Eger - napilap, 1941/2
1941-08-30 / 137. szám
1941 augusztus 30. EGER 3 hogy az ilyen „élei“ elől nem egy áldozat szökni akar. Megcsonkítja önmagát, vagy öngyilkos lesz. Az öncsonkítókat azonban szörnyű módon büntetik. Az illetőnek — mikor már összeverték — levágott kezét, vagy karját föl kell tartania és az előtte elvonuló fogoly mindenikének fülébe kell ordítania: „Én munkakerülő vagyok!“ Az ilyeneket azután az úgynevezett „Invaiidus táborw-ba gyűjtötték össze minden ősszel egy másik szigeten. Évenkint mintegy ötezer súlyos beteg (vérbajos, tuber- kulotikus, epileptikus stb.) került igy össze minden ősszel s mikor tavasszal megérkezett a betegszállító hajó, rendszerint egész üresen tért vissza, mert akkorra mind meghalt az odautalt beteg. Hasonló volt a női táborok helyzete is. Azokat is ütötték-verték és minden elképzelhető megaláztatásnak vetették őket alá, amelyekről azonban jobb nem beszélni. El kell csodálkoznunk mégis, hogy ily szörnyűségek ellenére — alig volt eset panaszra, vagy éppen feljelentésre. Ez is érthető azonban, ha meggondoljuk, hogy ezeknek eredménye csak szörnyű mészárlás, tömeggyilkolás lett volna — amint hogy lett is, midőn egy csoport georgiai paraszt sztrájkot kísérelt meg — vagy pedig olyan rettentő üldözés, amibe az áldozat föltétlenül borzalmas kínzások között pusztul bele. Csak ez a két lehetőség állott a foglyok előtt: vagy én jelentelek föl s akkor engem vernek és kínoznak halálra; vagy ők jelentenek fel engem s akkor is engem kínoznak halálra, ha Ugyan azonnal ki nem végeznek. A fegyőrök a kiszabadított és gyilkos hajlamú fegyencek sorából kerültek ki, 'a felügyelők pedig a leglelkiismeretlenebb, kapzsi emberek voltak minden ily táborban. Hogy pedig még inkább lássuk ennek az intézménynek példátlan lelkiismeretlenségét: említsük meg azt, hogy kedvezéseket is helyeztek kilátásba a letartóztatottak előtt, így például: 1931-ben minden koncentrációs táborban felolvasták, hogy akik túlórázást vállalnak, vagy "pedig a Fehértengert és Balti öblöt összekötő csatorna építésénél „előtörő munkára vállalkoznak: elengedik büntetésük negyedrészét. Akadtak is hiszékenyek és állati sorban dolgoztak éveken át. Az eredmény az volt, hogy mikor letelt a kikötött idő, megjelent egy új rendelet, amely eltörölte ezt a kedvezést. . . Egyébként általános bolsevista gondolkodás még a diplomáciában is, hogy megköti a szerződéseket, de önmagára kötelezőnek nem ismeri el csak addig, míg haszna kínálkozik belőle. S ha ezt megtudja tenni nagy állami hatalmakkal, miért ne tenné meg kényre-kegyre kiszolgáltatott emberekkel ? Az a boldog ország, amelyet a bolsevlzmus kilátásba helyezett polgárainak, helyesebben: elvtársainak, csak nem akar kialakulni. Nyomor és pusztulás jár a marxi elvek nyomában. Nemcsak az úgynevezett burzsoá társadalom kallódott el a két évtized alatt, hanem oda van az értelmiségi osztály, oda az iparosság s tönkre ment a földmivelő nép is. És hol van a nyoma is annak, amit Ígértek és folyton fennen hangoztattak : ők teremtik meg a valódi művelődést, ők a kultúra zászlóhordozói ? Ma egész Oroszországban egyetlen kulturális kérdés van: mit eszünk. Vagy van talán másik is hogyan ruházkodunk. Hogy ez mennyire igaz, megint csak annak a skandináv mérnöknek egyik följegyzését idézzük. A szolovecki gyüjtőtáborban volt a Szentpétervári Tudományos Akadémia egykori elnöke és ott volt egy metropolita is. Jó viselkedésükért azt a kedvezményt kapták, bogyók lettek a veteményes kertek őrzői. Nem csupán ez voltitt reájuk nézve a fontos, hogy a testet-lelket ölő munkától megszabadultak, hanem inkább az, hogy olykor olykor kihúzhattak egy egy nyers répát s avval csillapíthatták éhségüket. íme, valóban egy a gond a szovjet paradicsomban: mit