Eger - napilap, 1941/1
1941-01-18 / 10. szám
A fi A 12 FILLÉR Eger, Ell. évfolyam, 10. szám. # Szombat ♦ Trianon 22, 1941. január 18, ELŐFIZETÉSI DÍJ: egg hónapra 1 pengő 60 fillér, negyedévre t pengő. Egyes szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. VÁRMEGYEI POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG Líceum fsz. 3. Tel.: 11. KIADÓHÍV ATAL: Szent János-Ngomda. Telefon: 176. szám Csekkszámla: 54.558. A szentistváni feladat A miniszterelnök miskolci beszéde különböző nemzeti feladat köröket ismertetett és ezek közül különös hangsúllyal emelte ki a szentistváni feladatot. Ez a szentistváni feladat — mondotta — egy soknyelvű ország vezetését jelenti. Azt mondotta Teleki Pál gróf, hogy nálunk a nemzethez való tartozás nem azt jelenti, hogy valaki magyarnak született, magyar szülőktől, dédszülőktől származott, az országban él és ősei is itt éltek, hanem-azt, hogy vállalja a nemzeti közösség feladatát. Nálunk — mondotta a miniszterelnök — mindenkor úary volt, hogy az ilyeneket régi jó szokás szerint befogadtuk. Ez a mi nemzetfogalmunk, ezzel éltünk ezer évig, ha ezt elejtjük, akkor végünk van. Jó ma ezt a szentistváni feladatot pontosan meghatározni, jó ennek betartására a figyelmet felhivni kifelé is, de befelé is. Magyar testvéreink, nemzetünk tagjai élnek határokon belül is, kívül is, akiket a mi ősi nemzetfogalmunk tanításához híven befogadtunk, akik nem Árpáddal a vereckei szoroson be, jött ősöktől származnak, elődeiknek böcsője nem Lebediában ringott, de magyarok lettek, mert annak vallották magukat és mert beleilleszkedtek őszintén, áldozatos lélekkel a nemzeti közösségbe, vállalták a magyar nemzet közös feladatát, ha kellett, vállalták a magyar kálváriajárást. Ezeknek ősei az Árpádok szervezte magyar föld varázsától ihletve tettek polgári esküt a saját maguk lelkiismerete előtt. És ha most előállnak a határokon túl a névelemzők, vérvizsgálók és más erőszakos disszimilációra törekvők, ha jönnek a történelemferdítők, akik szerint még a székelyek is elma- gyarosodott románok, akkor nekünk velük szemben utalnunk kell a szentistváni feladatokra és a mi ősi nemzetfogalmuűkra úgy, ahogyan erre Teleki Pál gróf utalt. Mindenkinek szuverén joga meghatározni, hogy melyik nemzetcsaládhoz tartozik. Ezt nem a múltban, hanem a jelenben kell kutatni és mai keresztmetszetben kell megállapítani. Nemzethez és valláshoz való tarto- zandóságomat magam állapítom meg, ez olyan egyéni jogom, amelytől soha semmiféle hatalom meg nem foszthat. Vájjon mi lenne a népek tengerében elmerült vándorokkal, ha soha révbe nem juthatnának, ha soha valahol hazát nem találhatnának. Hiszen akkor nem volna amerikai, vagy ausztráliai állampolgárság, nem keletkezhettek volna új világrészek, erőteljes államok, ifjú nemzetek sok más egészséges nemzetsarj keveredéséből. Egy nemzet soha sem volt, ma pedig a modern közlekedési lehetőségek korában, még inkább nem lehet zárt egység. A kínai fal is régen a múlt emléke és egyik járt ösvény vezet át rajta a másik mellett. ! Miért akarják tehát ellenségeink éppen magyar viszonylatban megtagadni a népek természetes törvényét? Miért akarják ráerőszakolni hívőkre, hogy ók hitetlenek, emberekre, hogy ők idegenek a földön, ahol bölcsőjük ringott és ahol talán Eger, január 18. Most készült el az Egri Norma múlt évi beszámolója, Kriston Endre püspök előszavával. A beszámolónak egy elszomorító s egy felemelő közlése van Eger társadalma számára. Az egyik az, hogy sok, nagyon sok a szegény. Számuk lassan már a háromszáz felé kapaszkodik s hogy valóban szegények és közadakozásra szorulnak, arra a szegénygondozó nővérek lelkiismeretes helyszíni ismerete a biztosíték. A felemelő érzés pedig, ami elfogja a beszámoló láttán az olvasót, az, hogy Eger közönsége nagy és önkéntes áldozatkészséggel segíti szegényeit, az adakozók száma egyre nő, az adományok nagyobbak s hogy mindezek következtében a szegénység, mint társadalmi fertőző betegség a szeretet és jóság kezében nyugalommá csitúl. Kriston Endre püspök a beszámoló bevezető szavaiban a legnagyobb