Eger - hetente négyszer, 1942/1

1942-06-13 / 93. szám

2 E G E S 1942. június 13. tések és a megvalósítható komoly tervek közötti különbséget. A tettvágy és a jóakarat az, ami a politikai tevékenységhez vonzza a fiatalt. Úgy keringenek a politi­kai elméletek között, mint az éji bogár a lámpafény sugarában. Duz­zasztja őket az önbizalom, az erő és sok esetben a tehetség is. A fiatalság is óvatos, egyikük sem akar a maga lendületével és jóakaratával zsákutcába futni, tehát a felnőttekhez indul tanácsért. Lelkűk kincseit a közösségért akar­ják áldozni és nem elégednek meg a mindennapi munka szürke robot­jának teljesítésével. Egy kubikos legénynek pl. hiába magyarázom a legfényesebb szavakkal, hogy az ő verejtékes munkája is az ország­építés egyik biztos köve, ő munká­ján kívül többre is vágyik. Politi­zálni akar. Ez alatt azt érti, hogy a közösségért szeretne dolgozni. Az ifjúság megunta azt a kifeje­zést, hogy a társadnlomnak a sze­me van rajta. Azt kívánja hangoz­tatni, hogy az ő szeme van a tár- tadalmon. Tehát a megfigyelés köl­csönös. Sokáig folytathatnánk ezt a fejtegetést. Száz szónak is egy a vége, — ez esetben is. A levente politizált, mert a benne felgyülem­lett kincseket ki akarta szórni, de hiányzott a politikai pártokon kí­vül a megfelelő terep. A 3.050. sz. miniszteri rendelet nem keltett meglepetést a leventék körében, mert az értékesebb része már „más“ politikát folytatott. Ki­lépett a pártokból. Megunták és otthagyták a felnőttek szélmalom harcait, szóvitáit és áskálódásait és új politikát kezdtek: levente-poli­tikát. A legszebb ifjúsági politikai Prog­ramm a leventekötelezettségről szóló rendelkezés megvalósulásának elősegítése. A legtartalmasahb és a legszebb programúi, amit maga Ä Jókai Mór-utca históriája. I. Bevezető rész: a tőrök időben s azelőtt. A várak mellett lévő községek, falvak elvárosiasodása szinte ter­mészetes volt. A régi világ embe­rei is odahúzódtak, ahol védelmet reméltek; ezt pedig csak a várak biztosították. Természetes ennél­fogva, hogy Egerből, a régi rómaiak Candanumából, is város lett a ma­gyarok betelepedése után. S ezért szemelte ki Szent István is püspöki székhelyének. Az is a dolog természetéből kö­vetkezett azután, hogy a letelepülők lakóhelyét, a házakat és ház-soro­kat, tereket és utcákat fallal vet­ték körül Ennek viszont az lett a természetes folyamánya, hogy a fal­lal védett területet iparkodtak mi­nél jobban kihasználni. Ezért let­tek a régi városok utcái olyan szűkek s legfeljebb itt-ott jelentke­zik bennök egyegy kisebb-nagyobb tér. elé tűzhet az ifjú. Valláserkölcsisé- get, faji és nemzeti öntudatot, kor­szerű haladást mind azt hirdeti, ami az ifjú lelkében vágyként él. Az ifjúsápot a politikai pártok felé a küzdelem vágya is hajtotta, A politizálás bizonyos tekintetben harc is, ellentéteknek a tudatos kihang­súlyozása, majd elsimítása. Megta­láljuk ezt a „vonást“ a leventepoli­tikában is. Igen sokan, mert nem értik meg, vagy nem akarják meg­érteni a leventegondolatot, tudato­san piszkálódnak és a kolumbus- tojás egyszerű kérdések megoldását megnehezitik. Éppen a fiatalságnak az előrefeszűlése és kimondhatatla­nul erős feszítő ereje kell ahhoz, hogy ezeket az ellenvetéseket el­hallgattassuk. A megmaradt rész olyan pártok