Eger - napilap, 1940/2
1940-11-29 / 188. szám
Eger, LL évfolyam, 188. szám A b a 8 FILLÉR ♦ Péntek * Trianon 21, 1940. november 29, ELŐFIZETÉSI DÍJ: egy hónapra 1 pengő SO fillér, negyedévre 1 pengő. Egyes szám: hétköznap 8 fUlér, vasárnap 12 fillér. VÁBMESTEI POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG^ Líceum fsz. 3. Tel.: 11. KIADÓ HÍV ATAL: Szent János-Ngomda. Telefon: 176. szám. Csekkszámla: 54.558. Hallgasd meg a visszatért Erdély kifosztott magyarjainak szavát! Adakozz az „Erdélyért“ akcióra! Ä bevonulás útvonalán mindenütt fény, virágok, zászlók és örömkönnyek köszöntötték a hazatért katonákat Ünnepi lobogók, kivilágított város és az örvendezek ezret fogadták a háziezredet Hosszas várakozás után csütörtökön este fél 9 órakor megérkezett Egerbe a Dobó István honvédgyalogezred törzse. Az ezredet már két napja várta a város lakossága, mert az érkezés lehetséges időpontjáról változó hírek érkeztek. Először úgy volt, hogy szerdán, vagy csütörtökön lesz az ünnepélyes fogadtatás, azután pénteken délutánban jelölték meg az időpontot, végre csütörtökön délelőtt olyan értesítés érkezett, hogy délután fél hétkor vonul he az ezred. Az előkészületek még hátralévő része gyors ütemben történt meg. A díszes diadalkapu már kedd őta állt a Városi Színház előtt a pompázó zöldbe foglalt „Isten hozott“ felírással, felállították az emelvényt a 60 as hősi emlékmű előtt és felszerelték a megafonokat. Bakonyi László, az idegenforgalmi hivatal vezetője azonnal értesítette a testületeket, egyesületeket, iskolákat. Délután 6 órakor megindult az ünneplő tömeg özönlése részben a színház elé, részben pedig a Tűzoltó térre, ahol az egyesületek zászlóik alatt, fáklyákkal gyülekeztek. Az iskolák a gyönyörűen feldíszített, A zászlókkal és virágfűzérekkel ékesített vasútállomáson Főnyi József állomásfőnök már délutántól kezdve a kérdezősködések állandó pergőtüzében állott, de mindig és mindenkinek szives készséggel adta felvilágosításait. A vasútállomás kijárata előtt, a vasutasok figyelméből, széles táblán, óriási betűkkel várta hazatérő katonáinkat az üdvözlő szó: ISTEN HOZOTT! Az állomásépület mellett és előtt ezer és ezer várakozó várta türelmetlenül a vonat érkezését. Anyák, feleségek, apák és testvérek várták közöttük hozzátartozóikat, kisgyermekek az édesapjukat. Hét óra után végre megtudtuk, hogy 8 óra 20 perckor érkezik Füzesabonyból a katonavonat. Az érkezés valóban pontos volt és 8 óra 20 perckor valóban befutott az álvégig fellobogózott Deák Ferenc utcán álltak fel. Ekkor érkezett a hir, hogy valószínűleg fél nyolc és nyolc óra között érkezik meg a szerelvény a vasútállomásra. A hűvös idő miatt több elemi iskolát hazaengedtek, de a lelkes apróságok rövid séta után visszatértek helyükre. Hét órakor a Tűzoltó térről megindult a fáklyás menet, élén a negyedmesterek méltőságos csoportjával. A menet közepén az egri cigány- zenekarok helyezkedtek el és indulókat játszottak. A színházhoz érkezvén, a testületek, az egyesületek és iskolák zászlói a hősi emlékművel szemben sorakoztak fel. Újabb várakozás után megjött végre a valóban pontos értesítés: a vonat nyolc óra hűsz perckor érkezik a pályaudvarra, ügy, hogy az ezred háromnegyed kilenc őrá tájban érkezik a diadalkapuhoz. A tömeg csendben várakozott, pedig ekkorra már nyolc-tízezer ember lepte el a színház környékét, a Deák Ferenc-utcát és az állomást. A várakozást pezsdítö indulók frissítették, amiket megafonon közvetített a rendezőség. lomásra a hosszú szerelvény. A kivonult katonazenekar a Rákóczi- indulőt játszotta, mikor a messziről érkező vonat begördült. A hosszú ideje úton levő katonák közül a zene és az éljenzés hangjára többen álmosan emelkedtek ki a kocsikból és egykedvűen kérdezték. „Melyik állomás ez?