Eger - napilap, 1941/1
1941-06-14 / 93. szám
EGER 1941. június 14. 2 A mostani hűvös, esős időjárás árt a mezőgazdaságnak A takarmány gyenge — Helyenként munkáshiány van a vármegyében Eger, június 14. A közigazgatási bizottság ma délelőtti ülésén vitéz Fiuk Gusztáv m. kir. gazdasági főfelügyelő Heves vármegye közgazdasági állapotát a következőkben ismertette: — Az időjárásban a közelmúltban volt meleg napsütéses idő igen kedvező volt, sajnos,. utóbb újra hűvös idő állott be, ami a növényzet fejlődését s a még hátralevő munkák elvégzését erősen gátolja. — Az őszi vetések a múltkori kedvező meleg időjárás mellett igen jól fejlődésnek indultak, a rozs el- virágzott, a korai és síkvidéki búzák kikalászoltak, a\'dombvidókiek hasban vannak. — A tavasziak igen változóak, helyenként jól fejlődtek, azonban túlnyomó részben fejlődésük gyenge, ritkák és gazosak. A kapásnövények fejlődése kedvező. — A szőlők erőteljes fejlődésnek indultak, a fürtképződés általában azokban a szőlőkben, amelyek téli és tavaszi fagynak voltak kitéve, gyenge, de helyenként kielégítő. Peronospóra még nem lépett fel, ami a hűvös éjtszakáknak köszönhető, de félős, hogy ezen esős idő, majd a közbeeső erősebb napsütéses felmelegedések annak fellépését előmozdítják. A permetezés a szőlőkben megkezdődött. — A takarmányok első kaszálása részben befejezést nyert, részben folyamatban van. — A mesterséges takarmányok első kaszálása, miután a fejlődés gyenge volt, mennyiségileg az átlagon alul maradt. A jelenlegi esős időjárás a takarmányok minőségét erősen rontja. — Több helyen igen nagy mértékben lépett fel a lucernabödä álcája, amely kártételével az újrafa- kadást gátolja. — A föld mi velés ügyi miniszter úr a víz alatt volt területek elvetésére 170 q köles és 7-5 q mohar- magot engedélyezett kölcsönképen a legfeljebb 100 holdig terjedő birtokkal rendelkező gazdáknak. A magvak leszállítása folyamatban vau. A felügyelőség, miután szüksége mutatkozik, az engedélyezett köles kontingens felemelését kérte. — A munkásság mindenütt elhelyezkedett, helyenként munkáshiány mutatkozik. Az idény legkacagtatóbb vígjdtékdt . tűzte ki a hétfői „Eger“ estre a színház igazgatója „Pezsgős vacsora“ — fillérekért Az „Eger“-esték sorozatában legközelebb az idény legsikerültebb, legkacagtatóbb vígjátékát kapja lapunk közönsége. Vitéz Jakabffy Dezső színigazgató Pezsgős vacsorára hívja az Eger olvasótáborát, s a vacsorához annál nagyobb az étvágy, mivel a 40 százalékos kedvezménnyel úgyszólván fillérekért tárul fel a kellemes vendégség. Ifj. Békeffy István darabja már a bemutatás alkalmával meghódi- ditotta a közönséget. A jóízű, sokféle fordulatú, bonyodalmas vígjáték kacagtató jeleneteiben Jatzkó Cia és Ladányi Ferenc alakítanak nagyszerű vezető szerepet, de az egész szereposztás és rendezés is a legpompásabb színházi este hangulatát idézik fel. A közönség hálásan fogadja a színház igazgatójának újabb figyelmességét, s nem kétséges, hogy hétfőn este zsúfolt ház mulat és szórakozik a Pezsgős vacsorán. Alább közöljük a hétfői előadás szelvényét: Utalvány a Pezsgős vacsora vígjáték június 16-i, hétfői előadására. 1 drb ________________________ A Z ELSŐ UGRÁS Beszélgetés az új magyar katonával: az ejtőernyőssel Eger, június 14. Minden kornak megvannak a maga eszményei, hősei. A huszadik század eszménye az emberibb ember. Mindenki annyit ér, amennyit a köz érdekében dolgozik. A mai fiatalság egyöntetűen felfelé törekszik. A levegő hőseié a jövő. A magyar fiatalság sohasem maradt el a kortól. Mindig megtalálta helyét az európai fiatalság között ideáljai és törekvése közben. Alig terjedt el a híre, hogy a német ejtőernyősök bravúrjaikkal bámulatba ejtették Európát, már megvolt a magyar ejtőernyős csapat, a magyar fiatalság már döngette a magasságok kapuit, várta, hogy hazája megismerhesse hivatottságát, rátermettségét. Az első eredmények Mint a futótűz terjedt el a híre, hogy Újverbász és Szenttamás környékén magyar ejtőernyősök műveltek csodákat és mentettek meg milliós értékeket, biztosítottak gyors előrenyomulást a menetelő sereg