Eger - napilap, 1941/2

1941-10-04 / 157. szám

JEÍgér, LIL évfolyam, 157. szám. á R fi íz filler ♦ Szombat ♦ Trianon 22, 1941. október 4, ELŐFIZETÉSI DÍJi tgg hőnapra 1 pengő 90 fillér, neggedévre 1 pengő. Egges számi hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. POLITIKAI LAP, MEGJELENIK HETENKÉNT NÉGY SZERKESZTŐSÉG: Líceum fsz. 3. Tel.: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János-Ngomds. Telefoni 176. szám. Csekkszámla: 54.558. Hitler pj hatalmas hadműveletet jelentett he Hitler vezér a birodalmi téli segélyakció nagygyűlésén a harc­térről hazatért és beszámolót tar­tott a birodalom eddigi hősi küz­delmeiről. Azzal kezdte beszámolóját, hogy nehezére esett a harcteret otthagy­nia, mert immár 48 órája tombol az a gigászi méretű hadművelet, amely hozzájárni a keleti ellenfél szétzúzásához. Ezután a Führer történelmi vissza­emlékezést adott Németország küz­delméről egészen a mai napig. Rá­mutatott Németország békés szán­dékaira és azokra a törekvésekre, amelyek mind azt célozzák, hogy Európa népei békében és egy jobb jövő érdekében közösen együtt­működjenek. Németország ezt az őszinte együttmunkálkodását a túl­só oldalon háborús uszitók akadá­lyozták meg, ók akarták a harcot és most megkapták. igyekeztem Moszkvával megegye­zésre jutni és azt becsületesen be is tartottam — mondotta. — Sajnos, nem így történt a túloldalon és a Szovjet árulása egész Északkelet* Európát lángbaborította. Az oroszok titokban készültek a harcra. Egyik divízió jött a másik után a német határokra és nekem úgy kellett tennem, mintha semmit sem tudnék, vagy semmit sem vennék észre. Legnehezebben esett az, hogy még a katonák előtt is el kellett titkol­nom elhatározásomat, mert egyetlen korai szó vagy mozdulat százezrek életébe került volna. — Már a múlt év júniusában az egész német légihaderő készen állt arra, hogy Angliát megrohanja, de ezt a harcot nem lehetett olyan körülmények között felvenni, hogy hátulról hátbadöfhessenek. Májusban már odáig fajultak a dolgok, hogy az élet-halálküzdelem kikerülhetet­len volt. — Anglia — mondotta további­akban a Führer — minden Német­ország ellen szembenálló nemzetnek segítséget ígért és most ő az, aki a világon mindenütt segítségért könyörög. — Az ellenséges propaganda csak úgy ontotta hazugságait, de a ha­zugság és az igazság között mindig az utóbbi győz. A propaganda min­dent elérhet, csak azt nem, hogy a történelmi tényeket megváltoztassa, gz a küzdelem, ami most kezdődik, a következő évszázadokra hat majd ki­— Az állig felfegyverzett bolse­vista Oroszország ellen egyetlen fegyver látszott csak célravezető­nek : a meglepetés. Eddig minden tervszerűen és a legnagyobb rend­ben folyt le. — A német vezérkar jelentései mindig a színigazsághoz igazodnak. Eddig Oroszországban körülbelül 800 vagy 1000 kilométer mélységű területet foglaltak el, amelynek nagysága négyszer akkora, mint Anglia. Az orosz hadsereg vesztesé­gét foglyokban és sebesültekben két és fél—három millióra lehet be­csülni. Eddig zsákmányoltak 22.000 ágyút, 18.000 páncélos járművet, 15 és fél ezer repülőgépet részben lelőttek, megsemmisítettek, vagy el­fogtak. — Hogy a bolsevizmus milyen vadállatokká nevelte az embereket, mindazok igazolni tudják, akik ott voltak és visszatértek. Az a hat­millió német katona, aki a munká­sok és a parasztok állítólagos pa­radicsomában járt, el tudja mondani azokat a szörnyű állapotokat, ami­ket a német hadsereg a bolsevista ígéretföldön talált. — Ez állatiasan kegyetlen és a politikai biztosaikkal gyáva temp­lomrablók ellen minden dicséretet felülmúló hősiességgel, kitartással és áldozatkészséggel harcoltak a német haderő legkülönbözőbb ala­kulatai. — De nemcsak az első vonalban harcoltak a katonák példátlan hő­siességgel és kitartással, ugyanezt a megfeszített és győzelemre törő munkát látjuk a frontok mögött is. Csak egyetlen példát akarok fel­hozni: az elfoglalt orosz területen munkásosztagaiok 25.000 kilométer­nyi hosszú vasútvonatot helyeztek ismét üzembe. Tizenötezer kilomé­ter hosszú vasútvonalon pedig a vágányokat átállították német mé­retekre ! — A háború elsősorban szervezés kérdése, mert ha nincs fegyver, vagy nem érkezik elegendő lőszer, a legbátrabb katona sem tud har­colni. Az egész német nép harcban áll, a katonaság épp úgy, mint a munkások és a polgárok odahaza, akik a gyárakban és a