karmaiban vergődött, amelyek egy­általában nem mondhatók tisztán eszmei felépítésűnek. Valószínűleg az idézett rendelet, amely a derék édesapa szigorával egy csapásra ki­józanított — egyes pártokat is kel­lemetlenül érintett. A rendelet tehát a leventék száz­ezres tömegeinek vágyát fejezte ki éppenúgy, mint a megujhodott le­venteintézmény minden egyéb alko­tása. Ez az állításunk nem a le­ventepropaganda beállítása. A cikk írója jól ismeri a leventéket, hiszen bajtársai és — ami még fontosabb ebben az esetben — kortársai is. A fiatalokat csak egyetemes célért lehet csatasorba állítani. Készfel- adalokat nem kérünk. Az egész vi­lágot akarjuk újjá formálni. A le­ventegondolat Nagy-Magyarország újjáépítését szolgálja és megdobog­tatja a leventék szívét. A levente­politika tiszta szándékú. Az osztály közötti különbséget hála Istennek már nem érezzük. A krisztusi, keresztény gondolko­dást lenyűgözően bizonyítják a le­venték. A középkorban „templomos“ lovagok voltak: ma a leventék let­tek „teplomosok“. A magyar le­vente büszke arra, hogy ő a jövő, s ön­zetlenül is küzdhet a jövőért. Hi­szen akkor, amikor kérőén sürgetik a leventeotthonok megépítését, az új egyenruhát, a tágas sporttelepet és a megfelelő sporteszközöket, nem önmaguknak kérnek. A jövő­nek! Megjelent a a 3.050. számú minisztériumi rendelet, ez a pom­pás és várt intézkedés. Közvélemé­nyünk hamar napirendre tért fe­lette. Ez így is van rendjén. Meg kell szoknunk, hogy a jóról még akkor sem hajlandók az emberek beszélni, ha a saját elképzelésüknek á megvalósulása. Á leventeélet azonhan nem a dicséretért, hanem ami annál sokkal lényegesebb a szebb jövőért küzd. „Szebb jövőt!“ ++n**»**m*MH*tHt*!H>+Mtm****tl**tt**H****m>*+)l**)»*t>**t>f*H**llf*n*****ltt*»l**Ht*U**M*t Hétfőn tarja rendes ütését Heves vármegye közigazgatási bizottsága ás bisgyűláse Eger, június 13. Heves vármegye közigazgatási bizottsága június 15-én, hétfőn dél­előtt 10 órakor tartja rendes havi ülését a vármegyeháza kis tanács­termében. A közigazgatási bizottság után, délelőtt 11 órakor a kisgyű- lés tart ülést s a vármegye két vá­rosának, valamint községeinek ha­tározatait bírálja felül. fl udros a Uitézi 5zék nagy íános-utcai telkét adja a leuente-székhtíz építésére Eger, június 13. A legutóbbi városi közgyűlés ér­demben határozott az egri levente székház régóta vajúdó kérdése ügyé­ben. Az ügyet a miniszterközi bi­zottság egri költségvetési tárgya­lásai segítették a gyors beéréshez, amennyiben a bizottság honvédelmi miniszteri tagja a leghatározottab­ban ragaszkodott a székház sürgős megépítéséhez és erre a célra ál­lamsegély kiutalását helyezte kilá­tásba. Az ügyet Frank Tivadar főjegyző adta elő a közgyűlésnek. A város még 1937-ben a Hevesvármegyei Vitézi Széknek adta a pénzügyigaz­gatóság mögött elterülő 290 négy­szögöl telket, azzal a kikötéssel, hogy 1939 végéig felépíti rajta a vitézi székházat. A Vitézi Szék köz­ben székházat vásárolt a város más helyén s most kérelmet intézett a városhoz, hogy a telket szabadkéz­ből értékesíthesse és a vételárat a házvásárlás törlesztésére fordít­hassa. Az állandó választmány javaslata az volt, hogy a város vegye vissza a telket a Vitézi Széktől, egyben nyújtson három ezer pengő kárpót­lást. Ennyit szavazott meg Gyön­gyös