Eger - napilap, 1941/2

1941-10-04 / 157. szám

JEÍgér, LIL évfolyam, 157. szám.

á R fi íz filler

♦ Szombat ♦

Trianon 22, 1941. október 4,

ELŐFIZETÉSI DÍJi tgg hőnapra 1 pengő 90 fillér, neggedévre 1 pengő. Egges számi hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér.

POLITIKAI LAP, MEGJELENIK HETENKÉNT NÉGY

SZERKESZTŐSÉG: Líceum fsz. 3. Tel.: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János-Ngomds. Telefoni 176. szám. Csekkszámla: 54.558.

Hitler pj hatalmas hadműveletet jelentett he

Hitler vezér a birodalmi téli segélyakció nagygyűlésén a harctérről hazatért és beszámolót tartott a birodalom eddigi hősi küzdelmeiről.

Azzal kezdte beszámolóját, hogy nehezére esett a harcteret otthagynia, mert immár 48 órája tombol az a gigászi méretű hadművelet, amely hozzájárni a keleti ellenfél szétzúzásához.

Ezután a Führer történelmi visszaemlékezést adott Németország küzdelméről egészen a mai napig. Rámutatott Németország békés szándékaira és azokra a törekvésekre, amelyek mind azt célozzák, hogy Európa népei békében és egy jobb jövő érdekében közösen együttműködjenek. Németország ezt az őszinte együttmunkálkodását a túlsó oldalon háborús uszitók akadályozták meg, ók akarták a harcot és most megkapták.

igyekeztem Moszkvával megegyezésre jutni és azt becsületesen be is tartottam — mondotta. — Sajnos, nem így történt a túloldalon és a Szovjet árulása egész Északkelet* Európát lángbaborította. Az oroszok titokban készültek a harcra. Egyik divízió jött a másik után a német határokra és nekem úgy kellett tennem, mintha semmit sem tudnék, vagy semmit sem vennék észre. Legnehezebben esett az, hogy még a katonák előtt is el kellett titkolnom elhatározásomat, mert egyetlen korai szó vagy mozdulat százezrek életébe került volna.

— Már a múlt év júniusában az egész német légihaderő készen állt arra, hogy Angliát megrohanja, de ezt a harcot nem lehetett olyan körülmények között felvenni, hogy hátulról hátbadöfhessenek. Májusban már odáig fajultak a dolgok, hogy az élet-halálküzdelem kikerülhetetlen volt.

— Anglia — mondotta továbbiakban a Führer — minden Németország ellen szembenálló nemzetnek segítséget ígért és most ő az, aki a világon mindenütt segítségért könyörög.

— Az ellenséges propaganda csak úgy ontotta hazugságait, de a hazugság és az igazság között mindig az utóbbi győz. A propaganda mindent elérhet, csak azt nem, hogy a történelmi tényeket megváltoztassa, gz a küzdelem, ami most kezdődik, a

következő évszázadokra hat majd ki— Az állig felfegyverzett bolsevista Oroszország ellen egyetlen fegyver látszott csak célravezetőnek : a meglepetés. Eddig minden tervszerűen és a legnagyobb rendben folyt le.

— A német vezérkar jelentései mindig a színigazsághoz igazodnak. Eddig Oroszországban körülbelül 800 vagy 1000 kilométer mélységű területet foglaltak el, amelynek nagysága négyszer akkora, mint Anglia. Az orosz hadsereg veszteségét foglyokban és sebesültekben két és fél—három millióra lehet becsülni. Eddig zsákmányoltak 22.000 ágyút, 18.000 páncélos járművet, 15 és fél ezer repülőgépet részben lelőttek, megsemmisítettek, vagy elfogtak.

— Hogy a bolsevizmus milyen vadállatokká nevelte az embereket, mindazok igazolni tudják, akik ott voltak és visszatértek. Az a hatmillió német katona, aki a munkások és a parasztok állítólagos paradicsomában járt, el tudja mondani azokat a szörnyű állapotokat, amiket a német hadsereg a bolsevista ígéretföldön talált.

— Ez állatiasan kegyetlen és a politikai biztosaikkal gyáva templomrablók ellen minden dicséretet felülmúló hősiességgel, kitartással és áldozatkészséggel harcoltak a német haderő legkülönbözőbb alakulatai.

— De nemcsak az első vonalban harcoltak a katonák példátlan hősiességgel és kitartással, ugyanezt a megfeszített és győzelemre törő munkát látjuk a frontok mögött is. Csak egyetlen példát akarok felhozni: az elfoglalt orosz területen munkásosztagaiok 25.000 kilométernyi hosszú vasútvonatot helyeztek ismét üzembe. Tizenötezer kilométer hosszú vasútvonalon pedig a vágányokat átállították német méretekre !

— A háború elsősorban szervezés kérdése, mert ha nincs fegyver, vagy nem érkezik elegendő lőszer, a legbátrabb katona sem tud harcolni. Az egész német nép harcban áll, a katonaság épp úgy, mint a munkások és a polgárok odahaza, akik a gyárakban és a mindennapi életben megteszik a kötelességüket.

