Eger - napilap, 1941/1

1941-05-17 / 77. szám

2 EGER 1 »41 - május 17. Azlgmándi anyagrsere|i Ú rák beválnak tett, nagyobb lakóházak szükség­óvóhelyet kötelesek létesíteni és fel­szerelni. Itt &z összes munka befe­jezési határideje 1941 június 1. És befejezésül még egy tájékoz­tatás ! A légoltalmukat önállóan ellátó (20 főnél nagyobb „átlagos személyi létszámmal“ bíró) házak saját maguk szerzik be a felszere­lést, mig a házcsoportokban ez a házcsoport légoltalmiparancsnokának az irányítása mellett történik. A kisebb házak tulajdonosai ne sze­rezzék be tehát saját maguk (az esetleg meg nem felelő) felszerelési tárgyakat, hanem forduljanak a ház­csoport parancsnokhoz. A beszerzésekre vonatkozóan — a ház- vagy házcsoport parancsno­kokon kívül — esetleges felvilágo­sítással a Légoltalmi Liga egri cso­portja (Tűzoltólaktanya) szolgál. A felmerülő költségek ezidősze- rint — kivéve a lakások elsötétítő berendezéseit — a háztulajdonoso­kat terhelik. H. S. a hagyományokhoz, hűség a hazai röghöz közös erények, mint ahogy közös az a sors is, amit a kifürkész­hetetlen isteni Gondviselés évszáza­dokon keresztül juttatott mind a két nemzetnek és közös volt az a rab­bilincs is, amit egy negyedszázad­dal ezelőtt oly botorul és gáládul, Neuillyben és Trianonban a két test­vérnemzet testére kovácsoltak. — Egy keserves, hosszú, boron­gó bánattal telt negyedszázadnak kellett elmúlnia, hogy a nemzet testére kovácsolt rabbilincs lepat­tanjon. — Az özvegyek és árvák köny- nyét felszárította a napsugár; a ki­omló piros vért felszívta az anya­föld száraz röge, a hősök nevét megörökítette a történelem, a rabok és hadifoglyok utolsó sóhaját fel­fogta a börtön fala, a hősi halottak süppedő hantján kizöldült az ibolya, s az ágyuk kerekeinek a csapását beborította a májusi orgona fürtös virága. — A két nemzet sorsközösségben vívott élet-halál harcából politikai barátság lett, hogy most felváltsa azt a gazdasági közeledés és össze­köttetés. — Ennek a két hősi nemzetnek, azonos erényekkel, hasonló faji tu­lajdonsággal rendelkező fiai talál­koztak ma városunkban, hogy baráti meleg kézszorítást váltva, egy kor­hadt és elvénhedt gazdasági rend­del hátuk mögött, a kölcsönös ér­dekek szem előtt tartásával bele­illeszkedjenek abba az új európai gazdasági rendbe, amelynek a célja egy szebb, egy jobb, egy igazságo­sabb és emberibb jövő megteremtése. — Ezekkel a gondolatokkal és szívélyes baráti érzelmekkel üdvöz­löm nemcsak a vitéz bolgár nem­zet itt megjelent képviselőit, de a Magyar-Bolgár Bizottság kisérő ma­gyar tagjait is, élükön dr. Schandl Károly m. kir. t. t. úr őnagyméltó- ságával, s amidőn poharat emelek, ürítem azt elsősorban minden bol­gárok Cárjának Boris Őfelségének egészségére, akinek nevenapját ma ünnepli úgy Bulgária, mint a Ma­gyar Nemzeti Szövetség Magyar- Bulgár Bizottsága Budapesten, s ürítem egyben arra a kölcsönös nagyrabecsülésre és megértésre is, amely egy szebb és boldogabb jövő­nek a megalapozását szolgálja. Az Isten hozta, az Isten tartsa és az Isten éltesse Önöket. Z8ivió nasi brati Bulgári! A nagy tapssal fogadott és lelkes éljenzéssel fogadott pohárköszöntő után Illés Jancsi és zenekara elját­szotta a bolgár himnuszt, amelyet a bankett közönsége felállva hall­gatott végig. Bolgár részről Sivaroff György, a Bolgár Általános Szövetkezeti Bank igazgatója, a szófiai Bolgár- Magyar Társaság főtitkára vála­szolt — tiszta, magyar nyelven. Az előkelő bolgár személyiség Sze­geden végezte iskoláit, magyar nyelvtudása és szép kiejtése a sze­gedi évek eredménye. Igmándiviz sokszor életmentő Sivaroff György válaszul a kö­vetkezőket mondotta: ' Igen tisztel Polgármerter Úr! Tiszetelt Hölgyeim és Uraim, magyar testvéreim! — Mi, akik a bolgár—magyar kapcsolatok fejlesztését műveljük, mindig szomorúan tapasztaljuk, hogy akármennyire is szereti egymást ez a két nép, valami hiányzik. Szere­tettel beszélünk ugyan mi bolgárok a magyarokról, s nekem, mint ma­gyar iskola tanítványának elég al­kalmam volt tapasztalni, hogy a magyarok is szeretnek bennünket, de egy valami hiányzik. Nem ismer­jük egymást. Nagyon keveset tu­dunk mi bolgárok a magyarokról s ezért mindnyájunknak, akik a ma­gyar—bolgár barátság apostolai vagyunk, mindent el kell követnünk, hogy ez a két nép megismerje egymást. Mert itt nemcsak arról van szó, hogy valamely két nép köze­lebbi kapcsolatba kerüljön egymás­sal, hanem két olyan nép között kell kapcsolatot teremteni, amelyek egymásra voltak utalva a múltban és egymásra lesznek utalva a jövő­ben is. Mi néhányan, akik e két nép barátságán dolgozunk, azt hisz- szük, hogy e két nép jövője attól függ, hogy együtt dolgoznak-e. Mi látjuk