Eger - napilap, 1941/2
1941-08-23 / 133. szám
4 EGER 1941. augusztus 23. 1000 nap és ami mögötte uan“ Eger panaszkönyve Tekintetes Szerkesztőség! Örömmel olvastam b. lapjak egyik utóbbi számában, hogy a rendőrség meg akarja szabályozni a kerékpá rosokat. Itt az ideje! Valósággal életveszélyes a külvárosi utcák gyalogjáróin közlekedni, járni, mert minden pillanatban attól tarthat az ember, hogy elüti egy ilyen önhitt biciklista. Eleinte csak a gyermekek passzióztak avval, hogy a gyalogjárókon vágtattak, de később a kihordó su- hancok is rákaptak s ma már ott tartunk, hogy az egyes hivatalok kézbesitői is a nekünk szánt úton járnak, jóllehet, az út közepe pompásan használható biciklistáknak is. Éppen a minap voltam szemtauúja annak, hogy egy nagyobb diák kerékpárjának pedálja vérezte meg egy iskolás leányka lábát, aki gyanútlanul ment az aszfalt gyalogjáróján . . . Persze ezek a jó kerékpárosok csengetni se szoktak . . . Szinte elborzadok arra a gondolatra, hogy valamelyik házból hirtelen kiszalad valami gyermek és összeütközik az ilyen törvénytelen úton karikázó fráterrel. .. Soraim szíves közlését megköszönve vagyok tisztelettel stb. (Aláírás.) — „Együnk sok paradicsomot“ címmel megjelent cikkünk kapcsán sokan az egri közellátási hivatalban keresték a paradicsomrecepteket. Félreértések elkerülése végett itt közöljük, hogy az említett paradicsom-receptek — am. kir. Közélelmezési Hivatal értesítése szerint — a budapesti Köz- élelmezési Hivatalnál, (Bpest, V. Kossuth-tér 11. I. 118.) továbbá a Baross Szövetség kereskedőinél, könyvkereskedőknél, lapterjesztőknél, Hangya-boltokban s trafikokban kaphatók, 10 filléres áron. — 55 ezer pengővel füstölt el többet Heves megye az elmúlt hónapban. Dr. Hodonszky Géza m. kir. pénzügyigazgató jelentése szerint Heves vármegye területén júliusban 439.639 pengő volt a bevétel dohánygyártmányok eladásából. Ez az összeg 55.457 pengővel múlja felül a júniusi bevéttlt. ♦ ♦ III. Egyelőre, még egyszer és utoljára maradjunk Spanyolországban, idézgetve a fenti című könyvből — a szovjet dicsőségére. Beszéltünk legutóbb a jégkamaráról, a halál jegyeseiről stb., most pedig térjünk át az ellenkezőre: az elevenek krematóriumára . . . Barcelona közelében volt egy roppant nagy cementgyár, amelyet a Spanyolországban „működő“ orosz terroristák kinzóhelyiségnek rendeztek be. Alkalmas volt e célra, mert közel és távol semmiféle lakóhely nincsen, tehát nem hallatszik ki onnét avatatlanok fülébe a halálüvöltés. Nem kell autót zugatni, mint Budapesten 1919-ben az országház mellékén. Százával, ezrével voltak ebben a fogolytáborban fascisták, akikről később soha semmit sem lehetett hallani. Eltűntek nyomtalanul . . . Igen: nyomtalanul, mert a megégetett embernek még csontjai is porrá, hamuvá lesznek . . Ezek a szerencsétlenek pedig — mert vérbeli spanyolok s hazafiak voltak — elevenen kerültek a cementégetö kemencék pokol-tüzébe . . . Hivatalosan kimutatták, hogy másfélezer embernél többet pusztítottak el így. Ezeken kívül — éppen ezen a tájon — ötven éppen olyan temetőt fedeztek föl, amely telve lett ismeretlen módon meggyilkoltak hullájával ... De ezeket legalább: — eltemették. Külön pokolian kieszelt gyilkos eszköz volt a lampada, vagyis lámpás. Az egészséges szervezetű és lelkű ember vágyik a világosság, a fény után. Szüksége van reá a léleknek éppen úgy, mint a gondolatközlésre, a beszédre. Igen, de nem olyan fényre, mint aminővel a spanyol hazafiakat őrületbe küldték. Ennek is megvolt a maga szörnyűségesen kimódolt eszköze: vaksötét, kerek szoba, ahová semmi külső fény be nem hatolhatott. Még faisit is feketére mázolták ... A cellában fönt a mennyezeten 500-as, esetleg 1000-es gyertyafényű izzó lámpás .. . Hogy folyt le a kínzás ? A szerencsétlent bevitték ebbe a vak- sötét szobába, de a szemét először preparálták úgy, hogy valami izgató szert csepegtettek belé, például atropint, amelytől akkor sem tudta becsukni a szemét, ha akarta. Mikor azután 25—30 percet töltött ebben a sötétségben, akkor hirtelen felgyűlt a vakító fényű lámpás néhány percre .. . Irtóztató kínokat okozott a bennlévőnek, mely kínok egyenesen az agyára hatottak .. . Azután megint sötétség lett egy félórára; majd ismét szörnyű világosság pár percre . . . Az áldozat minden esetben — megőrült még akkor is, ha vasidegzete volt. Nagyon alkalmas kínzóhely volt a kripta is. Idezárták a gyengébb idegzetűeket. Előbb a koporsók fedelét leszedték, hogy a halottak mind láthatók legyenek s látásukat