Eger - hetente négyszer, 1942/1
1942-02-21 / 30. szám
4 EGER 1942. február 21. A tuberkulózis (gümőkor). Eger megyei város közegészségügyi közleménye a tuberkulózis-hétre. A Tuberkulózis Elleni Országos Szövetség az 1942. évben is, mint minden évben, felhívja figyelmét minden jó magyar embernek arra, hogy Magyarországon mily rettenetes pusztítást okoz a tuberkulózis, vagy magyarul a gümőkór. A Tuberkulózis Elleni Országos Szövetség vállalkozott arra a feladatra, hogy a társadalom minden erejét és munkáját is belekapcsolja a gümőkór elleni harcba, mert az állam küzdelme e veszedelmes betegség ellen csak úgy lehet eredményes, ha abban mindnyájan segítségére leszünk óvatosságunkkal, gondosságunkkal és emberbaráti szeretetünkkel. A gümőkór ugyanis oly kegyetlen és pusztító népbetegség, hogy megfékezni, legyőzni csak úgy lehet, ha mindnyájan harcolunk ellene, ki-ki tehetsége és lehetősége szerint. A tuberkulózis, vagyis gümőkór csak azért pusztíthat közöttünk annyira, mert a legtöbben nem ismerik. Nem tudják hogy mi okozza e szörnyű betegséget, hogyan fertőz, hogyan terjed s miképpen kell ellene védekezni ? Ezek ismerete nélkül pedig hiábavaló minden jóakaratú védekezés, mert a könyörtelen ellenséggel szemben nincs megfelelő fegyverünk. A legtöbb ember azzal sincs tisztában, hogy milyen pusztítást művel s milyen hatalmas rendet vág sorainkban e rettenetes betegség. Kegyetlenül ragadja el szerető körünkből a legjobbjainkat. A napnak és éjnek minden félórájában van egy-két áldozata s így évente soksok ezer sír jelzi e betegség szörnyűséges útját. Százezer ártatlan gyermek virágzó életét sorvasztja el, százezer ifjú szemét fogja le örökre, de nem kíméli az idősebb embereket sem. Százezer munkáskézből csavarja ki a szerszámot, vagy az írótollat s teszi munkaképtelenné hosszú időre, vagy véglegesen. Főleg a szegény néposztály betegsége ugyan, de nincs előtte se úr, se szolga; se gazdag, se szegény. Halálos ölelése mindenkit elérhet. Elviszi a család fejét, kenyérkeresőjét s nyomorba dönti a családot. Kiragadja az édesanyát szerető gyermekei közül s árvákká teszi a kis ártatlan gyermekeket. Kegyetlen, könyörtelen ellenség. De nemcsak az egyes embereknek okoz pótolhatatlan veszteséget és szenvedést ez a betegség, hanem kiszámíthatatlan kárt jelent az országnak, a nemzetnek is. A munkaképtelen és vagyontalan betegek ezreiről és azok hozzátartozóiról ugyanis az államnak, a közösségnek kell gondoskodnia a dolgozók által befizetett adókból és sokszor ezen munkaképtelen betegeknek és hozzátartozóiknak ellátásáról évek hosszú során kell gondoskodni. Tehát kétszeres a veszteség, mert nemcsak a betegek munkájának gyümölcse marad el, hanem még az egészségesek munkája eredményének jórészét is felemészti. Ha számításba vesszük tovább e betegség sok ezernyi áldozatát minden évben, akkor látjuk csak teljes egészében azt a borzasztó kárt és pusztítást, melyet a gümőkór okoz. Méltán nevezhetjük tehát e betegséget az emberiség egyik legnagyobb és legveszedelmesebb ellenségének, mely ellen mindenképpen küzdeni kell mindnyájunknak. Mivel pedig e betegség ellen is csak a tudás