Eger - napilap, 1940/2
1940-10-26 / 170. szám
1940. október 26. E G E R 3 Az ORION kisszuperrel tengerentúli adókat is hallgathat. Beállítás egyetlen gombbal. Dinamikus hangszóró — élethü hang. ORION 144 Kapható minden ORION rádió-kereskedőne' Árdrágítást ügyek©! tárgyalt ma az egri törvényszék büntető tanácsa Eger, október 26. Az egri törvényszék büntető tanácsa dr. Szabó Ignác tanácselnök eloöklésével árdrágítási ügyeket tárgyalt ma délelőtt. Az első vádlott Müller Ferenc nagytályai földmíves volt. A tejét, amelynek legmagasabb árát aküor 22 fillérben állapították meg, július hó közepén 24 és 30 filléres áron adta el Egerben. A törvényszék bűnösnek mondotta ki árdrágító visszaélés vétségében és ezért jogerősen három heti fogházbüntetésre ítélte. Sípos Miklósné július 12-én ugyancsak 30 fillérért árulta a tejet. A törvényszék jogerősen 30 pengőre ítélte. A íelsőzsolcai vasúti felüljáró éle lefejezte a gyorsvonat tetején Egerbe utazó katonát A halálos szerencsétlenséget Miskolcon vették észre lik-bomlik társadalmi- és közéletünk minden alkotása. * Áldatlan helyzetünkre néhány szomorú példával világítok rá, amelyeket részben magam tapasztaltam, részben — velem érző és aggódó magyar testvéreim megfigyeléséből szedegettem össze s okúláskép ajánlom az illetékesek figyelmébe. * A májusi mozgósítás napjaiban, sokszor novemberbe illő időben vonultak ki tartalékos honvédeink — lövészeti- s egyéb gyakorlataikra, nagy oszlopokban. Az oszlopok élén többnyire fiatal tisztek lovagoltak. Bátyámuramék, meg nénémasszo- nyék felháborodva szitkozódtak utánuk: — Látjátok-e, mit csinálnak az urak ? Az a taknyos lóháton jár, a 40—50 esztendős szegénység meg csakúgy roskadozik a „cakompak“ alatt . . . Ezek a méregben fortyogók nem tudták, hogy azok közt az öregek közt sok földbirtokos, ügyvéd, köz- tisztviselő, tanár, tanító, kereskedő, iparos viselte a közlegényi vagy az altiszti egy-két csillagos zubbonyt. * Az országút szélén nagy kőkereszt áll. Tizenöt-tizenhat szükség- munkás azútárkot tisztogatja. Vagy három éppen akkor támaszkodik a kapanyelére pihenni, mikor egy középkorú jólöltözött úri ember a feszület előtt leveszi kalapját és keresztet vet. Egyik munkás mosolyogva fordul két társához: — Nézzétek má, az a szépkabátos burzsuj magamagát bolondítja-e, vagy minket akar elbolondítani, hogy ollyan alázatos képpel hajlik a pléh Krisztus felé ? . . . Azután nevetve biztatták a két elemista csúzlis leventét, akik a ke reszt magas virágtartóját ostromolták a zsebükből előszedett kavicsokkal. * Városunkban és a velünk szomszédos falvakban figyeltem meg, hogy ünnepnapokon a serdűltebb ifjúság és a fiatalabb nős emberek — mondhatom osztálykülönbség nélkül— csoportosulnak a templom előtt s gyalázatos megjegyzésekkel bosz- szantják a mellettük elmenő nagylányokat és fiatal asszonyokat. Aztán az arcpiritó szennyes tréfákon a köröttük settenkedő iskolásgyermekekkel együtt nagyokat kacagnak . . . * Elemista gyerekek, haza menőben, csürhe módjára lepik el az utcákat s káromkodva tépik-marják egymást véresre, és gúnyolják az öregeket és nyomorékokat. Szabad idejükben meg bandákba verődve portyáz- nak ki a szőlőkbe — ingyen gyümölcsért . .. * Az elsorolt példák mind olyan szomorú jelenségek, amelyek az iskolai nevelés-tanítás hézagaira, az Ifjúsági Egyesületek és más népnevelési intézmények munkájának felületességére vetnek világot. Az istenben való hit és a felebaráti szeretetnek szívekbe ültetése hiján a mai, külsőségekben díszelgő levente-intézmény csak virtusra nevel. Értéke: szappanbuborék, a magasztos cél szemszögéből nézve — délibábos magunkcsalása. Minő szép Ígérete lenne a magyar jövőnek, ha az iskolásgyerekeket, mint régen, ránevelnék a felnőttek tiszteletére, az elesettek, a nyomorékok megszánására! Ha az iskolából párosával hazatérő apró leventék — sapkához emelt kézzel üdvözölnék a felnőtteket! Ezzel a viselkedésükkel — amellett, hogy minden jóérzésű embernek örömet szereznének, felébresztenék