Eger - napilap, 1941/2
1941-08-13 / 127. szám
2 EGER 1941. augusztus 13. „Ludovlliások, a Mindenható áldása és kegyelme kísérjen benneteket, ha eljón az idő, a diadalmas harcokra!11 Eger közönségének búcsúzása a távozó ludovlkásoktól Eger, augusztus 13. Ma délelőtt búcsúzott el Egertől a Ludovika Akadémia zászlóalja, amely öt héten át a város környékén gyakorlatozott és folytatta tanulmányait eljövendő magasztos hivatásához. Az őszinte szeretet és megbecsülés kezdettől fogva élt és megnyilatkozott a város közönségében a ludovikás ifjúság iránt. Ez a meleg és tüntető szeretet nyilatkozott meg ma délelőtt is a távozó ludovikás tisztjelöltek bucsúzásánál. »Sohasem felejtjük el...« Már reggel nyolc órakor kivonult az akadémikusok mindhárom százada a Kossuth-térre. A teret a magyar nemzet piros-fehér-zöld, s Eger kék-vörös színeivel díszítette fel a város. A közönség nagy számban gyülekezett, s megjelentek a bücsúzáson a város katonai és polgári előkelőségei is. A ludovikás zászlóalj puskával tisztelgett Eger város legmagasabb katonai parancsnoka előtt, ezután az akadémikusok parancsnoka a város megjelent elöljáróságához fordult, s rövid, de lelkes, katonás szavakban köszönte meg Eger város közönségének, elöljáróságának és vezetőségének a szíves fogadtatást, vendégszeretetet, amelyben a ludovikás tisztjelöltek részesültek. Elmondotta, hogy sokat tanultak az akadémikusok Egerben, a nagy katonai erényeket őrző történelmi városban, és sem a várost, sem kedves közönségét nem felejtik el soha. »Eger szeretetet vet és szeretetet arat...« A város elöljáróságának élén Frank Tivadar h. polgármester, városi főjegyző az egész Eger leikéből szólt, amikor a következő búcsúszavakat intézte beszédében a Ludovika Akadémia zászlóaljához: — Az ősi Eger város, amelynek történelmi levegőt árasztó falai között most néhány hetet eltöltötte- tek, a hagyományos vendégszeretet ápolását mindenkor legféltettebb kötelességének tartotta. E tekintetben igyekszik előljárni az ország valamennyi városa között. Eger szeretetet vet, hogy szeretetet arathasson, mert ez egyik legbiztosabb pillére fejlődésének. — A szívből jövő őszinte szeretet magvait hintettük el közietek akkor, amikor városunkba érkezésiek alkalmával a hősök emlékműve előtt ünnepélyesen fogadtunk benneteket. S azóta, itt tartózkodástok alatt igyekeztünk bensőséges szeretetünk minden jelével elhalmozni titeket. Magvetésünk dús termést hozott, amint az parancsnok uratok búcsúszavaiból is kiesendült. — A mi megkülönböztető, szívből jövő szeretetünk azonban nem az egyszerű vendégnek szólott, hanem elsősorban és kiváltképpen: a magyar katonának, a jövendő szebb és boldogabb Magyarország elhivatott katonai vezetőinek. (E szavaknál hangos taps és éljenzés tört ki a lelkes közönség soraiban és tüntető szeretettel ünnepelték a ludo- vikásokat.) — Ne felejtsétek el soha, hogy Eger hosszú évszázadokon át őrhelye volt a magyar szabadságnak és függetlenségnek, amelyet csak a csorbítatlan katonai erények tudnak fenntartani. Ezért szeretjük mi a magyar katonát. Ezért a hő óhajtásunk az, hogy ebben a hazában egyben minden polgár katona is legyen, mert a jelenlegi válságos és a jövőben talán még válságosabbra forduló európai helyzetben hazánk függetlenségét megvédeni, s az ország teljes területi integritását visszaszerezni csak a ti katonai erényetek lesz képes. — Most, hogy elérkezett a búcsú pillanata, újból csak szívünk egész melegét sugározzuk felétek. A Mindenható Isten áldását kérjük utaitokra. Az Isten kegyelme segítsen benneteket, ha eljön az idő, a diadalmas harcokhoz. Kérésünk hozzátok cäak az, hogy sohase fe- lejtsétekel a titeket rajongásig szs- rereíő ősi várost, mert ez hűséges magyar szeretettel visszavár benneteket. Isten veletek! A mély hatást keltő búcsúbeszéd után az egybegyült közönség lelkesen ünnepelte a ludovikásokat. Érces vezényszavak hangzottak ezután, majd a katonazenekar eljátszotta a Magyar Hiszekegyet, A ludovikás zászlóalj ezután a Kállay Zoltán utcán át kivonult a pályaudvarra. Útközben díszmenetben tisztelegtek a 60-as hősök emlékműve, s az emlékmű előtt elhelyezkedett katonai és polgári előkelőségek előtt. Tizenegy órakor elindult a vonat. Eger csendesebb, üresebb lett egy kicsit. Üresebb talán mégsem. Sok szívben ittmaradtak a ludovikások. Vonatjukat is sok könnyes szem kíséri Egertől Budapestig — gondolatban. — Az egri gyógyszertárak éjjeli szolgálata. Augusztus 9-én este 7 órától augusztus 16 án estig: Pánczél Almagyar-u. 5. gyógyszer- tára. — Az Új élet regénytárának hetenként megjelenő 10 Ülléres füzetei