fegyverével küzdhetünk eredményesen, ismerjük és jegyezzük jól meg e betegség lényeges sajátságait. L Milyen betegség a tuberkulózis, vagyis a gümőkór;? Idült, azaz rendszerint hosszú ideig tartó fertőző, vagyis ragályos betegség, melyet a gümőkór bacillusaokoz. Azért fertőző, vagy ragályos betegség, mert a gümőkórban szenvedő beteg közvetítheti ezt a betegséget az egészséges emberre, azaz fertőzheti, megbetegítheti embertársait, de főleg azokat, akik közvetlen környezetében élnek. A tuberkulózis nem öröklődő betegség. II. Mi okozza a tuberkulózist (gümőkórt)? A gümőkór bacillusa okozza, melyet felfedezőjéről Koch-bacillusnak is neveznek. A gümőkór bacillusa is, mint minden bacillus pálcika alakú s ezen alakja miatt is mondjuk bacillus- nak, mert a latin bacillus szó magyarul pálcikát jelent. Sok fertőző betegségnek okozói a bacillusok, természetesen mindegyiknek más és más bacillus. A bacillusok növényi szervezetek s oly kicsinyek, hogy csak sokszoros nagyító szerkezettel, mikroszkóppal láthatók, mely azokat százszorosán, ezerszeresen nagyítja. Vannak betegséget előidéző, vannak ártalmatlan, de vannak hasznos bacillusok is. A betegséget előidéző bacil- lusoknak az a sajátságuk, hogy mérget termelnek s rendszerint ezáltal okozzák a betegséget. A gümőkór bacillusa is mérget termel. Meg kell jegyeznünk azt, hogy a gümőkor bacil- lusát a napfény gyorsan elpusztítja, míg zárt, nedves, vagy nem kellőképpen szellőztetett helyiségekben és ezen helyiségek porában sokáig életképes marad. III. Az embernek mely szerveit támadja és betegiti meg a gümőkór bacillusa? Elsősorban és legfőképpen a tüdőt betegiti meg s okozza a tüdőgümő- kórt, vagy tüdővészt, vagy amint a nép nevezi: a sorvadást, hektikát. A tüdőcsúcshurut is tüdőgümőkór. A gümőkór bacillusa azonban nemcsak a tüdőt, hanem más szerveket is megtámad. így megbetegítheti a csontokat s okozza a csontgümőkórt, vagy csontszút. Megtámadhatja a bőrt s okozza a börgümökórt, vagy bőrfarkast. Ezeken kívül még sok más szervünket is megbetegítheti, Tehát a gümőkór bacillusa sokfelől támadhatja és betegítheti meg szervezetünket. Minthogy azonban főleg a tüdőt támadja, főleg a tüdőgümőkór kezdőtüneteit kell ismernie mindenkinek, hogy idejében forduljon orvoshoz. IV. Hogyan kezdődik a tüdőgümőkór ? Rendszerint lassan, szinte észrevétlenül, lappangva kezdődik, tehát a gümőkor bacillusa alattomosan támadja meg szervezetünket. Első tünetek rendesen a következők: esténkint jelentkező csekélyebb hőemelkedések, láz, hátfájás, tartós köhögés, a rendesnél több köpet, éjjeli izzadás, étvágytalanság, sová- nyodás, a testi erő gyengülése, gyors fáradékonyság s esetleg már kezdetben is véres köpet. Jegyezzük azonban meg, hogy e tünetek nem mindig jelentkeznek egyszerre s így ha e tünetek egyike-másika hiányzik is még, azért a betegség már megkezdődhetett. Viszont az itt elsorolt tünetek némelyike más betegségnek a tünete is lehet. Hogy milyen betegségről van szó, azt természetesen csak orvos állapíthatja meg, tehát betegségi tünetek jelentkezésekor, akár magán, akár hozzátartozóin észleli valaki, siessen orvoshoz, mert minden betegség, de