eszünk, vagy eszünk-e egyáltalán valamit ? Hiába, a gyomor a legnagyobb úr s azt nem lehet eszmékkel táplálni. . . * Ismét egy képet adtunk a bolse- vizmus diadaláról. Képünk nem holmi gonosztevők büntető-telepét rajzolta meg, csak olyanok helyzetéről adott képet, akik gyanúsak voltak a szovjet szemében. Áttérünk azonban még az iparra és a földmívelésre is, hogy minden oldalról megismerjük s lássuk: mit várhatunk a két nagy angolszász hatalom — Anglia és az Egyesült Államok — barátjának győzelme esetén. Breznay Imre. Uasdrnap alakul meg a fertálymesteri testület női tábora Magasztos és fontos társadalmi munka vár a «barátnéasszongokra» Eger, augusztus SO. Hosszabb ideje népszerű már az egri N gyedmesterek Testületében az a gondolat, hogy a „barátné- asszonyomékat“ is be kell vonni a testület társadalmi munkájába, sitt elsősorban szociális és karitatív feladat végzésével kell őket meg bízni. A női lélek, finomságával és résztvevő érzésével, sokkal nagyobb eredményeket érhet el ezen a területen, mint a férfiak tevékenysége. Az új, 1942 rádiót RUDLOFNÁL vegye! Minden márka raktáron! ___________________Fő utca. Telefon: 159. T iszta hangon hozza Európa fontosabb rádióadóit közép- és hosszúhullámon az Orion 202. Fém óraskála, dinamikus hangszóró. Kis áramKapható Kocsisnál, Eger, Mozi-épület. A fertáiymesternék hatásosan kiegészíthetnék a szegénygondozás munkáját és azokat a rétegeket is be tudnák vonni a szegénygondozáshoz való anyagi hozzájárulásba, amelyek eddig nem szerepeltek a rendszeres adakozók névsorában. Társadalmi, mondhatnók nemzeti szempontból is fontos alakulás történik vasárnap délután öt órakor az egri városháza tanácstermében a negyedmesteri testület női szervezetének életrehívásával. A fertály- mesteri testület ugyanis az eszményi demokráciát valósítja meg. Ebben együtt van a föidmíves, a kisember, az iparos, kereskedő és tisztviselő, itt egyformán „barátom- urarn“ a méltóságos gazdag úr és a szegény zsellér fertálymester Nincs az országban még egy ilyen eszményi demokratikus szervezet. Ebben az egyesületben a most megalakuló női tábor is a magyar testvéri közösség jegyében fogja végezni magasztos feladatait és a nemzeti összefogásnak, a jó magyart a jó magyartól elkülönítő válaszfalak eltüntetésének a legszebb példáit fogja nyújtani. Ismerjük a szép feladatokat, amelyekre ez a női tábor vállalkozik, de ismerjük ennek a női tábornak izzó lelkesedését, hűséges magyar szívét, éppen azért már előre is bizalommal tekintünk működése elé, amelyből csak áldás fog fakadni. Szülők! Ezt nektek írjuk: A szülői parancs XVII. közlemény. A gyermek természetéhez is alkalmazkodni kell parancsolás közben. Ez azt jelenti, hogy a parancs számára kedvezőtlen pillanatokban ne éljünk rendelkezési jogunkkal. így pl. amikor a gyermek úgy belemélyed a játékba, hogy egész lényét beleadja, s mintegy „transz*-ban vnn, kegyetlen dolog volna hirtelen félbehagyatni a játékot. Olyan hatással van ez a gyermekre, mint amikor az embert hirtelen felébresztik boldog álmából. Engedni kell, hogy a gyermek lelkében tevékeny folyamat befejeződjék, vagy megcsengesedjék. Ezt el lehet érni azzal is, ha a parancs kiadása előtt játékának rövid befejezésére hivjuk fel. A gyermek természetéhez való alkalmazkodás kívánja, hogy ne tiltsunk el olyan cselekvéseket és mozgásokat, amelyekre a gyermeknek fejlődése miatt szüksége van, pl. szaladgálás, szabadban való tartózkodás, ugrálás, fáramászás stb. A megfontoltság igen fontos kelléke a parancsnak. Csak azt kívánjuk a gyermektől, amit valóban szükségesnek tartunk, csak feleslegesen semmit se parancsoljunk. A megfontoltsághoz kozzátartozik az is, hogy a parancs végrehajtható legyen anélkül, hogy kárára válna a gyermeknek, vagy az önkényes-
