Eger - napilap, 1941/1

1941-06-28 / 101. szám

1941 június 28. EGEK 3 fi zölökeresztes főzőtanfolyam Egerben működik jelenti a m. kir. tiszti főorvos Uigyázat agglegények! jelenti az újságíró Eger, június 28. A zöldkeresztes főzőtanfolyamot vármegyeszerte nagy érdeklődés ki­séri. Nem is csoda, hiszen az utóbbi időben kiderült dolgok között kide­rült az is, hogy nem tudunk elég helyesen főzni, az asszonyok kecs­kével etetik a salátát faluhelyen és a spenót elkészítésének tudománya még mindig sürü homályban borong, nem is szólva az iránta égő rokon- szenvről a honleányi s hongazdasz- szonyi keblekben, amit ez a rövid megjegyzés fejez ki legjobban: a spenótot csak hadd egyék az urak! Ennek aztán egyenes következmé­nye, hogy a fokhagymás rostélyos még ma is vitathatatlan elsőbbsége* élvez a kelkáposzta fölött és a sárga­répát a kanárinak ajánlják a fütyü lési képességek fejlesztésére. Holott a kanári anélkül is fütyül, mi pedig már sehogyse fütyülünk. „A zöldkeresztes főzőtanfolyam Egerben működik“ jelentette leg­utóbb a m. kir. tiszti főorvos s való­ban : a Deák Ferenc úti elemi iskola mély földszintjén felütötte tanyáját a tanfolyam, közvetlenül amellett a helyiség mellett, ahol nehéz időkben a légoltalmi mentőszolgálat műkö­dik. És itt mindjárt meg kell álla­pítani, hogy a mentőszolgálatnak részben van kapcsolata a főző­tanfolyammal, részben pedig nincs. Ha akadna rosszmájú ember, aki a két helyiség szomszédságát gon­dos egészségügyi előrelátásra ma­gyarázná, azt sürgősen le kell hű­teni. Erről szó sincs. A jelentkezett csoportok oly nagyszerű tanulmányi előmenetelt tanúsítanak, oly pom­pásan főznek, hogy ilyen szempont­ból semmiféle veszedelem nem vár­ható. Hogy azonban minő veszedelem költözött Egerbe a főzőtanfolyam­mal, arról sokak halvány fogalmat sem alkottak. Sajnos, kivált azok, akik a legnagyobb veszélyben forog­nak. De ez már így szokott lenni. Az újságíró azonban minden ve­szedelemmel szembeszáll, csak azért, hogy megismertesse vele a nyil­vánosságot és felhívja rá a köz­figyelmet. Ha a bibliai Dániel idejé­ben újságot nyomtattak volna, egész biztosan megtalálták volna az orosz­lán barlangjában, ahová szegény Dánielt vetették, az oroszlánon kí­vül az újságírót is, aki jegyzeteket készített volna a helyzetről. Munkatársunk is elhatározta, hogy földeríti a körülményeket és meg­állapítja, mi az oka annak, hogy a déli órákban mindig többen keresik fel a Deák Ferenc úti iskolát azok a korosztályok, amelyek már régen nem iskolakötelesek. Megfigyelései nyomán tört ki belőle a címben is foglalt kiáltás, amely tulajdonképpen lényege e néhány sornak is: agglegények vigyázat! Nagy főzés kezdődött, amelyben nemcsak a honi zöldségek szerepelnek puhítandó nyersanyag­ként, hanem a már kissé szára­zabb, de még nőtlen szívrablói is a városnak. Ott kezdtük, hogy a főzőtanfolyam nagy érdeklődés mellett vándorolja végig a vármegyét. Nos, ez az ér­deklődés Egerben kiszélesedett. Kiszélesedett, mert kiszélesítették. Nincs nap, hogy a tanfolyam bájos résztvevői el ne fognának egyet- egyet a honi tájakon viruló agg­legények közül: jaj, maga még meg sem látogatta a főzőiskolát. Tudja mit, jöjjön el ma ebédre, jó ? És elmondanak neki röptében egy olyan egyszerű, de kiváló menüt, hogy szegénynek keresztbeáll a szeme és elkezd támolyogni, mint mikor a népszerű amerikai filmeken valakit pálinkás üveggel fejbevág­nak. És elmegy ebédre. És akkor látja, hogy ott már többen jelen vannak a honi tájak leventéi közül. A le­vegőt kiváló illatok keveréke tölti meg, az asztal terítve már, ízléses rendben, az ebéd utolsó pillanatait tréfa és bohóságok ízesítik s az agglegények melegedni kezdenek. Baj, baj. De ók ezt nem tudják. Még nagyobb baj. Aztán megkezdődik az ebéd. Remek a leves, az újságíró szá­mára pályázatot Írnak ki, miből készült, hosszas találgatás, míg végre kiderül, hogy á leves nem abból készült. Amiből szegény gon­dolta. Az ebéd trükkje ugyanis az, hogy a férfiak számára oly kedves ízeket, nem az eddig megszokott kártékony kellékekből vonják ki, hanem a vitamindús alapanyagok­ból, amelyek kellő ügyesség után a húsleves, vagy más vérnyomás- emelő lé aromájához hasonlítanak. Valami pompás tokányféle követ­kezik, eredeti tűzálló tálban. A tál nagyszerűen állja a tüzet, a soron lévő agglegények egyre kevésbbé, mert a tokány, vagy mi, nagyszerű. Milyen húsból készült ez ? — koc­káztatja meg munkatársunk a kér­dést, mire összevillannak a szemek és valaki megszólal nyájas hangon: borjúhúsból. És valahol, az asztal végén mintha kevés kuncogás hallat­szanék. Az újságíró már régen ír újságot és azonnal tudja, hogy ez a borjú napokkal ezelőtt még bé- getett, de most ő kezd