rencsétlen népnek száműzött Istenét. Egyszerű honvédek keresztelik meg az éhségtől, piszoktól és s férgek­től halálra kínzottakat, nemcsak kenyerüket, élelmüket osztják meg az éhhalállal küzdő páriákkal, hanem megosztják velük lelkűk­nek a hitét és hitüknek vigasz­taló, éltető balzsamát is. Ez az igazi apostolkodás, amely még ellenségét is keblére tudja ölelni. — Szent István apostolkodását folytatni kell itthon a belső fron­ton is. Apostolkodó munkánknak itthon a belső fronton elsősorban a nemzet testét építő magyar családi életnek a szentistváni alapokra való visszahelyezésére kell irányulnia. Szent István ebben örökre felemelő példát hagyott a maga családi ott­honában, amelybe minden alattvalója úgy tekinthetett bele, hogy onnan buzdulást és bátorításb merítsen. — Apostolkodásunknak továbbá a nemzeti lélek felerősítésére kell irá­nyulnia. A megpróbáltatások a leg­zavarosabb gondolatok befogadására tették képessé a népeket Szent Ist­ván korában is. Amikor a Krisztus •utáni ezredik évben a világ végét várták — ennek a beteges lelkü- letnek a rémét használták fel a ra­jongók eltorzított vallási gondola­tok terjesztésére, a lelki ellenállás leszerelésére s ezen keresztül az általános társadalmi felfordulás be­vezetésére. Napjainkban megismét­lődik az ezredik év fordulóján je­lentkezett csodavárás és beteges lelkülettel hirdetett messiáslátás. Szörnyű lelki láz hatalma alá ke­rültek a népek, amely a lelkeket mélyen megalázza, a vallástalanság- ból vallást, az istentagadásból hi­tet, az erkölcsi züllöttségból élet­szabályt formál. — Hallja meg hát minden ma­gyar ember az isteni szót: Ha mond­ják nektek, íme a pusztában va­gyon, ki ne menjetek; ime a rej­tekhelyeken, ne higyjétek, hanem csak a szentjeiben jelentkező Krisz­tusra hallgassatok. — Hallja meg minden magyar ember a történelem tanítását, hogy amint az egyház Péterre, mint kő­szálra épült, úgy Magyarországot Szent Istvánra, mint szegletkőre építette a Gondviselés. Aki elsza- szakad Pétertől, elszakadt az Egy­háztól is és aki elszakad Szent Istvántól és elhagyja az ő hagyo­mányait, az elszakad a magyarság­tól és az igazi kereszténységtől is. — Pezsdüljön fel bennünk nem­zeti apostolunknak szent buzgalma, legyen minden magyar hajlék az imádság háza, ahonnan tömjénfüst gyanánt száll az imádság az ősi magyar haza földjén küzdő honvé­dekért. Legyen életünk középpontja az istenháza és legyünk rajta, hogy ne tátongjanak még vasár- és ün­nepnapokon is temlomaink, amikor odakint honvédeink vérükkel szen­telik fel a bemocskolt, elhagyott templomokat. A nagyhatású beszéd után a hí­vek áhítatos könyörgése fejezte be az egri Szent István-ünnepet. Mit adjunk honvédeinknek? Oroszországban szélsőséges kon­tinentális időjárás uralkodik, ami­ből ránk nézve a legszokatlanabb és legfenyegetőbb a tél. Hónapokon keresztül 30—40 fok hideg uralko­dik, hófúvásokkal és hatalmas sze­lekkel váltakozva. Azokra, akik az időjárásnak ezt a szeszélyességét nem ismerik, az orosz tél katasz­trofális lehet. Mindannyiunk előtt ott lebeg Napoleon téli háborúja, mely ezrével szedte az áldozatokat és mondhatni puskalövés nélkül pusztította el a francia hadsereget. Az orosz nép évszázadok folytán kitanulta, hogyan lehet védekezni a tél kegyetlensége ellen s így vá­lasztotta meg ruházatát, alakította át életmódját télen, az időjárásnak megfelelően. Ha oroszokat látunk téli öltözet­ben, önkénytelenül az a vélemé­nyünk, hogy a ruhájuk nagyon rosz- szul van szabva, a bunda pedig esetlenül nagy. Pedig a hideg el­leni védekezésnek legegyszerűbb módja, s talán a legcélszerűbb módja is a bő, laza öltözködés. A test felmelegiti a levegőt maga kö­rül, ez a meleg levegő megreked a ruha redőiben és védő meleg réte­get létesít a test körül. Minél több ráncban van a ruha a test körül, annál melegebb. Fokozza a meleg­séget az, hogyha a nyílások körül, kézfejnél, nyaknál, lábnál beszűkül, tehát nem engedi, hogy a meleg levegő kihúzódjék a ruhából. Milyen lehet tehát az öltözködés ? Vegyünk alsóruhát, ez legyen bő, likacsos, puha anyagból, kötve vagy horgolva, esetleg lazán szőve. A merev, kemény vászon nem mele­gít. Elszorítva a testen sehol sem Jegyen, mert akkor a vérkeringést akadályozza, főleg tehát a kéz- és lábfejnél ne legyen szoros, csak ép­pen a testhez simuljon. A felsőruha is legyen puha, ritka szövésű, ne szorítson sehol. Jó, ha a nyak jó magasan gombolódik, a kabátujjak és a nadrágszárak csuklónál, illetve bokánál beszűkülnek. Felsőkabát­nak legmegfelelőbb a bunda, belül prémmel, mert itt is a szőrzet kö­zött megreked a levegő és felmele­gíti a testet. A, prém fölé legmeg­felelőbb, ha szél- és esőálló vitorla- vászon réteg kerül. Ez nem engedi átfújni a szelet, tehát a test által felmelegített levegő nem távozhat el, a test nem tud lehűlni. A fej védéséhez legalkalmasabb a szőrrel bélelt bő sapka, vagy kucsma. Minél többet fedjen el a fejből, csak éppen a legszüksége­sebb rész maradjon szabadon, szem, fül, orrnyílások. 1914—18-ban sok hósapkát kötöttek, de ezek nem váltották be a hozzájuk fűzött re­ményeket, mivel rosszul alkalmaz­ták azokat. Porózus, kötött, vagy horgolt gyapjúanyag szélben nem tarja a meleget, mert a szél átfúj rajta, az esőt pedig beszívja. Tehát az akkori típusú hósapka csak ab­ban az esetben használható, ha egy külső szél és vízhatlan réteggel bo­rítjuk. Ne legyen ennek a sapkának redője, gyűrődése, mert a hó meg­fekszik benne, megolvad, jéggé fagy és nagyobb kárt okozhat, mint amennyi meleget tárolna. A sapká­nak legmegfelelőbb a jó, vagy kívül- belül prémes kucsma, fülig behúzva. Itt is az a fontos, hogy bő legyen»

Next

/
Thumbnails
Contents