Eger - napilap, 1940/2
1940-12-04 / 191. szám
1 9 E 6 E R tft40 december 4. mindkettőjüket választmányi taggá választotta, kifejezi evvel, hogy mankásságnkra továbbra is számit és egyrészt Hunyadi-Buzás Endrétől, mint országgyűlési képviselőtől, másrészt Breznay Imrétől, mint az Országos Tűzoltószövetség elnökségi előadójától és a Tűzrendészet! Közlöny főszerkesztőjétől a tűzrendészet ügyének további fejlesztését reméli. A távozó szövetségi tisztviselőket a felügyelői kar nevében dr. Monos tory Elek h. vármegyei tűzrendészet! felügyelő, az önkéntes testületek nevében pedig dr. Makrányi Gyula gyöngyösi helyettes polgár- mester és Révász László felsőtár- kányi vezetőjegyző üdvözölte. A közgyűlést a távozó tisztviselők tiszteletére rendezett díszebéd követte. Az ünnepség a szeretet megnyilvánulása volt, mint ahogy a tűzoltóság intézménye is a szereteten alapszik és épül fel. R miskolci Iparkamara a Budapestről este induló gyorsuonatpdr uissza- állitdsót kíuánja telephely és átképzett keresztény ócskavaskereskedő kijelölését. — A felmerült nehézségek ellenére is meg kell azonban állapítani, hogy a diákság eleg eredményesen dolgozott és egy délután egy tonna vasat gyűjtött össze. — Amennyiben sikerül a fuvarnehézségeket áthidalni, a Diákkaptár folytatja a vasgyüjtést. — Félreértések elkerülése és a gyűjtés gyorsabb lebonyolítása végett kérjük a közönséget, hogy zománcozott és horganyozott bádogot, üres konzerv- és cipőkrémes, stb dobozt, továbbá apró vasbádog- hulladékot és ú. n. fehérbádogot ne adjanak, mert ezek űjabb feldolgozása nagyon körülményes s ezért az országos fémközpont nem veszi át. „Elvész az a nép, melynek nincsen kultúrája“ — idézte a nagy Széchenyinek ma is időszerű szavait Somos Lajos dr. a Legényegylet kultúrdélutánján A miskolci Kereskedelmi és Ipar kamara 15 év óta küzd azért, hogy a felvidéki közönség, tisztviselők, kereskedők, iparosok egy nap alatt megjárhassák Budapestet. Ebből a szempontból legfontosabb lenne a Budapestről 19 órakor induló gyorsvonat újból való beállítása. A Miskolchoz kapcsolódó területeknek, így Egernek és környékének legfontosabb menetrendi szükséglete az, hogy az utas a fővárost egy nap alatt megjárhassa. E követelményeknek megfelelően a Budapest—miskolci vasűti menetrend gerincét — még ma, a megszorítások idején is — két olyan gyorsvonatpárnak kell alkotnia, amelyeknek egyes vonatai Miskolcról, illetőleg Budapestről reggel 7 és 8 óra között, este 7 és 8 között, illetve 8 óra tájban indulnak. E négy legfontosabb gyorsvonat közül ma is jár Budapestről a 6 óra 54 perckor induló 402. a. sz. és Miskolcról vissza 20 óra 17 perckor induló 401. sz. gyorsvonat, illetőleg a Miskolcról 7 óra 40 perckor induló 407. számú gyorsvonat. Ellenben ideiglenesen be van szüntetve ez utóbbinak Miskolc szempontjából nagyon fontos ellenvonata, a Budapestről 19 órakor indult 408. számú gyorsvonat. A menetrend szerint a Budapestről üzleti ügyekben utazó közönségnek ma is megvan a módja arra, hogy egy napon belül lebonyolíthassa üzleti ügyeit. Viszont a vidéki közönség nem tudja ügyeit egy nap alatt elintézni a fővárosban. Budapestről ugyanis vissza 14 óra 10 perckor indul a 404. sz. gyorsvonat, az indulási ideig kevés idő áll rendelkezésre, viszont ezután már sem délután, sem este errefelé vonat nem indul egészen éjféli 23 óra 42 percig. A Kereskedelmi és Iparkamara nagy mértékben méltánytalannak tartja ezt a helyzetet és legsürgősebben megváltoztatni kéri a menetrendet olyan irányban, hogy ismét állítsák forgalomba a Budapestről este induló gyorsvonatot. A diákok meghosszabbították a vasnapot Az árkormánybiztosság által kijelölt zsidó vaskereskedő nem támogatta eléggé a diákságot Egy délután egy tonna vasat gyűjtöttek össze a középiskolai tanulók Eger, december 4. A Diákkaptár egri szervezete kedden délután rendezte meg az egri vasnapot. Mintegy nyolcszáz diák indult útnak, miután a múlt hét folyamán már értesítették a lakosságot kis cédulák útján, hogy készítse elő a vashulladékot. A gyűjtést a fuvar hiánya igen akadályozta, mert csak a város tudott három igás kocsit a diákok rendelkezésére bocsátani, egyébként a diákok kis kézi kocsikkal szállították a házaktól az anyagot a Makiári út 101. sz. gyüjtőtelepre. Munkatársunk ma megkérdezte a Diákkaptár vezetőjét, aki a következőket mondotta: A fiúk nagy lelkesedéssel indultak a gyűjtésre és a társadalom igen nagy részben meg is értette a vasnap nagy nemzetgazdasági jelentőségét. A gyűjtők vagy felbecsülték a felajánlott anyagot és úgy fizették ki, vagy pedig az átadó kívánságára lemérték