a jővő erős Magyarországát együttműködni az erős Bulgáriával politikai, kulturális és gazdasági téren. E szoros együttműködés meg­alapozásában mint erős tényező je­lent meg Schandl Károly őnagy- méltósága vezetésével a Magyar Szövetkezetek Szövetsége, amely jól szervezett, komoly, értékes mun­kába fogott. A múlt évben meg­alakult Magyar Bolgár Szövetkezeti Bizottság máris nagy eredményeket ért el. Az egyik eredmény az, hogy a magyar szövetkezeti vezetők végig­járták Bulgáriát, s hogy most végig­járjuk Magyarországot. Utunk egyik legszebb állomása a vitéz egri asz- szony, a jó egri bor s régi egri kultúra városa. Kérjük Eger váro­sát, segítsen bennünket abban a munkában, hogy e két nép meg­ismerje egymást, gondoljon szere­tettel a bolgár népre, amelynek legközelebbi testvére, meghitt ba­rátja a magyar nép. Trianon és Neuilly nincs, gyerünk a munkával. — Pohamarat Magyaroszág kor­mányzójára és Eger város fejlődé­sére emelem. A pohárköszöntő végeztével a vacsora közönsége hosszasan ünne­pelte a bolgárok szónokát. A bolgár vendégek ma reggel megtekintették a város nevezetes­ségeit s Lillafüred felé indultak tovább. Hirdetésével célt ér, ha az«Eger» napilapban hirdet. Kérjük Eger uárosát, segítsen bennünket abban a munkában, hogy a két nép megismerje egymást Trianon és Neuilly nincs többé, gyerünk a mun­kával — mondotta Sivaroff György, a Bolgár- Magyar Társaság főtitkára Eger városa magyar vendégszeretettel fogadta a bolgár vendégeket Eger városa ünnepélyes külsősé­gek között, szívből fakadó magyar vendégszeretettel fogadta a Magyar- Bolgár Szövetkezeti Bizottság falai közé érkező tagjait. A két baráti nemzet fiai a legmelegebb érdeklő­déssel találkoztak össze, hogy ne­héz történelmi napjaik után az új európai rendben kezet fogjanak a közös munkához. Pohárköszöntők A Bolgár-Magyar Szövetkezeti Bizottság tagjai még reggel elin­dultak Budapestről és több község ünnepi gyöngyösbokrétájának meg­tekintése után megszemlélték Mátra­házát és a gallyatetői szállóban ebé­deltek. A Mátra szépségei után a Bükk felé fordították útjukat selső állomásuk Eger volt. Este 9 órakor a szövetkezetek ünnepi vacsorán látták vendégül a bulgárokat, a magyar szövetkezeti mozgalom velük érkezett kiválósá­gait s Eger város vezető tényezőit. A vacsorán dr. Kálnoky István polgármester előbb francia nyelven üdvözölte a vendégeket, azután ma­gyarul mondott lendületes pohár- köszöntőt. — Szívem minden szeretetével s elfogódott boldog lelkem minden melegével köszöntőm a bolgár szö­vetkezeti életnek és mozgalomnak városunkat meglátogató s kimagasló állást betöltő vezérképvis élőit — mondotta — s hálás szívvel köszö­nöm meg, hogy magyarországi rö­vid tartózkodásuk alatt módot ad­tak nekünk arra, hogy ez ősi vá­ros falai között mint szívesen lá­tott látogatókat magyar vendég- szeretettel üdvözölhessük. — Üdvözlőm Önöket mélyen tisz­telt Hölgyeim és Uraim, nemcsak a hivatalos város és annak közön­sége nevében, de meleg és szeretet­teljes üdvözletét tolmácsolom a vá­rosunkban működő 0. K. H., Han­A város utcáit bolgár és magyar lobogók díszítették, amikor befutott a bolgár és magyar vendégek tár­sas gépkocsija a Korona elé. A bolgár nemzeti dal hangjai mellett szálltak le az érkezők, akiket né­hány közvetlen szóval dr. Kálnoky István polgármester üdvözölt a vá­ros és az egri szövetkezetek veze­tősége élén. a közvacsorán gya s a Magyar Hegyvidéki Bor­termelők Értékesítési Szövetkezete Egerben működő fiókjainak itt meg­jelent képviselői nevében is, akik abban a kitüntetésben részesültek, hogy Önöket megismerhessék s gon­dolataikat, eszméiket kicserélhessék. — Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önöket ma egy ezeréves történelmi múltra visszatekintő vá­ros fogadta vendégszerető falai kö­zé, amelynek a múltja az 1000 éve önálló állami életet élő nemzet böl­csőjénél kezdett szövődni, s amely­nek dolgoskezű polgársága, ha a szükség úgy kívánta s a nemzeti létet veszély fenyegette, vére hul­lásával s élete feláldozásával ho­zott áldozatot az önálló nemzeti és állami lét fennmaradásáért. — Áldozatos lélekkel élni, köny- nyel és vérrel öntözni a termő rö­göt, nemcsak magyar erény, de erénye mindazoknak a népeknek, ahol a nemzeti lét és Géniusz ki- teljesedésének, évszázadokon át, ezernyi elnyomással kellett meg­küzdenie. — Önállóság, nemzeti lét és sza­badság a nemzeti élet talajából fa­kadó olyan növények, amelyek rü­gyet, dús virágot és gyümölcsöt csak akkor teremnek, ha gyökereiket könnyel és vérrel öntözzük. — Ebben a vonatkozásban a bol­gár és magyar nemzet, lelki hason­lóságot mutat. — Szabadságszeretet, ragaszkodás

Next

/
Thumbnails
Contents