Eger - napilap, 1941/1

1941-05-05 / 70. szám

Eger, LIL évfolyam, 70. szám.

Trianon 22 1941 május 5.

áRH 8 FILLÉR

* Hétfő ♦

ELŐFIZETÉSI DÍJ j *gy hónapra 1 pengd $0 fillér, negyedévre % pengő. Egyes szám: kétkdznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér.

VÁRMEOYEI politikai napilap

SZERKESZTŐSÉG: Líceum fsz. 3. Tel.: 11. KIÄDOHIVÄTÄL: Szent János-Ngomda. Telefon: 176. szám Csekkszámla: 54.558.

Az újságíró Mérése az olvasóhoz

Az ujságbetfik legtöbbször úgy jelennek meg, hogy nem tudni, ki írta őket és ki áll mögöttük, sima-e a homlok, vagy redős, ősz halántékú-e, vagy fiatal, amely mögött a betűket teremtő gondolatok születtek. Valaki írta, valaki útnak indította őket, hogy éljenek és hirdessék a hírt. Az olvasó belenyugszik, hogy a betűk mögött az újságíró él és dolgozik. Az újság szinte személytelenül születik meg, talán azért is, mert csak rövid ideig, legfeljebb órákig él, addig, amíg a helyébelépó meg nem öli az elődöt. Talán ezért is van, hogy az újságíró nem szeret magáról beszélni s elhiszi, hogy az ö sorsa másokért élni, rohanni, lobogni, mint valami süstörgő fáklya, amelyet a hivatás szent tüze gyújtott meg azért, hogy míg másoknak világít, hamuvá váljék.

És ha most az újságíró kilép a névtelenség álarca mögül s ha az olvasóhoz fordul, akivel a nap majdnem minden órájában szembe néz, elismerést, vagy kritikát várva, ennek sem az az oka, mintha az újságíró egyszerre meg akarna elevenedni s egyéni babérokra törne, hanem az, hogy rendje nagy közösségének érdekében kíván szólani. Minket a munka lázas tempója szinte géppé alakított át s nem szoktunk arról beszélni, hogy amikor a hír szolgálatában acéllá keményedett idegekkel dolgozunk, néha könnyünk pereg s szívünk vére csorog a kerekek között, mert nekünk is vannak emberi fájdalmaink és emberi érzéseink.

Néha, ha megáll munkánk zsarnoki ritmusa, eszünkbejut, hogy a mi rendünkben is vannak a munkának vértanúi, vannak rokkantjaink, leszünk mi is egykor elhasznált és elkopott gépalkatrészek, vannak és lesznek özvegyeink és árváink. De senkinek sem szabad észrevenni, hogy munkaközben eltorzul az arcunk, szívünk szeretteinkért dobog s mikor a kérdőjeleket írjuk, mögöttük saját öregkorunk, vagy hozzátartozóink sorsának bizonytalansága görnyed.

Az újságíró mindenkinek mindene. Ha kell kemény harcos, kész rohamra menni az igazságért, vagy létét teszi fel arra, hogy szívós védelmi harcban tartson ki véleménye mellett. Nincs az a közügy, amelyben föl ne emelné szavát, országnak, társadalomnak s különböző társadalmi rétegeknek éppúgy rendelkezésére áll, mint egyeseknek, ha kérő szavukkal hozzáfordulnak. Nem azért beszélünk most erről, mintha ebben érdem volna. Nem, ez kötelességünk. S ha most mégis az olvasóhoz fordulunk kéréssel, ezt a munkaasztal mellett kifáradt és nyugalomra érdemes kartársainkért, s az újságíró-özvegyekért és árvákért tesszük. Egyik legrégibb és legáldásosabb jóléti intézményünk, a Magyar Hírlapírók Országos Intézete most érkezik el 60 éves jubileumához. Sok megpróbáltatás s a közért hozott áldozatos gesztus áll Nyugdíj- intézetünk hat évtizede mögött s ha anyagi erői megfogyatkoztak, nem a mi hibánk. Azt akarjuk, hogy öreg napjaira az újságírónak se legyenek gondjai, a rokkantakat kárpótolhassuk a köz szolgálatában kimerült energiákért s özvegyeinknek és árváinknak olyan segítséget adhassunk, amely illő az emberi méltósághoz.