bennük a gyermekek iránt való figyelem őrködő szándékát is ... A tisztelettudásnak jelzettem törvényesítése a kisebb gyermekeket elvonná az utcai ácsorgástól, kirakatbámulástól, verekedéstől, és egyben biztosítaná testi épségüket. Az öregek és érdemes emberek köszöntésének kötelességét s ki kellene terjeszteni a magasabb iskolák tanulóira is Ennek a szép, ősi magyar szokásnak feltámasztása is egyik istápolója lehetne társadalmi együttélésünk szépségének, békés nyugalmát ak. Ha módomban volna beszélni nagy tudású kultuszminiszterünkkel és tárcájának osztályvezetőivel, elmondanám nekik, hogy tantervűnk sok új, modern módszere — nem előmozdítja, hanem kerékkötője a keresztény magyar nevelés-tanítás ügyének. Hogy a fél- és negyedórákra szaggatott óraterv annyi szellemi munkával terheli a tanítót, hogy naponta kimerülve lép osztályába... Hogy az úgynevezett egyéni önállóságra való nevelés mai módszere valójában az iskolai fegyelem meg- ölóje. Már pedig fegyelem nélkül — tömegek eredményes oktatása el sem képzelhető. . . — Hogy az ékírás, zsinórírás és sok más haszontalan újszerűség — a minden áron feltűnni akaró gyenge pedagógusok agyának szüleményei, amelyekkel kísérletezni sem érdemes. Hogy a gazdasági ismétlőiskolával megtoldott hatosztályú népiskola — okos tantervvel — ellátja a magyar nép gyermekeit annyi úíravalóval, amennyit a sokkal költségesebb nyolcosztályos népiskolákkal elérhetünk s amelyekkel csak az önbitt tudákosok számát szapo rítjuk. A mostani hatosztályú elemi — s az utánuk következő szakiskolákat méltóztassék megrakni anyagi gondoktól mentesített, szívben-lélek- ben keresztény magyar tanerőkkel. Kezüket szabadítsák meg az álhu- manízmus béklyóitól. Ruházzák rá- jok a szülők minden idevágó jogát, s mint sokszor elkerülhetetlen utolsó kényszereszközt, a testi fenyítéket is! . . . Csak akkor nevelhetnek a hazának — testben-lélekben erős polgárokat. B. L. Miskolc, október 26. Borzalmas vasúti szerencsétlenség történt pénteken este Miskolc közelében. Fleiszig Miklós 21 éves egri lakos, aki Erdélyben teljesített katonai szolgálatot, a Miskolc felé tartó gyorsvonaton Egerbe igyekezett. A meggondolatlan katona, mivel a gyorsvonaton már nem volt hely számára, felmászott az egyik vasúti kocsi tetejére és ott akart utazni Füzesabonyig, ahol át kellett volna szállnia a gyorsvonatról. A gyorsvonat már Felsőzsolca közelében robogott, amikor Fleiszig Miklós fekvő helyzetéből felemelkedett. Való>zínüleg tájékozódni akart, vagy a villanyfényes Miskolcot nézegette s eszébe sem juthatott, hogy meggondolatlanságával pusztulását idézi elő. Fleiszig Miklós nem vette észre, hogy Felsőzsolca előtt vasúti felüljáró-híd alá kanyarodik be a szerelvény. A teljes sebességgel robogó gyorsvonat pillanatok alatt keresztül futott a híd alatt, amelynek alsó éle lefejezte a szerencsétlen embert. A halálos szerencsétlenséget a miskolci személypályaudvaron vették észre. A gyorsvonat egyik kocsijának ablakán vérfoltot találtak, mire kutatni kezdték a vérfoltok eredetét. A kocsit átvizsgálva, semmi gyanús körülményt nem észleltek, mire a jegykezelők felmentek a kocsi tetejére. Itt borzalmas kép tárult szemük elé. A kocsi tetején hátradőlve feküdt a lefejezett Fleiszig Miklós holtteste. A szerencsétlenséget azonnal bejelentették az állomásfónökségnek, amely értesí tette a rendőrséget. A holttestet ezután levették a szerelvény tetejéről s hullaházba szállították. A halálosvégű szerencsétlenség ügyében csendórségi vizsgálat indult annak tisztázása végett, hogy Fleiszig Miklós haláláért terhel-e valakit felelősség, vagy gondatlanság? — Felemelik a selyemgubó beváltási árát. Az ország önellátása érdekében a kormány újabb intézkedése várható a selyemgubó- bernyótenyésztés fokozása céljából. A többmillió pengős selyembehozatalt úgy kívánják csökkenteni, hogy az ország mezőgazdasági lakossága részére a selyem hernyógubó beváltási árának felemelésével gazdaságossá teszik a tenyésztést. Hirdessen az EGER napilapban.