ki se tutija kerülni az, akit ide zártak pár napra .. . Ritka eset volt, hogy ép ésszel került ki belőle a becsületes spanyol. A tantalusi kínokat is kihasználták az Oroszországból áttelepített terroristák, csak hogy „jobb meggyőződésre“ bírják a hithű spanyolokat. A régi görög hit- regéből kölcsönözték a gondolatot, de a mai viszonyokhoz alkalmazva. Tantdost tudniillik a görög istenek, mert megölte saját gyermekét és árulója lett az isteneknek, arra ítélték, hogy vágyai soha ne teljesedjenek be. Kínzó éhséggel és szomjúsággal büntették s arra kárhoztatták, hogy térdig álljon friss, üdítő vizben, feje fölött pedig a legfinomabb gyümölcsök függjenek gallyaikon... Ha azonban lehajtott, hogy igyék, a víz azonnal leapadt ; ha pedig a gyümölcsök után nyúlt, a gallyak fölemelkedtek és elvonták tőle az éhséget csillapító gyümölcsöket... Kissé más alakban, de lényegében úgyanígy kínozták halálra áldozataikat a spanyol bolsevisták. A szoba, ahová belökték áldozataikat, olyan volt, aminót előző alkalommal már leírtunk: csupaszfalú, bútorzata nincs, talaja élére rakott tégláival percnyi pihenőt sem enged a szenvedőnek ... Minden mozdulat kínszenvedéssel jár és sem állani, sem ülni, sem járni nem lehet benne . . . Most jön azután a lelki tortúra: a szoba falán puha pamlagok, párnázott székek, kényelmes ágyak művészi tökéletességű képe ... Minden, amit a fáradt, az elcsigázott ember kívánhat.. . De, sajnos, elérhetetlen számára. Csak élethű kép, amely arra való, hogy fokozza benne a vágyat... És ez is közel visz az őrültséghez, ha nem valami erős valakinek az idegrendszere ... De hagyjuk a részleteket! ... A spanyol püspökök együttes pásztorlevele 1937. őszén már arról számolt be, hogy meggyilkoltak a polgárháború alatt 300 ezer embert s csak magában Madridban az első évnegyedben 22 ezer volt az HEGEKET, SÚLYOKAT megbízhatói — jótállással — csak a készítőnél vehet Szekérhidmérlegek raktárról szállíthatók. Javítást vállalok. Használt mérlegeket, súlyokat veszek és eladok. — Mérlegkölcsönzés. JAKAB JÓZSEF VASÁRUÜZEM EGER, Dobó ucca 5. szám. — Telefon: 339. oooooo áldozat. Leromboltak 20 ez>r templomot és kápolnát. Legyilkolták némely egyházmegyében a papok 40 százalékát, másikban 80 százalékot is. A világi papságból mintegy hatezer esett áldozatul, nem számítva a szerzeteseket és apácákat . . . A halál és a kínzás nemeit pedig nem merítettük ki a fentiekben, mert voltak, — még pedig nagyon sokan s kivált az Egyház szolgái — akiknek Dyelvét vágták ki, szemeit ki'olták, tagjaikat elvagdosták, fejsze csapásokkal ölték meg, élve temették el őket stb. stb. Beszéljünk még egy pokoli tervről. Mikor már azon a ponton voltak, hogy Madridot, az ország fővárosát föl kell adniok, szörnyű terv fogamzott meg ezeknek a szörnyetegeknek agyában. Levegőbe akarták röpíteni az egész fővárost minden lakójával és a bevonult fölszabadító sereggel együtt. Tervszerűen aláaknázták az egész várost. Az aknák egy középpontból kifutó villamos vezetékkel kapcsolódtak össze s egyetlen gombnyomásra felrobbant volna minden bomba és majdnem félmillió kilogramm robbanóanyag. A bevonuló falangisták minden középület pincéjében megtalálták a nagymennyiségű robbanóanyagot, a vezetékeket: a minisztériumok alatt, a városházán, mindenütt... Egy pillanat alatt romhalmazzá lett volna az egész szép város ; kő kövön nem maradt volna benne s talán egyetlen élőlény sem. Szerencsére oly hirtelen és váratlan módon omlott össze a vörös front, hogy a példátlan szörnyű- ségű terv végrehajtására már nem maradt idejük, mert mentették a bőrüket azok a „vezérek“, akik mindig csak háttérben „harcoltak“ s legfeljebb az embertelen kínzások kieszelésében voltak mesterek. Végül még valamit: a spanyol nemzeti értékek elkótyavetyélését. Amit ez a nép és ország évezredek alatt értéket, művészi kincset ösz- szegyüjtött, azt az orosz terroristák mind elrabolták, a csodás szépségű templomokat és épületeket lerombolták, a művészi alkotásokat odaadták külföldre fegyverekért, amely- lyel a kifosztott népet akarták térdre kényszeríteni. . . Évek hosszú sora kell ahhoz, hogy összegyüjt- sék a kincsekre vonatkozó hiteles számadatokat és számszerűen mutassák ki, mennyit tettek tönkre abból, amiért egyikük sem fáradt egy pillanatig sem ... De nem lehet számszerű adatokat közölni azért sem, mert végtelen sok művészi tárgy ment töükre, vagy vándorolt idegenbe olyan, aminek becse vaD, de pénzzel meg nem fizethető és soha nem pótolható művészi alkotás. * * *