Kérő szavunk megértésre és meleg szívre talált az ország első asszonyánál, főméltóságú kormányzónk fennköltlelkű hitvesénél, aki készségesen vállalta Nyugdíjintézetünk megerősítésének fővédnökségét. Jóságos segítő kezét, amelynek áldását annyiszor érezte a magyar társadalom,most a névtelen dolgozó újságírók felé nyújtja ki, s mi bízva abban, hogy ennek a mozdulatnak szépségét megérti ebben az országban mindén újságolvasó, most és az elkövetkező napokban azzal a kéréssel fordulunk az olvasóhoz, hogy legyen segítségünkre. Tudjuk, hogy nehéz az idők járása mindenki fölött 8 a hétköznapok terhei minden vállra ránehezednek ebben az országban, de mégis kérjük az olvasót, hogy adományaival siessen Nyugdíjintézetünk megsegítésére. Fogadja kérésünket úgy, mint a naponként szíve ajtaján kopogtató jóbarát kérését, akinek a megsegítés fillérje éppolyan jólesik, mint a nagyobb adomány. A mai naptól kezdve május 18-ig többször jelentkezünk kérő szavunkkal, a Nyugdíjintézet 5600-as csekklapjának, s ehez az újsághoz egy alkalommal csatolt postatakarékpénztári befizetési lapnak segítségével.

íme, most egy pillanatra megláthatta az olvasó a betűk fekete sorfala mögött emberi arcunkat. Nem szégyeljük, hogy kérnünk kell, mert nem magunkért kérünk, hanem a munkában felőrlődött kartársaink és hozzátartozóink jövőjéért. Meg vagyunk győződve, hogy a magyar

olvasóközönség megérti kérő szavunkat, s nem írja rovásunkra, hogy egyszer mi is emberek mertünk lenni.

Ebben a tudatban tesszük le a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetének eljövendő jobb sorsát a magyar olvasóközönség kezébe, s

Vasárnap délután hat órakor ösz- szeült a németbirodalmi gyűlés. A délelőtti órákban, a világ rádiói bemondották, hogy Hitler Adolf vezér és kancellár is felszólal a gyűlésen.

— Chuichili úr majd öt esztendő óta mint egy őrült száguldozik át Európán és keresi, mit lehetne felgyújtani. Sajnos, mindig akadnak megfizetett elemek, amelyek megnyitják országuk kapuit ezeknek a nemzetközi gyujtogatóknak.

Hitler ezután szóvátette a március végén bekövetkezett jugoszláviai németellenes atrocitásokat. Szükségesnek mutatkozott, hogy Németország érdekeit megvédjék minden eszközzel. A jugoszláv magatartást provokációnak tekintették Németország régi szövetségesei, Bulgária és Magyarország is. Ezért március 27-én kiadta a parancsot a támadásra. A német hadsereget sohasem állították nehezebb feladatok elé, mint ekkor. Magyarország megértő támogatása és Bulgária lojális magatartása nélkül nem is lehetett volna a hadműveleteket megkezdeni.

Részletesen elmondotta ezután, hogy az egyes alakulatok kiváló hadvezérei vezetésével minő páratlan és a haditörténelemben egyedülHitler beszédét ezután szinte mondatonkint szakította félbe a Reichstag tagjainak lelkes ünnepköszönetét mondunk már előre is minden adományért, amely az újságírói munka elkopott, megrokkant munkásain, s az újságíró özvegyeken és árvákon kíván segíteni.

A hír minden egyéb háborús és politikai szenzációt háttérbe szorított.

Hitler Adolf világszerte nagy érdeklődéssel kisért beszédében a többi között ezeket mondotta:

álló teljesítményeket értek el a rövid balkáni hadjárat alatt.

A német hadsereg önmagát múlta felül és bebizonyította, hogy semmi sem lehetetlen a német katona előtt.

Elismeréssel szólt ezután az olaszok akciójáról és a magyar hadseregről, amely ismét bebizonyította, hogy méltó dicsőséges régi hírnevéhez. De elismeréssel szólott a görög katonáról, a vitéz ellenségről, aki halálmegvetéssel harcolt. A Balkánon 60—70 ezer főnyi angol hadsereg szállt partra Ugyanazzal a céllal, mint 1918-bau : délről megtámadni Németországot. Ez a hadsereg megsemmisült. A jugoszláviai hadjárat során a német hadsereg hatezer szerb tisztet és több mint háromszázezer altisztet és legénységi állományú egyént ejtett fogságba.

Görögországban nyolcezernél több tiszt és kétszázernél több legénység esett német fogságba. A vitézül harcoló görög hadifoglyokat szabadonbocsátják.

lése, amidőn elmondotta, hogy micsoda óriási, ma még áttekinthetetlen hadizsákmány jutott a németek

Minden idők legvérengzőbb dilettánsa

Beszámoló az óriási hadizsákmángról

Rz Országos Magyar Sajtókamara.

Hitler mondotta vasárnap a birodalmi gyűlésen:

„Magyarország és Bulgária megértő támogatása nélkül nem lehetett volna a balkáni hadműveleteket megkezdeni"

„A magyar katona Ismét méltónak bizonyult dics ő múltjához"

Teljes nyugalommal tekintek a jövőbe, haderőnk a legnagyobb teljesítményekre készen áll — mondotta a Führer