kuncogni, mert mélyen és szívből szereti a juhhúst. Ám, ha nem szeretné is, úgy enné, mint a mannát, mert a tokány elkészítése mesteri kezekre vall, sehol semmi mellékiz, a leg­pompásabb étel. Végezetül az asztal közepére esik a vendég-agglegény tekintete, ahol egy tálon apró fából készült erdő csoportozat vonja magára a figyel­met, derékbatört fatörzsek, s alat­tuk gombatelevény díszük, valósá­gos légyölő galóca. Hm. Khm. Szép fa, szép apró fa, jegyzi meg kissé szorongva, de nem drága dolog ez a mai világban főzeléknek ? Mire általános hahota tör ki s az újságíró megszeppenve kezdi ta­pasztalni, hogy elvesztette szellemi fölényét a tudás, képzettség és öt­letesség ilyen fokával szemben. Mert kiderül, hogy az aprófából való erdöirtás — piskótatésztából készült, a moha finom csokoládé, a gombák pedig pettyegetett habcsók­ból valók. Bár az ilyen sokszor ve­szedelmesebb, mint a légyölő ga­lóca. Ilyen pótanyagokat találjanak ki a németek. Még egy kellemes félóra telik el, az agglegények egész puhára van­Angoratenyészállatok, importált tenyészanyag kiváló ivadékai, legjobban vásárol­hatók Magyarország legrégibb és legnagyobb aranyéremmel kitüntetett angoranyultelepén GRÓF KÁROLYI JÓZSEFNÉ angoratenyészeténél, Fehérvárcsurgó, Fejér - megye. nak már főzve, olyannyira, hogy némelyik elköti a kötőt a mosoga­tásra soros hallgatók elől és, ó bor­zalom, mosogatni kezd. Amiből vi­lágosan kitűnik, hogy az ellenállás férfias erénye teljesen megtört, sőt a ravasz női trükkök és a kitűnő menü következtében már a férfias jellemvonások is elmosódóban van­nak. Szegény, boldog öregfiú. Már mosogat. Még néhány ebéd és úgy bekötik a fejét, hogy észre sem veszi. Vigyázat agglegények, vigyázat! Főzőtanfolyam működik Egerben. (por) JOBBRA HAJTS! Július 6-án hajnalban tér át a vidék az új közlekedésre Az európai szárazföldön kivétel nélkül mindenütt jobbirányú közle­kedés van már, csak nálunk nem. Keserves éber figyelmet, mennyi kényelmetlenséget, nyugtalanságot és állandó közlekedési veszélyt je­lent valamennyi külföldi számára a mi „megfordított“ hajtási rendsze­rünk. Legalább olyan kellemetlen ez nekik, mint ahogy Magyarorszá­gon gondolnak most a „jobbra hajts“-ra. Viszont nem kívánható, hogy Európa alkalmazkodjék Ma­gyarországhoz : természetes, hogy nekünk kell inkább vállalni az új rendszer pár hónapos megszokásá­nak a nehézségeit. Annál is inkább, mert a Kelet és Nyugat közt talán soha sem játszott még az ország olyan fontos gazdasági és közleke­dési összekötő szerepet, mint ma s régi közlekedési rendünk már érez­teti hátrányos hatását a nemzet­közi forgalom szempontjából. Ezért határozta el a kormány, hogy a hajtási irányt megváltoz­tatja és a régi „balra hajts, jobbra előzz“ elvét vezeti be. Bevált külföldi példák szerint ná­lunk is először vidéken rendelik el Hz új közlekedési rend fontosabb intézkedései Egerben Zsákay József m. kir. rendőr­tanácsos, az egri kapitányság veze­tője tegnap a következő rendeletet adta Eger város területére az új közlekedés szabályozása tárgyában: Rendelet. E tárgyban korábban kiadott rendeleteim hatályon kívül helye­zése mellett Eger megyei városban a közlekedés korlátozásának egy­séges szabályozása, a személy és vagyonbiztonság megóvása, valamint a forgalom könnyebb lebonyolítása a jobbra hajtást. A fővárosban csak később kerül erre a sor. Vidéken, vagyis általában az egész országban, tehát július 6-án hajnali 3 órától kezdve már a „jobb­ra hajts, balra előzz“ lesz kötelező. Az áttérés időpontjául azért válasz­tották éppen a vasárnapi hajnalt, mert — egyes kirándulóhelyektől eltekintve — vasárnap van min­denütt a legkisebb forgalom, hajnali 3 órakor pedig az előző napi éjjeli forgalom már elcsendesedett, a reg­geli közlekedés meg alig indul még. Aki gyalogos, kerékpáros, szekeres­gazda, ami teherautó vagy személy- gépkocsi ebben az időpontban mégis az utakon akad, baloldalról egy­szerűen áthajt majd az út jobb ol­dalára. A napi közlekedés pedig, csak fokozatosan árad el az utcá­kon és igy lassacskán könnyebben megtalálja majd mindenki új köz­lekedési irányát — a jobb oldalon is. Remélhető, hogy ilyen módon az áttérés első nehézségei nem okoz­nak komolyabb fennakadást. Budapest és közvetlen környéke csak november 9-én illeszkedik be az új közlekedési rendbe. és a közlekedési rend fenntartása érdekében a 25000/1929. Bm. számú rendelet 28. és 31. §-ai alapján a következőket rendelem el: 1. §• 1. A következő utcákon és tere­ken a járművek közlekedése egy irányból és pedig az alábbiak sze­rint történhetik: a) az Érsek-utcába a Széchenyi- utcából, b) a Szent János-utcába a Kos- suth-térről, c) a Tárkányi Béla-Utcába -

Next

/
Thumbnails
Contents