Eger - napilap, 1940/2

1940-11-04 / 174. szám

EGEK

U»40 november 4.

Eger, november 4.

A ciszterci rend Szent Bernát- gimnáziumának tornacsarnokában vasárnap este tartották meg az ifjúság Szent Imre-ünnepségét, amelyen szinte teljes számban jelent meg Eger katolikus társadalmának színe- java.

A színvonalas műsor első számaként Mozart Nyitányát játszotta el minden részletében csiszolt, kellemes előadásban az intézet vonós zenekara, Falubíró Győző tanár kiváló vezénylésével. Ezután Liszt Ferenc: Ave maris Stella c. művét énekelte el mély hatással az ifjúsági énekkar, Rássy Paulin tanár nagyszerű vezénylésével.

Az ünnepség fénypontja P. Varga László jézustársasági atya ünnepi beszéde volt, aki mindvégig rendkívül érdekes és sokszor kitörő helyesléssel és lelkesedéssel kísért előadásában a többi között a következőket mondta:

— Európa mostani történelmi válságos napjaiban a nemzetek mérlegre kerültek. A mérleget a titokzatos világkormányzó, Isten bölcsessége tartja kezében. Amelyik

nemzet könnyűnek találtatik, az eltűnik a történelem nagy süllyesztő jében.

— Ilyen történelmi ítéletidőben

minden nemzet magába zárul és megKérdezi önmagától: Mit érek

én ? Megkérdezzük mi is magunktól: Mi a létünk értelme, mi az, hogy magyarok vagyunk? A nagy népek könnyen felelnek erre a kérdésre. A francia azt mondja, hogy ő a világosság hordozója. Az angol azt feleli, hogy hivatása szerint ő legyen a tengerek ura. A német azt válaszolja, hogy a németségben fog meggyógyulni ez a beteg világ. De mit mondunk mi, maroknyi magyarok? A magyar létnek is van egy nagy titka, amit a magyar nemzet hord magában öntudatlanul, vagy tudatosan. A magyar lét misztériumát Németországban, a Hohenzoller- nek hídján láttam meg lelki szemeimmel. A híres kölni dóm állott mellettem, amely 700 évig épült, mert volt idejük építeni.

— Ott eszembe jutott az én kicsi hazám, ahol semmi sincs a múltból, mert amit a magyar nemzet épített, megálmodott egy ezredéven át, abból legfeljebb csonka romok maradtak meg emlék gyanánt. Minden olyan emléküük elpusztult, amilyenre más nemzet büszke, de él maga a nemzet és ez egy grandiózus valami. Valóban Isten csodája ugyanis, hogy meg él nemzet e hazán. Későn jöttünk, utolsónak jöttünk ide a keleti népek közül és mint utolsók, Európának keleti szélére telepedtünk, nem is a szélére, hanem magára Európa országútjára, a hadak útjára, ahol útjában va gyünk mindenkinek, s éppen ezért csoda, hogy még mindig, mégis vagyunk. Ez a magyar létnek csodálatos misztériuma. Minden ellenségünk nagyobb volt mint mi magunk, a frank birodalom, a tatár birodalom, a török hatalom és mégis fennmaradtunk. De nemcsak az ellenségek, hanem mi magunk is elkövettünk mindent, hogy ne legyünk és mégis vagyunk. Mikor a legnagyobb volt a veszély, mindig akkor támadt ellenség magunk közül is, mégsem sikerült elpusztulnunk. Ez a magyar nép misztériuma.

— István úr nagy politikai szerződést kötött az Éggel. Ezért ma sincs élőbb magyar ember, mint Szent István. A szentistváui gondolat, amelybe ma is kapaszkodunk, elsősorban egy apostol és ország— Hová álljunk. Erre a kérdésre — azt mondják — nehéz felelni. Én megfelelek. Elsősorban is mindenki, aki férfi, álljon ilyen viharos időben a maga lábára. Milyen pártba álljunk? Én ismerek ebben az országban egy titokzatos nagy pártot. Körülbelül kilenc millió tagja van. Ennek a pártnak a tagjai hozzák fel verejtékkel bányák mélyéből a melegítő szenet, ezek túrják a földet, hogy az puha kenyeret adó aranykalászokat hajtson, erdőkben, mezőkön, falvakban és városokban, ezek feszítik lelkűket és izmaikat mindennap munkában, ez a nép az,

építő gondolata. Az Ajtonyokat, Koppányokat, a lázadókat c*ak azért négyeltette fel, csak azért tolatta ki a szemüket Szent István király, mert a magyar állami tekintély, a magyar rend és magyar egység ellen lázadoztak.

— Nem egy Ajtony, nem egy Kopány szaladgál ma is itt köztünk és lázadozik, lázit, jóllehet neki lelkileg, eszmeileg már semmi köze a magyarsághoz, Szent István országához és művéhez. Vigyázzunk, a mi környezetünkben élni sem engedjük — erkölcsileg értem — az olyanokat, akik előtt nem szent a magyar államiő tekintélye. Amikor nem tudjuk, mit hoz a holnap, nem szabad a mát is bizonytalanná tenni. Ha barátom is az illető, keresztül kell gázolni rajtuk, mint Szent István tette az ő lázadóival, nekünk is le keli gázolnunk azokat, akik a magyar egység ellen törnek.

— Defensor Christianitatis, a kereszténység védőpajzsa, ez a küldetésünk, nemzeti missziónk Európában.

— A kereszténység lényege azonban nem abban áll, hogy minden városban legyen két-három templom. A kereszténység lényege az, hogy aki felebarátját szereti, az betöltötte a törvényt.

amely az örök magyarságot hordozza, tessék emellé állni, ha pártot keresünk.

