Eger - napilap, 1940/2
1940-10-19 / 166. szám
1940. október 19. EGER 3 szappanfőző folyadék, amelyet egy külön edényben gyűjtünk össze. Fontos, hogy a folyadék leszedésénél minél kevesebb fehér por keveredjen hozzá. Ha a merőkanállal a port felkavartuk volna úgy néhány percig megint hagyjuk ülepedni és csak azután folytatjuk tovább a leszedést. Esetleg ferdére állítjuk az üstöt, így a folyadék jobban leszedhető. Ügyeljünk arra, hogy ez a szappanfőző folyadék ne kerüljön se a testünkre (főleg arcunkra), se a ruhánkra és hogy ahhoz gyermek hozzá ne férhessen. Ha a folyadékot leszedtük, az üstben maradt sűrű pépes maradékot öntsük ki olyan helyre, ahol az sem emberben (gyermekben), sem állatban, sem pedig növényben kárt nem okozhat, Ezt a maradékot semmire sem lehet felhasználni. Szappanfőzés. Az üstöt ismét kitisztítjuk, óvatosan beleöntjük az összegyűjtött szappanfőző folyadékot, azután hozzáadjuk a fel aprított zsiradékot. Most elkezdjük a szappant főzni, amint azt eddig is szoktuk, amíg azt lúgkővel főztük. Vagyis az üstöt melegítjük, tartalmát felforraljuk él közben kavargatjuk is. Hosszabb- rövidebb főzés után a szappanfőző folyadék „megfogja“ a tetején úszó zsírt, vagyis nem látunk már rajta kuiön megolvadt zsiradékot, hanem az egész folyadék egyforma, habszerű, sűrű tömeggé lesz: ezt jól kavarva tovább forraljuk, legalább még két óra hosszat. Néha előfordul, hogy hosszas főzésnél sem akarja a szappanfőző folyadék „megfogni“ a zsírt. Ez olyankor fordul elő, ha a szappanfőző folyadékból ragyon sokat elforraltunk s így az üst tartalma nagyon besürűsödik. Ilyenkor úgy segítünk, hogy minden kiló felhasznált zsiradékra 2—3 liter forró, vagy meleg vizet öntünk az üstbe, jól összekeverjük az üst tartalmát és így főzzük tovább. A szappanfőzés akkor van befejezve, ha azt látjuk, hogy az üstből kavaróval kivett kis részlet egy pohár forró vízben elkeverve jól feloldódik, átlátszó lesz. Ha nem átlátszó, hanem tejszerű lesz a pohárban lévő viz, akkor a szappan még nem kész, tovább kell főzni. A kész szappant addig főzzük, amig az elválik a víztől és a víz tetején összegyűlik. Aki akarja, ezt az elválást konyhasó (kősó) hozzáadásával elősegítheti. Ez úgy történik, hogy állandóan jól kavargat- va a főzetet, konyhasót (kősót) adunk hozzá, amíg csak a kavarás- nál jól látjuk, hogy a szappan a folyadék tetején összegyűl, sűrűn összeugrik, elválik és alul a sötét színű vizes folyadék elkülönül. Ha a szappan már magától elvált, konyhasót hozzáadni nem szabad. Mikor a szappan a folyadék tetején összegyűlt és kissé besűrűsödik, merőkanállal a szokásos módon, óvatosan, zsákdarabokkal vagy vászonnal kibélelt lyukacsos ládákba szedjük le és kihűlni, megkeményedni hagyjuk. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy nem szedjük le a szappant a folyadékról, hanem másnapig ott hagyjuk teljesen kihűlni. Másnap azután egydarabban leemelhetjük a teljesen megszilárdult szappant. Az üstben visszamaradt vizes folyadékot öntsük ki, ügyelve arra, hogy az sem emberben, sem állatban kárt ne tegyen. Tudnivalók. 1. A jóminőségű égetett meszet arról ismerjük meg, hogy elé köny- nyű, fehér, nem szürkés, nem agyagos és hogy ha belőle egy kis darabkát próbaképpen megnedvesítünk, azonnal vagy hamarosan melegedni vagy gőzölögni kezd és szétesik. 2. A szappanfőzéshez használt mosószódát a kereskedésben ammoniákszóda és kristályszóda néven árulják. Az ammoniákszóda elmál- lott, poralakú, vízmentes, a kristályszóda pedig darabos. Példa. Ha 3 kg zsiradékunk van, amelyből szappant akarunk főzni, aki or venni kell: égetett mészből 3 x 30 dekát, tehát összesen 90 dekát, ammoniákszódából 3x42 dekát, tehát összesen 126 dekát, vagyis 1 kilo 26 dekát (ha ammoniákszóda nem kapható, akkor helyette kristályszódából 3x112 dekát, tehát összesen 336 dekát, vagyis 3 kilo 36 dekát.) Az üst legalább 21 literes legyen. Tovább folyik a zsidótörvény kereskedelmi részének végreiiaStása Kneipp emlékének1 »így keil élnetek« Ez volt a címe annak a világhírű munkának, melyben Kneipp az észszerű élet kányítására szolgáló napiparancsait állította össze és amelyet a modern táplálkozástudomány mindenkori alapigazságának tekinthetünk. Sok régi bölcsességet újított lel Penne, de még több újat tett hozzá. Életműve koronájának tekintette, hogy élete alkonyán még malátakávéjával, a kitűnő Kneipp malátakávé -val is megajándékozhatott bennünket. Olyan ital ez/ melyben valósággal ízlelhetjük a gyártás után is egészben maradt éshámozaílan árpaszemek teljes erejét. E kávéban minden egyes árpaszem a maga teljes keményítő tartalmával jóízű, egészséges és édes malátává változik. Minden szemet héjastól duzzasztottak, pörköltek, pirítottak, karamellizáltak és tisztán, finoman impregnáltak. Ezért olyan egészséges és frissítő tehát eza jó Kneipp ma hit a kávé, Zamatos, miként az életerőt adóNcenyér! És valóban olyan is, mint a legízletesebh tápláló kenyér a kávéscsészében. Nem hiány o zhatik egyetlen reggeliző asztalról sem. Egyetlen nap sem. Ez az ital az egészség és erő kútforrása. Valóságos gyógyforrás, ahogy néha Kneipp maga is nevezte. elemik Kneipp malátatavetí P.zt Umiftfi maga adta az emítfiióégMek. (MTI) A Budapesti Közlöny október 20-i, vasárnapi számában jelenik meg a kereskedelmi és közlekedési miniszter rendelete, amelyben megállapítja a közfogyasztás céljaira szolgáló azokat az árukat, amely áruknak bizományosi, vagy más néven létesített szervezet útján forgalombahozatala esetén a szervezetben zsidók csak az 1939. évi IV. te. 18. §-ában megállapított 12, illetőleg 15 százalékos arányban vehetnek részt. Ezek az áruk a tej és tejtermékek, a cukor, a bor, az égetett szeszesitalok, a sör, a széni a faszén, a brikett, lignit, koksz és ezek feldolgozásának melléktermékei. Épületfa, szerfa, növény és állatvédelmi szerek, műtrágya, cement, vas- és acéláruk, az üvegáruk, a géperejű járművek, mezőgazdasági gépek, rádiókészülékek és ezek alkatrészei, izzólámpák, gumiáruk, a nyersbőr. Ugyancsak a Budapesti Közlöny vasárnapi számában jelenik meg a minisztérium rendelete, amely az 1939. évi IV. te. 18. §-ának végre- hajiásával kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettséget szabályozza.
