Eger - napilap, 1941/2

1941-08-06 / 123. szám

2 EGER 1941, augusztus 6. „A magyar szülőknek legkiválóbb gyermekeiket kell kereskedőknek nevelniők" «A kereskedő osztály társadalmi megbecsültetése nemzeti feladat» — Dr. Angyal Lajos kereske­delmi középiskolai igazgató előadása az Egri Kereskedők Egyesületének gyűlésén Eger, augusztus 6. A Kereskedők Egyesületének tisztújító közgyűlésén dr. Angiját Lajos kereskedelmi középiskolai igaz­gató, az egyesület új ügyvezető társelnöke, elnöki székfoglaló be­szédében előadást tartott a magyar kereskedelem feladatairól és beszé­dében a többi között ezeket mon­dotta : — Rendes körülmények között egy egyesület tisztújító közgyűlése a békevilág derűs vasárnapja: alka­lom a barátság elmélyítésére, alka­lom esetleg egy soronkívüli kedé­lyes estre, messzemenő következ­ményei ritkán adódnak. A meg­szokott, a tradícióvá szilárdult egye sületi élet folyik tovább a maga jól kivájt medrében. Az egyik vezető­ség jobban, a másik kevésbbé jól tudja az egyesület érdekeit Kép­viselni, maga az egyesületi élet azonban, ha azt az egyesületet való­ban a szükség hozta létre, folyik tovább, legfeljebb kisebb vagy na­gyobb az ellenzékieskedők száma. — A mi mai tisztújító közgyű­lésünk azonban nem ebben a békés légkörben ült össze. Mai közgyű­lésünk valóban magán viseli a nagy idők bélyegét: ez a közgyűlés új alapokra van hivatva helyezni ennek az egyesületnek az életét, új idők harangszavát jelenti, új szellem ér- vényrejuttatását van hivatva szol­gálni. Egy új feltörő társadalmi rend jelentkezése városunk­ban mai közgyűlésünk, amelynek országos viszhangot kell kiváltania és amelyet hazánk min­den helységében hasonló megmoz­dulásnak kell követnie. A gyászos emlékű Trianoni békeszerződés óta súlyos tandíj megfizetése árán ta­nultuk meg a gazdasági élet rend­kívüli jelentőségét megismerni és jöttünk rá arra, hogy egy nemzet élete a nemzet életének kereske­delmétől függ. Hiába a mezőgazda munkája, hiába az ipar fejlettsége, a közigazgatás rátermettsége, a kultúrpolitika kiválósága: a nemzeti élet alapja a vi­rágzó jólét, amelyet csak a kereskedelem teremthet meg. És ha a kereskedelmi életet nem a nemzet fiai irányítják: gyarmat marad az ország, bármennyire ipar­kodik [is függetlenesdit megjátszani. Hasztalan a napsütötte India me­sés gazdagsága, hasztalan a Nilus- áztatta Egiptom termő televénye: India is épenúgy az angol keres­kedelemnek termel, mint Egyptom, és Fokföld és a világnak sok-sok más helye. A magyar gazda is hasztalan tette földjét verejtékével termékennyé, a magyar iparos hiá­ba állította elő találékonyságával, ügyességével, munkaszeretetével és munkabírásával a legkiválóbb gyárt­mányokat: az agrár- és ipari ter­mékek hasznát nem a magyarság látta, mert a magyar gazdasági élet centruma: a kereskedelem, nem magyar kezekben volt: az egész magyar gazdasági élet a zsidó tőkének volt a kiszolgáltatottja, mert bennünket, magyarokat, a ter­melés csak addig érdekelt, míg a ter­méket előállítottuk: az értékesítés­sel már nem törődtünk. Ezért marad­tunk koldusok, szegények és néztük tanácstalanul, mint szedi össze ma­gát a Galíciából idevándorolt, alá­zatosan hajbókoló, rongyszedő zsidó, mint szedi el tőlünk először érték­telennek tartott rongyainkat, hogy aztán elszedje jószágunkat, majd földünket és végül becsületünket is. Ökölbe szorult a kezünk, mikor a magyar vér megbecstelenítését lát­tuk, mikor nap-nap mellett újabb és újabb magyar családok váltak haj­léktalanná, s a zsidó iparmágnások betörtek a magyar alkotmány félt­ve őrzött sáncai közé: országgyű­lési képviselők lettek, főrendek let­tek, nemességet és főnemességet vásároltak maguknak, és mindezt azon a pénzen tehették, amit tő­lünk vettek el akkor, amikor a magyar kereskedelmet jóformán tel­jesen a maguk részére kizsákmá­nyolták. És mi néztük tétlenül hosszú-hosszú évtizedeken át, mert elhittük nekik, hogy a kereskede­lem nem való magyar embernek, a kereskedelemben nem szállhatunk versenyre az ötezer éves zsidó kul­túrával, hogy a kereskedelem nem úri foglalkozás, hogy a zsidót ép­pen ezért teremtette az Úristen, hogy a magyar helyett kereskedjék. Régi, magyar patrícius családok adták át helyüket az egyre jobban feltörő zsidóságnak, mert