“ Amikor aztán meghallották, hogy Egerben vannak, azonnal frissen ugrottak fel és szinte mámorosán az örömtől, üdvözölték hozzátartozóikat és ismerőseiket. Ezen a vonaton érkezett az ezredtörzs is. Az ezredparancsnok a fárasztóan hosszú út után is frissen és rugalmasan szállott le a vonatról és örömtől derült arccal fogadta a kivonult tisztikar köszöntését, valamint Zsákay József rendőrtanácsos és Főnyi József állomásfőnök lelkes üdvözlését. Az ezredparancsnok intézkedésére nehány perc alatt megtörtént a leszállás és a sorakozó. Ezután megkezdődött a hazatért ezred bevonulása a régi helyőrségi székhelyre. Elől a daliás ezredparancsnok haladt törzskarával, mögöttük zárt sorokban a tisztikar egy csoportja. Őket követte a katonazenekar. A zenekar mögött, kissé távolabb, a csapat élén haladt a zászlóaljparancsnok, mögötte az első század parancsnoka, majd fegyelmezett oszlopokban a szakaszok, a századok. A zenekar az Erdélyi-indulóra zendített. Az útvonal két oldalán lelkesen várakozó közönség szíve szinte kirobbant az örömtől. Fergeteges éljenzés harsogott végig az ajkakról. Leányok, asszonyok virágokat dobtak a katonákra. Leírhatatlan és szinte megmagyarázhatatlan öröm fogta el a lelkeket. Az iskolás gyermekek apró zászlókat lengettek, az ablakokban mindenütt gyertyák és villanyok égtek, s a Deák Ferenc-utca felett, az állomástól a színházig mindenütt zászlók, a város színei és az ország szinei lobogtak. Sokan zsebkendőt lengettek a menetelő katonák felé. Sokan az arcukhoz emelték a zsebkendőt, letörölni véle az örömköDy- nyeket. Fény, virágok, zászlók és örömkönnyek és áradó lelkesedés között haladt a hazatért honvédcsapat a Deák Ferenc utcán. A színház tájékán már messziről látszott, fénylett, ragyogott a diadalkapu. Villanyfény, zászlók, színek között szikráztak és lángoltak a betűk, az egri szívek üdvözlése a hazajött honvédekhez : ISTEN HOZOTT! Óriási tömeg szállotta meg a színház környékét. A 60. gyalogezred hősi emlékműve megvilágítva, hőfehér fényben fúródott az őszi est sötétjébe. A színház közelében a diákság, s leányiskolák növendékei álltak sorfalat és kitörő lelkesedéssel köszöntötték a katonákat. A hősök emlékműve előtt, a diadalkapu mögött, ünnepi feketében várták a csapatok bevonulását a vármegye, a város vezetői és Eger többi hivatali előkelőségei. Testűié,tiieg vonultak ki a fogadtatásra az egri fertálymesterek, s a város társadalmi egyesületei zászlóik alatt. A közéleti előkelőségek megille- tődött lélekkel köszöntötték a tisztikar élén hozzájuk lépő ezredparancsnokot. A csapatok a színház mellett sorakoztak fel. A zenekar az erdélyi himnuszt játszotta el nagy hatással. Az érseki tanítóképző énekkara Bitter Dezső tanár karnagyi vezetésével elénekelte a magyar Himnuszt. A polgármester üdvözlő beszéde. Ebben a fenséges hangulatban, s a fogadtatás feledhetetlen szép képét nyújtó ünnepélyes pillanatban, az emelvényre helyezett mikrofon melle állott dr. Kálnoky István, Eger város polgármestere és mély hatású üdvözlő beszédében a következőket mondotta: Méltőságos ezredparancsnok úr! Vitéz bajtársak! — Csordulásig telt szívem minden szeretetével s elfogódott boldog lelkem minden melegével köszöntelek benneteket, magyar királyi 14. és 44. honvédgyalogezredbeli vitéz katonák, Dobó István városának polgársága nevében, amidőn a jól teljesített feladat felemelő érzésével, s a büszkeség jogos öntudatával Eger város küszöbét átlépitek. — A hadparancsot, amit Magyar- ország Kormányzója és Vezére, vitéz nagybányai Horthy Miklós őfő méltósága kiadott, teljesítettétek. — A nagy feladatot, a keleti vármegyék s a Székelyföld megszállását elvégeztétek. — A szentistváni birodalom keleti peremén, az Erdőskárpátok égbenyúló s ködbevesző hegykoszorúján ismét a szűzmáriás, címeres magyar zászlót lengeti a szél, s ott fenn a gránicon, a máramarosi, csíki és gyergyói havasokon, a hallgatag fenyők örökzöld koszorúja alatt újból magyar honvéd áll őrt a vártán, mint ahogy kelevézes, buzogá- nyos magyar lovas állt ott őrt már egy évezred óta is. — A parancs teljesítése, bár az isteni Gondviselés kegyes jóvoltából vér- és életáldozatot nem követelt, könnyű mégsem volt. TöBefut a várva-várt vonat
