Eger - napilap, 1940/2
1940-12-24 / 203. szám
2 E 6 E B 1940. december 24. is, diadalmas erejében, legyőzött nemzeteket, nem tűr megalázott nemzeteket és fel kívánja támasztani azt, ami becsületes és érdemes a történelem örök életére, miután sajátmaga végigjárta a megaláztatás legkeserűbb iskoláját. A németek vezére meglátta a francia lélek tiszta és ragyogó alapanyagát, ami a francia összeomlás után Petain megrendítő nemzeti lelkiismeretvizsgálatában csillant fel s most a francia történelem legragyogóbb lapjai felé fordítja ezzel a koporsóval a feltápászkodó nemzeti önérzetet és életerőt, hogy ezzel egy új Franciaország belső tartalmát teremtse meg. Soha még így legyőzött állammal nem bántak. S hogy nem Európa leigázását, hanem újjáépítését döngis a nyugati földön Hitler acéltalpai, erre éppen fényszóró jelentőségű a Sasfiók párisi küldetése. A politika már nem tud beszélni a nemzeti lélekhez, olyan irtózatos posványok- ban járt, az egyéni és hatalmi érdekeknek olyan aljas szolgálatát végezte az utóbbi évszázad alatt, hogy mint fogalom, a legnagyobb bizalmatlansággal találkozik. A jellem és a szellem szól tehát most a nemzetek leikéhez. A tiszta germán óriás nyílt arca fordul a gall nép felé és őszintén kinyújtott tenyerén remeg ez a koporsó. Új világ ez, új Európa. Jobh, a népi szenvedésekben megtisztult, nemesebb. És furcsa, és szívet illető, hogy ebben az ódon koporsóban a fehér egyenruha foszlánya, amit talán még megkímélt a százados enyészet keze: az egri hatvanas gyalogezred ezredesi díszruhája. Napóleonnak első házassága gyermektelen volt. A francia nagyhatalmat és a Habsburgok növekvő uralmát akarta egyesíteni a második házasság, amelyet Napoleon a politikusok rábeszélésére kötött Ferenc osztrák császár leányával, Mária Lujzával. A forró korzikai Vérmérséklet és a hűvös osztrák temperamentum keveredése volt az ifjú Ferenc, a Sasfiók. Négy éves volt még csak, amikor apjának csillaga lehanyatlott és 1815-ben a a Waterlooi csatában megverték az angolok és poroszok. Ekkor Ferencet édesanyja hazavitte Ausztriába s ettől kezdve az osztrák diplomácia és rendőrség azon fáradozott, hogy minél jobban elzárja a világtól s főként apja emlékétől a Sasfiókot. Franciaországból még így is érkeztek biztatások az ifjú Ferenchez legendás apja pártjától Napoleon halála után, hogy térjen vissza Párisba, tegye ismét naggyá a francia nemzetet s Ferenc, akit nagyapja, az osztrák császár reichstadti herceggé nevezett ki, ifjú lelkének minden hevületével készült is erre a feladatra. De a tüdővész véget vetett ezeknek a terveknek. A Sasfiók 1832. július 22-én meghalt Schönbrunnban. Érdekes adatokat közöl róla a jelenlegi Dobó István 14. honvéd gyalogezred elődjének, a volt közös 60. gyalogezrednek krónikája. Ferenc császár a reichstadti herceget 1831. június 9-én, húsz éves korában a hatvanasokhoz osztotta be, mint alezredest. Talán egy kis számítás is volt ebben a beosztásban, mert a hatvanasok voltak azok, akik Aspernnél először állították meg apját, Napóleont, európai uralmi lendületében. 1832. május 9-én a már súlyos beteg herceget a zászlóaljparancsnokságtól felmentette a császár és az ezred ezredesévé nevezte ki. A fiatal herceg már nem sokat gyakorlatozhatott a játékszerül felkínált ezreddel és dicsőséggel. A hevesi fiúk két hónap múlva gyászkíséretet adtak és sorfalat álltak már Schönbrunnban, a nagy temetésen, ahol az osztrák császári ház fellélekzett a francia lehetőségek szorongó félelmétől, Francia- országban pedig a legendák ködébe merült a Sasfiók legendás alakja. Rostand, a francia romantika leg- fénylőbb lírikusa, Sasfiók című gyönyörű színművében meg is emlékezteti a reichstadti herceget a magyarokról. A herceg már lázas, hívei kiszöktetik a wagrami síkra és ott megrendítő látomásai vannak. Előbb már Párisról álmodozik, ahová éppen szökni készül. ... Te vársz rám Páris, nagy fővárosom! Napfényes lobogók, ujjongó sokaság! Harangszó ! . . . Üdvözlő dalok ! A szép Champs Elysées, a nagy gesztenyefák Ahol lovammal végignyargalok. A nagy, vad Pórison nevem zúg, tombol át. Minden Bzuronyt virág «övez ! Ah, szájon csókolom a nemzetet magát Ha Páris így karjaira vesz. A bécsi nyomozás keze azonban kinyúlik a wagrami síkra, megjelenik a rendőrség, szétzavarja a Sasfiúk híveit és meghiúsítja a szökést. A herceg magányosan marad és szól: Én itt ezredem bevárom. Már nemsokára virrad a határon ! Eöszöntse zászló tölgybokrétás fája S magyarjaim bús, harcias danája. A reichstadti herceget eltemették. Édesanyja, Mária Lujza „néhai fiának a 60. gyalogezredben teljesített szolgálata örök