mindennapi életben megteszik a kötelességüket. — Ha a báború végén hazatér­nek katonáink, akik Oroszország­ban jártak és a szívükben még volt valami kommunista érzelem, azok ebből a betegségből örökre kigyó­gyulva jönnek haza. — E háború után minden német büszke lesz arra, hogy nemzeti szo­cialista. A német nép büszke arra, Sárgult írások írta: dr. Réger Benedek A MTI jelenti: Magyarország bí­boros hercegprímása imát rendelt el a háborúban küzdő katonáinkért, a háború mielőbbi békés befejezéséért, szerencsés kimeneteléért. * Az édesanyáknak sok kedves szo­kásuk van. A legkedvesebb tán az, hogy összegyüjtögetik azokat az írásokat, emlékeket, amelyekhez egykoron öröm vagy bánat, könny vagy mosoly tapadt. Titkon rejte­getik ezeket az emlékeket a űókok mélyén és csendes elvonultságukban az emlékezés édességén pihentetik meg öregedő, fáradt szivüket. Találni fakult írásokat, a fehér menyasszonyi koszorúból apró töre­dékeket, de nem ritkán gyászszalag- foszlány kerülközik. így jártam én is, amikor fürkésző szemmel rábukkantam jó anyám ezen rejtett kincseire, és avatatlan kézzel böngésztem közöttük. Elő­bukkant egy sárgult írás, kopottas volt, viseltes is. Csak a címe miatt ragadtam ki és olvastam mély meg- hatódottsággal: Katonáinknak! Ke­resztény útiemlék a hadbavonuló hőseink számára! Buzdítás volt ez egyfelől, szívből jövő imádság másfelől. Bücsúcsók és utolsó istenhozzád, epekedő visz- szavárás, reménybe font boldog vi­szontlátás. Sietve, örömmel, meghatottan rej­tettem el. Hisz az ő ajkai imádkoz­ták egykor e sorokat, amikor sze­retettéi közül az egyik a Kárpátok ormait, a másik Montenegró szik­láit mászta. Imádkozta úgy, ahogy csak az anyák és hitvesek tudnak imádkozni, ahogy csak az anyai szív tudja szeretetét az Isten oltalmába ajánlani és a Magyarok Nagyasszo­nyának gondjaira bízni. Eltettem emlékül, mert az ő anyai csókjának emlékét őrzik ezek a bízó imádsá­got lehelő sorok. Sajnálom, ha majd most hiába keresi, amikor ezekben a vérzivataros időkben újból és új­ból sokat kell imádkoznia szeretet­téiért, akik ma ugyanazon a mező­kön menetelnek, amelyeket nem egy­szer öntözött már kiömlő magyar hogy a legjobb politikai vezetők, a legjobb gazdasági szervezők és had­vezérek az ő soraiból kerültek ki. A Führer viharos lelkesedés köz­ben azzal fejezte be történelmi be­szédét, hogy a német nép segítsen magán és az Isten is megsegíti! vér, ahol ma bontakozik ki a ma­gyar győzelem színes, pirosló vi­rága . .. Elrévedezem a nehéz magyar múlt győzelmesen induló, dicsőségben tün­döklő, végül a legsötétebb gyászba fulladt eseményein és látom a ma­gyar édesanyákat, akik őrizték, imádkozták hívő imádságukat hadba- induló hőseinkért. Látom őket, amint reszkető öleléssel búcsúztak azok­tól, akiket a haza hívott és félve csúsztattak egy rózsafűzért a távozó kezébe. Ha pedig azok a nagy fiúk húzódoztak azt elfogadni, akkor tit­kon csúsztatták a tábori szürke zse­bébe és nem egyszer az orkán üvöl­tése közben, lövészárkok fedezéké­ben vették elő és morzsolták nagy gyermeki bizalommal és megtanul­tak imádkozni.' Avagy reménykedő hittel csodás érmeket akasztottak a búcsúölelés melegségében a hősök unokáinak nyakába, amely titkon simult a domború melleken, szeré­nyen meglapult a vitézi érmek alatt, s a halált hozó golyó útját eltéritő érmecske évek múltán, mint drága emlék került vissza a boldog öröm­től reszkető anyai kézbe. De vájjon, ki tudná rendre elsorolni a szeretet­nek, a hitnek, az Istenbe vetett bi­zalomnak, a vallásos érzésnek gyö­nyörű és mélységes megnyilatkozá­sait ? Csak az, Akihez a szívek imája száll! Felidézem a küzdelmes magyar múlt megható emlékeit, mert má, ezekben a történelmi időkben a nemzet fiai újra hadbakeltek, mint annyiszor ezer éves történelmünk folyamán, nemcsak azért, hogy őrt álljanak a Kárpátok bércein, ha­nem hogy dicső fegyvereikkel, bá­torságukkal, lendületes győzelembe vetett hittel, a háborúk tüzében megacélosodott fegyverbarátság ösz- szetartozásával megsemmisítsék an­nak a sötét rémnek, gyűlöletnek, tébolynak komor fészkét, amelyből huszonkét évvel ezelőtt hozzánk is elküldték a vörös rémuralomnak el­vetemült csatlósait, hogy megássák nemzetünk sírját, darabokra tör­deljék Szent István koronáját, a megsemmisítsék az európai keresz­tény kultúra és civilizáció előretolt fellegvárát.

Next

/
Thumbnails
Contents