— Ha pedig valaki még tovább kérdezi, hogy hová álljon, azt mondom: Nem minden rossz ebben az országban. A tényeket el kell ismernie mindenkinek. A fiatal magyarok már összetalálkoztak a szociális népmozgalomban. Több mint kétszázezren vannak már együtt, egy táborban, tettrekészen. — Azt mondják : mi mindannyian elsősorban magyarok vagyunk. És egyetemet végzett fiúk, miniszteriális fiatal tisztviselők, gyári munkások együtt,

reskedelemügyi és földmívelésügyi minisztert, hogy a keresztény molnáripar által előállított liszt ne kerüljön zsidó kézbe, tehát vonják be a zsidóktól a lisztárúsítási engedélyt. A liszt feldolgozását, a pékipart is vegyék ki a zsidók kezéből, s az egész élelmiszerárúsítást zsidómentesítsék.

— Most újra fel fogok szólalni a parlamentben és kérem, hogy a régi jogi fogalmakat, amelyeket a liberális kapitalista idők hoztak létre, alakítsuk át és térjünk át a munka jogára. A munka legyen az értékmérő és ne lehessen, hogy a tőkés nyugodtan és bőségben élhessen munka nélkül, amíg más ember dolgozva is nyomorog. A munka-jogon felépülő államnak új törvényeket kell hoznia & liberális törvények helyébe.

— Természetesen a keresztény kereskedelemnek is szakítania kell a zsidó kereskedelmi erkölcsökkel.

A keresztény kereskedelem ne uzso- ráskodjék. Nagyobb haszonra és jövedelemre ne kívánkozzék, mint amennyi neki jár. Ne akarja kihasz. nálni a konjunktúrát, mert az nem hozzá méltó, nem keresztényhez illő, mert az mások károsodásával jár.

— Minden nagyobb üzem embereit fel kell hívnunk, hogy csak kereszténynél vásároljanak. Minden társadalmi réteget is meg kell ebben az irányban keresnünk, különösen pedig földmíves népünket.

— Éljárunk a továbbiakban az itt elhangzott panaszokra és kéré„*4HP>4Hm,l*IH*Htm*H*4Hmill*HII**timHI*>>Umi»**HmiumtH**»**H**U*tH**H*HH**>***H**tll**lll**li

A magyar társadalom felelős minden tagjáért

Utcaseprőkre éppoly szükség van, mint miniszterelnökre

sekre, hogy az üvegkereskedést, a vaskereskedést, a szénkereskedést is árjásítsák. Megvizsgáljuk az egyes vállalatokat lényegükben is, hogy valóban keresztények e, mert meg kell szűnnie annak a helyzetnek, amelyben egyes képviselők stb., mint díszkeresztények, ejtőernyővel esnek bele a zsidó nagyvállalatokba, s elnökök, vezérigazgatók lesznek ott azok helyett az [eddig is ott dolgozott keresztény szakemberek helyett, akik értik is mesterségüket s ezért az ő hivatásuk a vállalat vezetése és irányítása, nem pedig a hozzá nem értő diszkeresztényeké.

— Nemcsak a nyugdíjas nagyurak közül, hanem a kisemberek közül is vannak azonban díszkeresztények. Az olaj- és benzineladást például Egerben és egész Heves megyében kivették a zsidókézból. Három helyen mégis a zsidó kezében maradt. A keresztény neve alatt a zsidó dolgozott és keresett tovább, s maga a keresztény vállalkozó csak a néhány pengős jutalomért járt bö az üzletbe. Az ilyet itt sem hagyjuk, hanem azonnal beszüntetjük és megfelelő, megbízható keresztény kézbe adjuk át a zsidóval társult vállalkozást.

Az értekezlet résztvevői számos kérdést és panaszt említettek fel a képviselő előtt, akinek válasza mindenkit kielégített és a Baross Szövetség egri csoportja a nagysikerű értekezlet végén is meleg ünneplésben részesítette Petro Kálmán képviselőt.

Nézzük magyar szempontból a kereszténységet

— Nézzük magyar vonatkozásban a kereszténységet: Polyákné valahol egyik alföldi nyomorszigeten megölte kisfiát. A hetedik gyermeke volt a kisfiú, de meggyilkolta, mert a hatnak sem tudott enni adni. Ki felelős azért, hogy egy-egy magyar család elsülyed ? Az állam, az egyház, a község vagy talán a belügyminiszter ? Nem! A magyar társadalom felelős minden tagjáért. „A gazdagok feleslege pedig a szegények mindennapi kenyere“ — ezt mondja Ágoston püspök. A társadalom azonban nincs megszervezve, szervezésre szorul, s ez az. amit mi hivatásrendiséguek nevezünk. Mert munka kell és rendes bér kell az embereknek, szociális igazság kell- Az egész magyar nemzeti vagyon az egész magyarnemzetért van. Aki ezt az országot erősnek akarja látni, arra törekedjék, hogy belülről is erős legyen, a nemzet tagjaiban,

fiaiban, családjaiban. A magyar sorsközösségnek nagy sorskérdéseit csakis a szociális igazságosság alapján lehet megoldani. Az egész magyar vagyont, az egész magyar tőkét a nemzet szolgálatába kell állítani. Mert mindenkire szükség van ebben az országban, az utcaseprőre éppúgy, mint a miniszterelnökre. A hivatás és a munka alapján kell átszervezni az országot, mert a társadalom kérdéseit nem az államnak, hanem magának a társadalomnak kell megoldania a hiva^ásreudiség által. A szociális rendiség által olyan lesz az államunk, hogy mindenkit megbecsülnek benne munkájának értéke szerint. A szentistváui gondolat ma az, hogy a szeretet törvényét érvényre juttassuk magunk között, mert tudnunk kell, hogy magyarból ma és minden időben a sok is kevés.

Milgen pártba álljunk