számára Bácska visszaszerzésében. A most lezajlott ejtőernyős sajtóbemutatóval kapcsolatban alkalmunk volt megismerni egyik hősünket, aki kérésünkre az első „kiugrás“-ról beszélt, mint ami felé annyira törekedett és mint ami benne is legszebb élményként marad meg. Semmit hozzá nem teszünk, de el sem vettünk belőle. így hangzik: — Hosszas előkészítő gyakorlatok és elméleti ismertetések után parancsnokunk végre elérkezettnek találta az időt arra, hogy az első ugrást végrehajthajthassuk. Az előkészítés hosszú időn át tartó különleges tornagyakorlatokkal, ejtő - szerkezetekről és ugróemelvények- ről történő ugrásokkal, ernyószer- kezet megismerésével, ernyőhajtogatás gyakorlásával és a szoktatórepülésekkel telt el. Most már csak a kedvező időt lestük felajzott idegekkel. Mindennap az első tekintetünk a hangárok tetejére, a szélzsákra esett. Az idő nem akart kedvezni. Indulás. Végre egy szép napsütéses koratavaszi reggel elhangzott a parancs : Felkészülni! Nyolc óra harminc perckor ugrás! Gyorsan befásliztuk a bokánkat, felvettük az ugrócsizmát és belebújtunk a béléses „kezes-lábas“ ruhába, felvettük a „bukósisak“-ot, majd az előkészített ejtőernyőket a hátunkra csatoltuk, meghúztuk a hevedereket és gyorsan sorakoztunk. A parancsnokunk még egyszer átnézte a felszerelést. Közben a kifutó betonszalagon már felbőgtek a bemelegített gépmadarak. Parancsnokunk megállapította az ugrási sorrendet, majd jelére beszálltunk a repülőgépbe. A levegőben. A pilóta gázt adott és a légcsavar belekevart a levegőbe. Már éreztük, hogy emelkedünk. Szétnézve sokaknak arca kipirultnak, másoké pedig sápadtnak látszott. Az érverés — úgy gondolom — mindnyájunknál magas lehetett. A gép hatalmas kört írt le a repülőtér felett és a magasságmérő lassan közeledett a nyolcszáz méter felé. Parancsnokunk a gép nyitott ajtajában állva figyelte, mikor érünk a kijelölt ugrási terület fölé. Mi pedig figyeltük az arcát. Valami olyanféle érzésünk volt, mint mikor diákkorunkban készületlenül mentünk az iskolába és a tanár úr bűvös noteszében a nevünk körül keresgélve választotta ki a felelőt. Már adja is a parancsnokunk a jelet: Felkészülni! Nézem az elsőnek kijelölt ugrót. Arca szokatlan, tekintete mintha mereven határozott lenne. De nincs sok idő a megfigyelésekre, már kapjuk is a jelet: Ugrás!!! Az első ugró megindul az ajtó felé, majd gyorsan kilép és eltűnik pörögve a mélyben. De nincs sok idő a gondolkozásra sem. A következő ugró én vagyok. Nagyot lélegzem és kilépek az ajtón Zuhanok . . . Nagyon hosszúnak tűnik fel az idő ... A levegő süvít a fülem mellett . .. Talán csak nincs valami baj ? . . . Alig hogy ez a gondolat felvillan az agyamban, már érzem az erős rántást a váltamban, ami az ernyő nyílásának a jele. Egyszerre a zuhanás megtorpan és már ott kalimpál testem a kinyílt ejtőernyő végén. A szorongó érzés megszűnt. Felnézek az ernyőre, nincsenek-e a szálak összecsavarodva. Nincs semmi baj. A repülőgép zaja mindinkább távolodik tőlem és lassan körülvesz a csönd. Lassan érzékelni kezdem, hogy süllyedek a föld felé. Lent mélyen parányi kis „hangyákat“ látok. Azok az emberek. Lassan látom a készenlétben álló mentőautót is, tetején a vörös kereszttel. Föld. Süllyedek. Néha egy-egy pajzán szellő lehellete meg meg lóbál, de nagyjából majdnem függőlegesen esem. A föld mindjobban közeledik. Kétszáz ... Száz... Ötven méterre lehetek. Kinyújtott kézzel megfogom a hevedereket és készülök a földet érésre. Az esés gyorsul, a talaj színe összemegy szemem előtt. Majd enyhe zökkenés után már gurulok is egy „bukfenc„-cel a földön. A sulynélküli ernyő selyme lassan leomlik mellém. Szétnézek a társaim között. Azok is egymásután lassan főidet érnek. Az ernyőket összeszedjük, sorakozunk és parancsnokunk jelenti: „Az „A“ csoport az első ugrást végrehajtotta!“ * Már mosolyog újra és elsimul a témával járó érdekfeszítő izgalom ragyogó szemeiből. Mintha azt mondaná: „ennyi az egész“! — Mikor ugrik újra ? — Lehet, hogy már holnap is — feleli és tekintetével a kék eget figyeli. Hirdetésével célt ér, ha az „Eger“ napilapban hirdet