kaphatók a Kér. Sajtószővet- kezet könyvkereskedésében. Az utolsó Eger-nap színházi szelvénye Eger, augusztus 13. Ma, szerdán este közkívánatra, az „Eger“-nap kedvezményes helyáraival adja elő a búcsúzó színtársulat Vaszary: Az ördög nem alszik c. vígjátékát. Lapunk olvasóinak itt adjuk a kedvezményes jegy váltására jogosító utalványt: Utalvány az Ördög nem alszik zenés vígjáték augusztus 13-i előadására 1 drb____________________ Megsemmisült lelki értékek a szovjetparadicsomban (MN) Ma Európa és az egész világ legnagyobb része szivszorongva várja a keleten folyó ádáz küzdelemről érkező jelentéseket. Ezt a feszült érdeklődést nem az üres kíváncsiság fűti. A XX. század modern kereszteshadjárata, melyben valamely formában majdnem minden európai nemzet résztvesz, valóban kultúránk legszentebb értékeinek megmentéséért folyik. Hogy az egyesült európai erőknek a végső győzelem árnyékát előrevető sikerei milyen veszedelmet előztek meg, a maga egész valóságában csak az tudja felmérni, aki ismeri a régi Oroszországot, népének lelkét és kultúrájának szépségeit. Csak az tudja felfogni, mi most a nagy tét, aki képet tud alkotni magának azoknak a lelki értékeknek nagyságáról, amelyeket a negyedszázados szovjeturalom elpusztított, „Oroszország, a mi anyácsnánk“ — becézte a régi orosz hazáját dalaiban és költeményeiben, közmondásaiban, sőt hétköznapi beszédében is. Anyácskánk, Oroszország! Ez volt számára a biztonság és boldogság megtestesülése. Azzal a névvel ruházta fel hazáját, mellyel különben csak az anya alakját, a földi élet legtiszteletreméltóbb értékét szokta gyengéd elérzékenyüléssel illetni. Ebben a kifejezésben a szeretet és hála, az odaadás és hűség egész világa fér meg. Ez a kifejezés az orosz nép, főképpen pedig az orosz parasztság családi életének melegségét sugározza, melyet az atya és anya patriarchális tisztelete tett oly bensőségessé. A gyermekek nem fogtak nagyobb vállalkozáshoz, nem indultak útra, nem választottak hitvest, anélkül, hogy szüleik áldását előzőleg ki ne kérték volna. A szülői akarat megsértése a régi orosz felfogás szerint sohasem hozott szerencsét. — Hogy hová züllesztették a bolsevisták ezt az orosz családi életet, azt már az egész világ tudja. Ha mégsem esik sok szó róla, csak azért van, mert Újra szabályozták a Az Arellenőrzés Országos Kormánybiztosa elrendelte, hogy a bor viszonteladói és fogyasztói árának megállapításánál figyelembe vehető legmagasabb alapárnak a számlával vagy egyéb hitelt érdemlő módon igazolható és ténjleg fizetett mindenkori vételár tekinthető. az emberi lealacsonyodás e borzasztó mélységeire egészséges érzékű ember gondolni sem akar. Aki hallott az utcákon csavargó apátlanok- anyátlanok elzüllött millióiról, aki ismeri a szovjet házassági törvények rejtelmeit, aki tud valamit a bolsevista „nevelés“ elveiről, az további részletekre mái' nem kiváncsi. Anyácskánk, Oroszország! Az utolsó két évtizedben e fájdalmas megemlékezést lehelő mély csengésű szavakat ma már csak a hazátlan kozákkórusok dalaiból ismerjük. Mint tetemrehivás dübörögnek e szavak Európa hangversenytermeiben. Odaát, a rettenetes titkok országában mindent megtettek a bolsevista zsarnokok, hogy a haza fogalmát kitépjék az orosz nép szívéből. Az ukrán parasztot Szibériába transzportálták, a szibériait a Kárpátok szomszédságába helyezték. A zord északhoz szokott lakosságot délre, a Fekete-tenger partjainak lakóit a Ladoga-tó mellé száműzték. Mit törődtek azzal, hogy az ősi földjéhez szokott paraszt idegenben nem tudta áldásra bírni a földet. A szülőföldhöz való ragaszkodás kiölése a szívekből, ez volt a cél, bármibe is kerüljön. A bolsevista önkény nem akarta, hogy annak a tájnak, mely az első gyermekkori emlékeket adta, továbbra is szava lehessen az emberek szívéhez. Neki nem érző emberekre, hanem érzéketlen robo* tosokra volt szüksége. Az öntudatos világforradalmárhoz nem tartotta méltónak, hogy örömét lelje a nagyszülők építette házban, a szülőktől ültetett fában. Abban az Oroszországban, mely egykor sokgyermekes családjairól volt híres, nem volt szabad már egy atyának sem mondani: „Gyermekeimért és unokáimért dolgozom“. Csak az éltető erőt adó földtől elszakított gyökér- telen emberektől remélhette a bol- sevizmus, hogy maradéktalanul a sötétség démonainak hatalmába adja magát. bor fogyasztási árát Amennyiben azonban a vételár meghaladja a földművelésügyi miniszter által jóváhagyott mindenkori ártartó (intervenciós) árat, legfeljebb az utóbbi vehető alapárként számításba. Kevert bor alapáraként a számlával, vagy egyéb hitelt érdemlő mó-