különösen a tüdőbaj főleg kezdetben gyógyítható jól és eredményesen. V. Hogyan fertőződhetünk a gümőkór bacillusüval ? Legtöbbször úgy, hogy a már előrehaladott tüdőgümőkórban szenvedő beteg reánk köhög, vagy úgy beszél hozzánk, hogy nyálcseppjei, köhögési válladéka a szánkba jut s ezt beleheljük, lenyeljük észrevétlenül. A fertőző tüdőbeteg u. i. naponta milliószámra ürítheti a gümőkór bacillust s ezek a bacillusok a sokszor messzerepülő apró nyálcseppekben, köhögési váladékban tömegesen juthatnak szájüregünkbe s belehelés által a tüdőnkbe, lenyelés által pedig a gyomrunkba. Ezt a fertőzési módot cseppfertőzésnek mondjuk. Fertőzhet még a tüdőgümőkórban szenvedő beteg szobájának, tartózkodási helyének pora is akkor, ha a tüdőbeteg lelkiismeretlenül nem köpőcsészébe, hanem a padlóra, földre köp. Amikor ugyanis a köpet megszárad, a benne levő gümőkór bacillusok is a porral együtt a levegőbe kerülnek s akik ott tartózkodnak, a levegővel belélegzik. Közvetítheti a tüdőbeteg a fertőzést úgyis, hogy szájon csókol. Ritkábban fertőzhet a tüdőgümőkóros beteg által használt ruházat és evőeszköz is, stb. VI. Miként óvakodjunk a fertőzéstől? Lehetőleg kerüljük a tüdőbeteg társaságát, ne látogassuk, mert a fertőzés legveszedelmesebb terjesztője a súlyos tüdőbeteg ember. A tüdőbeteg soha ne köpjön a padlóra, földre, hanem csak köpőcsészébe, zsebköpőüvegbe, melynek tartalmát s magát az edényt Is az orvos előírása szerint fertőtleníteni kell s az edény tartalmát csak azután szabad beönteni árnyékszékbe, zárt csatornába. Az a tüdőbeteg, aki nem így cselekszik, gyilkosa lehet hozzátartozóinak, embertársainak. Ha a tüdőbeteg gondatlan, lelkiismeretlen, a hozzátartozói szorítsák rá a kellő gondosságra. A tüdőbeteg külön ágyban, fekhelyen aludjék egyedül, külön ivó- és evőeszköze legyen, hacsak lehetséges, külön szobában tartózkodjék s főleg csecsemőket, gyermekeket ne engedjünk hozzája, mert ezek sokkal érzékenyebbek a fertőzés iránt, mint a felnőttek. Köhögős öreg embereket se bízzunk meg a gyermekek gondozásával. A gyermekek mellé felvett dajkát, gyermekleányt — mielőtt a gyermekhez engednénk — vizsgáltassuk meg orvossal. Általában beteg egyéneket ne engedjünk a kis gyermekekhez. Köhögéskor, tüsszentéskor takarjuk el a szánkat zsebkendővel s forduljunk el, hogy másra rá ne köhögjünk. Akivel beszélünk, ahhoz közel ne hajoljunk. Ezekre különösen a tüdőbeteg embernek kell ügyelnie. A tejet forraljuk fel s úgy fogyasz- szuk el, mert a tejben is lehetnek gümőkór bacillusok. Egyébként mindenkinek gondolnia kell arra, hogy nyilvános helyen, utcán, ahol sok ember megfordul, ne köpködjön, mert ez nemcsak undorító, hanem betegségeknek a terjesztője is lehet. Ezért minősítette a 156.810/1937. számú belügyminiszteri rendelet a nyilvános helyen történő köpködést közegészségügyi kihágásnak, melyért büntetés jár. Az üdvözlő csókot lehetőleg kerüljük, de ha nem térhetünk ki előle, akkor ne szájon csókoljunk s magunk is csak arcunkat engedjük megcsókolni. A tüdőbeteg fehérneműit, ágyneműit, de különösen zsebkendőit külön kell kimosni, de mosás előtt vízben fel kell forralni, hogy a