városa is a vitézi székház fel­építésére. Az építés költségeire vonatkozó­lag a következőképpen alakult a helyzet: A belügyminisztérium 40 ezer, a honvédelmi minisztérium 20 ezer pengő államsegélyt Ígért meg s a város háztartása 10 ezer pen­gőt tud erre a célra folyósítani. A városi mérnöki hivatal számítá­sai szerint az építkezés költségei 170—180 ezer pengőre tehetők. Az állandó választmány javasolta, hogy a város intézzen kérelmet az illeté­Az meg már stratégiai szempont, hogy az utcák legfeljebb véletlen- ségből nyílegyenesek. Valósággal tervszerűen építették — kivált a puskapor feltalálása után — gör­békké az utcákat, hogy ne lőhes- sék végik, sőt a görbületekben, ki- szögelésekben védekezni, támadni is lehessen. Eger ugyan részben kivétel e tekintetben, mert itt nem a straté­gia szempont tette az utcákat gör­békké, hanem a talaj szilárdsága és szinte az egész város területének moesaras, posványos volta. Más szóval: Eger városrendező mérnöke a víz és a vízjárás volt. Mikor Egert négy évtizeddel ezelőtt csatornázták és mintegy másfél évtizeddel ezelőtt a vízveze­téki csöveket lerakták: tisztán le­hetett látni, hogy a belső város minden utcájában rőzseút volt va­lamikor. Az utcák tengelyének irányában lefektetett s megkövese­dett gerendák s rajtuk keresztben elhelyezett rőzsekötegek mindenütt megvoltak 1—2 m. mélyen. Ebből látszik, hogy eredetileg minden belső­városi utcánk vízfolyás volt s mel­lette a két magasabb fekvésű part szilárdabb talajú. A ház-sorokat azután ezekre a partokra építették, hogy védve legyenek a víztől is. Egerben ez annál szükségesebb volt, mert egész területe, mint már fentebb említettem, mocsaras, süppedékes volt. Az északkeleti dombokról lezuhogó s a délkeleti részen ma is meglévő, mésztartalmú melegvíz-források még télen sem engedték befagyni a mocsarat. Hi­szen az agrianusoktól s az ager (szántóföld) szótól származó latin neve erőltetett oknyomozás eredmé­nye. Kétségtelen, hogy a mocsaras területeken dúsan tenyésző éger fáktól kapta nevét, melyet meg­rövidített Egerre Még inkább bi­zonyítja ezt & német neve: Erlau. Ez viszont rövidített alakja az Erlanau (égerliget) német szónak. A vár építését is ez magyarázza meg. A mai romok helye nem volt oly magasan, hogy biztos védelmet nyujhatott volna az ostromok el­len. így azonban, vízzel körülvéve, három égtáj felől jövő támadás el­len biztosította a védőket. Utcáink iránya továbbá azt is megvilágosítja, hogy nemcsak az állandó mocsaras állapot, hanem a nagyobb esőzések, zivatarok alkal­mával — a déli irányt kivéve — mindenfelől lerohanó víz is medret vájt magának. Még pedig minden­kor a lazább talajon. És ezeken a vonalakon keletkezett minden kelet­nyugati, vagy nyugat keleti irányú utcánk. S ha ezeknek észak-déli irányú utcát kell átmetszeniük, ak­kor is folytatódnak az Eger vizéig, medréig. Lásd: Papnövelde- és Szent János-utca, Dr. Werner Adolf- és Kaszinó-utca, Csíky Sándor- és Dr. Maczky Valér-utca, Kováts Já­nos-utca és ennek régi folytatása a mai Árvaköz, stb. (És az senkit meg ne tévesszen, hogy ezek az utcák ma már nem egyenes folyta­tásai egymásnak, mert az utca-irá­nyok csak később alakultak ki vég­legesen. Akkor, amidőn már a meg­lévő házakat nem lehetett eltávolí-

Next

/
Thumbnails
Contents