Eger - napilap, 1941/1
1941-06-21 / 97. szám
1941 június 21. EGER 3 a 21.38 órakor érkező vonat közlekedik, de legalább estére meg lehet érkezni. Mint értesülünk, Főnyi József, az egri állomás főnöke, a közönség kívánságát tolmácsolta a miskolci üzletvezetőségnél olyan irányban, hogy a 17 órakor Egerbe érkező vonat Füzesabonyban várja meg az említett munkásvonatot és vegye fel utasait Eger felé. Indokolt s főként méltányos volna, ha a város közönségének ezt a kívánságát teljesítené az üzletvezetőség. Jogászhiány a magyar élet legújabb tünete Nincs elég ügyvédjelölt, sem elég pályázó a közigazgatási hivatalokba Eger, június 21. A megcsonkított, trianoni Magyar- ország veszedelmes jelensége volt az értelmiség túltermelése. Különösen a jogi pályákra készül nagyobb tömegben a fiatalság és a négy magyar egyetemről és három jogaka- démiáról 1 ikerülő ifjúság nem tudott elhelyezkedni. Évekig gürcölt segédhivatalokban, dolgozott fillérekért, mint szellemi szükségmunkás, míg végre sikerült valahová bejutnia. Ezek az idők irányították oda a hazai kultúrpolitikát, hogy a jogi főiskolák csökkentésével próbáljon segíteni a válságon. Furcsa véletlen, hogy az intézkedések éppen akkorra születtek meg, amikorra a jogászbőség már megszűnt, sőt a beálllott kedvező körülmények folytán jogászhiány állt elő. A trianoni határok megszűnése, az ország területének jelentékeny megnagyobbodása rengeteg jogásznak adott kenyeret. A visszatért országrészek hivatalai, szabad pályái megnyíltak a magyar jogászok előtt, de megnyíltak a régi csonka-ország pozíciói is a zsidótörvények folytán, amelyek számtalan helyet szabadítottak föl a jogot végzettek számára. Napról napra lehet hallani, a legszűkebb környezetben is, hogy tisztviselők tömegei kerültek el, mentek más pályára, lettek vállalati ügyészek, vezető tényezők a Felvidéken, Erdélyben, vagy a gazdasági élet különböző posztjain. Ma már jogászhiányról kell beszélni, ami annyit jelent, hogy megnőtt h kereslet a jogot végzettek iránt, ismét kezd becsülete lenni a jogi tudásnak. Az ügyvédek arról panaszkodnak, hogy nem tudnak jelöltet kapni, a közigazgatási hivatalokban nincs elég pályázó egy- egy meghirdetett állásra, az a helyzet állt elő tehát, hogy keresik a jogászokat. Akit pedig keresnek, azt jobban fizetik, annak a helyét gondosabban előkészítik. Maga az államhatalom is látja már a helyzet fordulását, s jellemző erre, hogy a múlt évben meghozott törvényt felfüggesztették a jogakadémiákra vonatkozólag és ismét megengedték a jogi főiskoláknak, hogy mind a négy évfolyamukat benépesítsék. A kormányzat tehát meg akarja könnyíteni azok helyzetét, akik jogi pályákra mennek; most már ismét kiképezheti fiait a a szegény vidéki polgár, akinek nincs pénze drága egyetemekre, idegenbe küldenie tehetséges gyermekét. Különös öröm ez Eger városának, amely kétszáz év óta áll a keresztény magyar jogásznevelés szolgálatában kiváló jogakadémiájával, ahol a nemzet legkitűnőbb jogi tudósai kaptak alapos nevelést és oktatást. Különös öröm, mert azt jelenti, hogy ismét szükség van az egri jogászképzésre, szükség van a jól nevelt, keresztény szellemű jogászifjúság újabb tömegeire. H barátság szellemében zajlott le a tanítóképző öregdiákjainak találkozója Hétszáz pengőt adtak össze az öregdiákok a fiatal tehetségek támogatására Eger, június 21. Harmadik éve annak, hogy megalakult az egri érseki tanítóképzőintézet Öregdiákjainak Szövetsége és az idén már másodszor adtak találkozót egymásnak a Szövetség rendezésében azok az öregdiákok, akik 50—10 évvel ezelőtt hagyták el az intézetet, hogy a magyar népművelés szolgálatában néha ősz fejjel, de mindig fiatalos lélekkel évtizedeket töltsenek el. Megható látvány volt, ahogy a hetven felé járó öregdiákok végigsétáltak a liceum folyosóin és szerető lélekkel simogatták végig az öreg falakat, melyek oly sok kedves emléket őriznek abból az időből, amikor még azok a szép ősz hajú bácsik is ragyogószemű kisdiákok voltak. De nemcsak az ötvenévesek, hanem a 45, 40, 35, 30, 25, 20, 15 és 10 éves találkozóra egybegyűltek is így jártak s a végén összeforrott az egész diáksereg az ősi Alma Mater szeretetében, megbecsülésében. Hiszen az Öregdiák Szövetségnek éppen ez a legértékesebb tevékenysége, hogy közelebb hozza egymáshoz azokat, akik valamikor az intézet