Eger - hetente négyszer, 1942/1

1942-06-06 / 89. szám

2

F .(? B R

1942 június 6,

Újból szabályozták a búsárakat

ruházási programúi kapcsán az 0. K. H. kebelébe tartozó szövetkezetek számára bizonyos összeg rendelkezésre bocsátását, hogy a nehéz anyagi viszonyuk és hiányos felszerelésük miatt termelni nem bíró kis- és középbirtokos gazdák részére felszerelési és zöldhitel legyen folyósítható. Kérte továbbá a Miskolci Gazdakamara, hogy e kölcsön mikénti felhasználása a Kamara direktívái alapján történjék és a kölcsön azok számára nyerjen folyósítást, akiket a Kamara az egyéni megbízhatóság szempontjainak figyelmébe vétele melA közellátásügyi miniszter felhívta a kereskedelmi és iparkamarákat a kijelölt nagy és kiskereskedők működésének felülvizsgálatára. Az eljárás során vizsgálat tárgyává kell tenni a következőket: kik azok a kijelölt kis- és nagy- kereskedők, akik tevékenységüket közérdekellenesen folytatják. Kik azok, akik színleges, vagy névleges iparűzést folytatnak és akik alaposan illetketők azzal a váddal, hogy cégükkel tulajdonképpen idegen ipar- űzők tevékenységét fedezik. Melyek azok a cégek, amelyek olyan tőkékek vontak be az üzletbe, vagy olyan személyi kapcsolatot tartanak fenn, amelyek a keresztény nemzeti gondolat szempontjából aggályosak. Nincs-e egyes kijelölt kereskedő birtokában több fontos közfogyasztás cikkre szóló olyan engedély, amely jövedelmek halmozására vezet és ezzel nem kívánatos, vagy a mai viszonyok között nem indokolt következtetésre nyílik alkalom az illetők gazdasági tevékenységével kapcsolatban. Nincs valamely árucsoportban, vagy szakmában túl

lett arra javaslatba hoz, vagyis, akiktől a kölcsöntőke összegének és kamatainak visszafizetése teljes megnyugvással várható.

Ezen az úton remélhető volna, hogy a pénzügyi érdekeltségek a hitelnyújtás feltételeit a gyakorlati élethez jobban alkalmazkodó módon biztosítanák, a Miskolci Gazdakamara véleményének meghallgatására alkalom nyílnék, ezzel a folyósítást gátló szigorú feltételek enyhülése folytán számítani lehetne a termelés előmozdítását biztosító tőkék kihelyezésének a lehető legkisebb kockázatára.

sok engedély kiadva, ami a verseny- viszonyok nagyméretű romlását idézné elő.

Ezeknek a szempontoknak alapos és egyéni megvizsgálására állandó kamarai bizottságot kell alakítani és ennek a bizottságnak meg kell hallgatnia a helyi érdekképviseleti szerveket is. A kamaráknak a kijelölés megvonására vonatkozó javaslatokat az illetékes közellátási felügyelőségek útján kell a miniszterhez felterjeszteni. Ugyanakkor jelenteni kell azt is, hogy a megszűnt kijelölés helyett szükség van-e újabb kijelölésre. Mindent el kell követni, — hangsúlyozza a miniszter leirata — hogy a régi zsidó cégek helyét arra érdemes és méltó, tőkeerős szakképzett, zsidó vonatkozásoktól mentes, tisztes keresztény kereskedők foglalják el és ki kell zárni még a lehetőségét is annak, hogy a már kifogástalanul működő keresztény cégek, alacsony emberi indulatok — harag, irigység versenyviszonyok — miatt zaklatásnak legyenek kitéve.

MTI. jelelti:

A közellátásügyi miniszter most kiadott rendeletével újra szabályozta a sertés és különböző húsipari térmékek legmagasabb árait. E ren- rendelet lényegében összefoglalása a sovány sertésárak, bízott sertésárak, . valamint a húsipni termékek árának szabályozása tárgyában korábban kiadott rendeleteknek.

A rendelet a sovány sertésnél a korábbi árváltozást változatlan formában ismétli meg, míg a hizott sertésnél az eddigi csoportos beosztást eltöröve, az ország egész területére egységes árakat állapít meg.

Az új hízott sertésárak átlagosan kilogrammonként 18 fillérrel magasabbak az ország termelői viMTI jelenti:

A Budapesti Közlöny szombati számában megjelent közellátási miniszteri rendelet a horganyzott bádogáruk fogyasztói árát állapítja meg. Ez a vasiparban már a második rendelet, amely nagyfontosságú és közhasznú árucikkek árát állapítja meg az egész ország területére egységesen.

A rendelet elgondolása ugyanaz, mint a nemrég megjelent, zománc- edény fogyasztói árát szabályozó rendeletnek, a nagyközönség felé a jelenlegi helyzettel szemben országos átlagban olcsóbbá teszi az árut.

Az megállapított ár az árun beütéssel van megjelölve, úgy hogy a közönség maga ellenőrizheti a kereskedő által számlázott ár helyességét.

dékén eddig érvényben volt áraknál. További kedvezményt tartalmaz a hizlaló gazdák számára a rendelet azon intézkedése, amely szerint a megállapított legmagasabb hízott sertésárak a 145 kilogramm súly elérése esetén is kifizethetők az eddigi 170 kilogrammal szemben.