bacillusok elpusztuljanak. Különben óvatosnak kell lenniük mindazoknak, akik mások által már használt fehérneműt, vagy ruhát kapnak, vagy vesznek. Az ilyen ruhákat előbb fertőtleníteni, a fehérneműket pedig ki kell főzni használat előtt, hogy a ruha új gazdája meg ne kapja azt a betegséget, amiben régi gazdája szenvedett. VII. Mit tesz az állam a gümőkór ellen ? A vagyontalan betegeket ingyen gyógykezelteti a hatósági orvosokkal, a tüdőgondozó intézetekkel, tüdőbetegotthonokkal, kórházakkal. Tehát senki sem mondhatja, hogy nem részesülhet megfelelő gyógykezelésben. Sőt az 1940. évi VI. törvénycikk előírja a gümőkóros betegek kényszerű gyógykezelését is. Vannak ugyanis olyan emberek a tüdőgümőkórban szenvedők között is, akik nem törődnek magukkal, nem járnak gyógykezelésre. Az ilyen beteg emberek azonban nemtörődömségükkel nemcsak maguknak, hanem másoknak is megássák a sírját, mert állandóan terjesztik a betegséget. Az állam tehát a közösség érdekében is gondoskodik ezeknek kötelező gyógykezeléséről. Gondoskodik továbbá az állam e törvényben arról is, hogy a gümőkóros betegeket a hatósági, vagy tüdőgondozó orvosok felkutassák. Á fertőző állapotban levő tüdőbetegeket óvodából, iskolából, irodából, munkahelyekről, ahol fertőzhetnék társaikat, kitiltja mindaddig, amíg nem gyógyulnak, illetve amíg fertőzhetnek. Az 1941. évi XV. törvénycikk a fertőző gümőkórban szenvedő betegeknek nem engedi meg a házasság- kötést. De ha meggyógyultak, vagy már oly fokban is gyógyultak, hogy nem fertőznek, házasságot köthetnek. Az állam tehát gondoskodik a tüdőbetegek gyógykezeléséről, de egyben megvédi polgárait a gümőkóros fertőzéstől. A védekezésben természetesen mindenkinek részt kell vennie a saját gondosságával és lelkiismeretességével is, mert minden hatósági rendelkezés ellenére bárki fertőződhetik a gümőkór bacillusával, ha nem vigyáz magára. Az állam küzdelme e veszedelmes fertőző betegség ellen csak úgy lehet eredményes, ha abban mindnyájan segítségére leszünk. VIII. Gyógyítható-e a gümőkór? Erre a kérdésre határozottan igennel felelhetünk. Fontos azonban, hogy már a betegség kezdő szakában forduljon a beteg az orvoshoz, mert minél korábban kezdődik a gümőkór gyógykezelése, annál biztosabban gyógyul s rövidebb idő alatt. Míg, ha későn kerül a beteg gyógykezelésre, a gyógyulás hosszú időbe kerül, s már nem is oly biztos a gyógyulás. Tehát, ha valaki a már előbb leírt kezdőtüneteket észleli magán, azonnal forduljon orvoshoz, ne hallgasson kuruzslók tanácsára, mert életével fizethet rá, ha tanulatlan, lelkiismeretlen emberekre hallgat. A kuruzslók már sok embert küldtek a sírba, akiket az orvostudomány könnyen megmentett volna az életnek. Azonban a gümőkórnak is, mint általában a betegségeknek, legjobb ellenszere az egészséges, mértékletes élet; a helyes és jó táplálkozás; az egészséges lakás, a lakás gyakori szellőztetése; a szabad levegőn való hosszas tartózkodás; kirándulás a szabadba, a napfény és a'napsütés; tisztaság és rend minden tekintetben. Ezek által megedzödik a testünk, szervezetünk s nem lesz tanyája a betegségeknek. Dr. Szilágyi József m. kir. tisztiorvos.
