Eger - hetente négyszer, 1942/1

1942-01-02 / 1. szám

Eger, LI1L évfolyam, 1. szám. A r a 8 FILLÉR ❖ Péntek ♦ Trianon 23, 1942. január 2. ELŐFIZETÉSI DÍJ> tgg hónapra 1 pengő 10 f, y4 évre 4 P, fél­évre 8 P. Egges szám: hétköznap 8 fillér, ? agárnap 12 fillér, POLITIKAI LAP, MEGJELENIK HETENKÉNT NÉGYSZER SZERKESZTŐSÉG. Líceum fsz. 3. Tel.: 11. KIADÓ HIVATAL. Szent János-Ngomda. Telefon: 176. szám Csekkszámla: 54.558. Pétain: A Németország és Franciaország közötti közeledés tovább halad előre Petain tábornagy, Franciaország államfője újévi ^szózatot intézett a francia néphez. Szózatában az ál­lamfő kijelentette, hogy Németor­szág és Franciaország között a közeledés tovább halad előre. Pe­tain a továbbiakban megbélyegezte és szökevényeknek minősítette azo­kat, akik az országot elhagyva a francia nemzet tagjai között ellen­téteket akarnak szítani. Szingapúr egyre nehezebb helyzetbe kerül A Stefani Iroda katonai szakér­tőjének megállapítása szerint Kuan- tungnak a japánok részéről történt elfoglalása súlyos csapást jelent Szingapúr védelme szempontjából. A fontos angol támaszpont egyre nehezebb helyzetbe kerül. Rz angolok flgedabiánál leküzdhetetlen ellenállásba ütköztek Mint a Stefani jelenti, az angolok Agedabiánál a szövetséges erők le­küzdhetetlen ellenállásába ütköztek. A tengely csapatai erős ellenállá­suk közben igen sok angol páncél­kocsit tettek tönkre és nagy ve.-z- íe»egeket okoztak az ellenségnek. Bárdossy László miniszterelnök: tét. Lássuk meg egymás magyar arcát, kötelességeinket, céljainkat. Az elkövetkező esztendő során any- nyira jutunk előre a magyar kér­dések megoldásában, amennyire higgadtan rendszerezni tudjuk fel­adatainkat és minden alkotó erőt összefogva, a nemzet ezeréves ha­gyományainak szellemében oldjuk meg belső problémáinkat. A fejlődés iránya s az előttünk álló súlyos feladatok megoldása a politikai és társadalmi erők összefogásának szük­ségességére mutat. A kialakuló új Európa nemcsak a szociális gondolat, hsnem ugyan­akkor a nemzeti érzés megújulá­sának és megerősödésének irányá­ban halad. Magyarországot is eb­ben az irányban kell továbbépíteni. Belső problémáinkat: társadalmi, gazdasági, pénzügyi, földbirtokpoíi- tikai és népjóléti feladatainkat te­hát a szociális felelősségérzet mel­lett az örök magyar gondolatnak kell átitatni. Az új esztendő kapuján átlépve a magyarság örök erejével építünk, dolgozunk tovább. Négy centiméteres hó esett újév napján Eger, január 2. Újév délelőttjén komoly formák­ban jött meg a tél legszebb aján­déka. Sűrű hóesés kezdődött és tartott a délutáni órákig. A hó vastagsága négy centiméter s ez már elegendő arra, hogy a zordabb fagyokat is kibírják a vetések. — A talaj menti hőmérséklet a jj.hóesés ellenére is —12 fokra süllyed*. A háborút viselő államok ellátása 1942-ben Hz (Ijesztendő árassza el a nemzeti öntudat fényénél a magyar életet Bárdossy László m. kir, miniszter- elnök vezércikket írt a Magyar Élet Párt értesítőjének 1942. évi nap­tárába. Ebben a vezércikkben a miniszterelnök a következőket írja: — Egy esztendő áll megint mö­göttünk. Az elmúlt év utolsó percei­ben s az új esztendő kapujánál a végtelen idő tükrében felvillan a magyarság örök arca. Ez az arc — a nemzet másfélezer éves tör­ténete — fényes bizonysága annak, hogy az egymást követő nemzedékek szent örökségként tovább építik azokat a terveket, tovább viszik azokat a célokat,amelyek a nemzet millió és millió tagjának a lelkében az elmúlt idők során kirajzolódtak. A mai magyarság feladata, hogy számbavegye történelmi örökségün­ket s a nemzeti élet adottságait és a jövő lehetőségei között megtalálja az előhaladás útját. — Az elmúlt év során a nemzet katonai, külpolitikai és belső emel­kedésének eredményeként a magyar­ság helyzeti energiája növekedett. A középhatalommá növekedett Ma­gyarország ma már a középeurópai kérdések jelentős tényezője. Hogy ez bekövetkezett, az nem az