emlékéül“ még annek az évnek október 30-án alapítványt tett az ezredkrónika tanúsága szerint az ezred legénységének (őrmestertől lefelé) legjobb fiai részére. Az összeg 2400 forint volt, öt százalékos államköl- csönben. Az alapítvány a későbbi katonai reáliskolák és akadémiák két helyére vonatkozott. A helyeket az ezredparancsnok adományozta. Mária Lujza 1834-ben egy második alapítványt is tett az ezrednél fia örök emlékére. Ennek az ösz- szege 1400 forint volt és az ezred kápolnája kapta, azzal, hogy az ezredkáplán minden héten egy misét mondjon a herceg lelkiüdvéért. A káplánnak minden miséért egy forint járt. Az alapítvány jövedelmének feleslegét a kápolna szükHa az ember így karácsonytájt lazít egyet elméje fegyelmén, miközben lépeget, néha úgy megcsúszik, hogy nyakig merül a visszaemlékezésben, csak legyen, aki kihúzza és rákiált: Gyerünk tovább, ne érzelegj! Előre nézz, ne hátra! Nem tudom, mi teszi ezt bennünk. Talán az idő, amely elmúlt fejünk fölött? Talán a szívünk, ez az elgyengült szívünk? Tele van valamivel, mint a szivacs. Valamivel, ami ott maradt a sok bánat és néhanapi öröm után. Talán koplaltatott, szomjantartott lelkünk? Ha nem vigyázzuk mozdulatait, mindjárt nekiesik a csillogó víznek s úgy teleszívja magát, hogy nem akar többé megférni bennünk. Igaz, igaz . . . Akit vasfegyelmű elvek harcra, küzdelemre hívnak, Árgus szemmel nézze a végső győzelemig lelke moccanásait! De most karácsonyeste van ! Fegyverszünet ! Néhány napig béke száll közénk. Lelkem, pihenj, fürödj meg egykicsit! Nekem gyermekkoromban csak egyszer volt karácsonyfám, egyetlenegyszer. 1913 karácsonyán. Míg a titok készült, bennünket, gyereségleteinek fedezésére fordították. A 60. hős gyalogezred utóda, a 14. honvédgyalogezred kegyelettel őrzi ma is a reichstadti herceg eredeti olajfestésű arcképét az ezred tiszti étkezdéjében. Ott függ az óriási teremben az ezredparancsnokok komoly képei közt, a legelső helyen. Néhány nappal ezelőtt komor gyászpompával megérkezett Párisba a Sasfiók. A szuronyokat nem övezte virág, nem voltak napfényes lobogók, ujjongó sokaság. A nagy Páris vezeklő szürkében, magába roskadva idézte a jelen sötétjében történelmének világosságát, amelynek csúcsán, mint örök fáklya, egy N betű lobog: Napoleon. Ha a holtaknak van kezük, kinyúlt most egymás felé, egyetlen szorítással borult megpróbált apja mellére a megpróbált fiú. S ha a halottaknak vannak könnyeik, akkor boldog harmat pergett alá a tompa fényű érclapokon. A hatvanasok halott kis ezredese megtért apjához. Egy világnak kellett elsüllyednie, hogy ez a két koporsó összetalálkozzék. (por.) keket nem tudtak hova tenni, több szobánk nem lévén. Felöltöztettek hát és kiküldtek a csillagok alá angyalkákat lesni, hogy a mi kis házunk vájjon mikor kerül sorra ? Néztünk, vártünk csendben. Egyszer csak az égen fényes meteorcsík villant: az a mi angyalunk! Tényleg az is volt. Kinyílt az ajtó s betelt a ház fényességgel, örömmel, fenyőillattal s ahogy máshol is lenni szokott: a három gyerek egész este a jó szülők örömkönnyéből szőtt szivárvány alatt boldogan hintázott. Aztán következett 1914 karácsonya, de a mi karácsonyfánk nem jött meg többé. Aki máskor kiment érte az erdőre, ott állt őrt valahol a gránicon, a Kárpátok fenyves, zúgó tetején. Térdig érő hóban írt haza egy rózsaszínű lapot s köny- nyeiből itt-ott ráfagyott egy gyöngyszem. Mi pedig megint kiálltunk a sötétbe s dideregve lestük, hogy reszketnek a hidegtől a csillagok az égen, különösen ott észak felől! Hogy fázhatnak most ott az éjszakában a honvédek, mikor hazanéz- nek s találgatják: ugyan melyik csillag is az, amelyik a kis házuk felett áll, s vájjon a szentestén mit csinálnak otthon? Több karácsonyfánk aztán már nem is volt. Nagyok lettünk s akkor még azt hittem, hogy ez az ünnep, mese és ének csak a kicsinyeké. De most már tudom, hogy tévedtem. A karácsonyeste igazában a szülőké, az ajándékozóké, a felnőtteké. Ez az egyetlen alkalom az édesapának, a zord férfiembernek, hogy tiszta érzésben oldja fel sziklakemény lelkét. Mikor legalább egyszer az évben a szív veszi át a vezénylést az ész helyett s valami titkos sugallattól elkezd tervezgetni, gyűjteni a kedves meglepetést. Ez az egyetlen alkalom, mikor ő nem első a családban, hanem utolsó: Divatárü-szükségletét Pál Károly divatházban szerezze be. :::::: Széchenyi u. 6. Telefon 294. Nagy választék harisnya, |||11 fehérnemű, férfi kalap, ing, nyakkendő bőrönd, ridikiil és ernyő különlegességekben. H nagyok karácsonyestéje Karácsonyi és újévi ajándékot D1V1ACZKY drogériájában vásároljon! (Baross Szöv. tagja)