és így állapították meg a kifizetendő összeget. A fuvarkérdés nem nyert megfelelő megoldást, kevés volt az igás kocsi, úgy, hogy a diákok kézikocsikkal szállították az árút a gyüjtőtelepre. ' Itt, az árkormáüybiztosság által kijelölt zsidó ócskavaskereskedő nem állt úgy a gyűjtés szolgálatába, amint azt mi kívánhattuk volna. Az átvétel nehézkes, nincs megfelelő berendezés, a gyűjtött ócskavasat csak hosszadalmasan lehetett elhelyezni, ami ebben a hirtelen hidegre fordult időben különösen bosszantó volt. Erről a körülményről természetesen azonnal jelentést teszek az árkor- mánybiztosságnak és kérem más Zsúfolt ház előtt zajlott le vasárnap délután a Kolpiüg Legényegyletben az idény első kultúrdelutánja. Kevéssel 5 óra után megszólalt a gong, szétlebbent a színpadi függöny és az érseai tanítóképző intézet zenekara Bitter Dezső karnagy vezényletével Strauss: Mesél a bécsi erdő című keringőjét játszotta azzal a művészi felkészültséggel, amelyet ettől a zenekartól már megszokott és immár el is vár a város zeneértó és zenekedvelő közönsége. A hatásos zeneszám után Somos Lajos dr. az érseki tanítóképzőintézet igazgatója tartotta meg szuggesztiv erejű előadását. —|Oda- kinn dúl a háború — úgymond —, emberek ezrei és óriási értékek pusztulnak, a halál kaszása járja a földet, de mégsem fog megsemmisülni a világ, mert hi>zen a halál nyomán fakad mindig az új élet. Hogy mit hoz számunkra ez a háború és milyen sors vár reánk majd annak befejezése után, azt nem tudhatjuk, egy azonbsn bizonyos: akkor Európának nemcsak a politikai határai fognak megváltozni, hanem megváltozik az emberi, a társadalmi élet rendje is, és jaj annak a népnek,nemzetnek, amelyet az új világ kialakulása készületlenül talál, amelyuek életberendezkedése nem igazodik az új világ követelményeihez. Hogyan készüljünk fel hát a jövendőre, hogyan tegyük egészségessé, életképessé a magyar : életet? — tette fel a kérdést a szó- I nők, majd megdöbbentő adatokat sorolt fel annak igazolására, hogy | beteg a mai társadalmi berendezkedés, hogy sok-sok a tennivaló, sok | feladat vár megoldásra. Kétmillió : magyar család él e hazábau ma is, ahol a családfő évi jövedelme alul van a 2000 pengőn. Pedig ebben a kétmillió családban családonkint legalább 5—5 tagot kell számoluunk. Ezt a hatalmas népréteget fel kell emelni a megfelelő életsziutre. Nagy vagyonok, jövedelmek, állások, vállalatok vannak még ma is zsidókézen s legfeljebb 1—1 szaktudásnélküli keresztény stróhmann takargatja itt-ott a nagytőke nagy jövedelmeinek útját, mely ma is nagyrészt a zsidó zsebekbe vezet. Immár a 3-ik zsidótörvény készül, mert az első kettő nem hozta meg a várt eredményeket. Baj az is, hogy a kellő szakértelem hiányában az Önállósí- tási Alapból igénybevett összegek nem önállósítanak, nem teremtenek keresztény exiszteuciákat. A bajok legfőbb okát abban jelölte meg az előadó, hogy kultúrálatlanok vagyunk. Dániában a földmi- ves, az iparos is főiskolát végez és sokszorosan többet termel, mint a mi gazdánk, iparosunk. „Elvész az a nép, melynek nincsen tudománya“ — idézte Széchenyi szavait, pedig nálunk alig beszélhetünk általános műveltségről, még kevésbbé szaktudásról. Szakoktatást, szakiskolák létesítését sürgeti a mai élet, de a szakműveltség mellett magyar műveltségre és keresztény műveltségre van szüksége különösen a mai magyar ifjúságnak, hogy az az értelmiségi, a gazdasági, az ipari a kereskedelmi pályákra komolyan, el- hivatásszerüen készülhessen fel. Művelt, szakképzett, öntudatos, magyar és keresztény ifjúság kell ennek az országnak. A nagy tetszéssel fogadott előadás után a tanítóképzőintézet regős csoportja mutatkozott be a Legényegylet előadótermében, hegedű, tárogató- és dalban idézve a múltat, a dicső, majd szomorú kuruc kort. Rézsó P., Pilcsák E., Váradi J., Sziklai B., Váraljai J., Mezei J„ és Dér K. tanitónövendékek meghódították a terem közönséget, mely több számukat ismételtette meg velük szűnni nem akaró tapssal. A Legényegylet műkedvelő gárdája két egyfelvonásos darabot hozott színre Ferencz Rudolf rendezésében. Mindkét darab vidám és szórakoztató volt. A szereplő leányok és fiúk: Piszárcsik Juci, Dolenszky Katalin, Katona Juci, Ferencz Rudolf, ifj. Lenhardt József, Fürtös Károly, Kovács József, Molnár Károly és Fehér László igen jól alakították szerepeiket. A műsorszámokat Onody Imre mondta be, a szép díszletezésért Dudás Lajos kárpitosmestert illeti az elismerés. A rendezőség ezúton is értesíti a t. közönséget, hogy a következő vasárnapon az [előadás pontosan 5 órakor kezdődik, miért is pontos megjelenést kér.