elismeréssel emlékezik meg Eger közönségének s az Egri Norma munkatársainak áldozatkészségéről. A legtöbb házban, üzletben, gazdaságban — írja — sötéten fest most az évvégi zárlat. Ellenben a már apáik is vért hullattak a rögre? Miért ne lehessen testvérem az, akinek más ugyan az anyanyelve, de velem küzd egyazon nemzeti ideálokért ?! Jól vigyázzunk arra, hogy azt a feladatot, amelyet a miniszterelnök szentistváni feladatnak nevezett, híven teljesítsük és hogy híven ragaszkodjunk az ősi nemzetfogalomhoz. Ha megtagadjuk a domesztiká- lódás törvényét, a természet rendjével kerülünk szembe, ez a rend pedig megdönthetetlen törvényt követel. De követelhet is, mert amint idegenből importált, de magyar talajba vetett búzából magyar kenyér lesz, úgy válik magyarrá Jókai új földesurának példája szerint mindenki, aki ezen a földön gyökeret ver. A katángot elfújja az ősz szele, de az ideplántált csemete, ha kiterebélyesedik, nekünk fert-m gyümölcsöt. mi Normánk felette vigasztaló ered' ménnyel zárta le az ezernyi viharfelhőt gomolygató 1940-ik esztendőt. 124, teljesen muaka- és keresetképtelen szegénynek biztosított az elmúlt évben szerény, de teljes ellátást: lakást, élelmet, ruhát, tüzelőt, világítást; 151-nek pedig pótolta azt az egyik-másik nélkülözhetetlent, ami hiányzott ezekből. 3—6—8 pengős havi pénzért 132 szükség-lakást bérelt. És a minderre szükséges több, mint 85.000 pengőt nem a végrehajtó vasalta be, hanem, egyszerű kérő szóra: az önként adakozó felebaráti szeretet ajánlotta fel. — Városunk mintegy 31.000 lakosa közül 4086 jó lélek, kiknek seregéből főkép arra a 434 új adakozótársra esdjúk a jutalmazó Isten dús áldását, akik tavaly nem álltak még közénk, de most már ők is nagylelkűen hozzák, hozzák a filléreiket. N°m a végrehajtó, hanem a mi far«dha- tatlan 80 gyűjtőnk kopogtatott be havonta a jólelkű adakozók ajtaján, s mint a szorgos méhek, havi 4000 pengőnyi mézet csepegtettek ínségeseink kenyerére. Félszáznyi ked. vés egri leány varrta hetenkint 3 órán át, — nem a saját kelengyéjét, hanem a ruhátlanok gúnyáit, s így e munkatehertől mentesített nővérek 1680 környezettanulmáyra s szegények gondozására nyertek több időt. Isten az emberek által segít. A beszámoló szerint a múlt évben az alábbi készpénzadományok gyűltek össze: Dr. Szmrecsányi Lajos érsektől 3.400 P, Főkáptalan hozzájárulása 3.349-09 P, Eger város hozzájárulása 6.200 P, gyűjtés eredménye 43.732-38 P, mozi előadásokból bruttó bevétel 4.188 93 P, karácsonyi-vásár eredménye a bizományi árukkal együtt 6.196 P, kölcsönből 8.600 P, — 75.666 49 P, 1939. évi egyenleg 24 51 P, ösz- szesen 75.691 P. Természetbeni adományok értéke: Dr. Szmrecsányi Lajos érsek tüzelő adománya 2,970 — P, tej 2,216'— P, termény 422-— P értékben. Főkáptalantól tüzelő adomány 680-— P, élelmiszerben 260-20 P, összesen 6,548"20 P értékben. — Társadalomtól i uhaneműben653 18 P, élelmiszerben 1,329-10 P, tüzelő anyagban 979*— P értékben. Természetbeni adományok értéke 9,509"48 P. — Készpénz adományok értéke 75,691-— P. Bevételek összesen 85,200-48 P. Kiadások Rendkívüli kiadások 6.038-49 P, Lakbér kiadások 5.639-80 P, Havi segélyek 5.211-16 P, Kenyér kiadások 6.732-10 P, Élelmiszerekért 16.528-20 P, Vegyes kiadásokra 1.388'04 P, Heti készpénzsegélyek 4.757-09 pengő, Ruházati kiadások 2.370-49 pengő, Tüzelőanyagra 638-24 pengő, Irodai alkalmazottnak 1.200-— pengő, Izr. szegényeknek 1.200-— P, Inségakciő részére előlegezett készpénz 6.09P56 P, Kölcsön visszafizetés 1939-ből 3,000"— Pr 1940-ből 8.600"— P, összesen 11.600-— P, Mozi előadás kiadásai 2.300-78 P, Karácsonyivásár kiadásai bizományi számlákra 3.327-64 P, 75.282-28 P, múlt évi maradvány: 408‘72 P, összesen: 75.691"— P. Összehasonlitjuk az utolsó három évi adományok összegét: 1938-ban 37.581-21 P, 1939-ben 47.48P50 P, 1940-ben 56.681-46 P. Ez év emelkedése tehát a havi gyűjtések ösz- szegében: 9.199'96 P. Az adako fiz egri szegénygondozás az elmúlt éuben 85 ezer pengő készpénzből és természetbeni adományból 275 szegényt segélyezett Érdekes adatok az Egri Norma 1940. évi beszámolójában