növendékei voltak. A Líceum kápolnájában hálaadó szentmise vezette be a találkozót, majd a díszteremben megkezdődött az a bensőséges ünnepély, melyet Szokolovszky Béla tanárnak, az Öregdiák Szövetség fáradhatatlan titkárának irányítása mellett rendeztek a régi és a mostani növendékek. A tanitóképzőintézet ének- és zenekarának Bitter Dezső tanár által vezényelt magasnivóju számai után az 50 éves öregdiákok és az egybegyűltek nevében Breznay Imre, az intézet volt növendéke és volt igazgató-tanára köszöntötte a megjelenteket és a tanári kart. Szavaiból a hála és az elismerés szólt mindazokhoz, akik az intézet fenntartói és irányitói voltak. Az üdvözlésre dr. Somos Lajos igazgató válaszolt és névszerint köszöntötte az 50 évvel ezelőtt végzettek közül megjelent Böbék Lászlót, Breznay Imrét, Farkas Ágostont, Irányi Jenőt, Moőrung Dezsőt, Plank Józsefet, Révfy Lajost. Majd a katolikus tanítóképzés fontosságát hangoztatta és vallomást tett arról, hogy az intézet hagyományait és célkitűzéseit az iskola tanári kara mindenkor szem előtt tartja. A katolikus intézmények fennállását és virágzását nemzeti szükségességnek mondotta, mert ma a lelkiismereti szabadságnak éppen a katolikus intézmények a legfőbb védelmezői. Az üdvözlések után az öregdiák Szövetség tartotta meg közgyűlését, melyen dr. Csanády László tanügyi főtanácsos, az intézet volt igazgatója elnökölt. Megnyitójában a különböző módszeres eljárásokkal foglalkozott és a mai hibákra is rámutatott. A titkári, pénztárosi és egyéb beszámolók után dr. Somos Lajos igazgató tartott előadást, melyben a magyar tehetségek megmentésére hívta fel a figyelmet. Különös pártfogásba ajánlotta az öregdiákoknak a mostani, nehéz körülmények között tanulni kényszerülő diákságot. Beszédének hatása alatt a megjelentek 700 pengőt ajánlottak fel a jótehetségű és szegénysorsú tanulók támogatására és ezzel ragyogó példáját mutatták az áldozatos szellemnek és cselekvő hazafiasságnak. A találkozót követő közös ebéden Nyizsnyánszky Béla gyakorlóiskolai tanító, a 10 éve végzettek nevében mondott pohárköszöntőt, melyre a Szövetség nevében dr. Csanády László válaszolt. Hat szénnagykereskedő céget jelölt ki a kereskedelemügyi miniszter Okolicsányi Imre alispán előterjesztésére az eger—gyöngyösi körzetben A m. kir. kereskedelemügyi miniszter Okolicsányi Imre alispán előterjesztésére, illetve kijelölésének jóváhagyásával a következő szénnagykereskedő cégeket jelölte ki Heves vármegye területén, azaz az eger—gyöngyösi körzetben: Novotny és társa, Eger. — Víg Vilmos, Hatvan. — Kovács Barna, Heves. — Özv. Németh Gáborné, Tiszafüred. — Vitéz Doktay Gyula, Hatvan. — Kiss János, Tiszafüred. Gúzsbaköive kemencébe dobták, agyoukinozták kétéves gyermeküket a bestiális szülők Egy különös tárgyalás, ahol sírnak a tanúk, csak a szülők szeme száraz Az egri törvényszék kilenchőnapi börtönre ítélte a vadállati apát Eger, junius 21. Különös és megdöbbentő tárgyalást tartott Tiszafüred községben dr. Jakab Mihály, az egri törvényszék egyesbírája. A vádlottak pad ján egy minden emberi érzésből kivetkőzött, bestiális kegyetlenségü „apa“ ült, mellette fiatal felesége. Az volt a vád ellenük, hogy agyonkínozták két és fél éves kis fiukat. Mattyasovszki József 26 éves, volt tiszafüredi, jelenleg tiszanánai lakos és 23 éves felesége nem szenvedhették fiukat, a kis Józsefet: Csecsemőkorától ütötték-verték s a legválogatottabb kínzásokat szen- vedtették el vele. A gyermek nemrégen belehalt a veleszületett szívbajba s a két szülőt egyrendbeü, folytatólagosan elkövetett súlyos testi sértésért vonta felelősségre a törvény. Furcsa volt ez a tárgyalás, mert a kihallgatott tanúk zokogva vallottak az állati kegyetlenségü apa bánásmódjáról és azokról a rémségekről, amelyekben az ártatlan gyermeknek része volt. A tanúk egyöntetű vallomása szerint a gyermek testén soha egyetlen ép hely nem volt, kék és zöld foltok fedték tetőtől talpig. Egyik asszony elmondotta, hogy egy ízben átvitte Mattyasovszkyékhoz a maradék tésztát a gyereknek, mert tudta, hogy alig kap enni. Kereste, kereste a gyermeket, végre megtalálta gúzsbakötve a kemencében. Úgy megijedt, hogy elejtette a tésztát és hazafutott. Egy másik tanú szerint az apa egyszer azt mondta a fiának, hogy vegye le a falról a citerát és vigye hozzá. A csöppség nagynehezen fel-
