Eger - napilap, 1941/1
1941-01-04 / 2. szám
EGER 1941. január 4. « „Hő óhajtásom, hogy szeretett városnak üdvösen fejlődjék s polgárai az elérhető jólétnek örvendjenek11 Dr. Szmrecsániji Lajos érsekfőpásztor sajátkezuleg írt levélben válaszolt Eger város és a polgármester újévi üdvözlésére Eger, január 4. Eger város népe és tisztviselői kara nevében a polgármester a következő újévi üdvözlést intézte dr. Szmrecsányi Lajos pápai trónálló egri érsekhez: Nagyméltóságú és Főtisztelendő Érsek Űr! Kegyelmes Urunk! Az év, amelynek utolsó óráit most pergeti le az idő homokórája, az európai nemzetek számára nem volt a boldogság és zavartalan munka éve. A háború véres zivatarában ezren és ezren vesztették életüket, családok ezrei lettek hajléktalanokká, az országutakat a menekülök áradata öntötte el. A végzet, mintha sokszáz év mulasztását akarná jóvátenni, Hazánkat ebben az évben megkímélte a csapásoktól. Midőn köröskörül minden pusztult és lángban állott, ez az ország a béke erős, bár kicsiny szigete maradt. Sőt, számunkra a legértékesebb ajándékot hozta ez az esztendő. Erdély egy része, melynek visszatérését néhány évvel ezelőtt még csak nem is remélhettük, ismét visszatért. A változott viszonyok között a nemzetre új feladatok hárultak, az eddiginél felelősségteljesebb szerepet kell betöltenie s hogy e szerepének megfelelhessen, az eddiginél is nagyobb szüksége van azokra a férfiakra, kikre az embermilliók, mint magasan felettük álló eszményképekre tekinthetnek. így tekint Nagyméltóságodra hűséges székvárosának nép8 az év utolsó óráiban, várakozásteljes lélekkel az új esztendő küszöbén, kérve a Mindenhatót, hogy atyai jóságú Érsek Urunkat, a nemeslelkű egyházfejedelmet még hosszú időn át őrizze és oltalmazza egyházunk, országunk és városunk javára. Adjon a jóságos Isten Nagyméltóságodnak áldásos, boldog újesztendőt, jó egészséget, friss erőt, nemes törekvéseihez és munkásságához teljesülést és sikert, hogy megérhesse nemzetének felvirágzását, Hazánk teljes feltámadását az ezeréves határokig s azt az igazi világbékét, melyet a krisztusi szeretet szelleme tölt el és tesz tartalmassá. Székvárosának hűséges népe és tisztviselői kara nevében hódolatteljes ragaszkodással, mélységes tisztelettel és szerettei köszöntőm Nagyméltóságodat és kérem, hogy fogadja szívesen jókívánatainkat, s nagyrabecsülésünk és megkülönböztetett tiszteletünk őszinte nyilvánítását. Eger, 1940 december *hó 31.-én készséges szolgája: Dr. Kálnoky István, polgármester. Az Érsekfőpásztor az üdvözlésre a következő sajátkezüleg írt levelet írta dr. Kálnoky István polgármesternek : — Igen tisztelt Polgármester Ur ! — A szíves üdvkívánatok, melyekkel engem az újév küszöbén megtisztelt, hálás érzelmeket keltenek fel bennem s kedves alkalmul szolgálnak nekem arra, hogy Isten gazdag áldásááért fohászkodjam az odaadó és feladatai magaslatán álló munkára, melyet Polgármester Ur szeretett városunk s annak polgárai érdekében nagy tapintattal s előrelátó gondossággal kifejt, nem kiEger, január 4. Tegnap összeültek a városi képviselőtestület által kiküldött bizottságok, amelyeknek feladata a rendkívüli fegyvergyakorlatra történt bevonulás miatt keresetüktől elesett mezőgazdasági és ipari munkások és kisiparosok kérelmeinek elbírálása volt, az ilyen hadbavonultak támogatása tárgyában kiadott 167.100/ 1940. számú kormányrendelet alapján. A bizottsági tárgyalásokról Frank Tivadar polgármesterhelyettes városi főjegyző a következőkben tájékoztatta munkatársunkat: — A megalakított, s az „Egeidben már ismertetett mind az öt biEger, január 5. Most jelentek meg a kereskedelmi és iparügyi tárca keretében történt kinevezések. A kinevezések az egri postahivatalt a következőkben érintik: Szalóky Ede m. kir. postafelügyelő, az Eger I. sz. postahivatal vezetője valóságos postafelügyelővé, vánva egyebet mint azt, ami az én hő óhajtásom is, hogy a város üdvösen fejlődjék s polgárai az elérhető jólétnek örvendjenek. — Fogadja őszinte tiszteletemnek nyilvánitását. Eger, 1941. január 1. Szmrecsányi Lajos egri érsek. zuttság a beérkezett összes kérelmeket elbírálta. A szükséges pénzösszeg kiutalása végett az alispán úrhoz azonnal előterjesztést tettünk. Az eddig beérkezett és elbírált 752 kérelemre 34 ezer pengőt igényelTÖRTARANY és ezüst BEVÁLTÁS HELLER ékszerésznél. tünk. Az igénylésünk