Budapesten mindössze a zsír árát emeli fel a a rendelet, kilogrammonként 10 fillérrel, míg az eddigi II. termelői körzetben levő vidéken, valamint a sertésellátás szempontjából központi ellátásban bevont területen az eddigi fogyasztói árak változatlanul maradnak. A fogyasztói árak emelését a rendelet csupán az eddigi I. termelői ár körzetében engedi, ahol az egységes sertésárak megállapítása folytán ott erre szükség van.

A rendeletben megállapított árrendszer az ország egész területén egységes, tekintet nélkül a szállítási költségekre. A rendelet következetesen keresztülviszi azt az elvet, hogy a gyár és a fogyasztó közé legfeljebb egy nagykereskedő és egy kiskereskedő kapcsolódhat be és kizárja minden egyéb felesleges közvetítő beiktatását. Evvel és az árrendszer gondos felülvizsgálásával sikerült elérni, hogy a horganyozott bádogárucikkek ára országos átlagban mintegy 8 százalékkal csökkent. A jelöléssel el nem látott horganyozott bádogáruk ez év végéig csak a rendelet által megállapított áron kerülhetnek forgalomba, 1942. december 31-ike után azonban a meg nem jelölt áruk kizárólag külön engedéllyel adhatók el.

Felülvizsgálják a kijelölt nagy- és kiskereskedők működését

r

Átlagban nyolc százalékkal csökkent a bádogáruk ára

Emlékszel, — Évi... ?

— Szervusz, öreg cimbora, csak nem búsulsz? — szólítottam meg néhány hete az utcán régi barátomat, aki legbensőbb titkaiba is mindig beavatott.

— Óh .. . dehogy ... — legyintett fáradt mozdulattal, — csak elgondolkoztam. De ha már találkoztunk, — folytatta és itt kissé megélénkült a hangja, — megkérnélek valamire, ha nem terhellek. Egy levélről van szó, rád bíznám. Ismered az ügyet, dönsd el te, elküld- jem-e? Olvasd el és holnap add meg a választ.

Átadta a levelet.

Amikor elbúcsúztunk, hosszan, meleg barátsággal szorította meg kezemet. Szemei gyanúsan csillogtak.

Akkor láttam utoljára. Még aznap este főbelőtte magát.

... Édes egy komám, utólagos jóváhagyásoddal itt küldöm el leveledet a címzettnek:

*

„ , . . Meleg, júliusi vasárnap

délelőtt volt.

Előző nap délelőtt úgy beszéltük meg, hogy vacsora után felmegyek hozzátok és együtt töltjük a szombat estét. De akkor este nekem közbejött valami és nem tudtalak értesíteni. És te vártál. És ahogy múlt az idő és én nem jöttem, izgatott lettél. Később sírni kezdtél. Tieid vigasztalni próbáltak, de beszélni sem tudtak veled. És akkor este egy falatot sem tudtál lenyelni. Nem akartál lepihenni se. És csak nagyon későn, nagyon nehezen, rövid időre aludtál el.

Mindezt másnap, azon a vasárnap délelőttön tudtam meg tieidtől.

Amikor felmentem hozzátok, te nem voltál otthon. Azt mondták, misére mentél. Ezalatt mesélték el nekem bánatos éjjeledet.

Egyszer csak felpattant a kis udvar kapuja, — mi kinn ültünk a konyha előtt és jól láttam a kapurács mögötti üvegen keresztül, hogy milyen izgatottan kerested a kulcsot, — és könnyektől ragyogó szemekkel repültél felém! Te akkor

már tudtad, hogy otthon várlak, mert kis húgod eléd szaladt a templomba, melléd osont és füledbe súgta, hogy nálatok vagyok! Te meg sem vártad a mise végét, hanem pi- hegve rohantál föl a meredek Vé- csey-utcán. .. Arcodon csorogtak a könnyek. Nem tudom miért, de sírtál ...

Odarepültél hozzám . . . Oh, én azt nem felejtem el. Évi!... Elfu- ladtan borultál rám... Nem tudom, a júliusi meleg, a dombra kapaszkodó Yécsey-utca, a nagy sietség, mellyel érkeztél — dobogtatta-e meg szívedet, de kapkodtál levegő után, folydogáló könnyek közt hajtogatva : „Csakhogy nincs semmi

bajod, Józsikám, — úgy aggódtam érted!“

Aztán elmúlt a boldog nyár.

Várakozással teli, izgalmaktól remegő, baljóslatú ősz követte.

Végül jött a még soha át nem élt, kínzóan hosszú, kegyetlenül kemény tél, mely számtalan életet dermesztett halálba és telhetetlen

mohóságában belerabolt a zsenge tavaszba is.

így ért utói — a júliusi vasárnap délelőtt után kilenc hónappal, — a tegnapi áprilisi délután ... Szürke hétköznap fekete délutánja.

Tegnap is tieidnél voltam. De most én vártalak hiába. Igaz: nem sokáig hagytál kétségek közt. Te — értesítettél, hogy ne várjalak, nem jössz. Holnap sem és azután sem fogsz eljönni. Sohasem jösz már el.

Ezt üzented. Nem a kis húgoddal, a nővéreddel üzented. Nem tudom, milyen lehetett akkor az arcom. Igyekeztem komolyan meghallgatni üzenetedet és megértőén, udvariasan, sót úgy emlékszem megkönnyebbülten mosolyogtam, mint aki mindent a legnagyobb rendben talál és akit kellemesebb hírrel nem lephettek volna meg. Ültem nővéreddel szemben, mint annyiszor nyáron és mosolyogtam. Emlékszem, a torkomat rettentő erővel fojtogatta valami, de a könnyeket sikerült szemembe visszaszorítani. Ho-