— Ha a báború végén hazatérnek katonáink, akik Oroszországban jártak és a szívükben még volt valami kommunista érzelem, azok ebből a betegségből örökre kigyógyulva jönnek haza.

— E háború után minden német büszke lesz arra, hogy nemzeti szocialista. A német nép büszke arra,

Sárgult írások

írta: dr. Réger Benedek

A MTI jelenti: Magyarország bíboros hercegprímása imát rendelt el a háborúban küzdő katonáinkért, a háború mielőbbi békés befejezéséért, szerencsés kimeneteléért.

*

Az édesanyáknak sok kedves szokásuk van. A legkedvesebb tán az, hogy összegyüjtögetik azokat az írásokat, emlékeket, amelyekhez egykoron öröm vagy bánat, könny vagy mosoly tapadt. Titkon rejtegetik ezeket az emlékeket a űókok mélyén és csendes elvonultságukban az emlékezés édességén pihentetik meg öregedő, fáradt szivüket.

Találni fakult írásokat, a fehér menyasszonyi koszorúból apró töredékeket, de nem ritkán gyászszalag- foszlány kerülközik.

így jártam én is, amikor fürkésző szemmel rábukkantam jó anyám ezen rejtett kincseire, és avatatlan kézzel böngésztem közöttük. Előbukkant egy sárgult írás, kopottas volt, viseltes is. Csak a címe miatt ragadtam ki és olvastam mély meg- hatódottsággal: Katonáinknak! Keresztény útiemlék a hadbavonuló hőseink számára!

Buzdítás volt ez egyfelől, szívből jövő imádság másfelől. Bücsúcsók és utolsó istenhozzád, epekedő visz- szavárás, reménybe font boldog viszontlátás.

Sietve, örömmel, meghatottan rejtettem el. Hisz az ő ajkai imádkozták egykor e sorokat, amikor szeretettéi közül az egyik a Kárpátok ormait, a másik Montenegró szikláit mászta. Imádkozta úgy, ahogy csak az anyák és hitvesek tudnak imádkozni, ahogy csak az anyai szív tudja szeretetét az Isten oltalmába ajánlani és a Magyarok Nagyasszonyának gondjaira bízni. Eltettem emlékül, mert az ő anyai csókjának emlékét őrzik ezek a bízó imádságot lehelő sorok. Sajnálom, ha majd most hiába keresi, amikor ezekben a vérzivataros időkben újból és újból sokat kell imádkoznia szeretettéiért, akik ma ugyanazon a mezőkön menetelnek, amelyeket nem egyszer öntözött már kiömlő magyar

hogy a legjobb politikai vezetők, a legjobb gazdasági szervezők és hadvezérek az ő soraiból kerültek ki.

A Führer viharos lelkesedés közben azzal fejezte be történelmi beszédét, hogy a német nép segítsen magán és az Isten is megsegíti!

vér, ahol ma bontakozik ki a magyar győzelem színes, pirosló virága . ..

Elrévedezem a nehéz magyar múlt győzelmesen induló, dicsőségben tündöklő, végül a legsötétebb gyászba fulladt eseményein és látom a magyar édesanyákat, akik őrizték, imádkozták hívő imádságukat hadba- induló hőseinkért. Látom őket, amint reszkető öleléssel búcsúztak azoktól, akiket a haza hívott és félve csúsztattak egy rózsafűzért a távozó kezébe. Ha pedig azok a nagy fiúk húzódoztak azt elfogadni, akkor titkon csúsztatták a tábori szürke zsebébe és nem egyszer az orkán üvöltése közben, lövészárkok fedezékében vették elő és morzsolták nagy gyermeki bizalommal és megtanultak imádkozni.' Avagy reménykedő hittel csodás érmeket akasztottak a búcsúölelés melegségében a hősök unokáinak nyakába, amely titkon simult a domború melleken, szerényen meglapult a vitézi érmek alatt, s a halált hozó golyó útját eltéritő érmecske évek múltán, mint drága emlék került vissza a boldog örömtől reszkető anyai kézbe. De vájjon, ki tudná rendre elsorolni a szeretetnek, a hitnek, az Istenbe vetett bizalomnak, a vallásos érzésnek gyönyörű és mélységes megnyilatkozásait ? Csak az, Akihez a szívek imája száll!

Felidézem a küzdelmes magyar múlt megható emlékeit, mert má, ezekben a történelmi időkben a nemzet fiai újra hadbakeltek, mint annyiszor ezer éves történelmünk folyamán, nemcsak azért, hogy őrt álljanak a Kárpátok bércein, hanem hogy dicső fegyvereikkel, bátorságukkal, lendületes győzelembe vetett hittel, a háborúk tüzében megacélosodott fegyverbarátság ösz- szetartozásával megsemmisítsék annak a sötét rémnek, gyűlöletnek, tébolynak komor fészkét, amelyből huszonkét évvel ezelőtt hozzánk is elküldték a vörös rémuralomnak elvetemült csatlósait, hogy megássák nemzetünk sírját, darabokra tördeljék Szent István koronáját, a megsemmisítsék az európai keresztény kultúra és civilizáció előretolt fellegvárát.