teljes összege azonban ötvenezer pengő lesz, mert az eddigi 752 jelentkezőn felül még kb. háromszáz jelentkezőre lehet számítani. Szopos Dávid postafelügyelő, építési osztályvezető valóságos főfelügyelővé, Udvardi Jenő I. o. tiszt főtisztté, Nemes (Néderman) Gizella kezelőnő segédtisztnővé, dr. Okos Ernő, dr. Szele (Wind) Tivadar, ifj. Patkó András és Fejér Miklós forgalmi díjnokok forgalmi gyakorÖtvenezer pengő keil a kereset nélkül maradt egri mezőgazdasági munkások és kisiparosok segélyezésére Eddig 752 jelentkező kérelmét bírálták el 34 ezer pengő összeggel Kineuezések és nyugdíjazások az egri postahiuatalnál Házszentelés* Vízkereszt ünnepén a pap gyönyörű szertartással megszenteli az emberek lakóhelyét. Az ünnep tehát ráirányitja figyelmünket a fészekre, ahol lakunk. Eszembe jut a ház, ahol születtem. Vájjon, megvan-e még a tiétek? Az ismerős udvar, a fák az ablak alatt, a füves tér a ház előtt, egykori lapdajátékok színhelye ? Az ajtófélfa, tele rovással, ahogy évről évre növekedtünk testben? Igen, valahányszor emlékezünk arra a kis házra, megereszkedik a könnytől a pillánk, hiszen ott laknak azok, akik nekünk legkedvesebbek még ma is, s ha nem, hát drága emlékük integet felénk minden szegletéből. Bizonyára annak lehetnek igazán megható gondolatai a házról, aki a sajátjában lakik, s különösen ha njaga építette. Igaz ugyan, hogy a Sőművesek fütyörészve rakták a falat, a tetőfedő is olyan közömbös arccal mászkált rajta. Dehát van is nekik fogalmuk arról a megindult pillanatról, amikor a házépítő ember kiméri magának a helyet, megálmodja a fundamentumot és kijelöli a határokat! Ez lesz a fészek, ahová kicsinyeit elrakja, ahol majd lakik a család, ahol imádkozik, szenved és meghal! Jókai írja valahol: míg az ember fiatal és erős, azt hiszi, hogy az egész világ lefekszik majd lábai elé. De mindennap egy-egy csatát vesztünk el s végül is megtanuljuk, hogy a nagy világból csak ennyi marad nekünk : az otthon négy fala, a hitves és a gyermek. S ez így van. Világot bejárt emberek, győzelmes harcok hősei is azt vallják, hogy milyen jó és biztonságos is, mikor a hideg elől bezárkózhatunk, s az eső elől zivatarkor futva érjük el házunk kapuját. Milyen édes, könnyű érzés, mikor mindnyájan együtt vannak, mikor hazajött valahonnét az édesanya, mikor énekel, szentelt gyertyát gyújt az égiháború elé, mikor délben terít és dalol. * De meg lehet érteni a fütyörésző tetőfedőt, a közömbös kőművest is. Mert ha hallottatok az erdőn ka&uk- madarat szólni, temető fáját susogva beszélni, ha olvastátok az írásokat, mindezek bizony olyan különös gondolatokat eregetnek szét a világba. A kövekről például ezt hirdetik: a gránitnak is az a sorsa, hogy egykor szétmorzsolja az idő. A fákról pedig azt, hogy már az erdőből elhozták bennök a szúférget s csendes éjszakákon, ha szívünk verése nem lenne hangosabb, tán ki is lehetne hallani percenéseit. A vasról: égitestek, kialudt csillagok rozsdásodnak el. S ez az izenet szól minden építőnek, legyen az a ház vasból, kőből, avagy fából. De van ott még hamarábbi baj is: ablaka, ajtaja belenyilik a nagy világba. Útjába rossz embernek, barátnak, ellenségnek, születő új életnek, halálnak, betegségnek, rettenetnek s valahányszor idegenül kopogtat valaki, egymásra nézünk, s szívünk nyugtalanul ugrik egyet. Sosem tudjuk, mikor nyit be rajta a sorsok új parancsa, rossz izenetet hozó postája. * No és ebbe a szorongatott kicsi házba, a benne megbújt lelkekhez állít ma be az Egyház szolgája s így köszön: „Békesség e háznak s minden benne lakójának!“ Aztán letérdel és imában szólítja meg a felettünk őrködő hatalmas Úristent, kiben élünk, mozgunk és vagyunk. Az az ima pedig imigyen hangzik : „Hallgass meg minket Mindenható Atya, örökkévaló Isten! Méltózt ássál elküldeni ide az égből szent őrzőangyalodat és add neki parancsba, hogy oltalmazza, őrizze, ápolja, szeretőiével lehelgesse mindazokat, akik e házban laknak. Amen!“ Utána feláll és meghinti a házat szenteltvízzel. Ünnepélyes csend lesz, olyan, mintha megállt volna az idők rágása is a ház kőfalán, félelmében meglapuit volna a szu is a fában és a vasalás is olyan, mintha szikrát vetne: az imától szólítva jelentkezik egy angyal s figyelmének fényes, erős sugarát szórni kezdi a hajlékra s Isten teszi jóságos kezét a lakók fejére. * Mit tegyen, akihez nem jut el a