európai helyzet s a magyar történelem vé­letlen fordulata, hanem természetes következménye a magyar nemzet európai teljesítményeinek. Ezek után a miniszterelnök cikke történelmi visszapillantással igazolja tételét, majd a következőkben fe­jezi be újévi cikkét: A harcoló, átalakuló Európában meg kell őriznünk, sőt fokoznunk kell a magyar lélek ősi erejét. Tör­ténelmi parancsként kell megőriz­nünk az elkövetkező időkben a nem­zet lelki egységét, mert csak er­kölcsi és szellemi erőink teljes latbavetésével tudjuk középeurópai feladataink*1* és belső kérdéseinket megoldani. A magyar történelem bizonysága szerint mi eredmények­hez, erkölcsi, szellemi, gazdasági felemelkedéshez mindenkor csakis nehéz küzdelmek, szenvedések és áldozatok árán jutottunk. Másfél­ezeréves történelmünk során soha senkitől semmit ajándékképpen nem kaptunk, hanem mindenért megdol­goztunk. Sohasem akartunk többet, mint amihez jogunk volt. Kellő jó­zanság, mérséklet és politikai való­ságérzet híjján nem egy ország ve­szített el mindent a távoli és közel múltban. Vigyáznunk kell tehát, hogy sem külpolitikai, sem belpolitikai vo­natkozásban el ne tévedjünk a jel­szavak területén. Az új esztendő árassza el a nem­zeti öntudat fényével a magyar éle­1941 utólsó pár hete jelentékeny változást hozott a háborút viselő államok ellátását illetőleg. A távol­keleti japán győzelmek közvetlen kihatásairól minden további nélkül meggyőződhetünk. Japán növelte ön- ellátási területeit, illetőleg olyan vidékeket hódított meg, amelyek bizonyos szükségleti cikkekből többet termelnek, mint amennyi saját el­látásukat biztosítja. Ide tartozik a japánok fő élelmiszere: a rizs, olaj­növények ; továbbá kaucsuk, cin, wolfram és nyersolaj. Ugyanekkor az amerikai Egyesült Államok, va­lamint az indiai és a csendes óceáni angol felségterületek hasonló mér­tékben veszítették el önellátásuk előfeltételeit. Az egyik német lap rámutat, hogy Észikamerika a há­ború előtt wolfram-szükségletének 85%-át a keletázsiai hadizónából, Kínából és Brit-Malajából szerezte be. A japán sikerek arra kényszerí­tik az amerikaikat és az angolokat, hogy a Pacifik Dyugati részein meg­maradt pozícióik felé irányuló for­galmukat tovább erősítsék. Mivel azonban az anyag éppenúgy, mint a hajótér korlátolt mértékben áll rendelkezésre, ez csak a többi had­színtér felé irányuló szállítás rová­sára történhetik. Különösen a Föld­közi-tenger, Középázsia és Csunking- Kína érzi ennek kedvezőtlen kiha­tásait. Az északamerikai és angol hadianyagszállítások hiányát még a Szovjetunió szempontjából nem tarthatjuk annyira nélkülözhetetlen­nek, ha a téli szünet befejezése után az európai szövetségesek új offenzivája ellen ismét fegyvert kell fogni az oroszoknak. Ehhez Sztálin panaszkodása és segélykiáltása kissé gyenge volt. A viszonyok ismerője azonban megállapíthatja, hogy a Szovjetnek az ukrán gabonaterüle­tek elvesztése után nem sok remé­nye maradt önellátásának biztosítá­sára. A déli határterületeken, első­sorban Irakban és Iránban, szintén felütötte fejét az éhíaség réme, mi­után a több százezerre menő angol­szovjet megszálló hadsereg a kész­letek nagyrészét felvásárolta, a Perzsa-öbölben tartózkodó hajóteret pedig elsősorban hadfelszerelési anyagok szállítására állították be. Az Északamerikában foganatosí­tott gazdasági intézkedések napnál világosabban bizonyítják, hogy az ország kimeríthetetlen tartalékairól terjesztett állítás nem kisebb túl­zás, mtnt az amerikai hadiflotta feltétlen fölényének hangsúlyozása. Mivel a javításra váló kereskedelmi hajók számát csak növelik a sú­lyosan sérült tengeri egységek, a két nyugati nagyhatalom hajóépí­tési programja annyira visszama­radt, amely még a pesszimisták vá­rakozását is messze felülmúlta. A javítási művelete*, egyben súlyos feladatokat rónak Nagybritanuia és Északamerika vas- és acélgyáraira is. A belső vonalon küzdő konti-

Next

/
Thumbnails
Contents