előkelőbb­nek tartottuk, hogy a pult helyett a megyei életben sürgölődjünk, vagy mert a munka zubbonyánál szebben feszült fiainkon a huszárattilla. És élhetetlenségünkben, vakságunkban valóban annyira jutottunk, hogy a kereskedelemről fölényes kézleggyin- téssel nyilatkoztunk csupán és a kereskedői hivatást nem tartottuk magyar emberhez méltónak. Tria­nonnak kellett bekövetkeznie, el kellett vesztenünk ezeréves hazánk háromnegyed részét, hogy ráeszmél­jünk arra, hogy valahol hiba van a magyar közfelfogásban, hogy rádöbbenjünk arra, mily vég­zetes könnyelműség volt részünkről a kereskedelemnek zsidó kezekbe való átengedése. — Ezt a rövidlátó magyar köz­véleményt kell mindenekelőtt eunek az egyesületnek és a hazánkban működő többi kereskedelmi egyesü­letnek megváltoztatnia. A kereskedelemnek vissza kell állítani régi magyar becsületét, azt a becszületét, amelyet hosszú évszázadokon át, a magyar tőzsér- ség korában élvezett, amikor még királyaink sem tartózkodtak attól, hogy maguk foglalkozzanak & ke­reskedelemmel, és amikor keres­kedőink valóban társadalmi életünk legelőkelőbbjeiből kerültek ki. — A kereskedőosztály társadalmi megbecsültetése az az első feladat, amelyért küzdenünk kell. Nem hiú­ság kérdése ez uraim, hanem a ma­gyar jövő kérdése. Mert mindaddig, míg a kereskedőosztály nem élvezi a társadalomban ugyanazt az elis­merést, mint az akadémikusok osz­tálya, nem remélhetjük, hogy ma­gyar szülők legkiválóbb gyermekei­ket fogják kereskedőnek neveltetni. Ha pedig ezt el nem érhetjük, ak­kor higyjék el nékem, hogy az egész mostani magyar felláugolás szalmaláng marad csupán: lángol, de nincs parazsa, pillanatnyi hőt fejleszt, mely a fejbe hajtja a vért, de nincs tartós melege, mely a Juhtúrót? bAbdos­juhtúróüzemböl Igei8, Kilián- ucca 14. ss, Ä Honvéd-csapatkórház oooo közelében, oooo (A Baross Szöv. tagja.) szívig elhasson és azt éltesse. Uraim, jogosítványok adásával, vagy elvé­telével csak ideig-óráig lehet kér­déseket elintézni: intézményes meg­oldást csak következetes nemzet- nevelő munkával lehet biztosítani. — Mert eggyel legyünk tisztá­ban : nincs még egy élethivatás, amely annyi tudást, intel­ligenciát, szellemi és gya­korlati felkészültséget, rá­termettséget és tehetséget igényel, mint a kereskede­lem. A zsidók csak tehetséges fiaikat küldték kereskedői pályára, a ke­vésbbé sikerűiteket más pályákon helyezték el. Higyjék el nekem, nagyon jól tudták, miért tesznek így- És mig nálunk, magyaroknál, nem ugyanaz lesz a helyzet, alig remélhetjük sorsunk tartós jobbra- forduiását. fTla adjuk csütörtöki „Kolozsuári őtírióó“ színházi szeluényét Pénteken a «Sárgarigófészek» kerül színre Egér-napon Eger, augusztus 6. Holnap, csütörtökön Eger-napot tart a színház és olvasóink kedvez­ményes áron válthatnak jegyet a köz­kívánatra újból színre kerülő Ko­lozsvári dáridó előadására. A ked­vezményre jogosító szelvényt itt adjuk: Pénteken műsorváltozás lesz, mert a közbejött akadályok miatt, Az ördög nem alszik c. vígjáték helyett a Sárgarigófészek kerül színre. En­nek szelvényét pénteki számunkban adjuk. Utalvány a Kolozsvári dáridó operett augusztus 7-i előadására 1 drb ___________________ C séplőgép tulaj donosok és cséplőgépészek katonai szabadságolása A Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara ez év májusában, újabban pedig július hóban előterjesztést in­tézett a földművelésügyi kormány­hoz, amelyekben rámutatott arra, hogy a mezőgazdaságnak milyen elsőrendű érdeke fűződik ahhoz, hogy a cséplőgépészek, valamint a motoros talaj mívelő gépek kezelői korra és beosztásra tekintet nélkül az általuk végzendő munkálatok idejére katonai szolgálat alól sür­gősen mentesíttessenek. Nemcsak a miskolci Kamarának, de az érdekelteken kívül az egész ország gazdatársadalmának nagy megnyugtatására szolgálhat, hogy a közelnapokban a honvédelmi minisz­ter, a földművelésügyi miniszter közbenjárására már intézkedett és hogy a csépléseknél igazoltan köz­reműködő gépkezelői vizsgákkal rendelkező cséplőgéptulajdonosok és gépészek a nem tényleges állomány­ba azonnal visszahelyezendők és csak a cséplési időszak elteltével, szeptember hó végével hívhatók be ismét katonai szolgálatra. FERENCJÓZSEF KESERUVIZ

Next

/
Thumbnails
Contents